Kezdő ​diktátorok kézikönyve 35 csillagozás

Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Ki ​nem álmodott még arról, hogy saját országát igazgassa? Az álomból sokkal könnyebben válhat valóság, mint képzelnénk. A Kezdő diktátorok kézikönyve feltárja előttünk az összes olyan trükköt és fogást, melyet az egykori és jelenlegi diktátorok bevetettek, hogy megszerezzék az első helyet és meg is tartsák azt.

Tíz pofon egyszerű lépésben te is megtanulhatod, hogyan kell választásokat nyerni, személyi kultuszt építeni, divatot és építészeti stílusirányzatot teremteni, egyáltalán hogyan kell a luxusban megmártózni, élet-halál ura lenni. Olyan mesterektől tanulhatunk, mint François „Papa Doc” Duvalier, Moammer Kadhafi, Nicolae Ceaușescu, Szaparmurat „Türkménbasi” Nyijazov vagy Robert Mugabe.

Ez a könyv az elmúlt évek legviccesebb politikai szatírája, mely 2012-ben jelent meg Norvégiában, ahol a világon a legerősebb a demokrácia. A szerző a világ legkülöncebb vezetőinek vérfagyasztó és mulatságos történeteivel szórakoztatja az olvasót, s közben gyarapodnak történelmi,… (tovább)

Eredeti cím: Kanskje jeg kan bli diktator. En händbok

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szokatlan szempontok

>!
Typotex, Budapest, 2013
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632793665 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 13


Kedvencelte 2

Most olvassa 7

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Egy magamfajta tájékozott és széles látókörű diktátorjelöltnek nem túl sok újdonságot mondott ez a könyvecske, de elég szórakoztató volt. Mivel az eljövendő autoriterek szellemi színvonala elég nagy szórást mutat, bizonyára lesz, aki nálam nagyobb haszonnal forgatja majd.
[Emlékeztető: lenyomoztatni a Mikal Hem nevű személyt!]

4 hozzászólás
>!
Szirmocska
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Kezdő diktátorok kézikönyve! Amint megláttam ezt a címet, rögtön tudtam, hogy ez nekem KELL! Már a cím és a téma is megér egy hatalmas ötöst. :) Mint valami önsegítő vagy hogyan legyünk gazdagok könyv, csak itt a diktátorság a tét :D Nagyon ötletes! Mindössze 10 lépés és garantáltan tiéd lehet az abszolút hatalom. Nincs más dolgod, mint betartani a könyv utasításait és tanulni az elődeidtől.
Szeretem ezt a fajta humort. Ugyanakkor felmerült bennem a kétely, hogy szabad-e, méltányos-e ilyesmiből viccet csinálni. De szerintem néha ezen is kell nevetni, különben belefulladunk a saját komolyságunkba. Még akkor is, ha a téma nem kevés negatív érzéssel és bizony rengeteg áldozattal jár, járt a mai napig. Ezt az író sem tagadja és végig megadta a kellő tiszteletet. Viszont ha tudunk egy kicsit, még ha csak fanyarul is, de mosolyogni ezeken a sokszor nagyon is furcsa figurákon, talán hamarabb eloszlik a félelem, ami a hatalmuk alapja. Kevés olyan dolog van amitől jobban tart egy önkényúr, mintha kinevetik. Erre pedig ez a könyv jócskán alkalmat ad a leírt fonák helyzetekkel és a tényleg őrült fazonokkal. Mégpedig teljesen jogosan.
Újságíró is a szerző, talán ezért érződik a írásán, no meg a műfaj és a téma is megköveteli, a sajtóban használt, kicsit szenzáció lobogtató, közhelyeket előszeretettel alkalmazó zsurnalisztikus stílus. Ennek ellenére nem lehet igazi felszínességgel vádolni, mert elég részletes bepillantást kaphatunk korunk nagy diktátorainak életébe és bogaraiba, a kis és nagypolitika hátterébe. Inkább az zavarhatott, hogy itt elhagyva az önsegítő könyv jelleget (amit, ahol megjelent, nagyon tudtam értékelni), szórakoztató, példának szánt, de mégiscsak elkanyarodásnak érződő politikai anekdotázgatásokba kezdett. Pedig nekem egyértelmű tanácsokra van ám szükségem, a kiteljesedéshez :D A viccet félretéve, élveztem ezeket is, csak az előzetes elvárásaimban kicsit jobban vártam a 10 lépés kifigurázását és konkretizálását. Számomra ez jelentette az elsődleges humorforrást, ezért ebből szerettem volna többet kapni. Így úgy éreztem, hogy mindig csak beharangozza a tutit, amiről már szinte lebbenti is le a fátylat, aztán meg félig éhes maradok…
A fentebb leírtakkal együtt is, ajánlom mindenkinek! De tényleg! Könnyed, humoros, tanulni is lehet belőle és szüntelenül csodálkozni az emberi hülyeség határtalanságán. Én jól szórakoztam, tegyetek ti is egy próbát! (Mondom ezt úgy, hogy ezzel csak növelhetem a konkurenciát :D)

>!
Qedrák P
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Bármennyire is szégyellem bevallani, engem mindig is vonzott a diktatúrák sajátos esztétikája. Az ember ember által történő elnyomása egy olyan kulturális jelenség, amely megfelelő távolságból nézve szemet gyönyörködtető vagy éppen félelmetes is lehet.

Ez a könyv azzal a megoldással él, amely gyakorlatilag a leghasznosabb fegyver az elnyomás ellen. Kirángatja a diktatúra démonait a napvilágra, hogy ott mindenki nevethessen rajtuk. A kisszerűség, a kivagyiság, a tobzódó ízléstelenség válogatott példái sorakoznak a szemünk előtt. A diktátorok (és családtagjaik) különféle tettei, legyen szó a könyvük űrbe lövéséről, aranyozott vécédeszkáikról vagy szüzekből toborzott gárdáról, fájdalmas tanúbizonyságot adnak az emberi természet gyarlóságáról.

A leírt történetek nagy részét egyébként ismertem (ki ne olvasna szívesen különböző diktatúrák ostobaságairól), de a szerző hozzáad a saját gunyoros hangneméből is elég sokat, hogy minél nevetségesebbé tegye a diktátorokat. Egy kicsit emlékeztet az Index vagy a 444 sokszor gúnyos és lesajnáló nézőpontjára.

Ugyanakkor pont ezért nem tudok ennek a könyvnek öt csillagot adni. A diktatúráktól való félelem fedezetét nem a kirívó ostobaságok vagy a végtelen sok nullával felhizlalt bankszámlák jelentik, hanem a megnyomorított életek, vagy az elkövetett gyilkosságok. A kényelmes nézőpont könnyen elfeledteti velünk, hogy a riviérai nyaralók vagy a francia divatmárkák által megszervezett ceremóniák mögött mindig mások erőszakos kizsákmányolása húzódik meg. A diktatúrákon nevetni jó és hasznos dolog, de érdemes nem elfeledkezni arról, hogy nemcsak a nevetségességük miatt nem kérünk az autoriter rendszerekből.

1 hozzászólás
>!
makitra P
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Történelemtanár unokatesóm úgy adta kölcsön a kötetet, hogy ugyan a stílusa nem tetszett neki mindenhol, de a tényanyaga jó, még ha nem is túl részletes. Ezzel én is egyet tudok érteni.

Önmagában nagyon tetszett az az ötlet, hogy egyfajta kézikönyvként mutatunk fricskát a diktátoroknak a sorokon keresztül, de a hangvétel ezt nem tudta mindig következetesen végigvinni. Persze, mikor az elnyomó rezsimek rémtetteiről olvasunk, nem mindig vagyunk humorunknál, de ha már ez volt a szándék, akkor célszerű lett volna követni is.

A másik gondom a könyvvel az volt, hogy nem adott semmi kapaszkodót arra nézve, hogy kit is tekint diktátornak. Hol az egyiptomi fáraókat emlegette, hol pedig a kora újkor abszolutista uralkodóit, holott szerintem a mai értelemben vett „diktátorság” inkább a XIX.-XX. század terméke, így a terminológiát célszerű lett volna megadni.

Mindezek ellenére a könyv felettébb szórakoztató és tényleg rengeteg információt tartalmaz – néha már sokat is, mert a rengeteg latin-amerikai és afrikai ország és név között könnyű elveszni (egy rövid függelék a fontosabb nevekkel elfért volna). Nem egy történet hajmeresztő, mások inkább gúnyolódásra késztetnek, és nagyon jól áll az írónak a kézikönyv-jellegből fakadó cinizmus és irónia. Emellett számos olyan országról adott legalább rövid bemutatást, akikről annyira nem szólnak a híradások – különösen igaz ez Észak-Koreára, Azerbajdzsánra vagy éppen Türkmenisztánra. Remélem, azért az itt olvasottakat nem viszik át gyakorlatba a vállalkozó kedvű zsoldosok…
(Külön pirospont az ötletes borítóért!)

2 hozzászólás
>!
Jeffi SP
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

A könyvvel először a Libriben találkoztam, megnézegettem, de akkor még úgy voltam vele, hogy majd egyszer elolvasom, ha szembejön vele. Aztán @Szirmocska olvasni kezdte, és tetszettek az idézetek belőle, akkor már érett az, hogy talán megveszem. Végül nem kellett megvennem, mert a könyvtár beszerezte és ott lecsaptam rá, mint első kölcsönző.
Én a diktátorokkal mindig úgy voltam, hogy voltak valamikor. De ma már csak nincs annyi diktátor, mint régen. De rá kellett jönnöm, hogy dehogyisnem. És még messze sem kell menni. Történelmi ismereteim hiányosságát mutatja, hogy tényleg nem voltam tisztában, hogy a 21. Században is rengeteg diktátor működik, olyanok is akikre én nem mondtam volna, hogy ők azok. Látszik, hogy nem vagyok képben a napi külpolitikával. Bár nem is igazán hiányzik.
A könyv teli van érdekes dolgokkal, és néha gusztustalanságokkal. Lehet, boldogabb lettem volna ha nem tudom, hogy Szváziföld uralkodója bikákkal szexszel, igen azt hiszem ez az infó nem hiányzott eddigi tudásanyagomból, főleg nem egy fotóval az uralkodóról…vizuális típus vagyok!!! :D Nagyon nem hiányzott nekem. Viszont azért volt rengeteg olyan dolog is amitől nem fordult fel a gyomrom, bár meg kell jegyezni, hogy azért a diktátorok tudnak élni. Már ha élet az, ha iszol, drogozol és kurvázol szabad idődben. Kinek mi az élet ugyebár.
Kevés olyan diktátor van akibe a könyv nem tudott belekötni, vagy nem hozta fel példának, nagy költekezését, elmebeteg törvényeit esetlegesen szadista életvitelét. Minden esetre szerintem egy kimondottan szórakoztatóan tanító könyv ez.
Kicsit túlzásnak tartottam pár diktátor elképzelését az Én kultuszról, amikor már a hónapok neveit is átnevezik, amikor már hopp máshol legyen a főváros,mert ők azzal jobban szimpatizálnak, esetlegesen betiltja az operát mert nem érti, vagy a sportokat csak űzheted, nézni felesleges, mert ő nem ért egyet azzal, hogy 12 ember egy labdát kerget (feltehetően nem értette a focit…mondjuk én sem értem)
Tehát roppant jó kis könyv, mert kapsz egy listát relatíve a mostani és nem oly rég élt diktátorokról, azoknak szokásairól, legalábbis azon szokásairól amikről van adat. Tippeket, hogy ha egyeduralkodó, diktátor óhajtanál lenni akkor mire figyelj oda. Van pár név akit megjegyeztem, van pár amit felírtam, hogy majd utánanézek. Korea még mindig top helyen áll, de azt hiszem Dubaj és az Arab emírségek felé is kitekintek majd ismeretszerzés céljából.

3 hozzászólás
>!
Szeles
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Imádtam ezt a könyvet. Egyszerre információgazdag leírás a diktátorokról és az önsegítő könyvek paródiája. Hatalmas piros pont, hogy szinte csak kortárs diktátorokkal foglalkozik. Lehet, hogy a hangnem többeknél kivágja a biztosítékot, de rám inkább úgy hatott, hogy „hmm…be kéne foltozni a világpolitikai műveltségemen éktelenkedő lyukakat”. (pl. az nekem teljesen kimaradt, hogy Burma/Mianmar fővárost váltott)
Mindenképpen ajánlom elolvasásra.

u.i.: Ugyan tudnék benne hibát találni, de nem akarok. Számomra már maga az ötlet megérdemli az 5 csillagot a megvalósítástól függetlenül.

>!
KleineKatze
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Csúcs ez a könyv! :)
De komolyan. Ha eddig nem lettem volna biztos a pályámat illetően, akkor döntöttem. Egyértelmű, diktátor leszek!

>!
Cornus
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Jó könyv, és érdekes játék az olvasás közben, ha megpróbál az ember az egyes fejezetekhez magyar példákat is keresni.

>!
Trillian
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Nekem nagyon tetszett. Ahol kellett humoros volt, máskor komoly. Felkeltette az érdeklődésemet, most ár szeretnék többet is tudni a diktátorokról. Mivel eddig elég hiányos ismereteim voltak róluk. Mivel lány vagyok, így túl sok esélyem nincs egyedül a diktátornak lenni :( úgyhogy marad az egy diktátor családjába való beházasodás. Viccet félretéve tényleg jó könyv, megéri elolvasni, még akkor is, ha nem nagyon érdekelnek a diktátorok.


Népszerű idézetek

>!
Szirmocska

Egy diktátor, aki egy ideje már hatalmon van, végül maga is hinni fog a saját propagandájában.

72. oldal - Istenítsd magad (Typotex, 2013)

1 hozzászólás
>!
Szirmocska

A legtöbb ember, aki istennek nevezi magát, jó eséllyel végzi pszichiátriai kezelésen. A diktátoroknál teljesen elfogadott dolog, ha isteni magasságokba vagy vele egyenrangúvá emelik magukat.

8. oldal - A diktatúra nagyszerűsége (Typotex, 2013)

10 hozzászólás
>!
Szirmocska

A 451-es választókerületben összesen 1389 választópolgárt regisztráltak, ami azt eredményezte, hogy az adott kerületben Putyin 107 százalékos támogatottságot élvezett. Lenyűgöző.

5. oldal - Hogyan tartsd meg a hatalmat (Typotex, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Putyin
>!
Ikarosz

Ha a sajtó a kezedben van, igazán nem nehéz besároznod az ellenfeleidet. A nemzetközi szervezetekhez fűződő kapcsolataik például mindig annak a nyilvánvaló jelei, hogy imperialista szándékokkal bíró országok nevében tevékenykednek.

53. oldal, Hogyan tartsd meg a hatalmat

2 hozzászólás
>!
Szirmocska

Macías Nguema egy marék hűséges katona kíséretében megpróbált elrejtőzni a dzsungelben, de elfogták. Az exdiktátort szeptember 29-én százegyszeresen halálra ítélték, és még aznap délután hat órakor a börtönben kivégezték (mindössze egyszer).

224. oldal - Oszd meg a javakat (a hozzád legközelebb állókkal) (Typotex, 2013)

7 hozzászólás
>!
Szirmocska

Hogy több diktátor is paranoiás, esetükben inkább tekinthető természetes foglakozási ártalomnak, mint mentális betegségekre való hajlamnak.

221. oldal - Oszd meg a javakat (a hozzád legközelebb állókkal) (Typotex, 2013)

2 hozzászólás
>!
Szirmocska

Egy diktatúrában alapvetően nincs szükség választásokra. Diktátorként nem a népakarat fogja elsődlegesen meghatározni, hogy mennyi ideig maradsz hatalmon. Az emberek egyébként sem tudják, mi a legjobb a számukra. Azt te tudod.

50. oldal - Hogyan tartsd meg a hatalmat (Typotex, 2013)

>!
Ikarosz

Ahhoz, hogy diktátor lehessen belőled, egy dolgot nyilvánvalóan el kell érned: hatalomra kell jutnod valamely országban. Persze, könnyű ezt mondani. A világon nagyon sok hataloméhes és politikai befolyásra áhítozó ember él, ellenben csak korlátozott számú ország áll rendelkezésre.

18. oldal, Hogyan legyünk ditátorok

>!
ppayter

A hatalomra törekvésnek számtalan oka van.

(első mondat)

>!
ppayter

A média ellenőrzésének kézben tartása az egyik legütőképesebb eszköz. Gondoskodj arról, hogy teljes ellenőrzéssel bírj az ország főbb tévécsatornái fölött. A műsorszórás kisajátítása egyáltalán nem bonyolult, és ez a norma a diktatúrák körében. Figyelj arra, hogy az állami csatornák a támogatóiddal legyenek tele, és hogy a koncessziós feltételek úgy legyenek alakítva, hogy a független csatornákat könnyen be lehessen zárni, amennyiben túl kritikusak lennének. Így a kellemetlenkedő médiumokat könnyen hatástalanítani lehet a bürokratikus formaságokra hivatkozva. […]
     Fontos, hogy hogyan jelensz meg. A médiának természetesen a politikai győzelmeidre kell összpontosítania, valamint arra, hogy mennyi pénzt költ a kormány jó ügyekre, és hogy milyen fontos szerepet játszol a nemzetközi fórumokon. A kemény fickó és a fenegyerek imázsának megteremtése egészen jó eredményeket biztosított némelyek számára. […]
     A kampányt ugyanis egészében a médiára hagyhatod, a hízelgő kommentároktól az ellenzék nevetségessé tételéig. Ha a sajtó a kezedben van, igazán nem nehéz besároznod az ellenfeleidet. A nemzetközi szervezetekhez fűződő kapcsolataik például mindig annak a nyilvánvaló jelei, hogy imperialista szándékokkal bíró országok nevében tevékenykednek.

52-53. oldal, Hogyan tartsd meg a hatalmat - Hogyan nyerj meg egy választást

Kapcsolódó szócikkek: média

Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: A fiú
Jo Nesbø: Kísértet
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái
Kjell Askildsen: A thesszaloniki kutyák
Per Petterson: Megtagadom
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Per Petterson: Lótolvajok
Jostein Gaarder: A narancsos lány
Kjersti Annesdatter Skomsvold: Gyorsuló lépteim távolba tűnnek