Az ​ország titka 83 csillagozás

Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról
Mika Waltari: Az ország titka Mika Waltari: Az ország titka Mika Waltari: Az ország titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Marcus ​Mezentius Manilianus, az ifjú római polgár Alexandriában tölti a telet, szerelmét, Tulliát is odavárja Rómából. Csömörig lakott már minden testi gyönyörűséggel, melyet az elpuhult keleti nagyváros fürdői kínálnak, s egyre inkább tudásra éhesen tanulmányozza a híres alexandriai könyvtár tekercseit. Lassan arra a felismerésre jut, hogy az idő, melyben él, nagy világfordulattal terhes. A filozófia, a csillagászat, a régi jóslatok mint azt sugallják, hogy mintegy harminc évvel azelőtt meg kellett születnie valakinek, aki a világ királya lesz. Egy furcsa, keleties öltözetű férfi zaklatott szavaira lesz figyelmes az egyik téren, s hirtelen elhatározással hajóra száll, hogy eljusson a zsidók fővárosába, Jeruzsálembe, s felajánlja szolgálatait a világ új urának. Jeruzsálem előtt, egy hegyen aztán római katonákat pillant meg, átkozódó, síró tömeget, s három keresztfát: a középsőn Jézus függ, a felirat szerint a zsidók királya. Megtalálta hát, akit keresett, de későn. Vagy mégsem?… (tovább)

Eredeti cím: Valtakunnan salaisuus

Eredeti megjelenés éve: 1959

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2004
486 oldal · ISBN: 9630776219 · Fordította: Szász Levente
>!
Európa, Budapest, 1997
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630761718 · Fordította: Szász Levente
>!
Európa, Budapest, 1988
506 oldal · ISBN: 9630745496 · Fordította: Szász Levente

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 20

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

A Quo vadis? olvasása után ajánlottátok nekem itt a Molyon olvasásra ezt a könyvet, azzal, hogy talán inkább Az emberiség ellenségei-vel kezdjem először. El is olvastam, és nagyon tetszett.
Elmúlt közben három év (magam is meglepődtem rajta, mennyi idő telt el azóta), és most került sor a folytatásra. Ez ugyan Az emberiség ellenségei előzménye, de ennyi idő után mindegy volt az olvasási sorrend. Visszavitt az időben Jézus kereszthalálához (tiszta véletlen, hogy pont Húsvétkor kezdtem olvasni…), és a halála, feltámadása utáni, félelmekkel, előítéletekkel, bizonytalanságokkal, hitetlenséggel és hittel teli legelső, zavaros időkbe. Lassan tárult fel a titok, ami egyszerre tiltja is, követeli is, hogy megosszák másokkal. Elgondolkoztatott, milyen apró, esetleges és bizonytalan jövőjű magocskából nőtt ki a kereszténység hatalmas, szerteágazó fája.

>!
imrekati
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Amikor két éve egy görögországi nyaralásomat (Rodoszon) bearanyozta a Szinuhe, már biztos voltam benne, hogy ez a regény majd egy másik görögországi nyaralásomat fogja bearanyozni, annak ellenére, hogy immáron 8 éve ékesíti a könyvespolcomat olvasatlanul. Egyszer ugyan elkezdtem olvasni. Ciki, de nem kötött le akkor. El voltam foglalva a hormonjaimmal, és nem érdekelt a lelkiségem. Akkor már jártam Jeruzsálemben, bejártam Palesztinát, röhögve olvastam valami „könnyűt” a Holt tenger sós vízében, jártam Galileában, fürödtem a tóban is, és egy éjszakát sátorban töltöttem ott fürdőszoba és vécé nélkül. Azt nem részletezem, hogy eme helyiségek hiányában hol, és hogyan. Tehát az oka, hogy megvettem ezt a regényt, az izraeli utam volt, és még sok más, amit nem részletezek, mert ugyse érdekelne senkit. A lényeg, hogy mindezek ellenére, nem voltam fogékony „Az Ország titkára”.

Érdekes téma lenne az is, hogy egy embert mi vezeti el egy könyvhöz, mikor és hogy talál ránk egy másik ember évekig tartó elmélkedése és munkája, és miért éppen most, és nem akkor.
Az érem másik oldala pedig sajnos buktató is egyben, azaz, hogy mennyire távolít el bennünket egy ilyen könyv a valóságtól, nevezzük reálisnak, világinak, a mai televíziós-internetes társadalomtól, ami igazából nem valóságos, de mi mégis annak hisszük. Az internetes szörfölgetéses, cipőfogyasztó és rúzskenegető környezetünk. Pedig hát az I.században is kenegették a rúzst, és gyűlölködtek meg irigykedtek egymásra az emberek. Jézus Krisztust állítólag meg is feszítették a kereszten, és még a lába csontját sem törték el megkönnyítve ezzel a szenvedését, mint ahogy tették azt a két bűnözővel a jobbján és a balján. Fel is támadt, majd 40 napon keresztül mászkált az emberek között álruhában. Azt mondják így történt.. Így szól a mese. Nem voltam ott, ezért nem tudhatom biztosan, és ugyancsak nem volt ott Mika Waltari, ugyanakkor írt egy remek regényt erről a időről, melyet jómagam szájtátva bambulva, a környezetem megrökönyödésére (nekem az a kötet van meg, ahol a címlapon a keresztre-feszített Jézus látható), néha a szemöldökömet összehúzva homokomat ráncolva olvastam rendületlenül egy görög szigeten (nem Rodoszon) a strandon (nem strandkönyvet strandon), ahol gondtalan látszó turisták napoztatták löttyedt, lusta testüket, az oroszok alkoholt iddogálva, az olaszok pedig a felpumpált mellükkel és szájduzzasztott külsejükkel a Római Birodalom embereire emlékeztettek, melyet Mika Waltari regényében olvastam éppen akkor, ott a görög szigeten. Napnyugtával bementem a közeli kisvárosba, ahol láthattam, miként csókolja meg a egy-egy görög ember az ortodox templom bejáratához kihelyezett üveglap alatti tárgyat (gondolom Jézus képmása vagy valamiféle más kegytárgy). Én nem mehettem be a templomba, mert a vállam fedetlen von (Európa 21. század!) . Emlékszem, hogy amikor Jeruzsálemben jártam, a Siratófalnál adtak egy kék szoknyát, a mit fel kellett vennem, hogy megközelítsem a szent helyet, és a nőknek elkülönített része volt, nem vegyülhettek a fiúkkal.
Sokadszorra próbáltam elhessegetni a gondolatomat, miszerint a mai EU borzasztóan emlékeztet a Római Birodalom társadalmi rendszerére. Lehet hülye vagyok, de most tényleg így érzem. Régebben is gondoltam ezt, csak kisiklattak erről a pályáról tudósok, akik gőzerővel magyarázták, hogy soha semmi nem ugyanaz a történelemben. Nincsenek ismétlődések. Hát jó. De engem mégis emlékeztet az I. század a XXI. századra. Talán azért, mert akik írják ezeket a varázslatos regényeket, mint amilyen „Az ország titka”, ugyanúgy igyekeznek belemagyarázni a jelenbe a múltat. Csak kérdezem. Nem tudom.

Azt hiszem éppen Tamás evangéliuma (mely tekercset ugye 1945-ben talált meg egy egyiptomi paraszt földtúrása során) áll a legközelebb az én, és szerintem Mika Waltari viszonyulása a keresztény hithez:
"Jézus azt mondta a tanítványainak: Hasonlítsatok engem valakihez. Mondjátok meg milyen vagyok.
Simon Péter azt mondta:
Olyan vagy, mint egy igazi angyal.
Máté azt mondta
Olyan vagy, mint a filozófiában járatos bölcsek.
Tamás azt mondta:
Mester, a szám nem képes elmondani, milyen vagy."
Tamás evangélium 12.

Mika Waltari Újszövetségről szóló szép meséje ismét hozzátett egy jó adaggal ahhoz, hogy az idei görög nyaralásom felejthetetlen maradjon.

Sokan írják, hogy ez a regény nem annyira jó, mint a Szinuhe. Van annyira jó. Szerintem sokkal jobb is. Azt azonban tudni kell róla, hogy míg a Szinuhe nem kíván meg az olvasótól bizonyos mértékű műveltséget az olvasottak feldolgozásához, ez a könyv csak akkor élvezhető ki maximálisan, ha egy kicsit ismerősek vagyunk az ókori történelembe, ismerjük egy kicsit a zsidó vallást, forgattuk már az Ószövetséget és az Újszövetséget, és vannak bennünk nagy kérdőjelek mindezzel kapcsolatosan. Ez nem egy strandkönyv.
Garantálom, hogy az „Ország titka” után a kérdőjelek óriásivá duzzadnak, és még inkább keressük rá a válaszokat, amit persze sose fogunk megkapni, de azért hajrá!

2 hozzászólás
>!
Outwar
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Vallástalan családban nőttem fel,felmenőim hisztérikus istentagadók.Olyannyira,hogy mikor egyszer a szomszédunk Jézuska hozta kísérőszöveggel nyújtotta át ajándékát anyámék hörögve kapkodták a levegőt és majdnem elküldték a büdös francba.Szóval olyan mélyen gyökeredzik bennem a hitetlenség,amennyire csak elképzelni tudjátok.Ehhez társult az évek folyamán némi kis élettapasztalat és a végeredmény én vagyok,az abszolút materialista.Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem voltak próbálkozásaim,hogy nem kerültem olyan helyzetbe,amikor jó lett volna valami nem kézzelfogható,de valahogy minden megoldódott vagy inkább megoldottam magam.Elolvastam a Bibliát,János evangéliumát kifejezetten kedvelem.Érdekel a buddhizmus,az iszlám,a kövér kis gyermek Krishna pedig egyenesen lenyűgöz.Elsősorban persze a kereszténység foglalkoztat csak épp sorozatosan elbukok a feltámadáskor.Ez a könyv a nagy semmiből előbukkanva rávilágított a sötét foltokra,közelebb hozta a megfoghatatlant.Egyfajta támpont,átmenet a hiszek – nem hiszek között.Séta a materialista világ és a hit között.Én ugyan megmaradtam hitetlennek,de mégis azt hiszem,hogy ez a könyv segíthet a bizonytalanoknak.Áh,nem akarok idétlennek tűnni,túlreagálni valamit,amiről lövésem sincs,de én ezt érzem.
Mika Waltari már másodszor okozott meglepetést,nagyon bírom.Mint írót és mint embert is.

>!
Bazil P
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Továbbra is keresem és kutatom az országát.

6 hozzászólás
>!
encus625 P
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Az egri molyklub következő eseményére kerestem levélregényt. Először egy másik könyvet kezdtem el olvasni, de azt hamar félbe is hagytam. Ekkor jött szembe a molyon @ppeva értékelése erről a könyvről és úgy döntöttem, hogy nekem is ez kell.
Az első mondatoknál éreztem, hogy én ezt szeretni fogom. Nagyon régen voltam már így könyvvel, de pl. a Szinuhe is ilyen volt.
Sokáig olvastam, de nem is akartam elsietni. Olvasmányos volt és elgondolkodtató is. Az Újszövetség Húsvéttól pünkösdig tartó eseményeit élhetjük át egy római, Marcus levelein keresztül. Marcus az itt töltött idő alatt megváltozik az események hatására. Érdekes volt a Biblia lapjairól ismert embereket a könyvben látni. A folytatást is szeretném majd elolvasni hamarosan.

>!
Európa, Budapest, 1984
412 oldal · ISBN: 9630734419 · Fordította: Szász Levente
2 hozzászólás
>!
Arturo MP
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Waltari minden könyvében lenyűgöz az a hatalmas kutatómunka ami megelőzte a megírását. Olyan apró részleteket is megtudunk az adott korról, ami nélkül még mindig élvezhető lenne a könyv, de mégis sokkal-sokkal kevesebb. Ennél a könyvnél sincs ez másként.
    Egy római aranyifjú elindul megkeresni a messiást. Meg is találja, de Jézus már a kereszten haldoklik. Ezek után számtalan jelet kap, amik arra mutatnak, hogy akit meghalni látott, talán mégsem halt meg. Marcus racionális elméje tiltakozik a csodaszámba menő események ellen, de nem tudja másként értelmezni az eseményeket, mint hogy Jézus valóban a messiás.
    Remek képet kapunk a kereszténység kialakulásáról, Krisztus követőinek elbizonytalanodásáról és bizalmatlanságáról.
    Bár ez a könyv kicsit kevésbé erős, mint akár a Turms, a halhatatlan vagy a Szinuhe, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne kitűnő olvasmány. Sokan mit nem adnának, ha a legjobb könyvük olyan lenne, mint Waltari leggyengébb regénye. :)

>!
Európa, Budapest, 1984
412 oldal · ISBN: 9630734419 · Fordította: Szász Levente
>!
Tiger205
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Nagyon jó, mély, elgndolkodtató, mindamellett olvasmányos – sokakat vihet közelebb a valláshoz, akarva, akaratanul…

1 hozzászólás
>!
Sheeana
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Waltariban nem kell csalódnom, ha egy jó történelmi regényre vágyom. De ez a Marcus fiú, néha elég lassú felfogású.:-) És a nők: noha úgy látszik, hogy ők vannak rászorulva Marcusra, mégis inkább ők veszik kezükbe a gyeplőt. :-) Nem az értékeléshez tartozik, de felmerült bennem a kérdés: hogy lehet, hogy a zsidók a nők ilyen fokú semmibe vevésétől eljutottak odáig, hogy a zsidóság, mint olyan az anyai ágon öröklődik (ha jól tudom). Vagy a kettő között nincs összefüggés és ez már az ókorban is így volt?

>!
padamak
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Tetszett ez a szemléltetés/ábrázolásmód! Az ismert evangéliumi történet külső szemlélő szemszögéből, avagy az eseményekbe belecsöppenő történetrészes tájékoztató, naplószerű feljegyzései. A levélforma mint irodalmi eszköz jól kitalált és felhasznált módon van alkalmazva, Waltari szinte maga is átélte a történelmet, és az olvasóval is átélteti.
Marcus, a főhős számomra egy kereső, vívódó, inkább a Jézusba vetett hitre hajló/hajlamos, mint szkeptikus, jószándékú, de könnyen irányítható férfi. Az evangéliumból ismert személyek jelleme az adott 40-50 napos időszakban meglehetősen hihetően, bár merészen van ábrázolva a kirekesztésükkel, kétkedésükkel, bizalmatlanságukkal, szétszórtságukkal együtt. De hát, valóban lehetett ez így, mert nem mindennapi eseményeket éltek meg tanúként. Olyannyira, hogy nem is mertek bátran, sőt egyáltalán sem tanúskodni… Eleinte!
S így főhősünk bár megtalálta az országot, mégsem lett részese… Pedig a Királyon nem múlt! Mert Ő az Örök Jelen.
Tudván, hogy a könyvnek folytatása van, még ma elkezdtem azt is.

>!
Nightingale
Mika Waltari: Az ország titka

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Ez már a második vallásos témájú könyv, amit olvastam az utóbbi időben, és meg kell mondjam, soha nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni. Pont a téma miatt.
Waltari megint kitett magáért. Eseménydús cselekmény, gyönyörű leírások, ráadásul úgy ír a vallásról, hogy az érdekes és elgondolkodtató egy olyan embernek is, aki nem hisz Istenben, és a Bibliát sem tekinti többnek erkölcsi tanmese-gyűjteménynél.
Emiatt mondom rá, hogy kiváló regény.

>!
Európa, Budapest, 1984
412 oldal · ISBN: 9630734419 · Fordította: Szász Levente

Népszerű idézetek

>!
tgorsy

Szűkös bizony a könyvtáros-javadalom, és a könyvtárosok nincstelenek, mint az okos emberek általában, és mint mindenki, aki a könyveket az életénél és a szeme világánál is jobban szereti.

7. oldal (Európa, 1997)

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
>!
Tiger205

Érezni lehetett a hűvösödő estében az összebújt bárányok barlangból kisugárzó melegét. A gyapjú- és faggyúszag erősebb volt, nem kellemetlen mégsem, meghitt biztonságot sugárzó inkább, akár a gyermekkori otthon illatai. Könnyek hullanak a szememből – vettem észre elcsodálkozva. Sírtam, Tullia, ha nem is miattad. Bizonyára az utazás töredelmei bágyaszthatták el puhány testemet – gyanakodtam. Könnyeim pedig a fáradtság könnyei – véltem.
Valójában azonban magamat sirattam; mindazt, mi már mögöttem van, és azt is, ami még előttem. Habozás nélkül ittam volna a feledés forrásából ebben a pillanatban!

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

8 hozzászólás
>!
Tiger205

Napjaink legfőbb fényűzése a magány. A közelemben sem tűrök meg ezért rabszolgákat, akik lépteimet és arcom rezdüléseit lesnék, és szánok mindenkit, aki vagy állása vagy kényelemszeretete miatt egész életét rabszolgák között éli le.

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

2 hozzászólás
>!
Tiger205

A termékeny júdeai táj egyébként is gyönyörű. A völgyekben már elvirágoztak a mandulafák, a hegyoldalakon azonban még mindenfelé virágok nyíltak, s édeskés-fanyar illatuk végig elkísért. Megnyugodtam, fiatalabbnak éreztem magam, és boldognak is, hogy tagjaimat ugyanúgy megdolgoztathatom, mint a testgyakorlótéren ifjúkoromban.

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

2 hozzászólás
>!
vilmos

Ahol sok a szó, onnan a bűn sem hiányzik.

299. oldal - Nyolcadik levél (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988)

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

>!
vilmos

Tapasztalataim szerint a dolgok akkor veszítik el értéküket, amikor az ember megszerez vagy elér valami rég áhítottat.

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

>!
Tiger205

Csak mellékesen pillantottam a görcsökben vonagló áldozatokra, azonnal megláttam mégis azt a viasztáblát, amely a középső kereszten függő elítélt fölé volt odaerősítve. A viasztáblán görögül, latinul és a nép nyelvén ez állt: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Meg sem értettem először, amit olvastam, olyan nagy volt a megrendülésem. Ugyanakkor pillantottam meg azt is, hogy a szerencsétlen előrehanyatló homlokára tüskés ágakból királyi koronát utánzó tüskekoszorút nyomtak. A koszorú alól kicsordult vér alvadt csíkjai szennyezték az arcát.
De akkor már alig is láthattam az írást, és a megfeszített arcvonásait is alig, mivel a nap jóformán egyetlen pillanat alatt teljesen eltűnt az égről, és noha dél volt, akkora lett a sötétség, hogy a közvetlenül mellettem állók arcvonásait is csak üggyel-bajjal tudtam kivenni. A madarak hallgattak – hallgatnak napfogyatkozáskor is mindig! –, és mert az emberek is némán állottak, azt lehetett hallani legföljebb, amikor a kocka koppant a pajzsokon, és a megfeszítettek ziháló, hörgő lélegzését.
Legutóbbi levelemben azt írtam félig komolytalanul, Tullia, hogy elindulok a zsidók királyát megkeresni. És most, Jeruzsálem kapuja előtt, ezen a hegytetőn, már keresztre feszítve, de még életben, meg is találtam őt. Azonnal megértettem a viasztábla szövegét is, amint a töviskoronát a fején megpillantottam, és már bensőmben sem kételkedtem egyetlen pillanatra sem abban, hogy valóban őt, a zsidók királyát találtam meg, kinek a születését csillagok találkozása jelezte előre, és aki az írások szerint, a világ uralkodójaként lészen majd eljövendő. Nem is tudom megmagyarázni, hogy értettem meg ennyire világosan mindezt. Bizonyára fölkészített a reggeli órákban belém költözött szorongás is.
A sötétségnek még örültem is, nem kell legalább túlságosan tisztán látnom a megalázását és szenvedését. Így is észrevettem, hogy arcát csúnyán összeverték, és meg is korbácsolták,
római szokás szerint. Emiatt sokkal erőtlenebb volt, mint a két másik keresztrefeszített, akik egyszerű, keménykötésű, tagbaszakadt férfiak voltak.
Ahogy a nap elsötétült, a természet valamennyi hangja elnémult egy pillanatra, az emberi hangok is. Később a meglepődés és a félelem kiáltásai hallatszottak az emberek közül.

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

4 hozzászólás
>!
ppeva P

– (…) És te, Adenabar, te melyiket választod a két történet közül?
– Uram, nekem nincs erről a dologról saját véleményem – válaszolta Adenabar, államférfihoz illő bölcsességgel.

76. oldal

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

>!
Tiger205

Alexandria világváros: előkelőbb, fülledtebb, de emésztőbb is Rómánál.

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

>!
Tiger205

A jeruzsálemi utazásra alkalmas járművek kínálata és választéka Joppe piacán oly nagy, hogy a szegény csakúgy találhat erszényéhez illőt, mint a gazdag. Bérelhetnék hordszéket, kíséretestül, utazhatnék ökörpár vontatta fogaton, sőt teveháton is, vezetővel. Azonban az én legnagyobb fényűzésem a magány. Holnap hát szamarat bérelek, és a szamárra rakom föl csekélyke poggyászomat, a borostömlőt, némi élelmet, és elindulok Jeruzsálembe, ahogy jámbor zarándokhoz illik – gyalogosan.

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

12 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Spiró György: Fogság
Domokos Sándor: A római százados
Steven Saylor: Birodalom
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Kosztolányi Dezső: A véres költő
Lewis Wallace: Ben Hur
Szalay Károly: Szerelem és halál Pompejiben
Móra Ferenc: Aranykoporsó