Megmondják ​a csillagok (Palmu felügyelő 3.) 76% 34 csillagozás

Ebben nagyon tetszett nekem az érdekes összeállítású nyomozógárda és az ebből fakadó érdekes narráció, M. Waltari finom iróniája és a helyszín, ami momentán még nyugat (1962). Nem kelek, fekszek krimikkel, úgyhogy nekem elég volt a szövevény is, plusz fél csillagot rádobott az is, hogy van benne spoiler, az nekem mindig nagyon tetszik.
Évjáratának megfelelő kedves retró elemeket is tartalmaz, mint tárcsás telefon, bőrzeke illetve beretva, ugyanakkor innen nézve elég vérlázító, hogy az összes rendőr megmustrálja az ügyben tanúként vagy bárhogy felbukkanó nőket, megjegyzést tesznek a küllemükre, amit burkoltan összefüggésbe hoznak a szavahihetőségükkel (elfogultak), a csinosabbjának szeretnének a seggére csapni, kár hogy még gyerek, és feltételezik, de legalábbis remélik, hogy ártatlanok. Hát azért na.

A sorozat első két részéhez hasonló ez is. Lassú, nem a mai gyorsan nyomozós krimi, retrónak is mondható. Nekem az nagyon tetszett ebben a sorozatban az a narrátor naivsága, észre sem veszi hogy Palmu és Kokki alázza időnként. Szerintem a három rész alatt a neve sem derül ki. Waltarit elsősorban a történelmi regényei miatt szeretem, de ezek a krimik a finom humoruk miatt szintén kedvenceim.

Waltari-tól nem olvastam még krimit.
Lendületes, humoros, csavaros.
Kicsit retró, de nekem bejött!

Waltari és a krimi nem kompatibilis egymással. Bár, kezdem azt hinni, hogy valójában nem is bűnügyi regénynek szánta az író a történetet, hanem valamiféle gúnyos-humoros-ironizáló történetnek, de hogy mégis szóljon valamiről, belerakta mindezt a rendőrség nyomozói köreibe. Merthogy szerintem ez (sem) volt krimi, de mégis inkább volt az, mint a Palmu felügyelő tévedése.
A humor, amit belevitt, az jó volt, az tetszett, ezért sem adtam kevesebb csillagot. És a történet elbeszélője – azt gondolom – itt még hülyébb volt, mint a Palmu felügyelő tévedése c. könyvben. Vagy nem is tudom. A hülye jelzőt érdemes fokozni? :-)
Ha valaki Waltarit akar olvasni, inkább olvassa a történelmi regényeit. Ha krimit akar, talál sok más, ezerszer jobb írót hozzá.

Egynek elment, de nem lettem lenyűgözve. Valószínűleg én vagyok a hibás, nem voltam ráhangolódva, vagy nem is tudom. Az elején még érdekes volt, aztán a közepe felé annyira elvesztettem az érdeklődést és azzal együtt a fonalat, hogy utána már teljesen lemaradtam. De Ville karaktere nagyon tetszett, olyan kis finn volt. Inkább maradok Waltari kisregényeinél, azok jobban tetszenek.

Ez a könyv már a hatvanas években játszódik. A gyakornokból rendőrbíró lett, Palmu főnöke. Vajon hogyan? Úgy voltam a történettel mintha Ötvös Csöpit és Kardos doktort láttam volna megelevenedni lelki szemeim előtt. Jókat szórakoztam a rendőrbíró rovására. A rendőrség már jobb szituációban van, már nem taxival mennek a tetthelyre – szirénásautójuk is van. (Mondjuk ezeket a részeket nem tudtam, hogy komolyan kell-e venni vagy csak kifigurázza a karhatalmat az író – ez nekem furcsa volt mind a három könyvben) És a krimiszál. Jó volt. Látszólag értelmetlen gyilkosság indíték nélkül. De persze van indíték, mint legtöbbször a pénz, és van gyilkos is és még több gyilkosság, mert Palmu felügyelőnek egy gyilkosság és egy gyilkos meg sem kottyanna. Tetszett a könyv.

Egyszer régen már olvastam, de nem emlékeztem a sztorira. Nem volt rossz, de nem Palmu felügyelő lett a kedvenc detektívem!

Az eleje humoros volt meg érdekes, de a végére valahogy elfáradt a történet. Kicsit összecsapottnak éreztem a megoldást. De a főnök személyisége azért megéri a négy csillagot :)

hm. más Waltarit még nem olvastam. érdekelt Palmu felügyelő, leírás alapján szimpatikus volt a karaktere és vele nem is volt gond, valahogy a bűntény nem tetszett, az meg egy kriminél eléggé nagy gond. ettől függetlenül még fogok olvasni Palmu felügyelős könyvet, van benne lehetőség.

Tény, hogy nem olyan, mint a mai krimik, de szerintem ez pont a javára válik: az áldozat nem agyonkínzott, kibelezett, elevenen elégetett – nincs benne szadizmus, horror. Ezen kívül pedig nincs percenként újabb fordulat, amitől már a tizedik oldalon követhetetlenné válna. Mégis izgalmas, fordulatos, érdekesek a karakterek. Rég olvastam ilyen jó krimit.