Az ​asszony és az idegen 17 csillagozás

Mika Waltari: Az asszony és az idegen

Az isten háta mögötti szegényes tanyára a hideg, korai alkonyatban egy idegen kopog be munkát keresve. A tanyán három ember él: egy megkeseredett, az élettől már semmit sem váró, de a megaláztatásokat egyenes derékkal viselő, még fiatal asszony; a férje, az alkoholtól torz szörnyeteggé vált hajdani mérnök, és a gazdaság korábbi gazdája, egy öregember. Az asszony felfogadja a különös, szótlan férfit, aki nekilát, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezze. Idő múlásával a két sorsüldözött ember egymásra talál, bár szerelmük jövőjében egyikük sem hisz igazán. A tragédia hamarosan be is következik…

Eredeti cím: Vieras mies tuli taloon

Eredeti megjelenés éve: 1941

>!
Fátum-Ars, 1993
404 oldal · ISBN: 9638214120 · Fordította: G. Beke Margit

Kedvencelte 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
elle
Mika Waltari: Az asszony és az idegen

A fülszöveg elolvasása után már tudtam, hogy ez kell nekem, és ha elolvasom, nagyon fog tetszeni. így is volt, így hát bátran kezdtem neki.
Egy egyszerű, hétköznapi történet, amely akárkivel, akármikor megtörténhet, mármint az első része, a gyilkosságok nem feltétlenül:D Egy megrendítő, elgondolkoztató történet tele keserűséggel, szomorúsággal, gyűlölettel, mindez szerelemmel, szenvedéllyel, gyilkossággal, és persze izgalommal vegyítve.

>!
Profundus_Librum
Mika Waltari: Az asszony és az idegen

Megrendítő, feszélyt keltő, katartikus, és igazságos, talán ezekkel a szavakkal lehetne legjobban kifejezni tartalmát… Az elbeszélés több szempontból is megrázó erejű. Egyrészt mert a történet igen erőteljes tragédia, erőszakkal, brutális gyilkossággal, melynek érzelmi vetületeivel minden egyes résztvevő szempontjából megismerkedhetünk. Másrészt aki ismeri, és kedveli az alkotót, az tudja, hogy Waltari maga is küzdött a függőség démonaival. Könyvében pedig mint Vergilius vezet bennünket, ifjú Dantékat az alkoholizmus poklának legmélyebb bugyrain. Annyi önvád, önundor elevenedik meg a sorokban, hogy nem is csoda, ha megírása végére depresszióba is süllyedt. A könyv maga egy rejtett vádirat saját gyengesége ellen, belső taszító világa nyomorúságos mivoltáról. Már-már az önkínzás határait súrolja, és az Olvasó nem nagyon tudja kivonni magát ennek hatása alól, akkor sem ha egyértelműen az asszony pártját fogja. Művét képtelen voltam elvonatkoztatni személyétől… míg a feleség egyre Andrew Wyeth Helgájaként bukkant fel a képzeletemben, addig a részeg-dülöngélő gyáva Jönsson, Waltari képében testesült meg.
Folyt köt itt:
http://profunduslibrum2.blogspot.hu/2012/08/brutalis-dr…

>!
Outwar
Mika Waltari: Az asszony és az idegen

Három ember lakik egy tanyán.Egy idős férfi,egy részeges férj és a felesége.Egyik nap betéved hozzájuk egy idegen,felfogadják a házkörüli munkák elvégzésére.A szerencsétlen sorsú asszony és az idegen egymásra talál.A labilis férj megöli a szeretőt,majd a nő a férjet.Nyomozni kezd a kirendelt rendőrtiszt,aki tényszerűen kezeli az eseményeket,teljesen elítéli a nőt.A bíró viszont a dolgok mögé tekintve teljesen megváltoztatja a közvéleményt és végül enyhe büntetést mér ki a nőre.Ez így nagyon sekélyesnek tünik,de nem az.

>!
gabrysia
Mika Waltari: Az asszony és az idegen

Nagyon-nagyon meglepett. Mégsem mondhatom, hogy pozitív csalódás volt, mert egy percig sem vártam rosszat. Mégis más lett, mint gondoltam, sokkal jobb annál. Waltari zseniális, szeretnék mindent elolvasni tőle.


Népszerű idézetek

>!
elle

Vannak gyenge emberek, akik görcsösen ragaszkodnak szerettük halott testéhez, nem hisznek a halálban. Úgy kell erővel letépni őket a hűlő, élettelen porhüvelyről. Mint ahogy voltak a régi időkben zsellérek, akik nem hitték el a törvény szavának, hogy ki kell költözködniük a házukból. Ott maradtak, nem mozdultak és nézték, hogy szedik szét fejük fölött a tetőt, hogy akasztanak ki ajtót-ablakot… ő is ilyen rövideszű volna? Makacsul tagad, tiltakozik, pedig jól tudja, hogy nincs menekvés. Sorsa máris utolérte.

225. oldal

>!
elle

De a legravaszabb ember sem tud úgy eldugni valamit, hogy a másik, ha nagyon akarja, meg ne találja. Idő és energia kérdése az egész.

256. oldal

>!
elle

Miért ne beszélhessen valaki a halálról, ha azzal könnyít a lelkén? Értelmetlen dolog, ha ők itt hárman most nekiállnak komédiázni és mindenáron megkerülik a szót. Más ott, ahol csoportosan élnek az emberek és egymáshoz bújhatnak félelmük elől. Ott csak ámítsák egymást és önmagukat, takargassák, bujtassák hazug, cifra szavak mögé a halált, akkor is, ha már közel van és akarva-akaratlan be kell fogadniuk. De ők hárman itt ebben a komor házban nyugodtan lehetnek igazabbak, szokás, illendőség, hagyomány nem köti őket, nem is jelent nekik semmit.

95. oldal

>!
elle

Különben is, tökéletesen mindegy, kinek a tulajdona a föld. Csak az a fontos, hogy gondozzák, műveljék, ne hagyják elgazosodni. A pusztuló földnél sivárabb, bántóbb látvány nincs a világon

145. oldal

>!
elle

— Vannak emberek — és asszonyok is — akik túlságosan drágán kénytelenek fizetni minden örömért. Valahogy ellenük esküszik minden, pedig talán nem rosszabbak azoknál, akik büntetlenül követnek el hasonló vagy még nagyobb rosszat. Mintha egynek kéne szenvedni sok más helyett és annyit, hogy az tökéletesen elegendő legyen valamennyinek.

259. oldal

>!
elle

A dolgok lényege belül van, az egyes ember szívében, oda pedig nehéz beférkőzni. Meg azután óriási különbségek vannak. Az egyik könnyen megússza, amiért a másiknak vért kell izzadnia. Van, aki előtt sarkig tárjuk az ajtót és van, aki elé sziklákat gördítünk.

261. oldal

>!
elle

A beteg nem felelős tetteiért, jónak kell lenni hozzá. Mindenkinek kötelessége a betegen segíteni, akár a maga feláldozásával is. Ezt parancsolja a városi civilizáció és egészségtelen érzéseink, amelyeket a nevelés oltott belénk.
Mert a gonoszság, felelőtlenség és hazudozás is betegség alapjában — magyarázzák a hamis tudományú doktorok. Constitutio psychopatica-alcoholismus chronicus. Íme a csalhatatlan szakkifejezések, amelyekben ő is hitt valamikor. De régen kiábrándult belőlük. Ma már tudja, hogy a jóság éppenúgy hiábavaló, mint a szókimondás vagy a keménység.

76. oldal

>!
elle

Ha egy asszony mindenét elveszítette, nem várhat a jövőtől semmit és nem is mondhat már a magáénak semmit ezen a teremtett világon, legalább leborulhat a hideg földre és elrejtheti arcát a könyörülő sötétségben.

77. oldal

>!
elle

— Megfájdulna az ember lába is a kemény utcaköveken. A sok lámpa szemébe vakít. A város gonosz. És hamis. Ott üres lesz az ember és hontalan. És ami annál is rosszabb — hazug.

86. oldal

>!
elle

Másoknak terhére esni keserves. Az anyaföldtől nem félek, és manapság úgyse divat már a pokolban hinni. De még mennyország sincs, azt mondják, olyanformán, ahogy anyám annakidején mesélte.

95. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sofi Oksanen: Tisztogatás
Juhani Peltonen: Salomo és Ursula / Vadászat karácsonykor
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld
Toivo Pekkanen: Egy falat kenyér
Arto Paasilinna: Az üvöltő molnár
Yrjö Kokko: A négy szél útja
Orvokki Autio: Családi fészek
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Martti Larni: A negyedik csigolya
Lauri Viita: A végtelen bennünk van