A ​nyestfiak 8 csillagozás

Mihail Sadoveanu: A nyestfiak Mihail Sadoveanu: A nyestfiak

Mihail Sadoveanu történelmi regényei közül a legjelentősebb A Nyestfiak. 1935-ben adta ki a trilógia első kötetét, 1943-ban a harmadikat. A romantikus kalandokban bővelkedő, keletiesen pazar költőiségű regény a nagy moldvai fejedelem, Stefan cel Mare korát és alakját ábrázolja. A moldvai fejedelemség Stefan cel Mare idejében élte fénykorát: a csaknem ötven esztendeig (1457-1504) uralkodó Stefan kiépíti a fejedelmi hatalmat, nagymértékben függetleníti magát Mátyás királytól és a lengyel királyságtól, és élethalálharcot vív a terjeszkedő török hatalom ellen. Ennek a szinte folytonos háborúnak egyik történelmi jelentőségű állomása volt a regényben festői színekkel megírt, a moldvai Vaslui térségében megvívott győzelmes ütközet (1475).

>!
Európa, Budapest, 1978
792 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630709988 · Fordította: Lőrinczi László
>!
Kriterion, Bukarest, 1974
898 oldal · Fordította: Lőrinczi László
>!
862 oldal · Fordította: Lőrinczi László

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Rilla3
Mihail Sadoveanu: A nyestfiak

Valamikor az idők kezdetén nekem ez kötelező olvasmány volt, de nem bírtam megküzdeni vele (…viszont kihúztam román szóbeli érettségin. Azonnal rájöttek, hogy nem olvastam, így – 2 ponttal indultam neki a mutatványnak…). Most megtaláltam magyarul, gondoltam érett fejjel (hö-hö), anyanyelven elolvasom, hátha… Hát sajnos nem…
A történet érdemi részét ennek a terjedelemnek a felében meg lehetett volna ütősebben írni, nekem túl sok volt a lazán kapcsolódó mellék-szál, ha le mertem tenni két napra, gondolkodhattam, hogy ki kivel van tulajdonképpen. (Volt néhány babonákra, néphagyományra épülő szösszenet, ami viszont tetszett.)
Biztos nem tett jót a műnek, hogy nem egy levegővel írta meg, végigolvasva úgy tűnik, mintha belekezdett volna valamibe 1935-ben, amit félretett, majd amikor ismét elővette, már másképp gondolta és másképp is folytatta, úgy történetvezetésben, mind stílusban. A végét veszettül unhatta már Sadoveanu is, mert nagy vaslui-i csatát pár oldalban csapta össze: valahogy elevickélt a fejedelem legnagyobb győzelméig, aztán snitt: mehet ki merre lát (már aki életben maradt…)
A szereplők felét már most elfelejtettem… A főszereplő ifjú Ionut-ról nem sok mondanivalóm van: vitézkedik, bohóckodik, „jellemfejlődik” is valamelyest, de számomra semleges maradt: nem kedveltem meg, de nem is utáltam.
Stefan vajdáról sokat nem tudtam meg a könyvből: mélyen vallásos, keménykezű uralkodó, aki szinte félistenként lebeg a nép fölött. Ezt a képet próbálja árnyalni a bor és nők szeretetének említésével az író, de nem igazán jön neki össze. A történészek a mai napig vitatkoznak rajta, hogy hány gyermeke született összesen és kitől Moldva legnagyobb fejedelmének, erre történik is utalás a könyvben, de a lapokon megjelenő fejedelemről én nehezen képzelem el, hogy fenségességéből alászállva udvarhölgyeket vagy bojár „leányasszonyokat” csábítgatna el ráérő idejében…
Amikor annak idején kötelező olvasmányként elkezdtem olvasni, három-négy oldal után feladtam, mert eredeti nyelven nem értettem az archaizáló szavakat és megszólításokat, szegény anyámnak meg nem volt türelme ekkora terjedelemben fordítani. Magyar fordításban már nem tűnik annyira régiesnek a nyelvezet, de a címek- és rangok folyamatos ismételgetésétől az első fejezetek után lábrázást kaptam. Értem én, hogy úriember nem vaddisznó, javarészt nemesekről, udvari emberekről szól a történet, akik aztán megadták a módját, de amikor a csavargó bandita is folyamatosan nemes-fenséges-mit-tudom-én milyen úrként beszél arról, akit épp eltenni készül láb alól, az sok. Ráadásul mindenki ugyanebben a stílusban társalog elejétől a végéig, amitől számomra döglődtek a párbeszédek. Kifejezetten tetszettek viszont a tájleírások: a három-négy mondattal felrajzolt tájak életre keltek bennem, mindig el tudtam képzelni az adott helyet és időjárást a maga vad moldvai szépségében.
Szeretem a történelmi regényeket, persze nem veszem készpénznek minden szavukat, de ebben a könyvben Sadoveanu átlépte a tűréshatáromat, ami az idealizálás és a csúsztatások mennyiségét illeti, szóval összességében nem bírok ettől több csillagot adni rá.

>!
ursus MP
Mihail Sadoveanu: A nyestfiak

Csak hat olvasás, legyek én a hetedik… Méltatlan így bánni ezzel a regénnyel, amely méltán illeszkedik a Gárdonyi – V.G. Jan – Sienkievicz által fémjelzett történelmi regény vonulatba. Stefan cel Mare alakja legalább annyira becsben tartott a románoknál, mint mifelénk Mátyás királyé és hasonlóképpen járta meg az idealizálás különböző lépcsőfokait, mint a mi nagy királyunk. Sadoveanu regénye mentes a hősi pátosztól, a fejedelmet a főszereplő, a történetben csaknem gyermekként induló Ionut (Jancsika) szemszögéből látjuk. A történelmi regény klasszikus szerkesztési elve ez, nem a „nagy ember” a főhős, más szereplő sorsát követve találkozunk vele külső szemlélőként. A történet fordulatos és izgalmas, mint a kor, amelyet bemutat, nyelvezete hangulatos, de nem fárasztóan archaizáló. Mindenképpen ajánlott a műfaj kedvelőinek.

5 hozzászólás
>!
valdav
Mihail Sadoveanu: A nyestfiak

Leküzdöttem… Unalmas, meseszerű, rettentő nehezen követhető (minden bekezdésben 2-3 egzotikus hangzású tulajdonnév, nevén nevezve az összes huszadrangú mellékszereplőt, patakot, épületet, bokrot, stb., amerre a szereplők járnak), és ehhez képest nagyon hosszú regény! A narráció hol E/3, hol a főhős szemszögéből E/1 személyű, hol kívülről szemlélhetjük, hol a cselekmény szereplőjeként íródik a történet… (Ja, és a fülszövegben szereplő „festői színekkel megírt” ütközet a 800 oldal utolsó 10 oldalán szerepel, és semmi emlékezetes élményt nem okozott.)


Népszerű idézetek

>!
Rawalpindi

…a lelkünknél becsesebb holmink nincsen.

184. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

…megbocsátani lehet, de felejteni nem.

196. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

…aminthogy a bor is csak vitéznek való, úgy a szerelem sem akárki itala.

166. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

…az idő telik, és az emberek változnak.

299. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

…könnyebb egy falka nyulat őrizni, mint egy leányt.

360. oldal, I. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

Minden fának más a virága, embernek a szavajárása.

179.-180. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

– Mit ér a haszon(…), ha csak a testünk látja javát, de a lelkünk nem?

266. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

Nyáron az ember levetkezik, és kimegy dolgozni a mezőre. Télen belébújik a subájába, és jókat alszik a kemencesutban. Néha-néha előjön a kemence mögül, és kimegy a tornác végébe, hogy kitapasztalja, merről fúj a szél; és el-elmegy a malomba vagy a kocsmába.

70. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

Megnőnek a gyermekek, férfiakká serdülnek, és maholnap már őszbe is csavarodik a hajuk.

185. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

>!
Rawalpindi

…a rossz hír sebesebben jár a repülő nyílnál; a halálra nem lehet hosszú ideig a sötétség leplét borítani.

234. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978


Hasonló könyvek címkék alapján

Iljasz Eszenberlin: A gyémántkard
Philippa Gregory: A folyók asszonya
Vera Mutafcsieva: Cem szultán
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
H. M. Castor: VIII. Henrik
Hunyady József: Hollós vitéz
Mario Puzo: A család
Edward Bulwer-Lytton: Leila, avagy a félhold bukása
Carlo A. Martigli: Az eretnek
Philippa Gregory: A Sötétség Rendje