!

Popzene ​Vittulából 19 csillagozás

Mikael Niemi: Popzene Vittulából
4.500 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Magával ragadó, erős, sokszor drasztikus humorú, valahol tündérmese és a szociográfia között helyet foglaló könyv a Popzene Vittulából. Pajala, a finnek lakta északsvéd falucska, melyről idáig még Svédországban nem sokat hallottak, Mikael Niemi regénye révén végérvényesen felkerült a világ térképére. Az elementáris humorral és szeretetteljes gyöngédséggel megírt könyv egy serdülő kisfiú szemén keresztül mutatja be azt a földindulásszerű változást, amely a hatvanas-hetvenes években csaknem középkori körülmények között megmaradt vidéket hirtelen a modern, jóléti, nyugati társadalom részévé tette. Amikor Elvis Presley berobbant az elképesztő babonák és a szigorúnál is szigorúbb vallásos szekták közé. Könnyel a szemünkben nevetünk az eredeti figurák eredeti történetein, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nagyon közel érezzük őket magunkhoz.

Eredeti mű: Mikael Niemi: Populärmusik från Vittula

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Polar Könyvek, Budapest, 2005
300 oldal · ISBN: 963217903X · Fordította: Kertész Judit

Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
Gregöria_Hill
Mikael Niemi: Popzene Vittulából

Ilyen mese akkor születik a skandináv atyafiakról, amikor Háry János elveszi az igazmondó juhászt. Szerintem Mikszáth is tagja a vérvonalnak, csak ő korábban élt, mint a Beatles. De ez csak zárójeles megjegyzés.
Néhány dolognak utánanéztem, de nem azért, mert nem hittem el, hanem mert érdekel. A sós, húsos-sajtos kávéról kiderült, hogy simán igaz, arra a biciklire meg, ami völgymenetben át tudja lépni a hangsebességet még én is emlékszem a gyerekkoromból. Ezek után hogyan kételkedhetnék a többiben.

Kék bolygó. Ez az élet, Bjoernson néni!

9 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Mikael Niemi: Popzene Vittulából

Hasznos dolog más népek életével megismerkedni, mert lehetőséget teremt az összehasonlításra: miben hasonlítanak ránk, és miben különböznek, különbek-e nálunk, vagy mi vagyunk magasabbrendűek, és ez segíthet itt, a Kárpát-medence közepén, a magyar hivatástudat beteljesítésében. Ezért is örülök, hogy kezembe került ez a könyv, melyre kedvenc könyvtárosaim, @koncsika és @bagabo hívta fel a figyelmemet. (Róluk kevesen tudják, hogy testvérek, és egy alföldi kis faluból, Jászkarajenőről kerültek fel Budapestre. Először @koncsika, aki az ELTE-n magyar-könyvtár szakot végezte, és ezzel párhuzamosan művészettörténetet tanult, de nem innen ismertem. A kilencvenes évek elején Kőbányán, a Fekete Lyuk nevű elhíresült intézményben voltam koncertszervező, és ott találkoztunk, mert ő egy női punkzenekarban basszusgitározott. Ma is előttem van, ahogy fekete bőrszerelésben, hollófekete hajával ott áll a színpadon, és tépi a húrokat. @bagabo pár évvel később jött a nővére után, őt elsőre nem vették fel filozófia szakra, ezért a BKV Észak-Pesti Üzemegységénél, a 12-es és 14-es viszonylatokon járatvezető villamosvezetőként dolgozott. Vele is sűrűn találkoztam, mert akkor már az újpesti végállomásnál és járatfordítónál voltam forgalomirányító – mindig is szerettem szervezni a dolgokat. A melegedőben gyakran láttam, amint csillogó szemüvege mögé bújva belemerül valami vastag könyv olvasásába, és tudtam, hogy ez a kölyök még sokra viszi.)

Visszatérve az ajánlandó könyvre, elég döcögősen kezdődik. (Olyannyira, hogy bosszúból ismertetőm első változatában @koncsikát még mint függetleített KISZ titkárt, @bagabot pedig mint BKV ellenőrt mutattam be! Ezen aztán finomítottam.) Szóval az első fejezetben megismerkedhetünk a könyv írójával, aki Erich Kastner Repülő osztály c. regényét idézve a havas ormok látványából és ízéből meríti az ihletet. A hó az fontos, hisz messzi északi tájakra jutunk el, Svédország egy kis finn nyelvű falujába. Az itt élő emberek végtelenül elmaradottak voltak, az életük csak munkából, ivászatból és verekedésből állt. Én büszke vagyok, hogy magyarnak születtem, hisz az általam olvasott könyvekben Magyarország ennél sokkal pozitívabb színben van feltüntetve. A svédországi finnek nagyon primitív népség voltak, például olyan keveset beszéltek, hogy a gyerekeik a rádióból tanultak meg beszélni. Én mindig is tudtam, hogy a finn-magyar rokonság az csak kitaláció, mi Attila hunjainak dicső leszármazottjai vagyunk. A finnek primitívségének további bizonyítéka, ahogy a gyermekeik az iskolában viselkedtek. Ez annyira felháborított, hogy a vonatkozó részt ki is másoltam:

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

Ilyen nálunk csak a beilleszkedni képtelen etnikum körében fordulhat elő, és esetleg a tévéből áradó erőszak fertőzheti meg a nem megfelelő valláserkölcsi nevelésben részesített gyermekeket. Bár megjegyezném, hogy a homoszexualitást nem csupán valláserkölcsi, hanem nemzetpolitikai szempontból is elítélem, és nem árt ha azok a kis mocskok megtanulják, hogy hol lakik a magyarok Istene!

Szerencsére a civilizáció jótékony hatása eljut Vittulába is. Elvis Presley, Beatles és Jimi Hendrix zenéje csodákat tesz, amelyet az egyik kis szereplő így fogalmaz meg:

spoiler

A regény második legfontosabb vonulata a hagyományokból kiszakadó kiskamaszok eszmélését, biológiai érését mutatja be. Itt tanúi lehetünk bizonyos túlkapásoknak is, pl. ivászatoknak és felelőtlen szexuális kapcsolatoknak, mely jelenségek a skandináv népek karakteriológiájába tökéletesen beleilleszkednek. Az elrettentő példákon túl, pozitív mintával is szolgál e könyv. A főhős édesapja, gyermeke felvilágosítása részeként, átadja tudását a világról, s többek között az alábbi – a MOLY-ra különösen illő – bölcsességet is kinyilatkoztatva:

spoiler

spoiler

Mindezek alapján e könyvet alkalmasnak találtam az olvasó szellemének pallérozására, s a magyar nemzeti öntudatának erősítésére – köszönet érte @koncsikának és @bagabonak!

5 hozzászólás
>!
entropic P
Mikael Niemi: Popzene Vittulából

Mágikus realizmus-féleség európai módra. Sokszor durva, érthetetlen vagy fájdalmas események egy gyerek szemszögéből, akinek valahogy mégsem fáj semmi . Az utóbbi idők legemberibb könyve, amit olvastam. Sok nyomor és sok komor társadalomábrázolás van benne, mégsem lehangoló. Rettentően szórakoztató, s a stílusa csodás.
Ezek a skandinávok vajon mindenen tudnak nevetni?
(A végén azért sírtam.)

6 hozzászólás
>!
worsi ASP
Mikael Niemi: Popzene Vittulából

Sose figyeltem volna föl erre a könyvre, ha nem észlelem egyszer. Ezúton is köszönet annak a fiatalembernek, aki akkor és ott ezt olvasta, kár lett volna kihagyni.
Jófajta, sokat nevetős könyv egy északsvéd faluról, sok berúgással (hosszúak a svéd téli éjszakák), és vicces kalandokkal. A kedvenceim azok a részek voltak, amikor a kissrácok fölfedezték maguknak a rockot, és együtt zenéltek.
Olvassátok, érdemes!

>!
latinta SP
Mikael Niemi: Popzene Vittulából

Kölcsönben volt nálam, duplán is, nem én vettem ki a könyvtárból.
Nagyon érdekes ez a vegyes lakosságú-ajkú-kultúrájú környezet. Azt sajnálom, hogy akkor még nem molyoltam, mert most itt tele lenne mindenféle idézetekkel.
De azért bekerültek az én kedvenceim is.
Lehet, hogy megint el kellene olvasnom, hogy a hiányokat pótolni tudjam?
Nem mondom, hogy a patkányos rész valami üdítő volt, de hát: „Nagyon érdekes ez a vegyes lakosságú-ajkú-kultúrájú környezet.”


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

Évekkel később, amikor a fiúk már elhagyták a házat, megpróbált visszatérni a feleségverés régi szokásához, de a felesége közben annyira megváltozott, hogy visszaütött.

231. oldal

2 hozzászólás
>!
worsi ASP

Niila töprengett egy darabig. A következő pillanatban merész elhatározásra jutott. Megtanul gitározni. Sikerült az egyik nagybátyjától egy akusztikus gitárt kölcsönöznie, melyet az egy bulgáriai turistaúton vásárolt. Izgalmas idők következtek: kezdőknek való kották vásárlása egy luleåi hangszerboltban, bevezetés a hangolás rejtélyes művészetébe, merev, rövid kisfiúujjak, számok és pöttyök, melyeknek hangokká kellett volna válniuk, ám nem váltak azzá, majd további bevezető a hangolás rejtélyes művészetébe, Niila otthonának kultúraellenes klímája, mely arra kényszerítette, hogy a mi garázsunkban gyakoroljon, egészen addig, míg a téli hidegek be nem álltak, akkor leköltöztünk a kazántérbe, és vattát dugtunk a húrok alá, nehogy a szüleink meghallják, és szétkürtöljék a hírt a faluban, az első akkord, az e-moll, melynek olyan hangja volt, mint amikor valaki bádogtetőn ugrál, a második az a-moll, amikor már ketten ugrálnak a bádogtetőn, kornyikálásom Niila kíséretével, az akkordváltások közötti örökkévalóságig tartó szünetekkel, melyek közben kifogytam a szuszból, Niila humorérzékének tökéletes elvesztése ebben az összefüggésben, ami több ízben is tettlegességhez vezetett, a teljes kudarc, hogy kitaláljam a szövegét az első dalnak, melyet Niila egyedül tanult meg, pedig nyolcszor is megpróbáltam, és az azt követő tigrisvetődés, mellyel az utolsó pillanatban mentettem meg a gitárt, mielőtt ripityára tört volna a cementpadlón.

105-106. oldal (IX. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: gitár
4 hozzászólás
>!
worsi ASP

Legfiatalabb nagybátyám, Ville agglegény volt, és sokan azt gondolták, hogy ez örökre így is marad. Gyakran járt Finnországban lánykérőben, de sohasem sikerült az akció, és nem értette, milyen hibát követett el. Végül az egyik szomszédja adott neki egy jó tanácsot:
– Vegyél egy autót.
Ville megfogadta a tanácsot, vett egy öreg Volvót. Elment vele Finnországba, és azonmód el is jegyzett egy lányt; maga is csodálkozott rajta, hogy eddig nem gondolt erre a magától értetődő megoldásra.

132-133. oldal (XI. fejezet)

>!
worsi ASP

Holgeri esténként otthon, Kihlankiban leült néha a kihúzható pamlag szélére, és elővette halott papája gitárját. Tinédzserujjaival hatalmas, pillangószerű akkordokat csalogatott ki belőle. A hangok a székeken, a rongyszőnyegeken röpködtek, a tűzhely fölé szálltak, ahol főtt a krumpli, köröztek egy kicsit a falinaptár, az ingaóra, a szőttes falvédő, a királyi családot ábrázoló újság, a bálványként tisztelt Honken Holmqist képe előtt, beleszimatoltak a kenyereskosárba és a fazekakba, mélyrepüléssel elsuhantak az éjjeliedény és a seprű mellett, érintették az iskolatáskát és a gumicsizmát, aztán újra felemelkedtek a hintaszékben kötögető mamához, tettek egy kört az egymáshoz koccanó kötőtűk, a készülő kesztyű és a gyapjú körül, aztán újra fel a cserepes virágokhoz, a begóniákhoz és az anyósnyelvhez, rövid pillantást vetettek a lekaszált mezőre, a nyírfákra és a langyos esti napra, aztán elsuhantak a taposós varrógép, a nagy, fadobozos rádió, a ferde ajtajú szekrények előtt, aztán vissza a gitárba, a sötét hangtérbe, ahol a többi pillangó tülekedett, hogy kiröpülhessen.

198. oldal (XIII. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: gitár
>!
Gregöria_Hill

Próbáltam megtanítani arra az egyszerű fogásra, hogy amikor lányokkal találkozik, gondoljon a halálra. Engem nagyon sokszor kisegített az évek során ez a meglepően hatásos módszer.

110. oldal

>!
worsi ASP

A legveszedelmesebb azonban, amitől mindennél jobban szeretne megóvni, egy olyan tényező, ami szegény szerencsétlenek egész hadát űzte már az őrület homályába, az pediglen a könyvolvasás. Ez a rossz szokás az utóbbi generációkban egyre jobban terjed, és nagy szerencse, hogy eddig én még nem mutattam ilyen irányú jeleket. A sok diliház mind olyanokkal van tele, akik túl sokat olvastak. Valamikor olyanok voltak, mint te vagy én, mondta [az apám], erős testalkatúak, bátrak, elégedettek, kiegyensúlyozottak. Aztán elkezdtek olvasni. Legtöbbször csak úgy véletlenül. Egy megfázás, néhány napi ágyban fekvés, egy szép könyvborító, ami kiváltja a kíváncsiságot, s máris megszületett az eltévelyedés. Az első könyvet követi a második, aztán még egy és még egy, mint egy lánc szemei, mely egyenesen az elmebetegségek örök éjébe vezet. Az ember egyszerűen nem tudja abbahagyni. Rosszabb, mint a kábítószer.
Persze a legnagyobb óvatossággal kézbe vehetünk olyan könyveket, melyekből tanulni lehet valamit, mint a lexikonok vagy a műszaki kézikönyvek. A veszély az a szépirodalom, mert az szüli és bátorítja a töprengést. A rosseb egye meg! Az ilyen rossz útra terelő, kockázatos termékeket csak államilag ellenőrzött boltokban, igazolvány felmutatása mellett, kimért adagban és csakis érett korú embereknek lenne szabad árusítani.

223-224. oldal (XV. fejezet)

>!
worsi ASP

[…] az asszonytársak buzgón beszálltak, és rámutattak az asszonyok elsőbbségére a férfiakkal szemben, ami a kitartást, kézügyességet, makacsságot, türelmet, takarékosságot, szederszedési technikát és a betegségekkel szembeni ellenállást illeti, vagyis nagyjából mindenben felülmúlják a férfiembert.

144. oldal (XI. fejezet)

>!
worsi ASP

Mert a halálfélelem semmi ahhoz a félelemhez képest, hogy az ember meghibban, fekszik a pajalai betegszobában, és tárt ajtók mellett hülyeségeket beszél.

153. oldal (XI. fejezet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Camilla Läckberg: Vészmadár
Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem
August Strindberg: A hemsőiek
Johan Theorin: A falon túl
Max Lundgren: Az aranynadrágos fiú
Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek