Valaki rám nézett mélyen: Hát nem tudja? Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek.
A majmok nagy csapatban élnek a fákon, mindig izgatottak, valami nagyon fontos történik közöttük. A tigrisek barlangokban laknak, egymástól nagy távolságokra, nyugodtan, méltósággal. Ők a nagyvadak. A beszédükről lehet felismerni őket. A majmoknak sztorijaik, panaszaik, aranyköpéseik vannak. A tigriseknek bolyongásaik, szenvedéseik és megismeréseik. De csak az egyik nyelven lehet beszélni, vagy majomul, vagy tigrisül. A másikat elfelejtjük.
Nagyon fiatal voltam akkoriban, amikor ezek a szavak megmentettek az elmajmosodástól, amire komoly hajlamom volt.
Azután egyszer ezt felidéztem Mihancsik Zsófiának, aki addig beszélgetett velem, amíg egy interjúkötet nem lett belőle. Ennek most már öt éve.
És most a Kiadó ismét rávett a feltárulkozásra; arra, hogy az elmúlt fél évtized tapasztalatait összegyűjtve – rengeteg társadalmi átalakulást, egyetértést és… (tovább)
A tigris és a majom 28 csillagozás
Enciklopédia 11
Kedvencelte 5
Most olvassa 3
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 20
Kiemelt értékelések
Amikor elkezdtem, kissé untam, döcögve indult. Tudtam, hogy egy riportkönyvről lesz szó, és ez így is volt, de Popper az elején arról mesélt, hogyan lehetetlenítették el az egyetem kiskirályoskodó oktatói és miként vett részt a gyorsan változó magyar politikai életben. Hogy kommunista beállítottságú volt, most megértettem, bár sosem volt bigott zsidó, a fasizmus eszméjétől irtózott egész életében, hát emiatt.
Onnan lett a dolog érdekes (kb. 100. oldaltól) amikor sérüléseiről, pszichológussá válásáról, egyéni terápiájáról mesél. Mindig két nőt tartott egyszerre, ez volt az ő stikkje, amit hosszan magyaráz. Macsó volt a lelkem, na. De tudatos macsó (mármint tudta ő magáról, hogy az).
Jó tudni, hogy nem áltatja azzal a jónépet, az ő személyisége maximálisan rendben van, beismeri törékenységét, tökéletlenségét. Állítja, lélekgyógyásszá azért válik valaki, mert saját magát akarja kigyógyítani úgy, hogy a mások problémáit előtérbe helyezve elfojtja (néha egy életre) a sajátjait, illetve mint ő, öröktől fogva szeretetképtelen egyén, aki így próbál ezen enyhíteni. (a csajokkal is ezért létesített kapcsolatot oly nagy számban)
Volt néhány gondolata, amivel egyébként a szívemig elért. Pl. az egyik, amiben azt írja, hogy fogalma sincs, hogyan, de mindig ráérez, ha a vele szemben álló egy szarember. Így. Nekem is megvan ez a tulajdonságom, és szenvedek tőle eleget. Mert aki kevésbé simulékony, és folyton igazmondási kényszere van, annak sokakkal meggyűlik a baja. Ezt bírom én ebben a pasiban, hogy nem egy műmájer, hanem igazi tökös csávó. Ez a könyv is ezt bizonyítja számomra.
Alcím: Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia. Ez egy beszélgetés. Méghozzá az a fajta, ami ritkán fordul meg, egy olyan megnyilvánulás, amely barátok közt is ritka, mert nagyon őszinte. A könyv első fele nem kötött le nagyon, mert inkább a politikáról, a zsidó kérdésről szól és igen lassan bontakozik ki a mondanivaló. De azután Popper Péter olyan dolgokat árul el magáról, amit a legtöbb ember a barátjának is szégyelli elmondani. Ezután már nem csak a politikai nézetről van szó, hanem vallásról, önkeresésről, kínos szexuális helyzetekről, pszichológiáról – annak megkérdőjelezéséről, halálról. Mély őszinteséggel beszél gyarlóságairól, személyiségéről, tévedéseiről, tudatlanságáról, csalódásairól, női ügyeiről. És ez a rész a könyv értékelését erősen megdobja. E könyv egy kicsit memoár, egy kicsit pszichológia, egy kicsit lélektan, egy kicsit politika – összetett, mint maga az élet.
Koestler Arthur könyvének címe jut eszembe Popperről : A jógi és a komisszár. Ez a két dolog az emberi lét két végpontja és Popper mindkettő volt, és persze sok minden más is. Pufajkás dogmatikus kommunista, a szintén pufajkás Horn tanácsadója és a keleti filozófiák, vallások (beavatott) mestere. Hogy fér meg ennyi egy emberben? Egy kicsit nagyképű, főleg a nőügyeiben, de legalább őszinte, nem tagad le semmit a múltjából.
Nekem ez az egyik kedvenc Popper-könyvem, pont a komplexitása miatt, a számos velős pszichológusi meglátás mellett a szerző meglepően kitárulkozik, én azok közé tartozom, akik szerint az önéletrajzi elemek ismerete fontos egy író (költő) műveinek megértéséhez, és ebben a könyvben közel lehet kerülni az íróhoz e tekintetben is, akár tetszik, amit olvasunk róla, akár nem…
Népszerű idézetek
Egyszer kiszámítottam, hogy ha egy sokat olvasó ember heti egy könyvet elolvas – ez már jó arány –, és olvas negyven évig, akkor kétezer könyvet tud elolvasni. A világban csak egy évben milliónál több könyv jelenik meg. A többségüket nem érdemes elolvasni. Mégis van művelt ember. De ehhez jól kell olvasni: azt kell elolvasni, ami fontos és jó. A szarba bele kell lapozni, és félre kell tenni.
[…] a szocializmus elveszítette a morális alapját. […] Mint a régi orosz vicc mondja: amikor Sztálin meghalt, türelmetlenül várta őt a másvilágon Romanov cár. Na, Sztálin, megcsináltátok a nagy forradalmat! Meg. És? Már nem nyomorognak az emberek? Hát, vannak még bajok a közellátással. Már nincs bürokrácia? Hát, sajnos még van. Kiderül, hogy minden úgyanúgy van, mint régen. Na és a vodka? Még mindig harmincnégy fokos, kérdezi a cár. Nem, feleli Sztálin, már negyvenkettő. Mire a cár: Mondd, Sztálin, érdemes volt ezért a nyolc fokért?
Nézze, Popper úr, magának tudnia kell, hogy a világon csak kétfajta ember van. Majom és tigris. A majmok mindig csapatban élnek, mindig kollektiven mozognak, sose egyénileg. Mindig izgatottak, mindig történik valami, mindig nyüzsögnek. A tigrisek egyedül élnek, egymástól nagy távolságban, ők a nagyvadak. A majmok titokban irigylik a tigriseket, és megdobálják, kicsúfolják őket. Néha egy-egy majom beöltözik az elhullott tigris bőrébe, és megpróbál tigrisként viselkedni, de elég hamar leesik róla a bunda. Nagyobb baj, mondta, hogy a tigrisek is irigylik a majmokat. A könnyedségüket, az eseménydús életüket. Olyannyira, hogy néha egy-egy elfajzott tigris elmegy a majmok közé majomnak. Nagyon rossz látvány, Popper úr, amikor egy tigris a farkánál fogva himbálózik az ágon. De nem kell sokáig himbálóznia, mert a majmok végül is megtiszteltetésnek érzik, hogy közéjük jött egy tigris, és vastag faágakból fészket építenek neki, ahová aztán beülhet majomkirálynak. Hogy egy tigrisnek jó-e, ha majomkirály lehet, azt magának jobban kell tudnia, mint nekem. Mert maga lassan elmajmosodik, Popper úr, látom, amióta ide jár, és én ezt nem akarom végignézni. Amikor ide jött, elég jól szabott tigris volt, de eltelt egy év, és magán kiütköznek az elmajmosodás jelei. Honnan tudja, kérdeztem én döbbenten. A beszédéből, Popper úr, mondta. Csak egy nyelven lehet beszélni. Aki majomul kezd el beszélni, elfelejt tigrisül. Aki tigrisül beszél, nem tud majomul. Maga már majdnem teljesen majomul beszél. Mi a különbség, kérdeztem. Nézze, felelte, egy tigris bolyong a világban, vannak szenvedései, felismerései. Egy majomnak sztorijai vannak, szenvedés helyett panaszkodásai vannak, és felismerések helyett aranyköpéseket mond.
A rossz tanács az, ha én megmondom a kliensnek, mit tennék az ő helyében. Csakhogy én egy másik ember vagyok, más élményanyaggal, más karakterrel, más normákkal, ezért az ő számára nagy valószínűséggel én-idegen lesz, amit tanácsolok. De lehet jó tanácsot is adni. Ha én tényleg annyira háttérbe tudom magamat szorítani, hogy azonosulok vele, és tudok az ő fejével gondolkozni, akkor be is válhat a tanácsom. Van azonban egy kis bibi: a tanáccsal elmélyítem az alapproblémáját, nevezetesen azt, hogy döntésképtelen. És hozzászoktatom ahhoz, hogy a későbbiekben is egy nagyobb pszichés hatalomhoz forduljon. Vagyis szerintem nem szabad tanácsot adni a páciensnek, ezzel szemben döntésképessé kell őt tenni. Meg kell nézni, miért jön létre benne a döntésképtelenség, és talán lehet változtatni rajta. Félelem, szorongás van az ilyen esetek mögött, tehát oda kell vele eljutni, hogy merjen dönteni, merjen változtatni.
…a világon csak kétfajta ember van. Majom és tigris. A majmok mindig csapatban élnek, mindig kollektíven mozognak, sose egyénileg. Mindig izgatottak, mindig történik valami, mindig nyüzsögnek. A tigrisek egyedül élnek, egymástól nagy távolságban, ők a nagyvadak. A majmok titokban irigylik a tigriseket, és megdobálják, kicsúfolják őket.
Nagyon rossz vezető voltam. Van egy tesztem. El kell menni műkedvelő előadásra, ahol az egyik szereplő biztosan belesül a szövegébe. Ilyenkor befelé kell figyelni. Aki a műkedvelőre haragszik – nem sül le a bőr a képéről, hát miért nem tanulta meg rendesen azt a szöveget –, az alkalmas vezetőnek. Aki a szereplő helyett is magát szégyelli, az nem. Én ilyenkor úgy szégyellem magam, hogy legszívesebben kimennék a teremből. Az ilyen ember nem alkalmas vezetőnek, mert röstelli letolni a munkatársait, röstell magától értetődő követelményeket hangoztatni, hiszen úgy gondolja, felnőttekkel és szakemberekkel van dolga, akik maguktól is tisztában vannak a követelményekkel.
– A polgári demokráciára az jellemző, hogy végtelen baromságában hagyja, hogy demokratikus úton olyan antidemokratikus erők kerüljenek hatalomra, amelyek aztán gondoskodnak róla, hogy soha többé senki se kerülhessen hatalomra demokratikus úton.
– Ez megtörtént a weimari köztársaságban, és láthatóan nem történik meg az ezredvégi Európában…
– Egyelőre.
91. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Drábik János: A kiválasztottak ·
Összehasonlítás - Varga Zsuzsa: Voltam, aki voltam ·
Összehasonlítás - Lakatos Pál: Isten veled, Vasárnapi Újság ·
Összehasonlítás - Bihari Mihály – Bíró Zoltán – Lengyel László – Király Zoltán: Kizárt a párt ·
Összehasonlítás - Aczél György – Francis Cohen: Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról ·
Összehasonlítás - Győrffy László: Tiroli muskátli magyar erkélyen ·
Összehasonlítás - Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert? 84% ·
Összehasonlítás - Frank Robin – Lars Ritter: Eszmék könyve 98% ·
Összehasonlítás - Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve 97% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% ·
Összehasonlítás