Mika Waltari világszerte történelmi regények szerzőjeként él az olvasók tudatában, ezért ez a kötet, amely az író meséinek gyűjteménye, akár szenzációnak is tekinthető. A meseíró Waltari persze egészen különös jelenség. Legtöbb társával ellentétben az író nem a népmesék irodalmasított válfaját műveli, meséi egészen eredetiek és különösek, sem a Grimm-típusúakkal nem mutatnak semmiféle rokonságot, sem a német romantika Tieck- vagy Hauff-féle válfajával nem rokoníthatók, de távol állnak az angol nonszensz mesék világától is. Némileg talán Andersenhez állnak legközelebb, elsősorban azért, mert üdén, váratlanul keverednek bennük a fantasztikus meseszereplők (patkánykirályok, lusta óriások, szociális gondozó kutyák és világjáró macskák stb.) és a mindennapi, hangsúlyozottan kispolgári szereplők és jelenetek, jelenségek (a Szajnában soha halat nem fogó horgászok, a filmnéző, szenzációra vágyó közönség, az ébresztőóra berregésére ébredő hivatalnokok stb.). Az igazán eredeti azonban e… (tovább)
A Kínai Cica 28 csillagozás
Eredeti cím: Kiinalainen kissa
Eredeti megjelenés éve: 1983
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polar könyvek Polar Egyesület
Enciklopédia 1
Kedvencelte 4
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Waltarit, mint legtöbben, én is a történelmi regényeiből ismertem és szerettem meg, Szinuhe története a kedvenceim listáját gazdagítja. Meséi viszont nem nyerték el maradéktalanul a tetszésemet.
Sokszor szájbarágósan didaktikusak voltak, egy-kettő pedig kicsit se füle se farkára sikeredett. Ráadásul a fordítás is hagyott kívánnivalót maga után, egy mese pl. így kezdődik: “Ragyogó, szilaj reggel volt.” Szilaj reggel?! A biztonság kedvéért még az értelmező szótárban is megnéztem, de jól tudtam, a szilaj erőteljeset, makacsat, heveset jelent. Általában élőlény jelzője, még a hullámzás is lehet szilaj, de a reggel szerintem semmiképp. Még ha ragyogó, akkor sem. Kínai gésa pedig nincs, japán van. Kelet-kelet, node mégis… És hogy szegény sünitől miért várta el mindenki, hogy “behúzza” a tüskéit, nem tudom. Ez lehetett szerencsétlen szóválasztás a fordító részéről, de Waltari hiányos ismerete is. Bár a XX. század elején-közepén Natgeo, Animal Planet és internet nélkül nyilván nehezebb dolga volt egy írónak, mint manapság.
Viszont nem akarom ennyire elmarasztalni a kötetet, mert voltak benne igen jól megírt, szép, élvezetes mesék is. Amiket szerintem leginkább érdemes olvasni, a Legenda a fehér virágról, A Kék Fény Országa, Dzsinnisztán hercege, A Kínai Cica, és a Mese Marjattáról… Ez utóbbi talán a legfantáziadúsabb a kötetben, az alapötletét egy mai meseíró is megirigyelhetné. A Kínai Cica kalandos, humoros, izgalmas, tanulságos (nem eltúlzottan, épp csak, amennyire kell) és bölcs. Részletesebben kibontva nagyszerű meseregény is lehetne belőle. És azért a többi mesében is találhatók szépségek, mint pl. ez: https://moly.hu/idezetek/460932.
Magam történelmi regényekből és krimikből ismertem eddig Waltarit, ezek alapján kitűnő írónak tartom. Meséi nem tettek rám különösebb hatást. Többségében a ’30-as években írt meséi kerültek e válogatásba, s ez az évtized volt a legtermékenyebb időszaka is az életében. Eltérőre sikeredett a színvonal, volt ami tetszett, de számos nem. Mégis e termés jellemzi Waltari páratlanul élénk fantáziáját, ugyanakkor e történetek valahogy nem igazán gyermekeknek valók.
Elfogult vagyok Mika Waltarival, számomra ő a történelmi regényíró. Ezek a mesék kicsit -nem is tudom – bugyuták, szájbarágósak, giccsesek? Mindegyik, és egyik sem. Olyan andersenesek, csak több bennük a humor és a humánum, az emberi gyarlóság. Ha egy gyermek ilyen meséken nő fel biztos tisztességes, jóravaló, empatikus emberré válik.
Nem tudom, mit gondoljak, de ezek a mesék nekem egyáltalán nem tetszettek. Erőltetetten akartak tanulságosak lenni. A címadó mese meg hibás volt, Kínában nincsenek gésák. Ha mesét olvasok, persze elvárom az abszurd és lehetetlen dolgokat, de abban a szövegkörnyezetben úgy volt megírva, mint afféle természetes dolog, hogy Kínában gésák vannak. A borító meg olyan, mint egy feldarabolt macska.
Népszerű idézetek
Kezembe vettem a piros vödröt, és roppant büszkeség töltött el, hogy vihettem. Odamentünk együtt a homokozóhoz, hogy homokvárat építsünk. Végtére is minden értelmes ember tudja, hogy időnként feltétlenül homokvárat kell építeni. Egyébként egyszerűen semmit sem ér az élet.
Tulajdonképpen vártam valamire. Nem tudtam, mire várok, és korábban már sokszor tapasztalhattam, hogy teljesen fölösleges dolog várni valamire, mert soha semmi nem történik. De ha az ember farkasszemet néz egy sárkánnyal, elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy várjon, különben a dologból nem lesz semmi. Te se feledkezz meg erről, ha egyszer saját Sárkányod lesz.
A Fiú tudta, hogy nem aludt. Megtalálta a Kék Fény Országát és az elvarázsolt képet. Holnap vissza kell jönnie, hogy kiderítse, mi történt a kék virággal.
Élt egyszer egy kis hercegnő, aki márványpalotában lakott, és akkor kaphatott eperlekváros palacsintát, amikor csak akart. Ebből is kitalálhatjuk, hogy a kis hercegnő roppant megbecsülésnek örvendett, és nagy hatalommal rendelkezett.
És hogy megismerd az Álomtündért, amikor eljön érted, adok egy jó tanácsot. Úgy csillog a haja, mint az arany, és olyankor jön el hozzád, amikor mindennél jobban vágyakozol a hatalmas, csodálatos nagyvilágba. A napmadár viszont nagyon pici, majdnem láthatatlan, de azok számára, akik észreveszik, úgy ragyognak a szárnyai, mint a napsugarak.
Volt egyszer egy Kínai Cica. Aranysárga volt a szőre, rózsaszín a mancsa és az ábrázata, de mindenekelőtt volt neki egy hosszú, hosszú farka. Titokban nagyon büszke volt a farkára, mert még roppant fiatal volt, és a farka valóban valamennyi testvéréénél hosszabbra nőtt. Ha leült, háromszor körültekerhette vele az altestét és a mancsait. Szóval megértheted, hogy jó okkal volt büszke a farkára.
És a szamócabokor egyáltalán nem bánta már, hogy a kertész levágja elfonnyadt leveleit, és kiássa a földből kiszáradt gyökereit. Maradványait az Ezüstfűz kettészelt törzsével együtt talicskán vitték ki a Bűvös Kertből, de még láthatta, hogy egy egész csapat kertész veszi körül a hirtelen megjelent szamócaföldet, méricskélik a gyümölcsök súlyát, formáját, és megkóstolják őket, hogy megvizsgálják belső összetételüket. A szamócabokor egyszeriben boldognak érezte magát.
A beteg hercegnő fáradt fejét belehajtotta az ismerős, meleg ölbe, és meghallotta a Föld szívének távoli, csodás dobogását. A ragyogóan barna hangyának végre sikerült odahurcolnia egy új fűszálat a vackába, és örömében hálálkodó dalra kapott.
És akkor a hercegnő hirtelen úgy érezte, hogy valaki letelepszik melléje, és gyengéden fejére teszi a kezét. Tágra nyílt, boldog szemmel nézett fel, és meglátta, hogy a Halál jött el hozzá. A Halál földre eresztette kiszolgált kaszáját, és öregen, mosolygós arccal leült mellé. A hercegnő belenézett a Halál szemébe, és egyszerre felismerte benne az édesapját, az édesanyját és valamennyi ismeretlen fivérét és nővérét, és saját, távoli birodalmát, ahová a csalfa utak sohasem vezették el.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Wayne G. Hammond – Christina Scull: J. R. R. Tolkien – A Hobbit művészete 95% ·
Összehasonlítás - Tove Jansson – Sami Malila: Múmin szakácskönyv 98% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: A harkály meséje 96% ·
Összehasonlítás - Kóka Rozália (szerk.): Egy asszony két vétkecskéje 94% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Csillagmajor 91% ·
Összehasonlítás - Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívnak, otthonra vágyik 93% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Csámpás, a Rucafiú ·
Összehasonlítás - Jevgenyij Svarc: Drámák ·
Összehasonlítás - Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt 92% ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: A csodaszarvas ·
Összehasonlítás