Dead ​Man's Knock (The Unwritten 3.) 3 csillagozás

Dead Man's Knock, avagy Tommy Taylor átalakulása Harry Potterből Jézussá.
Az előző két kötet szüntelen pörgése után ez a rész végre megválaszol néhány kérdést a világ működését, valamint a gonoszok kilétét és céljait illetően, de természetesen úgy, hogy attól az olvasónak csak még több kérdése legyen. Közben azért a cselekmény se ül le, Mike Carey ismét meglepő, remekül felépített fordulatokat hoz, és Peter Gross mintha képtelen lenne nem zseniálisan rajzolni.
És ne feledkezzünk meg a sorok közt megbújó gondolatokról se. Az alternatív tények korában élünk, rosszul titkolt kíváncsisággal csüngünk a valóságshow-kon és/vagy „valós események alapján” íródott történeteken, a közönség egyre kevésbé hajlandó elválasztani a művészt a művétől. (Bár én nem mernék megesküdni rá, hogy nem volt mindig ilyen a világ.) Nagyon is aktuális kérdés, hogy ki és milyen céllal írja a történeteket, amelyeket aztán igazságnak kiáltunk ki, és hogy van-e egyáltalán bárkinek joga ahhoz, hogy hátsó szándékkal szője tele a meséket.

Ugyanazt tudom mondani, mint eddig. Ha a két kedvenc íróm összeül, mit lehet várni? Nem mondom, hogy a világ legjobb sztorija/könyve, de nálam toplistás. Amellett, hogy a történet iszonyat bonyolult és szövevényes, tele van szerethető karakterekkel, tényleg, még a kegyetlen gonoszokat is megimádja az ember, és humorral, akcióval, sírással-rívással. És mindehhez jön az, hogy bizony van mögöttes tartalma is. Nem hiába kap annyi díj jelölést. Ez 2011 legjobb képregénye, és remélem még sokáig fog futni.
És bónusz az interaktív rész, ahol az olvasó maga választja ki a történet menetét. Nem kommentelném, hogy mint a kalandozós könyvekben, itt is akkora mázlim volt. Elsőre megerőszakoltattam a főhőst, meg megölettem. :D