Dosztojevszkij ​poétikájának problémái 7 csillagozás

Mihail Mihajlovics Bahtyin: Dosztojevszkij poétikájának problémái

A kötet Dosztojevszkij poétikájának kérdéseit elemzi, és Dosztojevszkij munkásságával kizárólag ebből a szemszögből foglalkozik. A művészeti gondolkodás általa megteremtett típusa, amelyet mi feltételesen polifonikusnak nevezünk, a világirodalomban tökéletesen új jelenség. Jóllehet ez a művészi gondolkodástípus Dosztojevszkij regényeiben testesült meg, jelentősége messze túllépi a regényírás határait, és az európai esztétika alapvető elveit ingatja meg. Bahtyin fő célkitűzése abban foglalható össze, hogy irodalomelméleti analízis segítségével föltárja, miben áll Dosztojevszkij munkásságának elvi jelentőségű újszerűsége.

Róla szól: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

>!
Osiris, Budapest, 2001
338 oldal · ISBN: 9633891426 · Fordította: Könczöl Csaba, Hetesi István, Horváth Géza

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Frank_Waters I>!
Mihail Mihajlovics Bahtyin: Dosztojevszkij poétikájának problémái

Nagyon jó könyv, de csak az olvassa, aki regényt akar írni. Vagy regényekről akar írni. Mert amúgy „egyszerű” olvasóknak elég Dosztojevszkijt olvasni – de aki nem csak szórakozásból olvas, annak jól jöhet. Regénypoétikai mű, ilyenből elég kevés van itthon, annál is fontosabb. Kunderától A regény művészete könnyebben fogyasztható, de ez meg komolyabb és alaposabb, ja meg részletesebb. Azért egy sör mellett nem beszélgetnék erről a könyvről. De az agyamba zártam. (Nem a szívembe.)

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

[Dosztojevszkij] Úgy tartotta, hogy a pszichológia az emberi lélek megalázó eldologiasítása, amely fölszámolja az ember belső szabadságát, nyitottságát és azt a sajátos meghatározatlanságát és eldöntetlenségét, amely művészetének legfőbb tárgya volt: Dosztojevszkij az embert mindig a végső döntés küszöbén, a válság, valamint a lélek lezáratlan és meghatározatlan fordulása pillanataiban ábrázolja.

II. A hős és a szerző viszonya a hőshöz...

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Az igazság kalandjai a földön a nagy utakon, a nyilvánosházakban, a tolvajtanyákon, a kiskocsmákban, a piactereken, a börtönökben, a titkos kultuszok erotikus orgiáin stb. mennek végbe. Az eszme itt nem retten meg sem a nyomortanyáktól, sem az élet semmiféle mocskától. Az eszme embere – a bölcs – megütközik a világban levő gonosz, a züllés, az alantasság és vulgaritás végletes kifejeződésével.

144. oldal

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Az a konok törekvés, hogy úgy nézzen mindent, mint ami egyszerre létezik, úgy fogjon föl és láttasson mindent, mint egymás mellett, egy időben létezőt, tehát mintha nem is időben, hanem csak térben létezne, nála [Dosztojevszkijnél] oda vezetett, hogy még az egyes ember belső ellentmondásait és belső fejlődési szakaszait is térbelivé dramatizálja, mintegy rákényszeríti hőseit, hogy hol önnen hasonmásukkal, hol az ördöggel, hol saját alteregójukkal, hol karikatúrájukkal szálljanak vitába (Ivan és az ördög, Ivan és Szmergyakov, Raszkolnyikov és Szvidrigajlov stb.). Ugyanez a magyarázata, hogy Dosztojevszkijnél miért fonódnak a hősök rendszerint párokba. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Dosztojevszkij az egyes ember minden belső ellentmondásából két embert igyekszik csinálni, hogy ezzel dramatizálhassa az ellentmondást, és extenzíven bontakoztathassa ki. Ugyanez a Dosztojevszkij-vonás fejeződik ki abban is, hogy az író szerfölött vonzódik a tömegjelenetekhez, és rendszeresen arra törekszik, hogy – nemegyszer minden pragmatikus valószerűség ellenére is – egy helyre és időben a lehető legtöbb embert és témát zsúfolja össze, azaz egyetlen pillanatban minél nagyobb minőségi sokféleséget sűrítsen össze. S ugyaninnen ered, hogy az idő egységének drámai elvét igyekszik követni a regényben. Ugyanez a magyarázata a cselekmény katasztrofális gyorsaságának, a „viharzó száguldásnak”, Dosztojevszkij dinamikájának is.

I. Dosztojevszkij polifonikus regénye...

Frank_Waters I>!

[Dosztojevszkij] Olyan eszméket és világnézeteket vett birtokába, amelyek a valóságban egymástól elkülönülten léteztek, és kölcsönösen süketek voltak egymás iránt, s arra kényszerítette őket, hogy vitába kezdjenek.

115. oldal

Frank_Waters I>!

Dosztojevszkij egy levélben, melyet A Karamazov testvérek kapcsán Pobedonoszcevnak írt, nagyon jól jellemezte a teljes dialogikus szembeállítások e módszerét:
„…Erre az egész negatív oldalra elképzelésem szerint ennek a 6. könyvnek, az »Orosz szerzetes«-nek kell megadnia a választ, amely augusztus 31-én jelenik meg. És éppen ezért aggódok ebben az értelemben: vajon megfelelő válasz lesz-e. Annál is inkább, mert ez nem közvetlen válasz, nem adok választ pontról pontra a korábban (»A nagy inkvizítor«-ban és előbb) kifejtett tételekre, hanem ez csak közvetett válasz. Itt ábrázolok valamit, ami homlokegyenest (és visszájáról) ellenkezik a fentebb kifejtett világnézettel – de az ábrázolás itt megint csak nem pontról pontra követi az előbbit, hanem úgyszólván művészi képben adom meg a választ.”

122-123. oldal

Frank_Waters I>!

A kalandszüzsé Dosztojevszkijnél mély és kiélezett problématudattal kapcsolódik össze; sőt teljes egészében az eszme szolgálatának van alárendelve: a kalandszüzsé különleges helyzetek elé állítja az embert, feltárja lényegét, és provokálja, különleges és váratlan körülmények közepette hozza össze és ütközteti meg más emberekkel, pontosan abból a célból, hogy az eszmét és az eszme-embert, vagy „az embert az emberben” próbára tegye.

IV. A műfaj és a szüzsé-szerkezet sajátosságai Dosztojevszkij műveiben

Frank_Waters I>!

Dosztojevszkijre jellemzőek az ilyen páros jelenetek (és a párba állítható alakok), melyek kölcsönösen tükrözik egymást, és az egyik szinte átvilágít a másikon keresztül, miközben az egyik komikus szinten, míg a másik tragikus szinten (mint az adott esetben), vagy az egyik a magas kultúra szintjén, míg a másik az alantas szinten ábrázolódik, vagy az egyik állít valamit, míg a másik tagadja stb.: összességükban az ilyen páros jelenetek ambivalens egységet alkotnak.

IV. A műfaj és a szüzsé-szerkezet sajátosságai Dosztojevszkij műveiben

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Akár vallomásos formájú első személyű elbeszélést látunk Dosztojevszkijnél, akár valamilyen elbeszélő személy van közbeiktatva – az író minden esetben abból a feltételezésből indul ki, hogy egy időben sok egyenrangú élmény lehetséges.

I. Dosztojevszkij polifonikus regénye...

Frank_Waters I>!

Másfajta tudatokról gondolkozni – ez annyit jelent, hogy beszélni velük; máskülönben rögvest tárgyi oldalukat mutatják nekünk: elnémulnak, magukba zárulnak, és merőben tárgyi alakzatokba dermednek. A polifonikus regény szerzőjével szemben a fő követelmény a hatalmas, megfeszített dialogikus aktivitás…

II. A hős és a szerző viszonya a hőshöz...


Hasonló könyvek címkék alapján

Szigethi András: A szellem anyajegyei / Родинки духа
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
Jean-Paul Sartre: Mi az irodalom?
Lukács György: Nagy orosz realisták
Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe
Korszerűség és hagyomány
Rácz Győző: A lírától a metafizikáig
Viktor Sklovszkij: A széppróza
Friedrich Nietzsche: A tragédia születése
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet