Napfelkelte ​előtt 3 csillagozás

Mihail Zoscsenko: Napfelkelte előtt

Zoscsenko, ​a húszas évek egyik legnépszerűbb szovjet humoristája a harmincas években mind kevesebb szatirikus elbeszélést írt, és végül fel is hagyott e műfajjal. Sorsát mégis megpecsételte az 1943-ban befejezett „Napfelkelte előtt” című kisregénye. A mű közlését a felénél beszüntették, és a sajtóban egy kritikus „kispolgári pipogya fráternek” nevezte Zoscsenkót, aki „visszataszítóan vájkál a saját intimitásában”, tudományos ismertetései „dilettánsak, sőt műveletlenek, a könyv pedig egészében erkölcstelen és aljas”. Ezután az Írószövetség elnöksége a kisregényt „művészietlen, néptől idegen mű”-nek nyilvánította.
1946-ban a Zvezda című leningrádi folyóirat a szerző tudta nélkül közölte Zoscsenko „Egy majom kalandjai” című, gyerekek számára írt elbeszélését. Ez a furcsa közlés megindította a támadások sorát, amelyek előjátékul szolgáltak az 1946. augusztusi párthatározathoz és Zsdanov leningrádi fellépéséhez, aki hírhedt beszédében nem fukarkodott az elítélő jelzőkkel, és… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 1990
390 oldal · ISBN: 9630794955 · Fordította: Bratka László

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

knutomix P>!
Mihail Zoscsenko: Napfelkelte előtt

A komcsik tehetnek mindenről. Betiltották a szatírát, és ezzel egyik legnagyobb mesterét felültették egy sehova se tartó vonatra, hogy az évtizednyi köldöknézéssel telt zötykölődés után derék Zoscsenkonk jobbító szándéktól vezérelve ránk zúdítsa, a pszichoanalízis segedelmével miként tapogatta ki a neurózisából kivezető utat. A kortársak mindennapjairól szóló rövid írások, a híres emberek elrettentő példái (szembeállítva a szerző saját „pozitív” paraboláival) teszik a regényt elviselhetővé, sőt helyenként élvezhetővé.


Népszerű idézetek

Maya>!

Példák hosszú sorát lehetne idézni, hogy a magasrendű szellemi képességeknek, sőt a zsenialitásnak sem velejárója az eszelősség, a neurózis, a betegség. Ellenkezőleg, az ilyen képességekkel megáldott emberek gyakran abszolút egészségesek és normálisak minden tekintetben.
Az egészség egyáltalán nem zárja ki a művészi és alkotómunkát. Sőt az abszolút egészség a művészet egyik örök ideálja. A művészet csak így teljes, így olyan, amilyennek lennie kell. Igaz, az abszolút egészséges ember valószínűleg nagyobb becsben tartja a valódi életet a terméketlen fantáziálásnál. Semmi szüksége rá, hogy kigondolt alakokkal tömje tele a fejét. Előnyben részesíti az élő embereket, a valódi érzéseket. Azokra hagyja a fantáziálást, akik rettegéseik és gátlásaik miatt képtelenek teljes mértékben realizálni az érzéseiket, és ezért a fantáziák világába menekülnek.
Ezért látjuk egymáshoz oly veszélyes közelségben a művészetet és a betegségeket.
Ezért tűnhet úgy, hogy a művészet a nem teljesen egészségesek, a nem teljesen „komplettek”, sőt gyakran az eszelősök kiváltsága.

305-306. oldal

Maya>!

Anyu mérgesen mondja:
– Hát ezt meg miért csináltad?!
– Én csak jót akartam nekik.
– Ne tettesd magad ilyen kis bolondnak! A halak arra vannak teremtve, hogy a vízben éljenek.
Zokogok a keserűségtől. Jól tudom, hogy arra vannak teremtve, hogy a vízben éljenek. De én meg akartam menteni őket ettől a szerencsétlen élettől.

114. oldal

Maya>!

Az első leckét a tanítványomtól kaptam az élet iskolájában.

156. oldal

Maya>!

Megrántom a jobb oldali szárat, és a ló, mint a mesében, jobbra fordul.
De én mérges vagyok, sértve érzem magam. Hát ilyen egyszerű ez? Azt hittem, sokkal nehezebb lovat hajtani. Azt hittem ez igaz tudomány, és évekig kell tanulni. És tessék, semmi az egész.

122. oldal

Maya>!

Ha majd nagy leszek, megértem, hogy is mennek a dolgok. Biztos összekevernek valamit a felnőttek, és nem akarnak beszélni róla.

123. oldal

Maya>!

Szeretném megkérdezni, hogy mi a baj, mi történt. De hallgatok. Majd mindent megértek, ha nagy leszek. Megértem, hogy miért bűnösök azok az emberek, akik abszolút semmiben sem vétkesek.

132. oldal

Maya>!

Nagyon megsajnáltam. Utána akartam kiáltani, meg akartam állítani, hogy megmondjam, mi a baja. De visszatartottam magam.
Jobb neki, ha megmarad olyannak, amilyen, gondoltam.

268. oldal

Maya>!

…az ember élete annál nagyobb lánggal ég, annál tovább tart, minél kevesebb az akadályozó tényező. Az emberi szervezet nem valamiféle nedűvel teli edény, amelynek tartalma az élettel való találkozások, koccanások során kilötykölődik, pocsékba megy. Nem, ez az edény úgy telítődik, ahogy ürül. Viszont akkor is kiürül, ha nem fogy belőle semmi.

307. oldal

Maya>!

De én nem akarok a nem létező olvasónak írni. A népnek másmilyen elképzelése van az irodalomról.

89. oldal (Megint csak zagyvaság)

Maya>!

Egyáltalán nem vágytam vissza a régi világot. Ellenkezőleg, a nyomorúságos régi helyett új Oroszországot akartam látni. Azt akartam, hogy egészségesek és boldogok legyenek a körülöttem élő emberek, és ne olyan búvalbéleltek, bánatosak, melenkolikusak, mint én.
Semmiféle úgynevezett osztályellentétet nem éreztem, viszont ugyanolyan világfájdalom vett elő, mint a háború előtt.

15. oldal (Boldogtalan vagyok, de nem tudom, hogy mitől)


Hasonló könyvek címkék alapján

Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek / A legutolsó nap
Csingiz Ajtmatov: Korai darvak
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom
Nyikolaj Jevdokimov: Kálvária tér
Ludmila Uvarova – Valentyin Csernih – Gennagyik Mihaszenko: Barátom a négyzeten
Vlagyimir Tyendrjakov: Tavaszi tótágas
Vaszilij Belov: Neveljünk Spock doktor szellemében
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme