Mikes ​Kelemen törökországi levelei 4 csillagozás

Nem lehet örökké csak egy helyben ülni – az egészségnek használ a járás, és a restség mellől el kell némelykor szökni.

137. oldal, LXXVII. (Lampel, 1905)

Mert mikor az ember csak holnapra halogatja a dolgot, a nem jó – a holnap eljő, de a végbenvitel azzal el nem jő.

135. oldal, LXXVI. (Lampel, 1905)

Édes néném, ha tudná kéd, micsoda nagy buban vagyok, megesnék a kéd szive rajtam, és elolvadna, valamint a vaj a tüznél, és rántottát főzhetnének véle.

86. oldal, LV. (Lampel, 1905)

Olyan leveleket veszek, hogy azt akarnám, csak két szóból állana, mert unadalmas: de a kéd levelei jó izüek, csaknem megehetném a papirost is.

133. oldal, LXXV. (Lampel, 1905)

[…] akármely bövségben és jó állapotban legyen a test, de ha az elme nem vidám és nem csendes, a test is ahoz alkalmaztatja magát. Ettől vagyon, hogy sokakot látunk olyanokot, a kiknek külsőképpen jól vagyon állapotjok, de mégis kedvetlenek, mert az elméjeknek vagyon valami bajok; ellenben pedig látunk olyanokot, a kik, ha szükölködnek is, ha jó renden nincsen is dolgok, de az elméjek helyben lévén, mindenkor vidámok és jó kedvüek. Sokkal nagyobb tehát az elme nyughatatlansága a testi fáradságnál, és egy óráig való bu és törődés sokkal nehezebb az egy napi kapálásnál.

72. oldal, XLVI. (Lampel, 1905)

[…] sohult pedig ugy el nem unja az ember magát, mint itt, mert semmi üsmeretséget nem vethet, senkihez nem mehet, és hacsak valamiben nem szereti magát foglalni, mindenkor a nagy unadalomban forog. Hogy pedig minden ugy töltse az időt, mint a mi urunk, arra az Isten ajándéka kévántatik; mert ebédig az olvasásban és az irásban tölti az időt, ebéd után pedig, a ki látná, azt mondhatná, hogy valamely mesterember: vagy fur, vagy farag, vagy az esztergában dolgozik. És az ő gyönyörü szakálla sokszor tele forgácscsal, hogy maga is neveti magát. És ugy izzad, mintha munkája után kellene enni kenyerét. Őtet minden csudálja, ő pedig neveti az olyat, a ki azon panaszolkodik, hogy elunja magát. Ritka, édes néném, a ki igy tudja az időhöz alkalmaztatni magát, mind pedig, hogy ugy mondjam, az időt magához alkalmaztatni.

160-161. oldal, LXXXVIII. (Lampel, 1905)

Csak az a vigasztalásunk, hogy mások is meghalnak, nem csak mi. A való, hogy igen sovány vigasztalás, de csak kell valamivel vigasztalni magunkot.

252. oldal, CLVI. (Lampel, 1905)

Az ész pedig tanulás nélkül csak olyan mint a mely föld parlagon áll.

241. oldal, CXLVII. (Lampel, 1905)

[…] ugy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.

49. oldal, XXXVII. (Lampel, 1905)

De azt elhiszi-é kéd, hogy nehezen szokhatom ehez az országhoz? Való, a törökök bennünket szeretnek, semmi fogyatkozásunk nincsen, senkinek semmi bántódása nincsen, de az idegen nemzetnek nehéz itt, mert semmi ismeretséget, barátságot nem tehet. Ez a nemzet a keresztényt nem utálja, de megveti. Azt nem kell várni, hogy valaki a házához hijjon bennünket. Bizony nincsen is az a nagyravágyódásom, hogy valaki magához hijjon; mert ugyanis miért? ott ád egy pipa dohányt, egy findsa kávét, azután, egy-két szó után, a hosszú hallgatás; mikor pedig a füstölőt előhozzák, már az arra való, hogy el kell vakarodni a háztól. Azt ugyan talán meg lehetne kérdezni a gazdától, hogy: mint vannak a kéd gyermekei? – de azt kérdezni, hogy: mint vagyon a kéd felesége? azt nem jovallom senkinek, mert botokkal kisérnék ki a házból. Itt a gazdasszonyról nem is kell emlékezni, mintha asszony sem volna a világon.

5-6. oldal, IV. (Lampel, 1905)