Kiadási sorrendben az utolsó, időrendileg jobbára az első Abe Sapien saját sorozatából. Bár időrendi olvasáshoz egy kicsit távol esnek egymástól, összességében megvan az oka, miért ezeket a remek történeteket válogatták össze. Változatos rajzstílusban és cselekménnyel bírnak, ahogy azt egy rendszeres Mignolaverse-olvasó már megszokhatta. Szerencsére a többségük önmagukban is működik, egyedül a Lost Lives igényli az előzmények ismeretét a teljes élményhez (bár az Abe-et érintő lényeg szerepel e kötetben).
Icthyo Sapien
Tulajdonképpen időrendileg ez Abe Sapien legelső felbukkanása Mignola világán, spoiler 1834-be nyúlik vissza a történet, visszaemlékezésén keresztül mutatja be élete korábbi szakaszát az olvasók számára. Rövid, realisztikusan megrajzolt, igazából cselekménnyel nem is igazán rendelkezik, de csillapít(?) valamennyit Abe ismeretlen múltja titokzatosságán. Érdekesség, hogy feltűnik benne Elihu Cavendish is, akinek a több, mint egy évszázaddal később megszülető Hellboy történetében lesz komolyabb szerepe.
The Land of the Dead
1983-ban játszódik, vagyis Hellboy kb. 40 éves (de nem szerepel). „Sapien ügynök” terepmunkáját követi nyomon, aki egy mexikói barlangi kutatócsapattal olyan leletekre bukkant, amik az ősi maják alvilág-elképzelésére magyarázattal szolgálhatnak. Azonban a víz alatt a személyzet tagjainak nyoma vész. Önmagában is olvasható, hagyományos „alámerülős-rejtélyes” történet, a végén halvány utalással a B.P.R.D.: Vampire eseményeire. Michael Avon Oeming rajzai nagyszerű hangulatot teremtenek, szinte hallani a kardcsapások hussanását, a csöppenő víz visszhangját. Élvezetes!
Witchcraft & Demonology
Időben közvetlenül folytatja a The Land of the Dead-et, bár cselekményben egész más vizekre evez: egy okkultista különös, hírhedtté vált könyvéről szól. Az „okkultizmus” szó hallatán nagyjából ilyen könyvek jutnak eszembe először. :) A rajzok komolyabbak, ódon realizmusukkal gyorsan bevonnak a démoni történetbe. Klasszikus, sötét útra térő varázslós mese.
The Ogopogo
Abe és Hellboy egy brit columbiai víziszörnynek jár utána, bár – ahogy lenni szokott – az ember gyakran szörnyűségesebb rém tud lenni. Kedves legendavadászós történet, egyéb részektől függetlenül is megállja a helyét.
Subconscious
1994-ben játszódik, vagyis az első Hellboy kötet után. Imádtam, ahogy a felszíni és a vízmélyi(?) ábrázolás különbözött egymástól. Ahogy a címe is kifejezi, sokkal inkább egy gyönyörű-borzongató belső utazás ez Abe számára a saját tudatalattijába. Kedvenc.
Lost Lives
2005-ben, a második Hellboy kötet cselekményét és a B.P.R.D.-sorozat Békapestisét követően játszódik, azokkal és az Icthyo Sapien történettel szoros összefüggésben. Nagy szerepet kap tehát ennél a résznél az időrendi olvasás, az előzmények nélkül aligha érthető, miről folyik a párbeszéd Roger és Abe között. Legalább annyira B.P.R.D., mint Abe Sapien történet. Egyszerű filozófálós-karakterépítős csevegésnek indul, de aztán jön a remek csápos-horror fordulat. Mókás easter-egg is van benne spoiler
