François ​Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája 6 csillagozás

Mihail Mihajlovics Bahtyin: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája Mihail Mihajlovics Bahtyin: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája

Bahtyin Rabelais-könyve, amely oroszul először 1965-ben jelent meg, gyökeresen megváltoztatta az európai irodalomtudományban a groteszkről való gondolkodást. Bahtyin a karneváli groteszket átfogó élet- és világszemléletként értelmezi, s erre támaszkodva adja meg több, előtte csak homályosan megértett kultúrtörténeti jelenség, mint például a „groteszk test”, a káromkodások stb. egységes értelmezésének kulcsát.

Róla szól: François Rabelais

>!
Osiris, Budapest, 2002
568 oldal · ISBN: 9633891914 · Fordította: Könczöl Csaba, Raincsák Réka
>!
Európa, Budapest, 1982
ISBN: 9630716394 · Fordította: Könczöl Csaba

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Mihail Mihajlovics Bahtyin: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája

Sokan és sokat írtak arról, hogyan működik és hat ránk a gyász, a tragikum, a borzalom, a rettegés. Ennél sokkal-sokkal nehezebb igazán jó könyvet írni a nevetésről. Arról, amelyik az ember zsigereiből indul, gurulva jön fölfele, teljes erőből megrázza az egész belsőnket, a szomszéd utcáig elhallatszik, és olyan friss és olyan jó, hogy az elmondhatatlan. Hát itt most elmondják, ötszáz oldalban, hogy milyen jó, mitől jó, miért van szüksége rá a világnak, miért nem szabad alábecsülni, sőt: miért kell ugyanolyan komolyan venni, mint magát a komolyságot.
Hogy az én számomra mit jelentett tizenkilenc évesen, és mit ma? Szellem és anyag összebékülésének lehetőségét. Annak a tudatát, hogy van lehetőség elvont értékeket, intellektust beépíteni a hétköznapi világba, és a kettő nem kell, hogy érvénytelenítse egymást.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/03/13/nevetes_ot…

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Tudjuk, hogy ugyanazok az emberek, akik zabolátlan tiszteletlenséggel parodizálták a szent szövegeket és a vallási kultuszt, gyakran hittek ebben a kultuszban, és őszinte szívvel vettek részt a szertartásain.

Első fejezet

Frank_Spielmann I>!

A középkori ember fölfogta, hogy a nevetés mögött soha nem bújhat meg erőszak, a nevetés nem rak máglyákat, hogy a képmutatás és a csalárdság soha nem nevet, hanem mindig komoly arcot ölt, hogy a nevetés nem lehet sem dogmatikus, sem tekintélyelvű, hogy a nevetés nem a félelemnek, hanem a magabiztos erőnek a jele, hogy a nevetés a nemzéssel, a születéssel, a megújulással, a termékenységgel, a bőséggel, az eszem-iszommal és általában a nép e világi halhatatlanságával függ össze, s végül hogy a nevetés mindig az eljövendő, az új, a majdani világ felé nyújtózkodik, és a hozzá vezető utat egyengeti. Ezért élt a népben ösztönös bizalmatlanság a komolysággal szemben, s ezért hitt az ünnepi nevetésben.

Első fejezet

Frank_Spielmann I>!

A halál beletartozik az életbe mint annak szükségszerű mozzanata, megújulásának és megifjodásának állandó előfeltétele. A halál itt mindig a születéssel, a sír a termékeny anyafölddel kapcsolatos.

Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: halál
Frank_Spielmann I>!

A karnevált nem nézik, hanem élik, méghozzá mindenki, mert a karnevál – eszméjéből következően – össznépi. Amíg a karnevál tart, senkinek nem lehet más élete, mint a karneválbeli. Nem lehet kilépni belőle, mert nincsenek térbeli határai. Amíg tart, addig csak a törvényei szereint lehet élni, addig csak a karneváli szabadság törvényei érvényesek. A karnevál egyetemes, az egész világ különleges állapota, a világ újjászületése és megújulása, amelynek mindenki részese.

Bevezetés

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A középkori paródiaszerzők szemében minden nevetséges; számukra a nevetés ugyanolyan egyetemes, mint a komolyság: tárgya a világ, a történelem, a társadalom, a világfelfogás egésze. Második igazság ez a világegészről, mindenre kiterjed, hatásköréből semmi sem vonhatja ki magát.

96-97. oldal

Frank_Spielmann I>!

A káromkodások eredetüket tekintve nem egyneműek, és az őskori érintkezési gyakorlatban különböző – főleg mágikus, ráolvasásszerű – funkciókat tölthettek be.

Bevezetés

Frank_Spielmann I>!

Sok fontos imádság – így a miatyánk, az Ave Maria, a credo – számos paródiája napjainkig fennmaradt; több litánia- és himnuszparódiát ismerünk (például a Laetabundusét). A paródiaköltők még a litugria előtt sem torpantak meg: fennmaradt egy „Részegek liturgiája”, egy „Szerencsejátékosok liturgiája”, egy „Pénzliturgia”. Születtek evangéliumparódiák is: „Ezüst Márka pénzevangéliuma”, „A párizsi diák pénzevangéliuma”, „Szerencsejátékosok evangéliuma”, „Iszákosok evangéliuma”.

97. oldal

Frank_Spielmann I>!

A karnevál nem osztja fel a résztvevőket előadókra és nézőkre. A riváldát még kezdetleges formájában sem ismeri. A rivalda megsemmisítené a karnevált (s ez fordítva is igaz: a rivalda kiiktatása is megsemmisítené a színpadi látványt). A karnevált nem nézik, hanem élik, méghozzá mindenki, mert a karnevál – eszméjéből következően – össznépi. Amíg a karnevál tart, senkinek nem lehet más élete, mint a karneválbeli. Nem lehet kilépni belőle, mert nincsenek térbeli határai. Amíg tart, addig csak a törvényei szerint lehet élni, addig csak a karneváli szabadság törvényei érvényesek. A karnevál egyemetes, az egész világ különleges állapota, a világ újjászületése és megújulása, amelynek mindenki részese. S ez magából a karnevál eszméjéből, lényegéből következik, amit valamennyi résztvevője közvetlenül érzékelt. E karneváli eszme a legvilágosabban a római szaturnáliákban nyilvánult meg és vált tudatossá, melyeket úgy fogtak fel, mint a saturnusi aranykor reális és teljes (ámbár csak ideiglenes) visszatérését.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

M. Keith Booker: Techniques of Subversion in Modern Literature
Peter Stallybrass – Allon White: The Politics and Poetics of Transgression
Douglas Burnham – Enrico Giaccherini (szerk.): The Poetics of Transubstantiation
Johan Huizinga: Homo ludens
Lukács György: Lenin és a kultúra kérdései
Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
Kakuzo Okakura: Das Buch vom Tee
Kelemen Zoltán: Mitikus átváltozások
William Ian Miller: The Anatomy of Disgust
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A történelem utópikus értelmezése