Az ​emberiség ellenségei 105 csillagozás

Mika Waltari: Az emberiség ellenségei Mika Waltari: Az emberiség ellenségei Mika Waltari: Az emberiség ellenségei Mika Waltari: Az emberiség ellenségei Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

A ​római Minutus Manilianus naiv-ironikus közvetítésével most Claudius és Nero korába kalauzolja az olvasót, hogy az utóvirágzását élő, hanyatlásnak indult római birodalom mindennapi életét mutassa be a mai szemmel látó és láttató művész történelmi hűségével és a tőle megszokott lebilincselő mesélőkészséggel. Főhőse ismét gyarló ember, a kor jellemző hibáival, de az örök igyekezete, amely minden korban, minden társadalomban a jobb, a szebb keresésére sarkall. Nero, a világtörténelemből megismert zsarnok, akinek a nevéhez Róma égése és az első keresztényüldözések fűződnek, merőben új, eredeti megvilágításban áll előttünk. Hiú és szeszélyes művész, maga előtt tetszelgő „emberbarát” ez a császár, aki magatehetetlenül kapálózik a minden porcikájában romlott augustusi birodalom elkerülhetetlen végzete ellen. Valóban elbukott-e Nero? Igaz-e, hogy öngyilkos lett? Hogyan váltak mártírokká a lenézett keresztények? Hogyan hordozta magában az új vallás kezdettől fogva a későbbi szakadások… (tovább)

Eredeti cím: Ihmiskunnan viholliset

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Századok - emberek Európa

>!
Európa, Budapest, 2002
908 oldal · ISBN: 9630768100 · Fordította: Shütz István
>!
Európa, Budapest, 1984
976 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630732092 · Fordította: Schütz István
>!
Európa, Budapest, 1975
976 oldal · ISBN: 9630704307 · Fordította: Schütz István

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Nero


Kedvencelte 21

Most olvassa 4

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

KingucK P>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Róma – az örök város :)
Ha nem a Szinuhe után olvastam volna lehet hogy 5*-ot kap.
A karaktereknél néhol feltünnek hasonló jellemvonások.

Történelmi háttere nagyon érdekes: a kereszténység ébredése, Claudius és Nero kora.
A cselekménye kalandos, az utazásokkal már tartományokba is bepillanthatunk (pl: brittannia, görögök…) A fő karakterek életén keresztül megismerhetjük a római szokásokat.
Átfogó és érdekes történelmi regény.

Ezek után újra kell olvasnom az Aranykoporsót :)

ppeva P>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Nagyon érdekes volt. Az első kb. 750 oldal volt a legjobb, a vége felé egyre inkább átment Minutus személyes tetteit magyarázó, és közben lelki kisszerűségét egyre jobban leleplező naplószerűségbe. Az ő személyisége is része persze a történetnek, de az ezt megelőző, történelmibb és regényszerűbb rész letehetetlenül jó volt, itt meg már kicsit kezdtem türelmetlen lenni, főként az egyes szám első személyű főszereplő folytonos magyarázkodásai és az időben ugrálások miatt. A könyv elejének a tempója sokkal lassabb volt, mint a végéé, a vége váratlanul „felgyorsult”, és számomra, aki (még mindig) nem vagyok jó ismerője ennek a kornak, nehezebben voltak követhetők a gyors váltások.
Bár ha a vége is hasonló széles ívben lett volna elmesélve, még legalább ennyi oldalt kellett volna írni róla.
Mindenesetre nagyon jó volt, és nagyon örülök, hogy ajánlottátok és elolvastam.

Stendhal>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Elfelejtettem ezt értékelni, amikor olvastam és most már sokkal nehezebb. Inkább benyomások, mint konkrétumok élnek az emlékeimben.
Először is talán az, hogy bár ez tulajdonképpen egy Nero életrajz, enegem mégis jobban érdekelt az „idegenvezető”.
Azt szeretem leginkább (legalábbis eddigi tapasztalataim alapján), hogy Mika Waltari mindig olyan szereplőt választ, aki nem tökéletes, számos hibával, szerethető és utálható tulajdonsággal rendelkezik. Itt sem volt ez másképp. Tényleg néha pokolra kivántam Minutus Manilianust.
A történet kora, Róma élete, társadalma, szokásai, a keresztényekkel, zsidókkal való konfliktusok pedig Waltarihoz méltón, színesen, részletesen és meggyőző alapossággal tálaltak.
Mindezek mellett ez hosszú és nehéz olvasmány, mégis úgy érzem, hogy egy újraolvasásra valamikor érdemes lesz, talán jobban koncentrálva a tényleges lényegre.

padamak>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Folytatódik az ókori római E/1-es „önéletrajzi” elbeszélés. Ahogy apja, Marcus Manilius lelevelezte (http://moly.hu/konyvek/mika-waltari-az-orszag-titka), úgy most a fiú, Minutus le-emlékiratozza a vele megtörtént eseményeket. Az apja (volt) szerelmének, a fiú a még életben lévő fiának írja le: emlékül, tanulságul, tisztázásképpen, útmutatóan.
Az ábrázolt kor (Kr.u. 46-79) sok jelentős személye felbukkan, és meghatározza a cselekmények folyását a könyv lapjain. Claudius, Nero és Vespasianus császár a maguk szövevényesen kiterjedő családfájukkal éppúgy fontos szerepet játszanak, mint az egyszerű rabszolgák, kereskedők, vagy éppen a keresztények. Jó volt találkozni az Újszövetség kiemelkedő alakjaival és eseményeivel: legelőször Simon mágussal, majd Aquila és Prisca, Paulus, Kephasz, Damarisz, Lukács, Rufus személyével, a zsidók Rómából kiűzésével, az Artemisz miatt kitört zavargásokkal… Szerintem még kicsit elbogarászok a Világtörténelmi Enciklopédia és a Bibliai Atlasz ide vonatkozó szócikkei között a téma elmélyítése érdekében.
Maga a főszereplő (direkt nem írom fő hős-nek…) nemcsak minden lében kanál, hanem egy szóösszetételt juttatott eszembe: „nagy alázatos” ember; vagyis inkább: na, gyalázatos ember! Mókás, ahogy Josephus Flavius könyveit ő akarja kiadni, és elkeserítő, hogy olyan élesnek látja a keresztények közti feszültségeket. Az író jól elképzelte és szemléltette rajta keresztül a korabeli Római Birodalmat. Újraolvasásra (is) méltó!

Kallós P>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Hangoskönyv Bodor Tiborral. Súlyos olvasmány. Vallástörténeti vonatkozásai miatt vettem kézbe. Hosszú ideje az első önéletrajzi regény amit nem tettem félre a felénél. Meghozta az étvágyam Waltari-hoz.

langimari>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

A Szinuhe, a Turms, meg Az ország titka után őszintén szólva nem is értem, hogyan halogathattam ezt a könyvet évekig. Mindenesetre újra a Waltaritól megszokott színvonalú nagyívű történelmi regényt vehettem most a kezembe, és mondhatom néhány nap alatt lelkesen végigolvastam mind a vagy hétszáz oldalát. A főhős Minutus stílusa és néha lehetetlen hozzáállása nekem inkább hozzáadott, mint elvett a tényleges történelmi háttérben kibontakozó cselekmény élvezetéhez. Ugyanennyire élveztem, hogy sok-sok helyszínt személyesen is bejárhattam, ez olvasás közben olyan érzés, mintha színesben láthatnánk valamit, ami most fekete-fehér. Az ókor és a korai kereszténység szerelmeseinek alapmű.

Eltiron>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Nem értem, miért nem tettem fel ezt elsők közt a molyra :)
Történelmi kalandregény, filozófia, pszichológia és vallástörténet egyben, mindez úgy leírva, hogy nem lehet letenni.

Ndrew>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Kifejezetten élvezetes volt az előzmények – Az ország titka elolvasása után! Végre leginkább a Birodalomban játszódott és inkább a rómaiakról szólt, az előző résszel ellentétben. Viszont a főhősnek az apjára tett utalásai miatt mégsem bánom annyira, hogy elolvastam Az ország titkát is :)

Téglagyári_Megálló>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Épp 10 éve olvastam, s számomra akkor hatalmas (pozitív) meglepetés volt. Bár sokan feldolgozták már e korszakot, de vonalvezetésben, dramaturgiában, színvonalban nekem Waltari tetszett a legjobban. Még Graves sem tudott annyira lekötni, mint Waltari.
Azóta a Szinuhe-t olvastam tőle, az is remek könyv.

sanchopanza>!
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

A könyv elolvasása után érdekes dologra jöttem rá! (legalábbis nekem az volt) Minutus egy teljesen hétköznapi ember. Nem erősebb, nem jobb és nem több, mint bármelyikünk. Kereste az egyszerűbb utat, a legkisebb ellenállást. Nem volt hős. Közel éreztem magamhoz. Az események sodrásában hozott döntései az enyémek is lehettek volna.
Aki szeretne jó sok oldalon keresztül, egy semmi extra adottságokkal nem rendelkező ókori ember életéről olvasni, annak mindenféleképpen ajánlott.
Nekem nagyon tetszett, jobban, mint a történet előzménye (Az ország titka)


Népszerű idézetek

ppeva P>!

A Pollio-nemzetségben hagyomány volt az irodalom és a tudomány művelése. Maga Lucius is inkább könyvmoly volt, mint lovag.

143-144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
2 hozzászólás
vercsa>!

Ki kellett találnom, mi a legjobb és a legkedvesebb számomra, a lelkiismeretes erényesség vagy a kényelem és az élvezet. (…) Nem is kellett sokat töprengenem, míg megértettem, hogy a fegyelem és önmagam megzabolázása több örömet szerez számomra, mint a gyerekes féktelenség.

Foximaxi>!

A vágy összehasonlíthatatlanul többet ér, mint a beteljesülés. Ez fájdalmas, de édes igazság.

Kapcsolódó szócikkek: vágy
ppeva P>!

– Éppen eleget hallottam már Messalináról! Ezeknek az isteni családoknak a rokoni kapcsolataitól szédül a fejem.
De Laelia néni még mindig izgatott volt az előkelő látogatás miatt, és folytatta a kotkodácsolását:
– Az egész nagyon egyszerű. Az isteni Augustus az isteni Iulius Caesar unokahúgának a fia volt. Az ő húgának, Octaviának az első házassága folytán Messalina Octavia leánya fiának a lánya, Claudius viszont, Octavia második házassága folytán, amelyet Marcus Antoniusszal kötött, Octavia leányának a fia. Agrippina az ő fivérének a leánya, de ugyanakkor Octavia másik leánya fiának, Gnaeus Domitiusnak az özvegye, úgyhogy Lucius Domitius – jól figyelj – egyidejűleg Octavia első leánya fiának a fia, és második lányától származó fia nővérének a fia, tehát tulajdonképpen Messalina unokaöccse.
– Tehát Claudius császár harmadik házasságában anyja féltestvére fiának a leányát vette feleségül, aki magát Valeria Messalinának nevezi, ha jól értettem – szögeztem le.

156. oldal

3 hozzászólás
Foximaxi>!

Az igazi önfegyelem mindig belülről fejlődik ki, nem pedig külső kényszerítő eszközök hatására.

Foximaxi>!

Sohasem táplálok haragot méltatlan emberek iránt, és bosszulatlanul hagyom az elszenvedett sérelmeket, hacsak rendkívül kedvező alkalom nem visz kísértésbe. Hiszen én is csak ember vagyok.

Foximaxi>!

Senki sem úgy gazdagszik, ha kap és takarékoskodik, hanem úgy hogy kihasználja a kedvező alkalmat, és vállalja a kockázatot, hogy olykor-olykor kőbe vágja a fejszéjét. A Szerencse istenasszonyát a hajánál fogva kell megragadni, amikor elsuhan az ember mellett. Ha valaki a fejét vakargatja, aranyos sarka hirtelen eltűnik az ég peremén.

Foximaxi>!

A tervet mesterien kidolgozták, és minden tekintetben kiváló volt. Az volt az egyetlen hibája, hogy nem sikerült.

785. oldal - II. rész, Tizenegyedik könyv, Antonia (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975)

padamak>!

Kijelentettem, hogy én inkább az irodalom felé vonzódom. Sabina indulatba jött, és így kiabált:
– Ugyan mit ér az olyan hírnév, amelyre azzal teszel szert, hogy az előadóteremben ötven vagy száz unatkozó ember összeveri a tenyerét hálából, hogy végre befejezed.

440. oldal - I. rész, Hetedik könyv, Agrippina (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hegedüs Géza: Szent Szilveszter éjszakája
Alma Johanna Koenig: Theodora
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.
Steven Saylor: Birodalom
Kate Quinn: A császár szeretője
Robert Merle: A pirkadat
Ludwig Tieck: Vittoria Accorombona
Mario Puzo: A család
Robert Merle: A bálvány