Emberi ​sors 164 csillagozás

Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors

Mihail Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Eredeti cím: Судьба человека

Eredeti megjelenés éve: 1956

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1989
194 oldal · ISBN: 9630748312 · Fordította: Makai Imre, Németh László, Soproni András
>!
Európa, Budapest, 1987
170 oldal · ISBN: 963074094X · Fordította: Makai Imre, Németh László, Soproni András
>!
Európa, Budapest, 1984
176 oldal · ISBN: 9630733366 · Fordította: Makai Imre, Németh László, Soproni András

7 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Alekszandr Vasziljevics Kolcsak

Helyszínek népszerűség szerint

Urál


Kedvencelte 12

Most olvassa 7

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
regulat
Mihail Solohov: Emberi sors

Hogy annak idején, amikor kötelező volt, vagy inkább csak lett volna, elolvastam, vagy sem, arra nem emlékszem. Akkoriban hivatalból nem szerettük az oroszokat. Vagy csak a kötelezőket.

Mondjuk, ha ennyire nem emlékszem, akkor valószínűleg nem olvastam.
Hiba volt.

Solohov nagyszerű. Pedig lássuk be, semmi újat nem talált fel, semmi újat nem talált ki, sőt tulajdonképpen a történetei időtlenek, és helynélküliek.
Jó, tudom, a kozákok, azok kozákok, és a polgárháború, meg a nagy honvédő ugye… de ahogy Jelena Lanszkaja egy mozdulattal áttette az A csikót az amerikai polgárháborúba, pont úgy fészkelte be magát az Az anyajegy végkifejlete előtt az agyamba, hogy:
LukeNyikuska, én vagyok az apád!

Egyszerű panelek. Ellentétek – vörösök és fehérek… apák és fiúk… gazdagok és szegények – jellemzik a történetek, tragédiák egy részét. A másik része, az meg az embernek maradni kérdéskörből merít…

Nagyjából mindre elmondaná az olvasó, hogy hányan, hányszor, és hány nyelven írták meg. De Solohov csak egy van. Így csak ő írta meg…

…és hogy van benne némi bolsevik reklám? (igaz, az is csak mértékkel) Hát hogy a francba ne lenne? Hiszen részben a saját életéről, a saját bajtársairól ír…

Szóval ezt a vékony kis kötetet szeretni kell… mint ahogy az életet is.

>!
Európa, Budapest, 1971
140 oldal · puhatáblás · Fordította: Makai Imre, Németh László
1 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Mihail Solohov: Emberi sors

A címadó kisregény utolsó fejezetéből mondtam el egy részletet gimnazista koromban – ami nagyon régen volt – az orosz tagozatos diákok Csongrád megyei versenyén (persze oroszul). A versenyen második helyezést értem el. Természetesen más feladatok is voltak a szövegmondáson kívül. (Az első egy orosz származású lány lett, így ő ment tovább az OKTV-re.)
Szép emlék maradt nekem, ahogyan a könyv is. Imádtam és most is szeretem az oroszt, csak most már más nyelvek elé tolakodtak.

>!
Európa, Budapest, 1971
140 oldal · puhatáblás · Fordította: Makai Imre, Németh László
>!
Maya
Mihail Solohov: Emberi sors

Emberek. Háború. Fájdalom. Nyomorúság.
Mindez úgy megírva, hogy élvezni lehet. Azt szeretem a szovjet írók könyveiben, hogy képesek elterelni a figyelmet az emberi nyomorúságról, butaságról. Gyönyörű természeti képek közé helyezik a cselekményt. Képesek egy állatra terelni a sajnálatunkat. Csak később jövünk rá a háttérbe küldött ember szenvedésére. Ehhez néha második olvasás szükséges. A végére nekem mindig sikerül elhinni, hogy az ember mindent kibír.

>!
Mackólány P
Mihail Solohov: Emberi sors

Nagyon régen vágytam rá, hogy a kezembe vegyem, és ma délelőtt szembe jött velem. Velem akart maradni. Hát csak nem hagyhattam ott egyedül.
Ugyanúgy, mint a meggyötört Szokolov Ványuskát.
Pedig a férfi annyi mindenen ment keresztül, annyi gyötrelem és fájdalom érte, hogy azt hinné az ember, elege van az egész világból, még abból a nyomorult életből is, ami neki jutott.
Ám a kisfiú mellett végre megtalálja a lelki békéjét, hiszen mindkettőjüknek a másikra van szüksége.
Szeretem, amikor az emberek a legnagyobb bajban sem veszítik el a humorukat. Arra a részre gondolok, amikor a német tisztnek a biztos halál előtt azt mondja Szokolov, hogy egy pálinka után nem szokott enni.
Olyan sokszor már csak a humor tartja életben az emberfiát.

Az alapozás megtörtént, jöhet a Csendes Don.

>!
Epilógus P
Mihail Solohov: Emberi sors

A Nagybetűs Élet első (nulladik?) állomása úgy hozta, hogy ezt a tételt húztam az érettségin.

Hát kérem, brillíroztam. Ugyanis valamikor néhány hónappal korábban olvastam el, csak úgy passzióból. Őszintén szólva az órákra nem is emlékeztem, amikor ez volt a tananyag (nem zárhatjuk ki, hogy jelen sem voltam; az osztályfőnökünk, drága Ilonka néni, minden igazolást elfogadott). A szöveget viszont használhattam a felkészülési idő alatt, ami elegendő volt a rekonstrukcióhoz.

A tantárgy istene (+ elnök) mégsem hagyhatta, hogy ilyen könnyű sikerrel lépjem át az Élet küszöbét, mert az '…akkor mondjon még valamit a névszókról' című teljesen indokolatlan inkvizítori faggatózás kizökkentett az addigi tökéletes lelki nyugalmamból. Bár feltaláltam magam, mert értelmesen és helyeslően bólogattam, mialatt az elnök asszony meg is válaszolta a saját kérdését.

Hogy miért kérdezte pont tőlem, mikor ő olyan jól tudta?…

>!
Európa, Budapest, 1984
176 oldal · ISBN: 9630733366 · Fordította: Makai Imre, Németh László, Soproni András
>!
anesz P
Mihail Solohov: Emberi sors

Solohovtól ez az első olvasmányélményem. Persze a bakkancslistámon van a Csendes Don is, de nekünk nem volt kötelező olvasmány az Emberi sors, így idejét láttam a pótlásnak.
Nem okozott csalódást. (Persze az oroszok ritkán okoznak!:-)) Nem könnyű a témaválasztás, hiszen a novellák a polgárháború idején játszódnak, amikor az emberi értékek és erények különösen próbára vannak téve, és gyakorlatban kell megmutatni az ember gerincességét. Ez nem könnyű és nem is mindig egyértelmű. Ezekről szólnak a novellák úgy, hogy az író nem ítélkezik, nem foglal állást, csak bemutatja a szörnyű valóságot.
Maradandó élményt okoztak.
A novellák:
Az anyajegy
Egy apa-fiú kapcsolat tragikus vége. Kozákság és a II. világháború. Szomorú.

Solohov: A nagy családú ember
A polgárháború tragédiája, ami más-más oldalra állítja a családtagokat. Érzelmi-erkölcsi katasztrófa. Mentségeink. Családon belüli gyilkosság parancsra a polgárháború idején. Megdöbbentő.

Sibalok magzatja
Árulás és irgalom. Melyek a legfontosabb értékeink?

Görbe ösvény
A szerelem nevében mindent lehet? Játszani a másik ember érzelmeivel is? Vagy ez már emberáldozattal is jár? Gerincesség és odaadás határvonala.

A csikó
Az irgalom és a sorsszerűség. Mennyire okozzuk saját vesztünket? Belátjuk-e mire vezetnek döntéseink? A szánalom, az emberség elég-e a túléléshez?

Idegen vér
A szeretet, az irgalom, az ellenségkép és annak megváltozása. Az elengedés fájdalma, nehéz döntések.

Emberi sors
A cím jól kifejezi a tartalmat: egy emberi sors, amit többször összetört a háború, a fogság, a családjának az elvesztése. Mégis a reményé az utolsó szó, hiszen egy árva kisfiú befogadásával indulnak a közös, talán jobb jövőbe. Jézus szavai jutottak eszembe: „Aki egyet is befogad e kicsinyek közül, engem fogad be.”

>!
encus625 P
Mihail Solohov: Emberi sors

Mindegyik történetben van valami közös: a szereplők nem boldogok, fájdalmas emlékeket hurcolnak, vagy csak úgy alakul az életük, ahogy. Bár azért némelyiknek lett volna más választása is. A történeteket csak lassan tudtam olvasni, néhol szünetet is be kellett iktatni olvasás közben. Az utolsó, címadó novella tetszett legjobban, ennek már sokkal pozitívabb kicsengésű volt a vége. A természet és a tájleírása viszont az összes történetnek nagyon tetszett.

>!
Európa, Budapest, 1984
176 oldal · ISBN: 9630733366 · Fordította: Makai Imre, Németh László, Soproni András
>!
nadasdit
Mihail Solohov: Emberi sors

Némelyik elbeszélésről először azt gondoltam, hogy primitív(amikor a kozákok a kisgyermeket a kocsikerékhez akarták csapni). Nem az írásmódja, hanem a történet, de aztán végigolvasva az egészet, és utána elgondolkozva, rájöttem, hogy azokat az embereket, akik ezekben a művekben szerepelnek, butaságban tartották. A forradalom hozott nekik ebből megváltást. (Az persze más kérdés, hogy utána, hogy tették őket megint butává…)
Persze az is lehet, hogy csak az író állítja be így a kozákokat, hogy a cári feudalizmus mennyire rossz volt. Gondolom, hogy ezek a földműves emberek a maguk módján nem voltak buták, és értettek az állatokhoz, a növényekhez, a földhöz, de a háború és a forradalom előhozta az emberekből a szunnyadó vadállatot.

Az írásokban található történetek előrevetítették az ezután következő sztálini öldöklést is.

Az utolsó, címadó elbeszélés volt a legizgalmasabb, és tényleg egy emberi sorsot mutatott be, olyat, ami csak a háborúban adódhat az embernek. Szomorút.

Én még olvasni fogok Solohovtól, mert meg kell ismerni őt is, a kort is, és a kozákokat is, akikből kommunisták lettek vagy nem.

2 hozzászólás
>!
MrClee 
Mihail Solohov: Emberi sors

Az anyajegy: ez a történet ékes példája annak, hogy egy háborúban az ember fejét veszti, maga előtt a legyőzendő ellenséget, a fegyveres katonát látja, nem pedig az embert, aki a ruha alatt van, legyen az akár egy nagyon közeli ismerőse. Igazán szomorú novella volt…

A nagy családú ember: Melyik a „jobb"? Legyen egy apa 7 lány gyermekkel, avagy 7 lány és ha fiú legyen, (utóbbi családdal), de szülők nélkül? Erre a könyörtelen kérdésre keresi a választ a történet.

Sibalok magzatja: egyre jobban kezd kidomborodni a szemet szemért, fogat fogért elv, igaz most az egyik fél ténylegesen bűnösnek mondható, legalábbis figyelembe véve bajtársiasságot.

Görbe ösvény: Egy újabb szomorú „emberi sors", kezdem úgy érezni, hogy annyira jó ebben a 21.századi bürokráciában áztatott demokráciában élni!

A csikó: Ez a történet akkor üt nagyot, ha elolvassuk az előző négyet is. Én így tettem.

Emberi sors: Na és a címadó novella… Mint ahogy ez vált világhírűvé, engem is ez a történet fogott meg leginkább. Hihetetlen, milyen borzalmakkal jár egy háború. Véleményem szerint nem a történelem könyvek nyers lapjain kapunk erről tanúbizonyságot, hanem az ilyen könyvekből, esetleg személyes naplókból, ahol tényleges hús-vér emberek kegyetlen sorsáról olvashatunk.
Az élethez minden áron való ragaszkodás iskolapéldája ez az elbeszélés, párhuzamba tudnám állítani A remény rabjaival, valamint az Életrevalókkal.

4 hozzászólás
>!
augumaug
Mihail Solohov: Emberi sors

Nehéz befogadni ezt a kötetet, annyi szörnyűségről ír. A legjobb kétségtelenül az Emberi sors, de a többi sem sokkal marad el tőle.
Szerettem Tolsztoj Szevasztopol-ciklusát is, valamiféle párhuzamot tudtam vonni ezek közé.
Egy közös majdnem mindben: úgy éreztem, a háború, a katonáskodás, a helyzet mindnek mintha csak a keretet, a hátteret adná meg, és ha amögé nézünk, csak a lecsupaszított eseményeket látva is zseniálisan szívszorító történetekről beszélhetünk.

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
lalalac

(…) Vertek azért, mert orosz vagy, vertek azért, mert még látod a napvilágot, meg azért mert dolgozol rájuk, a bitangokra. Vertek azért is, mert nem úgy nézel, nem úgy lépsz, nem úgy térülsz-fordulsz, ahogy kell… És vertek csupáncsak azért, hogy egyszer végképp agyonverjenek, hogy megfulladj tulajdon véredtől, és megdögölj ütéseik alatt. Úgy látszik, nem jutott mindőnknek gázkamra Németországban.

145-146. oldal

>!
Whirling_Dervish P

…és ki nem állhattam az olyan nyálas embereket, akik, ha kellett, ha nem, mindennap írtak a feleségüknek vagy a kedvesüknek, és még a taknyukat is szétmázolták a papíron.

21. oldal

>!
Whirling_Dervish P

Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség. Ha több benned az asszonytermészet, mint a férfiasság, akkor húzz magadra ráncos szoknyát, hogy minél cifrábban takard be azt a fokhagymagerezdet, és legalább hátulról hasonlíts az asszonyokhoz, aztán eredje répát kapálni vagy tehenet fejni, mert a fronton nincs szükség ilyenekre,tenélküled is elég büdös van ott!

22. oldal

>!
lalalac

(…) Reggel, már két órával munka előtt talpra állít, hogy helyrerázódjak. Tudja, hogy másnapos gyomorra nem eszem semmit, hát elővesz egy sós uborkát vagy valami más könnyű ennivalót, és tölt egy kis vodkát a csiszolt kupicába: „Igyál egy kicsit, Andrjusa, csak aztán máskor ez elő ne forduljon, kedvesem.” Hát hogyne hálálná meg az ember az ilyen nagy bizalmat?! Felhajtom a kupicát, megköszönöm, de nem szavakkal, csak a szememmel, megcsókolom, és úgy megyek munkába, mint a kisangyal. De ha csak egy szóval is rám kiabál, ha összeszid, én – isten az atyám – másnap is leiszom magam. Így van ez nem egy családnál, ahol bolond az asszony; láttam én boszorkát eleget, hát tudom.

104. oldal

>!
Mackólány P

Derék menyecske lett a párom! Szelíd, jókedvű, szolgálatkész és okos… szinte nem is énhozzám való! Már gyermekkorában megtanulta, hogy nem fenékig tejfel az élet, és ez meg is látszott a természetén. Felületes szemnek nem volt valami tetszetős, csakhogy én nem felületesen, hanem alaposan megnéztem. Nem is volt az én szememben szebb és kedvesebb asszony, nem volt, és nem is lesz sehol a világon! Ha fáradtan hazamentem a munkából, néha bizony dühös voltam, mint az ördög. De ő nem gorombasággal felelt a goromba szóra. Nyájas, csendes volt, azt se tudta, hova ültessen, törte magát, hogy a kevésből is jóízű falatot készítsen nekem. Ha ránéztem, ellágyult a szívem, egy kis idő múlva már meg is öleltem, és azt mondtam: „Ne haragudj, drága Irinkám, hogy olyan durva voltam. Tudod, ma sehogy sem sikerült a munka. „ És megint szent lett a béke, megnyugodott a lelkem. És tudod, cimbora, mennyire hat ez a munkára? Reggel úgy pattanok fel, mint a rugó, megyek a gyárba, és csak úgy ég a kezem alatt akármilyen munka! Látod, mit jelent, ha okos élete párja van az embernek.

102. oldal

>!
regulat

Egy kicsit ő is bolsevik – harapni harap, mi tagadás, de könnyet még kisajtolni sem lehet belőle.

39. oldal, Sibalok magzatja (Európa, 1971)

4 hozzászólás
>!
lalalac

– Hazamégy a családodhoz… Anyád biztosan vár: visszajön a fia, aki eltartja, megenyhíti öregségét, pedig te bizonyára nem is veszed szívedre, hogy ő, az anyád, fényes nappal sóvárog érted, éjszakánként meg majd elsorvad, annyit sír-rí… Ilyenek vagytok ti mind, fiúk… Amíg nincs ivadékotok, tompa a lelketek a szülői szenvedésekkel szemben. Pedig de sokat el kell szenvednie mindegyiknek.

23. oldal, A nagy családú ember

>!
igazszívű_kecske

A hepehupás nyári úton, a szelek nyaldosta kerékvágás mentén, egérszínű fű bodrosodik, a laboda meg az árvacsalán sűrűn és borzasan terebélyesednek. A nyári úton valamikor szénát szállítottak a szérűkhöz, amelyek borostyánsárga cseppekként merevedtek meg a sztyeppen, a kitaposott út meg a távírópóznák mellett, a dombon vezetett el. Futnak az oszlopok az őszi szőke homályba, átlépdelnek völgyen, szurdokon…

10. oldal, Az anyajegy, 3 (Európa, 1971)

>!
Nandi

– Egy kicsit ragyás vagy, de különben mindened megjárós…
– Nem az arca teszi az embert…

>!
borbolya3

Látta Gavrila: mindennap és minden álmatlan éjszakán hogyan sápadozik, senyved az ágy mellett az öregasszony, észrevette a könnyeket is az orcáján, amelyet ráncok szántottak fel, és megértette, helyesebben megsejtette a szíve, hogy elesett fia, Petro iránt érzett, ki nem sírt szeretete, mint a tűz csapott át erre a mozdulatlan, idegen fiúra, akit már eljegyzett a halál…

85. oldal, Idegen vér (Európa, 1971)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Vlagyimir Zazubrin: Banditák nyomában
Veljko Kovačević: Gavro megpróbáltatásai
Mihail Bulgakov: A fehér gárda
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Korda István: A mocsarak visszaütnek
Moses Isegawa: Afrikai krónikák
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Noah Gordon: Sámán
John Jakes: Menny és pokol