A ​harmadik iksz 8 csillagozás

Mike Gayle: A harmadik iksz

A legtöbb emberrel ellentétben Matt Beckford alig várja, hogy harminc legyen. Úgy gondolja, hogy a végigszenvedett húszas évek után végre megoldódik a karrierje, pénzügyei és szerelmi élete is. De amikor szakít a barátnőjével, rájön, hogy a végzet más sorsot szánt neki, és ideiglenesen hazaköltözik a szüleihez.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
GABO, Budapest, 2002
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639421456 · Fordította: Vásárhelyi Maja

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
clarisssa P
Mike Gayle: A harmadik iksz

Még hogy „férfi Bridget Jones”, ahogy az a borítón is ott virít!? Hát nem! Nekem helyenként még a BJ-könyveknél is jobban tetszett! Persze az is lehet, hogy csak jókor talált meg.
Könnyed, humoros könyv, de nem egy rózsaszín szingliregény, nincs benne nyuszifarok vagy kék leves, nem csapkodtam a térdemet sem a nevetéstől olvasás közben. Mosolyogni viszont sokat mosolyogtam és el-elgondolkoztam rajta. Megszerettem a szereplőket és sajnáltam, amikor elfogytak az oldalak, mert szívesen lógtam volna még velük. Már megfigyeltem, hogy könnyen le lehet venni a lábamról az ehhez hasonló baráti társaságokról szóló történetekkel, no meg azt is, hogy mostanában egyre több kapunyitási pánikról szóló könyv jön szembe velem. Valószínűleg szükség is van ezekre – mármint mindkettőre, az életkezdés, elköteleződés körüli dilemmákról, félelmekről való beszélgetésre, és egy mögöttünk álló „banda” támogatására is. Na tessék, ilyeneket írok, pedig pár sorral feljebb még úgy kezdtem, hogy ez egy könnyed, humoros könyv. Pedig nem hazudtam! De szerintem egy könyv, éppen úgy, mint ahogy egy igazi barátság is, pont attól jó, ha nemcsak a hihihi-hahaha van meg benne, hanem valami mélyebb tartalom is.

>!
GABO, Budapest, 2002
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639421456 · Fordította: Vásárhelyi Maja
1 hozzászólás
>!
tricky
Mike Gayle: A harmadik iksz

Hasonló apropóból kaptam a könyvet, ami a főhőst a regényen végigvezeti. Így hát már csak becsületből is, de végigolvastam. A kliséhalmazt még el tudtam volna engedni, ezt a limonádéműfaj eleve adja, de a jópofáskodó (valójában: cseppet sem frappáns) írói stílus erősen megnehezítette dolgomat. Bár a könyv a kétezres évek elején íródott, tehát mainak nem nevezném, mégis borzasztóan nehéz elképzelni, hogy másfél évtizede így gondolkoztak, kommunikáltak, viccelődtek a középkorúság küszöbén álló fiatalok. A regénynél talán csak a fordítás idegenebb, a szereplők szájába adott szavak nekem a nyolcvanas-kilencvenes évek vígjátékszinkronjainak „berosálok”-nyelvezetét juttatta eszembe, amit már tinédzserként is kínosnak éreztem. Pár szófordulat egyébként angolul lehet, hogy jobban hangzik, nem tudom. (Az egyik kedvencem a két barát „Te hájas gazember! / Te kopaszodó vesztes! ” parolája volt. :)

>!
Ancsi0909
Mike Gayle: A harmadik iksz

Bár kíváncsi voltam, hogy mi lesz belőle, hogy dönt a főszereplő, mégis vontatott volt számomra, és csak azért siettem, hogy elolvassam, hogy nehogy lejárjon a könyvtári könyv… Kissé befejezetlen is, bár lehet, hogy ez a lényeg, hogy nem kell 30 évesen életre szóló döntéseket hozni. Vagy lehet, hogy csak túl öreg voltam az olvasásához 40 évesen…


Népszerű idézetek

>!
clarisssa P

Most nyilván kíváncsi vagy rá, miért mondom mindezt. (…) Mindössze egyetlen oka van: bármennyire is biztos lehetsz a másik szeretetében, jólesik hallani.

164. oldal

>!
clarisssa P

– Szerinted mit kellene tennem?
Amikor a barátok felteszik ezt a kérdést, soha nem arra kíváncsiak, hogy szerinted mit kellene tenniük, azt akarják, hogy megerősítsd őket a döntésükben. Természetes. Pontosan ugyanez volt velem is. De ha valamit megtanultam az Elaine-nel töltött időszakból, az ez volt: ritkán az a jó neked (ha egyáltalán valaha), amit hallani akarsz. Pontosan ezért, bármikor tettem is fel Elaine-nek ezt a kérdést, ő mindig a legőszintébben közölte a véleményét, még ha azzal fájdalmat okozott is. Egyike volt azoknak a tulajdonságoknak, amiket legjobban csodáltam benne.

229. oldal

>!
clarisssa P

Megtanított, hogy olykor az egyetlen helyes döntés, ha addig benn tartod a dolgokat, míg el nem jutsz arra a pontra, ahol már kezelni tudod őket. Nem azt mondom, hogy tökéletes filozófia – messze van attól –, de jól jön, amikor ezenkívül az egyedüli választásod, hogy lemerülj a mélységbe.

62-63. oldal

>!
clarisssa P

A nappaliban a falon lévő fényképre meredtem, melyről Gershwin, Zoe és Charlotte vigyorgott le rám. Fura volt ezt az „anyás-apás-gyerekes” dolgot látni magam korabeli emberek előadásában. És még furább egynek venni a képen lévő apa és férj szerepben tetszelgő Gershwint azzal a Gershwinnel, akit gyerekkorom óta ismertem, aki felgyújtotta a fingjait az osztályban.

182. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Sue Townsend: A 23 és 3/4 éves Adrian Mole küzdelmei
Cora Carmack: Szakítópróba
Mátyás István: Nyakunkon az élet
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Terry Pratchett: Fegyvertársak
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Jeffrey Archer: Ütött az óra
David Almond: Szárnyak titka
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa