Eső 26 csillagozás

Miklya Anna: Eső

Miklya Anna harmadik regényének főhőse héthónapos terhes, amikor egy Békés megyei kisvárosban élő anyja megkéri, hogy mérje fel a helyi önkormányzat alapítványának kezelésében lévő műemlék majorok állapotát. Az épületeket ugyanis megrongálták a hónapok óta tartó esőzések. A főhős él az alkalommal, hogy visszatérhet a helyre, ahol gyermekkorát töltötte, és Budapest helyett ebben a csöndes és békés kisvárosban hordhatja ki és szülheti meg gyermekét. A békés kisvárosról azonban kiderül, hogy életét rejtett hatalmi és anyagi érdekek irányítják, és a műemlékek ügye kibogozhatatlanul régesrégi rokoni sérelmekkel és családi konfliktusokkal szövődik össze.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Jelenkor, Pécs, 2012
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765163

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Miklya Anna: Eső

Adott egy lány, egy váratlan terhességgel. Adott az ő anyja, egy egész kicsi városban, mindentől jó messze. Adott az az egészen kicsi város, olyan környéken, ahol még van, akit grófnőnek szólítanak ma is.
    Na ezek a dolgok vannak összegyúrva egy kisregénnyé. Három jó nagy falat, valahogy mégsem töltötte ki a kereteit. Talán a túlzott óvatosság az oka: nem akar túlságosan mélyenszántó lenni, nem akar túlságosan kitárulkozó lenni. Vártam, egyre csak vártam, hogy túllépjen ezen a vázlatosságon, de ez ügyben nem tudott megtéveszteni azokkal a bekezdésekkel sem, ahol látszólag valami nagyon bensőségesről akart szólni. Azért értem én valamennyire, ismerek más 25 éveseket is.
    Különben nagyon jól esett a mi vidékünkről olvasni. Igaz-igaz. Mindenki megkapja a kérdést, hogy tudtunk itt felnőni, hogy tudunk itt létezni. Valami választ meg is sejtet a könyv, ott lebeg a sorok között, de nem mondja ki. Semelyik részét, semmilyen formában. Sőt takargatni igyekszik. Rejtsük a kézzel fogható alá. Beszéljünk testalkatról, ruhákról, kerítésekről, ablakokról, satöbbi. Azért szerencsére kilóg, néhol kivillan.

Jó lenne, ha egyszer majd lenne ennek a kisregénynek egy nagyregény párja.

>!
Jelenkor, Pécs, 2012
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765163
>!
Rushka
Miklya Anna: Eső

Mágikus realizmus, családtörténet, női témák és női irodalom – mindez benne van a kisregényben, így lehetne túlzsúfolt, sokat markolni akaró, de ehelyett szándékosan egyszerű (sőt hétköznapi) mind a témája, mind a megvalósítása, és az egyszerűség ellenére is kidolgozott a világa, élnek a részletei.
A történet is jó, a főhőssel, aki visszatér a szülővárosába, hogy a városkörnyéki majorok felújítását intézze, az ezt övező kisvárosi korrupció és a közben felszínre kerülő családi múlt és titkok. Szépek a motívumok: a folyamatos eső, a valóságos és a képzeletbeli kert szembeállítása, az élők körül járkáló szellemek.
Ami viszont mindezt elrontja és a szöveget a lektűr felé rántja, az a főszereplő, Diána alakja. Mintha valami női magazin lelki élet rovatából lépett volna elő, minden olyan női probléma, ami ma divatos, az természetesen van neki. Fél az elköteleződéstől, könyörtelen a testi hibáival szemben, még a terhességét is annak tartja, gyereket vár, de képtelen eldönteni, akar-e végül is családot vagy nem, mindent un, közben pedig vágyik a szeretetre – de ez még nem is lenne baj, ha kiderülne a történetből, hogy mitől lett ilyen, vagy a tulajdonságai, problémái számítanának a történet alakulásában, de ez sajnos nincs így.
Egy jól felépített világ és történet közepébe bele van helyezve egy klisékből összerakott főszereplő, akire a történettől függetlenül vannak aggatva problémák, az egyszerű, de mégis érzékeny és okos történetet elrontja a közhelyes főszereplő.

25 hozzászólás
>!
csend_zenésze
Miklya Anna: Eső

Nehéz úgy értékelni ezt a könyvet, hogy ne legyen semmilyen iszonyszubjektív elfogultság benne. De hát lesz és van. Merthogy ez az itthon, még ha az igazi D. innen egy köpésnyire csak a búcsúkról és az átutazásokról is ismerős, de az. És Orosháza nevét többször is leírva látni egy rendes könyvben, na az még maga az extázis.
Pici krimi, nyugodalmas és cselekménytelen szépirodalom, kísértethistória, és „Békés megyei mágikus realizmus”.
Szeretni kell, amíg olvassuk. Aztán meg nekiállni a saját napsütötte kertünk megkeresésének. Ennyi.

>!
atalant I
Miklya Anna: Eső

Nagyon furcsa volt olvasni. Nekem Miklya Annáról mindig az a lány ugrik be, aki általánosban már akkor Harry Pottert olvasott (és izgatottan várta a megjelenő folytatásokat), amikor az még nem is volt menő. Aki mindig az iskolai újság körül sertepertélt. És aki nyolcadikban hirtelen fiúsan rövid frizurával jelent meg -legnagyobb döbbenetünkre. Aztán, hogy mindenre pontosan emlékszem-e, azt a fene sem tudja, de azért kicsit nehéz volt összeegyeztetnem a fejemben, hogy akinek a sorait olvasom, az bizony ugyanaz lány. Csak már nyilván nagyobb.
Mondhatni egyfajta adósság törlesztése is volt most az olvasás. Leginkább magam felé. Hogy ha már valaki ilyesmi babérokra tört a környezetemből, akkor a minimum, hogy elolvasom (legalább az egyik) művét. Úgy tűnik lesz még ilyen mással kapcsolatban is, de annyit már biztosan tudok, hogy jelen esetben egyáltalán nem bántam meg. Nem tökéletes, de határozottan sokra viheti még. Nem mintha az én cseppet sem kiforrott kritikámra mérget lehetne venni, de én így gondolom.
Nagyon úgy tűnik, hogy van a mai magyar irodalom női szerzőinek egy olyan bája, amibe teljesen bele tudok veszni. Itt is annyira magával ragadó volt a hangulat, hogy néha szinte nem tudtam letenni. Nem sok minden történik a könyvben, és láthatóan nem is a cselekménnyel akar minket megfogni: egy Békés megyei, poros kisvárosba kerülünk -ami őszintén szólva, annyira nem is poros már, hiszen valamilyen megmagyarázhatatlan okból folyton esik az eső. Aggódhatunk itt a roskadozó majorokért vagy a település múltjának árnyai miatt, de a lényeg akkor is a főszereplő marad, és az ő viszonya a településhez, és annak lakóihoz. A könyv néhol lassú, máshol kicsit misztikus, meg néha kicsit szabadszájú. Ja, és mindemellett nagyon terhes. Nem a szó átvitt értelmében. Ha lehet azt mondani, kicsit többet megtudtam egy állapotos nő mindennapjairól, mint amit eddig sikerült elsajátítanom. Mindezt úgy beleszőve a történetbe, hogy egyáltalán nem volt zavaró, hanem kifejezetten érdekes. Olvasás közben teljesen más lezárásra számítottam, de igazából tetszett, hogy a szálak többsége függőben maradt.

Napi izgalmas tény: Mióta olvasom a könyvet, állandóan esik. De annyira, hogy a megállókban sem tudtam elővenni, mert féltem, hogy megáznak a lapok. Nem tudom, hogy van-e bármiféle összefüggés, de azt hiszem, egy tikkasztóan aszályos júliusi napon is újra elő fogom venni… Ki tudja? :D

9 hozzászólás
>!
marlowe
Miklya Anna: Eső

Az egyetlen „svenkkel” dokumentált történet miatt unalomig kapunk a terhesség ismétlődő testi tüneteiből (címke: „terhesirodalom”?) – az előrehaladott terhes biciklizése a dagonyában maga a mágikus irrealizmus… A Grecsó-régió életképei ellenben tetszettek, ezekből lehetett volna több.

>!
dezirel
Miklya Anna: Eső

Olyan zsongító volt a főszereplő folyamatos siránkozását hallgatni, mint az esőcseppek kopogását. Sikeresen bele is aludtam.
A stílussal még komolyabb bajom nem is volt, csak párszor éreztem, hogy egy-egy mondat nem volt a helyén, de Diácska kiérdemelte a legutálatosabb szereplő címet. Mindenkit utál, beleértve saját magát is.

>!
Kincsanna
Miklya Anna: Eső

A könyv első felében megteremt egy karakteres atmoszférát, de a második részéről még ennyi jó sem mondható el.
Nem gondoltam rá, hogy félbehagyom, de nem fogom megtartani a kötetet.

>!
lizke
Miklya Anna: Eső

Sok mindent kell magában tisztáznia Diának, úgyhogy azt hiszem jó dolog az, hogy lekerült D.-re, még ha kicsit zavart is az, hogy az anyja csak így lerángatja. Ez a kis elszigeteltség, ha nem is teljesítette ki, de legalább elindította azt a folyamatot, hogy el tudja helyezni életében Gergőt, hogy miért viselkedik így vele (ami szintén sokszor zavart, bár néha Gergő reakciói is), a születendő babához való viszonyát (ez sem igazán tetszett néha, hogy hogyan viszonyult a terhességéhez, de a végére szerencsére…..), aztán az anyjához fűződő kapcsolatának (hát ez mindenhol felmerül…) elsimítása is képbe kerül, de talán leginkább önmaga megfejtése.
Biztosan csak azért, mert előtte olvastam, de itt-ott Sz.M. Izáját véltem felismerni.

>!
Őszi_Róbert_2
Miklya Anna: Eső

Csepereg, csorog, zuhog, ömlik. Mint az Eső. Jó. Lélekbe ragadó.


Népszerű idézetek

>!
Cicu

Ha valakinek főz az ember, azt kénytelen megszeretni.

172. oldal

>!
lizke

Ilyennek képzelem a szerelmet, hogy majd egyszer megkérdezem egy férfitól, hány tojást szeretne, és azonnal szerelembe esik.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
sophie P

Nem eszünk kézzel, mint az állatok, szokta mondani. Egyszer meg fogom tőle kérdezni, szerinte melyik állat eszik kézzel. Abban viszont igaza lehet, hogy olyan állat biztos nincs, amelyik damasztabroszon, porcelántányéron, késsel-villával szeleteli a házhoz szállított pizzát.

84. oldal

>!
sophie P

Anyám felajánlotta, hogy kijön elém, de én egyedül szeretnék hazasétálni. Nem haza, anyámhoz.

15. oldal

>!
lizke

Ha távol vagyok tőle, olyan őrülten kívánom, hogy közelebb akarjon kerülni, már-már belecsikordul a fogam is. Amikor azonban mellette vagyok, legszívesebben elrejteném, kivonnám magam az ő létezéséből, a hatása alól, megszűnnék számára.

108. oldal

>!
sophie P

D. ugyanolyan maradt, mint volt. Földszintes, szürke, erősen kapaszkodik, félig lehunyva tartja a szemét, és senkinek sem beszél a titkairól.

19. oldal

>!
DreamCatcher

Nem hiszek a szerelemben. Nem értek hozzá. Nem tudok róla beszélni, nem ismerem magát a kifejezést, nem beszélem a nyelvét.

96. oldal

>!
zördög

Ez zsarolás, mondja Gergő, de a terhesség olyan, hogy mindig a nőnek van igaza.

8. oldal

>!
sophie P

Gyűlölném, ha Gergő egyszer meglátná D.-t. Ha vonattal jönne le, mint én, át kellene szállnia a békéscsabai állomáson. D.-ben, bár pont a Békéscsaba-Szeged szárnyvonalon helyezkedik el, nem állnak meq a gyorsvonatok. Ezen nem változtatott az a tény sem, hogy D-ből város lett. A megyeszékhelyen buszra kell szállni, vagy személyvonatra. A személyvonatok minden bokorban megállnak Békéscsaba és D. között, így a kocsivai nagyjából 10 perces út majdnem háromnegyed óráig tart. Régebben a sárga-piros Zsuzsi-vonatok közlekedtek, a mostani, ezüst-piros orosz szerelvényeket, ha jól tudom, Másának nevezik. Általában két kocsit kapcsolnak össze.

12. - 13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarusi Mihály: A csabai Szajnán
Petrovácz István: Szombatra péntek
Horváth Péter: Getnó
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Krasznahorkai László: Sátántangó
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Krasznahorkai László: Háború és háború
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Kiss Ottó: Javrik könyve
Grecsó Krisztián: Isten hozott