A ​Zen és a művészet 15 csillagozás

Miklós Pál: A Zen és a művészet Miklós Pál: A Zen és a művészet

„… megkísérlem – lehetőleg eredeti szövegek és hiteles adatok segítségével – megrajzolni a Zen-buddhizmus vázlatos történetét. Ehhez a történethez, amely önmagában is művelődéstörténeti érdekesség, szorosan hozzátartozik mindaz, amit manapság – okkal vagy anélkül – kapcsolatba szoktak hozni a Zennel: a kínai és a japán költészet és piktúra s olyan sajátos japán művészetek, amilyen a nó-színház, a teaszertartás és a virágrendezés.”

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gyorsuló idő

>!
Lazi, Szeged, 2000
130 oldal · ISBN: 9789639227408
>!
Magvető, Budapest, 1978
168 oldal · ISBN: 9632706897

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Miklós Pál: A Zen és a művészet

Saját szavú értékelés helyett két idézet a könyv végéről: „ Mindaz amit eddig elmondtam a Csan, illetve a Zen történetéről, a pátriárkáktól kezdve a kolostori életmódon át egészen a szerzetesek által művelt vagy általuk ösztönzött művészeti tevékenységekig, úgy vélem […] minden részletében rejt valamiféle poézist. A történetek külön-külön és egybefűzve bájos pikareszk regényt képeznek, olykor egy- egy lélektani drámát vagy éppen burleszket rögtönöznek, a kolostori élet rendje már komorabb szertartást idéz, bár az sem nélkülözi a komikumot időnként. s mindezzel meglepő módon rímel az a sokféle művészetnek minősített tevékenység, ami a virágrendezéstől a kardvívásig terjed, de a valódi költészetet és festészetet is sajátjának vallja. talán nem tévedek, ha a Zen legfőbb kulturális jelentőségét ebben látom: művésziségében, költőiségében.” (155. o.)
„Gondolom, idáig lehet eljutni a zenben európai intellektussal vagy akár csak józan paraszti ésszel rendelkező halandónak: rászolgálni egy mesteri verésre.” (163. o.)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!

Huai-zsang: Tiszteletre méltó testvérem szerint mire való az ülve elmélkedés?
Ma-cu: Hogy Buddhává váljunk.
Huai-zsang keres egy cserépdarabkát, és elkezdi dörzsölni egy kövön.
Ma-cu: Mit művel, tiszteletre méltó mesterem?
Huai-zsang: Addig csiszolom ezt a cserepet, míg tükör lesz belőle.
Ma-cu: Már hogyan lehetne egy megcsiszolt cserépből tükör?
Huai-zsang: Már hogyan lehetne az ülve elmélkedés útján Buddhává válni?

70. oldal

6 hozzászólás
>!

(…) belülről a Zent megérteni nem, csak elhinni és átélni lehet.

121. oldal

Szelén>!

Ha meg akarod látni, miféle a te léted természete, szabadítsd meg szellemedet a viszonylatok gondolatától, s meg fogod pillantani magadat derűsnek és élettel telinek.

30. oldal, 1. fejezet - A csan története (Magvető, 1978)

>!

A zen szó, amelynek jelentése elmélkedés, (…)

8. oldal

>!

(Azon nézet ellen, miszerint a megvilágosodás egyszeri, pillanatnyi élmény)
Buddha útját tanulmányozni annyi, mint saját magunkat tanulmányozni. Saját magunkat tanulmányozni annyi, mint megfeledkezni saját magunkról. Hogy saját magunkról megfeledkezzünk, az kell, hogy a külvilág érvényesüljön bennünk. Hogy a külvilág érvényre jusson bennünk, az kell, hogy szabadjára engedjük saját „magunk” testét és lelkét s egyben „mások" testét és lelkét is. Az ilyképp elnyert megvilágosodás, úgy tűnik, egyszerre csak véget ér, csakhogy az is megtörténik, hogy ez az abbahagyottnak látszó pillanatnyi megvilágosodás újra meg újra meghosszabbítható.

47-48. oldal

>!

(Azon nézet ellen, hogy a külvilág csupán saját lelkünk kivetülése)
Ha kilépsz egy csónakból és körülnézel, úgy érzed, mintha a part imbolyogna. Ha azonban a csónak peremére szegezed tekinteted, rá fogsz jönni, hogy a csónak imbolyog. Pontosan ugyanez történik, ha megkíséreled megismerni a külvilágot, miközben saját tested és lelked tekintetében egészen meg vagy zavarodva; az a téves benyomás uralkodik rajtad, hogy saját lelked, saját természeted valami valóságos és maradandó dolog (míg a külvilág mulandó). Csak ha kitartóan üldögélsz, és önmagadba mélyedsz, válik nemsokára világossá, hogy (tenmagad változó és múlékony vagy) a külvilág valósága tőled teljesen független.

48. oldal

szeptember99>!

A teázás eredetileg a szerzetesek számára pusztán a fárasztó ülve elmélkedés sekentője és technikai eszköze volt, s idegen a szertartás maga is a Zen minden rítust tagadó szellemétől. Azt mondhatnánk tehát, hogy a teaszertartás (mint a virágrendezés stb.) a Zen mesterek által a kívülállók, világiak számára alkotott művészet.

114. oldal - A teaszertartás

Kapcsolódó szócikkek: tea · teaszertartás · zen
>!

Az a gondolat, hogy a Buddha azonos a világmindenséggel, egyszersmind annak minden egyes elemével, benne rejtőzik a legkisebb rovarban és a hatalmas hegységben, a mozdulatlan öreg fában és a fürge patakban – megvan a buddhizmus eredeti tanításában is, de különös hangsúlyt kap, és fölerősödik a Csan-tanításokban.

89-90. oldal

>!

Hakuin maga is parasztgyerek volt, élete fő céljaként azt tűzte maga elé, hogy a Zen meglehetősen nehéz, keveseknek szóló tanítását tömegek kincsévé és vallásává tegye. Ezért írt és tanított, és ezért találta fel a voltaképpeni zen-ga műfajt („zenkép"); olyan egyszerű vonásokkal megrajzolt képeken próbálta illusztrálni a Zenanekdotákat, kóanokat, hogy mindenki megérthesse őket.

105. oldal

>!

S ha ennek az utóbbi hatásnak a titkát keresem, akkor némiképp eltérve a jeles vallástörténészek nézeteitől én a Zen legerősebb oldalának, legelevenebb hatóanyagának éppen művésziségét tartom. Mindent, amit tudunk róla, át – meg átszőnek a hangulatok, költői hasonlatok és retorikai figurák, drámai csattanók, kalligrafikus formabravúrok, merész, de kiegyensúlyozott kontrasztok anyagokban és gesztusokban egyaránt. S mindezt még különös, vonzó fénybe vonja a szimbolika, az ember és a kozmosz – ma is, sőt egyre inkább aktuális – egymásra utaltságának, a természet és természetesség áhítatos tiszteletének és a békesség nagyon is emberi vágyának képe vagy sugallata. S ezek olyan emberi értékek, amelyek a misztika cifra köntösét és az aszketikus puritánság rongyait is tűrik, sőt egyaránt egészségben elviselik és túlélik.

120. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Julius Evola – Frithjof Schuon: Zen – A szamurájok vallása
Scott Shaw: Zen-kapu a belső békességhez
Janwillem van de Wetering: Az üres tükör
Sunrjú Szuzuki: Nincs mindig úgy
Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen – Út a megvilágosodáshoz
Jeff Shore: A zen koan gyakorlása
William Dale Jennings: A rónin
Dógen zen: Sóbógenzó-zuimonki
Dobosy Antal: Ráfújt hajszál
Seung Sahn: A zen iránytűje