I ​Cannot Reach You 3. (I Cannot Reach You 3.) 2 csillagozás

Huh, elég sok minden történt ebben a kötetben. Sok igazán japános pillanat is volt, amiket különösen szerettem. A mangaka szeret sokféle hagyományt beleszőni a képek közé, és mindezt igényesen helyezi el, ráadásul nagyon szépek a rajzok. Mostanában rájöttem, milyen sokat számítanak a kitöltött panelek, mert főleg a webcomicoknál belefáradtam a kizárólag tökéletesre suvickolt arcokba, amik csak úgy lógnak a fehér, üres terek előtt, max a hülye mobiltelefon képernyőjét rajzolgatják úgy, mintha muszáj lenne.
Itt ettől nem kell félni, még Japán nevezetes épületeket, utcákat és jellegzetességeket is részletesen kidolgozva rajzolja bele a készítő.
A történet ott folytatódott, ahol az előző kötetben megszakadt.
A közös kirándulás ötlete sok jóval kecsegtetett, de a kedves útitársak semmi másra nem utaznak, mint hogy becsajozzanak, és a közelükben is mindenki megtalálja a neki való tökéletes csajt. Sekélyesek és végtelenül bosszantóak, sajnos a valóságban is sokan avanzsálják magukat kényszeres kerítőnővé, de én személy szerint nem szeretem őket. Mint ez a manga is jól példázza, felesleges okoskodni mások kapcsolatába :)
Kakeru hűségesen tartaná magát a programhoz, amit Yamatonak ígért. Persze megjelenik egy random kis szerencsétlen lányka, aki angyalian ártatlan arcocskával, ámde valójában kiéhezetten rácuppan, míg Yamatonak szintén egy kétbites leányzó ad közös szerelmi medálkát. Mintha ezek segítenének, ugye :D
A gond, hogy a fiúk sem tudják igazán, mit akarnak, vagy merják-e akarni, de a kötet vége maximálisan gonosz.
Azonnal tovább kell olvasni…