Felvállalom, hogy elfogult vagyok, de mikor bejelentették a Eaglemoss nagy DC-s sorozatát, és meg lehetett nézni, hogy miket fognak kihozni, egy cím volt, amiről biztosan tudtam, hogy kell nekem: A Végzet, mely elérte Gothamet. spoiler
Mignola neve a Hellboy óta számomra garancia a minőségi történetre, és bármilyen fontos is a képregényben a grafikai megvalósítás, mégis nekem a sztori, ami lényeges.
Ebben a képregényben az alkotóknak egyrészt az átlagosnál nehezebb, más szempontból viszont sokkal könnyebb dolga is volt.
Nehezebb volt, mert két külön világot – Gotham Sötét Lovagjának borongós mitológiáját, és a lovecrafti mérhetetlen véneket és a kozmikus iszonyt kellett közös nevezőre hozni, ami azért nem gyerekjáték.
Másrészt azonban pontosan azért, mivel ezt a két világot csak egy alternatív képregényes univerzumban lehetett mixelni, ezért logikus választás volt a ’20-as évek végnek Amerikájába áttenni a sztorit.
Ennek köszönhetően a szerzőknek nem kellett az ikonikus karakterek DC Univerzumban pillanatnyilag betöltött szerepével és helyével törődni, vagyis kvázi szabad kezet kaptak arra, hogy úgy alakítsák az eseményeket, ahogy nekik kényelmes, és nem kellett attól tartani, hogy valakinek keresztbe írnak.
Szerintem Mignola példásan oldotta meg azt, hogy Batman életének fontos szereplői – a barátok és ellenségek is – egy kozmikus iszonnyal fenyegető nagyszabású horror történet részeként, mégis a saját, jól ismert DC-s énjüket sem teljesen megtagadva legyenek ábrázolva. Egyébként a Lovecraft imádók is megkapják a maguk számtalan easter eggjét, uh. nem kell aggódni.
S mivel ez a képregény külön horror univerzumban játszódik, ezért a szokásos úgyse hal meg senki (legalábbis véglegesen) felkiáltás és fáradt legyintés most nem pálya. Itt érdemes izgulni az egyes szereplőkért, mert bizony könnyen lehet, hogy egy rossz lépes a végzetüket okozhatja, amivel Mignola sokat emel a képregény tétjén és drámaiságán.
A magam részéről mindenkinek ajánlom ezt a képregényt, de főleg azoknak, akiknek van némi – tényleg nem kell sok! – előképzettsége mindkét vonalon, de azért azt sem beszélném le, aki csak az egyik univerzumban mozog otthonosan – mindkét típusú olvasó számára számtalan apró geg van elrejtve a szövegben és a képekben. A grafikai megvalósítás talán nem mindenkinek a tetszését nyeri majd el, de őszintén szólva egy-két kicsit kaotikusabban sikerült panel kivételével szerintem kimondottan jól szolgálta a történetet a képi megvalósítás. spoiler
A sztori is szépen lezár, és ha nem is tökéletesen sikerült mindent kibontani (szerintem legalább 1,5x ekkora terjedelmet is elbírt volna a történet), de messze konzekvensebb és jobban tálalt képregényt kaptunk, mint amihez hozzászoktunk.