Lermontov ​válogatott művei 2 csillagozás

Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei

Ennek ​a féktelen és fegyelmezett, elbűvölően kamaszos és fájdalmasan koraérett, megrázóan modern szellemnek a vonzására olyan fogékony volt az oroszhoz sok tekintetben hasonló összetételű és érzékenységű értelmiségünk, hogy például legismertebb elbeszélő költeményét, A Démon-t, a lermontovi életérzésnek mintegy foglalatát, tíz évvel első megjelenése után már lefordították magyarra, és a huszadik században is alig akad fordító-költőnk, aki legalább egy-egy nevezetes Lermontov-versen ki ne próbálta volna az erejét. Leghíresebb „antológia”-versei – amelyek közül néhányat az érdekesség kedvéért több fordításban közlünk – régóta közismertek hát, de azt már jóval később tudtuk meg, hogy prózája is a múlt századi nagy orosz széppróza első vonalának méltó tagja, és izgalmas lelőhelye a korabeli atmoszférát megelevenítő elemeknek. Válogatásunk összegyűjtötte lírájának javát, néhány magyarul először megjelenő darabbal kiegészítve a klasszikus és újabb fordításokat, ismert elbeszélő… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerző válogatott művei Európa


Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Gabriella_Balkó >!
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei

A lírai műveit nem szeretném értékelni, mivel a költeményekkel kicsit hadilábon állok, olvasgatom őket, de nem filozofálok rajtuk, hogy most vajon mit is akart mondani a költő. Itt meg is szenvedtem, mire a végére jutottam a spleenes verseknek.
Az elbeszélő költeményei egy fokkal jobbak voltak, habár ott is unatkoztam egy kicsit.
Na de megérkeztünk a prózai műveihez. Az Álarcosbál egy tragikus félreértésről szól, tetszett, meg is nézném a színpadon. A Korunk hőseben nem nagyon értettem, hogy miért van mindenki úgy oda érte, számomra kicsit kusza volt, több történetfüzér van egymásba fűzve. De hogy ez a Pecsorin is miért ilyen nagy figura, igaz, már az irodalomórán tanultakra sem emlékszem, de azért utánanéztem, hogyan jellemzik. Most olvasom, hogy a legelső orosz pszichológiai regénynek tartják. Hm, érdekes.
A kötet végén pár levele található. Számomra ezek voltak a legérdekesebbek. Betekintést nyerünk egy ifjú orosz életébe. Ezek a személyes levelek Így szerettek ők-érzést hordoznak magukban.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Elváltunk

Elváltunk, de képmásodat
Szívem szentélye őrzi még.
A múltból, sápadt árnyalak,
Fellobbantod búm éjjelét.

Új szenvedély-vihar sodor,
De nem tudlak feledni, hisz
Isten a dőlt istenszobor,
Templom az üres templom is.

1837
Lator László fordítása

128. oldal

Carmilla >!

A Démonom

Szomjúhozik minden gonoszra,
Sötét felhők közt száll, a bajt,
A végzetes vészt áhitozza,
A tajték-táncot, tölgymorajt.
A zord éjt szereti, ha álnok
Homályban sápadt hold remeg,
A keserű mosolyt, az álmot
S könnyet nem ismerő szemet.

Ha szóbeszédet hall, ha pletykát,
Hitvány rágalmat, felfigyel –
Jó szót hall, hívő lelkeket lát:
Hideg kacajjal fordul el.
Szerelmet, szánalmat nem érez,
A földi étket kedveli,
A meleg vér gőzét, a véres
Csaták füstjét mohón nyeli.

Ha új mártír születik, apja
Szívét kétellyel gyötri meg,
Vad dölyf van orcájára fagyva
És gúny, kegyetlen és rideg.
Ha szívszorongva készülődik,
Várja valaki a halált,
Végóráján mellé szegődik,
De lelkének vigaszt nem ád.

S a gőgös démon, míg csak élek,
Nem tágít, itt marad velem,
Sugarait csodás tüzének
Elmémre szórja szüntelen.
Belém nyilall egy pillanatra
A teljesség igézete:
Csak megvillantja, s elragadja,
És nem tesz boldoggá sose.

1829
Lator László fordítása

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: démon
Carmilla >!

Csillag

Egy csillag ég
Fejem felett,
Igézi rég
A lelkemet,
Álmaimat
Köré szövöm,
Fényzuhatag
Ver, vad öröm.
Így, így büvölt
Meg az a szem,
Szívemre tört
A szerelem.
Hozzám soha
Le nem hajolt,
Ég csillaga,
Oly messze volt.
Mindenre vak,
Égő szemem
Bámulta csak
Reménytelen.

1830-31

Lator László fordítása

Carmilla >!

A Démon (részlet)

Én az vagyok, kinek szavára
Figyeltél csöndes éjfelen,
Ki bánatát neked kitárja,
A baját a lelked eltalálja,
Ki álmaidban megjelen.
Reményt veszejt szemem világa;
A Föld is rabjaim hazája,
Hol engem senki sem szeret,
S szabadság és tudás királya,
Ég ellensége, bűn barátja,
Most nézd, előtted térdelek!
Fogadd el esdeklő szerelmem;
Szívemben elhoztam neked
Legelső földi szenvedésem,
Legelső forró könnyemet;
Ó, szánj meg, hallgass hát meg engem!
Feledve régi énemet
Áldást nyerek szíved szavában.
Szerelmed adta szent palástban
Az égbe visszatérhetek,
Mint új kerub új glóriában.
Könyörgök, szánd meg lelkemet –
Szeretlek! Hű rabod leszek!
Amint te feltűntél előttem,
Titokban máris meggyülöltem
Örök, bűnös hatalmamat.
Irigyen nézem most a földet,
S az egyszerű vigalmakat;
Úgy fáj nekem, hogy messze vagy,
Úgy félek elszakadni tőled!
Kihűlt szívemben újratámadt
Egy éltető meleg sugár,
S a régi seb mélyén a bánat
Feléledt, új gyógyírra vár.
Mit érne nélküled az Éden?
Mit érne végtelenje nékem?
Csak puszta, zengzetes szavak,
Oltártalan templomfalak!

1829-41
Galgóczy Árpád fordítása

375. oldal

danaida>!

M. A. San-Girejnek

Moszkva, 1831 vagy 1832 februárja

Ma chére tante!

Megvédem Shakespeare-t. Ha valóban óriás, akkor éppen a Hamletben az, s ahol igazán shakespeare-i ez a mérhetetlen zseni, aki behatolt az emberi szívbe és a fátum törvényeibe, ahol eredetien, tehát utánozhatatlanul shakespeare-i, az éppen a Hamlet. Azon kezdem, hogy Magának nem a Shakespeare-fordítás van meg, hanem Ducis kificamított darabjának a fordítása, amely megváltoztatta a tragédia menetét, és sok karakterisztikus jelenetet kihagyott belőle, hogy kielégítse a franciák érzelgős ízlését – akik nem képesek fölfogni a fenségest –, s hogy eleget tegyen ostoba szabályaiknak: és fájdalom, ezeket a fordításokat játsszák nálunk a színházakban. Ezért hiányzik a mi Hamlet-ünkből a sírásók jelenete s más jelenetek is, amelyekre nem emlékszem.
Az angol Hamlet félig próza, félig vers. Persze, az a jelenet sincs meg, amikor Hamlet az édesanyjával beszélget, s a királyné megholt atyjának a képére mutat; ebben a pillanatban a másik oldalról, amelyet csak Hamlet láthat, megjelenik a király szelleme, ugyanabban a ruhában, mint a képen; s a királyfi úgy válaszol anyjának, hogy közben a szellemet nézi – mily élénk kontraszt, micsoda mélység! A szerző tudta, hogy Hamletet jobban megdöbbenti és felizgatja e fantom megjelenése, mint a kép.
Ophélia egyáltalán nem őrült, bár ez utóbbi egyike a legmegindítóbb jeleneteknek! Megvan-e az a jelenet, amikor a király titokban elküldi a két udvaroncot, hogy megtudja, valóban megbomlott-e a színlelő herceg agya, aki aztán becsapja az udvaroncokat; emlékszem e jelenet néhány helyére; Hamletnak már a terhére vannak az udvaroncok, félbeszakítja hát az egyiket, s megkérdi:

Hamlet: ….. Nem játszanál egyet e sípon?
Guildenstern: Nem tudok, fenség.
Hamlet: De ha kérlek.
Guildenstern: Higgye el, nem tudok….
Hamlet: No lám, mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam, ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét; hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, fenséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek; rám tehetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam….

Hamlet: Látja-e azt a felhőt? Majdnem olyan, mint egy teve.
Polonius: Isten engem, valóságos teve alakú.
Hamlet: Nekem úgy tetszik, menyéthez hasonlít.
Polonius: A háta olyan, mint a menyétnek.
Hamlet: Vagy inkább cethalforma?
Polonius: Nagyon hasonló a cethalhoz.

S erre mondják, hogy nem szép!…
S most a bocsánatkéréseim következnek, hogy nem írtam Magának, kedves néném: esküszöm, hogy nem volt időm, viszont a levele lángralobbantott: hogy lehet így megsérteni Shakespeare-t?…..
Itt elég vidáman vagyok: majdnem minden este bálba megyek. De a nagyböjtöt már szigorúan meg fogom tartani. Az egyetemen minden rendben van.
Isten vele, édes néném; jó egészséget kívánok, s mindent, amire csak vágyik; ha mondhatják, hogy egy fő jó, de kettő még jobb, mért ne mondhatnók azt, hogy egy szív jó, de kettő még jobb.
Csókolom a kezét, s maradok engedelmes unokaöccse
M. Lermantov

Ui. Adja át üdvözletemet a bácsikának, s kérem, csókolja meg helyettem a kislányokat….

689. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
Gabriella_Balkó >!

SZAVAMRA SENKI NEM FIGYEL

Szavamra senki nem figyel… magam vagyok,
A nap kihuny… és bíboros csókokra tépve
Nyugatra tértek már a felhők – kavicsok
Ropognak lábomnál. – S én álmaimban élve
Jövőm felől tűnődöm… Színtelen
Napok nyomasztó rendjét kémlelem,
Hogy fáradó szemem közöttük lát-e végre
Egy új napot, mit megjelölt a sors nekem.

Keletkezési éve ismeretlen
Fodor András fordítása

181. oldal

danaida>!

Most a szív

Most a szív nyugodni vágyik,
Szenvedélye ellobog,
Mert belátja, hogy a másik
Szív érette nem dobog;
Ám ha fojtott izgalomban
Még remegne, az se baj;
A víz sem csitul le nyomban,
Bár elült a vad vihar!

Jött az óra, válni kellett;
Észre sem vetted vajon,
Bár szemed láttára pergett,
Forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
Önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szívedben
Újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél
Szenvedésed rejteni,
Mert szerettelek, szerettél,
S nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
Nézd a parton azt a két
Sziklát, mely hajdanta egy volt
S állta a vihar dühét;

Látod, a két tört vonal hogy
Összeillik? Van, amit
A természet egynek alkot,
És a sors kettészakít.

1832

Kálnoky László fordítása

91. oldal

Carmilla >!

Titokzatos, hideg álarc alól

Titokzatos, hideg álarc alól derengett
Ábrándba ringató hangod felém,
Reám villant bűvös fáklyája szép szemednek,
S kacér mosoly játszott az ajkad szegletén.

Könnyű ködök között véletlen észrevettem
Szűzies válladat és hófehér nyakad.
Lengő szép fürtjeid megőriztem szememben:
Szabadon repdeső hullámos-dús hajad.

E halvány képekből megalkottam szívemben
Gyönyörű szépemet, szépséges kedvesem.
E kósza látomás kísért azóta engem:
Lelkemben hordozom s sokszor becézgetem.

Hogy nem ábránd voltál, már egyre jobban érzem:
Csak néhány éve volt, mikor hallottalak –
És mintha valaki most azt suttogná nékem:
Egyszer még látod őt, régi barátodat.

Végh György fordítása

181. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Füst Milán: Füst Milán válogatott művei
Eötvös József: A karthausi / Versek / Drámák
Kálidásza: Kálidásza válogatott művei
Széplaki György: Ki? Mi? Hol?
Johann Christian Friedrich Hölderlin: Versek, levelek / Hüperión / Empedoklész
Dimitriosz Hadzisz (szerk.): A bizánci irodalom kistükre
Weöres Sándor: Psyché
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Babits Mihály: Jónás könyve / A gólyakalifa