Molière ​úr élete 29 csillagozás

Mihail Bulgakov: Molière úr élete Mihail Bulgakov: Molière úr élete

A Mester és Margarita alkotója a harmincas években elmélyülten tanulmányozta Moliére életét és korát. Foglalkoztatta őt a nagy francia drámaíró voltaképpen mindmáig titokzatos egyénisége, pályájának törései és ellentmondásai, az a kudarcokkal és sikerekkel szegélyezett út, amelyen Poquelin kárpitos fia a királyi udvarig eljutott. Kereste az életmű személyes és eszmei összetevőit, a bukások és felemelkedések mechanizmusát, a hatalom reagálásának természetét. Kutatásai, tapasztalatai és gondolatai Moliére-életrajzában összegződtek. Bulgakov ezt a könyvét is a rá jellemző színes, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató módon alkotta meg – rendkívül szórakoztató és ugyanakkor emlékezetes életrajzi regényt adva így az olvasók kezébe.

Eredeti megjelenés éve: 1936

>!
Holló és Társa / Tulipán, Kaposvár, 1992
230 oldal · ISBN: 9637953175 · Fordította: Karig Sára
>!
Gondolat, Budapest, 1974
230 oldal · ISBN: 9632800222 · Fordította: Karig Sára

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Richelieu · Molière · Jules Mazarin · La Fontaine · XIII. Lajos · XIV. Lajos


Kedvencelte 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

shizoo I>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

(Színdarabról beszámolót. Erről a darabról egy kis-színházi nagy előadást… Mihail Bulgakov: Képmutatók cselszövése – Szkéné, 2012. szeptemberében…)

A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a FÜGE és a Szkéné bemutatta Bulgakov Képmutatók cselszövése című darabját. Független színházi produkció, a maga kőszínházi jellegtől alapjában különböző színi nyelvezetével, kamarai testközelségével, remekül használt csóró gesztusaival – ezt mindenkinek látni kellene, akit csak érdekel a színház, mert esszenciája a színjátszásnak, minden értelemben. Nekem látnom kellett – ha meghallom együtt, hogy Szkéné és Bulgakov, persze hogy eszembe jut a máig egyetlen valóban minőségi, minden hibájával is példaértékű A mester és Margarita előadás, az egykori párja-nincs élmény; s még ha tudom is, a két dolognak valójában egymáshoz sok köze nincs, tudom azt is: nemcsak a szerző, de a szellemiség, a színi dolgok megközelítésének módja, s a bátorság lesz zsigerig azonos.

„Felséges uralkodónk dicsőséges, fárasztó és győzedelmes munkája után az lenne a helyes, ha mindenki, aki mestere a tollnak, azon tevékenykednék, hogy nevét dicsőítse, vagy őt szórakoztassa. Éppen ezt akarom tenni én is, és ez a prológus kísérlet arra, hogy a nagy győztest dicsőítse, a prológust követő komédiának pedig szórakoztatnia kellene az uralkodót nemes tettei után” – hízelkedik gátlástalanul Moliére ebben a soha el nem hangzott prológusban, a Képzelt beteg elé képzelt mély meghajlásban patrónusa felé – aki addigra elfordult tőle. Jean-Baptiste Moliére magára maradt – a művész és a Napkirály kegyúri, óvó „fénye” közé udvaroncok hada duzzasztotta viharfelleg tolakodott. A jól karcoló szatírák vélt avagy valós sebzettjei – jobbára befolyásos urak és hölgyek – elégtételt követeltek, s hiába ünnepelte megmondó-emberét a zsöllye, az uralkodó már nem „használta” tovább hivatalnokai és arisztokráciája pofozógépeként a szerzőt. Moliére a pályája folyamán hol a márkinői szalonok „preciőz”, édelgő irodalmának modorát figurázta ki, hol pedig az „istentől való” uralkodó óvó palástja alól a főnemesség etikettjének tartott görbe tükröt. Kiváltotta a párizsi filozófiai fakultás haragját, pályatársak és társulatok kaptak tőle olykor ordas-nagy pofont, nekiment az orvosi karnak, sőt, a papságnak is. Van egy pont, ahol a hatalom megelégeli a szatírát – vagy az íróját. A művész pedig addig él, amíg kimondhatja, ami a begyét nyomja – vagy amíg nem rúgja arcon a talp, amit addig nyalt.

Nem csoda, hogy Mihail Bulgakov szenvedélye volt a szatírák mestere – Moliére úr élete címmel 1932-ben életrajzi dokumentumregényt ír róla, személyéhez folyvást visszatér. A diktátor kedvence az egykori kedvenc sorsában látta a maga sorsa tükrét. Mert amit nem tanítanak hangsúlyán az iskolában, pedig a képhez tartozik, és csak mélyül tőle A mester és Margarita szövegében lüktető dráma – hogy Bulgakov a kortársai számára elsősorban divatos humoreszkek írója, aki megnevetteti a generalisszimuszt: Sztálint magát. Mellesleg valóban nagy dicsőség, hogy valaki egy ennyire sótlan, humortalan, önmagát betegesen komolyan vevő figurát valaha is nevetésre bírt, de az „udvari bohóc” szerep keserítő, fájdalmas, önpusztító. A hatalom közelében élesebb az áldozatok vérének fémes szaga. S még nyilvánvalóbb az alkotót megkötő – soha nem teljesen világosan lefektetett – tabuk és tilalmak hálója. E helyzetben a Képmutatók cselszövése rétegei közt bizony ott figyel az „alázatos kérelem” is, hogy a diktátor legalább legyen „jó király”. Játszani is engedje makrancos művész fiait. Mert olykor elég a hatalom gerjesztette félelem, hogy ne épülhessen e játék: a darab bemutatását a Művész Színház vezetése egyre csak halogatta – nem vállalván a diktátori harag vélt ódiumát. Maga Bulgakov a Színházi regényben írta meg a színrevitel viszontagságait, amely befejezetlen maradt – hírlik, a kiadásra esélytelen öniróniakoktél helyett a kiadás reménye nélkül elkezdett A mester és Margarita foglalkoztatta már –; de ez a befejezetlenség valójában a legpontosabb cezúra: ezek jobbára vége-nincs történetek…

http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2012/09/mihail-bulga…

Liliane>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Meglepődtem Bulgakov stílusán, nem gondoltam volna hogy ez a regény ilyen lesz, A Mester és Margarita teljesen más volt.
Moliére teljes életét rajongva mutatja be, érződik a tisztelet a művész iránt. Közben pletykákat is sorra vesz és kifejti a véleményét a témáról.
Izgalmas volt, bár az elején untam egy kicsit.
Viszont tényszerű, mintha nem akarta volna hogy beleéljük magunkat a regénybe, talán az elidegenítés eszközeit használta? Nem vagyok ebben jártas.

jevus>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Ebben az életrajzi műben Bulgakov háttérbe vonul. Mintha nem is ugyanaz a szerző lenne, aki A Mester és Margaritát és A fehér gárdát írta.
Objektív (vagy legalább objektivitásra törekvő), olvasmányos mű.

2 hozzászólás
marcipáncica P>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Nem volt ez rossz, csak nem erre számítottam. (Igazából nem tudnám megmondani, mire számítottam.) Nagyon nehezen akart beindulni, majdnem úgy voltam vele, hogy el sem olvasom, de már le akartam tudni, ha elkezdtem, és jól tettem, mert azért beindultak a dolgok, csak hát ez egy életrajz, úgyhogy csodát senki se várjon. Ami egyértelműen átjött, az Bulgakov tisztelettel teljes rajongása Moliére iránt, ami nem baj, sőt, csak én nem tudtam együttérezni ezzel, így talán nem is talált rám a könyv annyira.

eMBé P>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Ha egy könyvet jól megírnak, akkor olyanok is élvezettel olvashatják, akiknek egyébként nincs nagy rálátásuk a témájára. Már pedig ezt a könyvet nagyon jól megírták! Sajnos nem vagyok túl járatos se a XVII. századi Franciaország történetében, se a drámairodalom világában – de ennek az életrajzi kötetnek minden fejezetét imádtam.

alaurent P>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Moliere élettörténete szikár, kívülálló, de rokonszenvező elbeszéléssel, a távolságtartó 20. századból, amikor már sok mindent tudunk, és még többet elfelejtettünk. Bulgakov szavaiból a távolságtartás ellenére sugárzik a tisztelet és a megbecsülés Moliere felé – talán nem csak a művei okán, hanem amiatt is, ahogyan az irigyek, a gáncsoskodók, az udvaroncok és főrendek között, kegyeket keresve és lavírozva volt kénytelen elérni a céljait. Ha a Mester és Margaritában Bulgakov romantikusan misztikus, itt elemzően rokonszenvező. Ettől a könyvétől nehezen lennék a rajongója, számomra egykönyves író maradt.

Bartha_Helga>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Mást vártam. Azért mert Bulgakov, és azért mert Képmutatók cselszövése. Mert azt is ő írta és mert életre szóló élmény volt. És ha jobban utánanézek, még pontatlanságokat is találnék benne…

olvasóbarát P>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Bulgakov 1932-33. között írta elmélyült tanulmányozás után ezt a művét. A prológusban a bábával történt képzeletbeli beszélgetésben felidézi Moliére jelentőségét, nemzetközi sikereit.
Részletesen bemutatja a kárpitosmester fiának útját a Napkirály udvaráig. A művek keletkezésének és bemutatásának történetét nyomon kísérhetjük a műben, ami azonban nem okozott számomra olyan hatást, mint Bulgakov más művei, főként a Mester és Margarita.

Taknyos>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Nem volt rossz könyv, életrajznak kifejezetten olvasmányos volt. Tetszett, hogy az író nem bocsátkozott találgatásokba, és a pletykákat is kétkedéssel fogadta. Érezhető volt, hogy az író rajong Moliére-ért, de mégsem volt benne elfogultság.

Márta_Péterffy P>!
Mihail Bulgakov: Molière úr élete

Nem csak Moliere-ről szól, a saját élete is benne van-mármint nem életrajzilag, hanem a művész-hatalom viszony.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

– Felség, engedje meg, hogy átnyújtsam önnek azt a sírverset, amelyet Molière számára írtam.
Condé átvette a sírverset, majd a szerzőre pillantva azt felelte:
– Köszönöm. Jobb szeretném, ha ő írta volna meg az ön sírversét.

225. oldal

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Mi történik Molière halálával kapcsolatban?
– Felség – felelte Champvallon –, a törvény tiltja, hogy megszentelt földbe temessék.
– És milyen mélyre terjed a megszentelt föld? – kérdezte a király.
– Négy lábnyi, felség – felelte az érsek.
– Kegyeskedjék, érsek, öt lábnyi mélységben Molière-t eltemetni – szólt XIV. Lajos –, sőt, temessék el haladéktalanul, egyaránt kerülve ünneplést és botrányt.

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Molière · XIV. Lajos
3 hozzászólás
Chöpp P>!

– És mit tesz az orvos önért? – kérdezte a király.
– Sire! – felelte Molière. – Együtt beszélgetünk mindenféle dologról. Időről időre felír nekem orvosságokat, és ugyanolyan gondosan, mint ahogyan ő felírja azokat, nem veszem be őket, és mindig meggyógyulok, Felség!

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Molière
Chöpp P>!

1661 elején nagy esemény történt. Mazarin kardinális március 9-én meghalt, és a huszonhárom éves XIV. Lajos király már másnap megdöbbentette minisztereit.
– Azért hívtam meg önöket, uraim – szólt a fiatal király, és szemrebbenés nélkül nézett minisztereire –, hogy megmondjam önöknek, eljött az ideje, hogy önállóan kormányozzam az államot. Önök segítségemre lesznek tanácsaikkal, de csupán az esetben, ha én kérem meg rá önöket. Mától kezdve megtiltom, hogy parancsom nélkül bármiféle okmányt aláírjanak, még ha a legjelentéktelenebb papírról van is szó. Önök naponta személyesen beszámolnak nekem munkájukról.
A miniszterek, és velük együtt egész Franciaország, egyszeriben megértették, mennyire komolyan veszi a dolgokat a trónon ülő fiatalember.

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1661 · Jules Mazarin · XIV. Lajos
Chöpp P>!

Richelieu nem sokkal azután halt meg, hogy Cinq-Mars lovagot kivégeztette: 1642 végén. 1643 májusában pedig elhagyta az árnyékvilágot XIII. Lajos király is, miután elrebegte élete utolsó mondatát: „Nehéz a lelkemnek az én életem.”

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1643 · Richelieu · XIII. Lajos
Chöpp P>!

1622. január 13-án egy bába, aki a nevezetes Louise Bourgeois vezetése alatt álló párizsi Hôtel-Dieu szülőotthonban tanulta mesterségét, a világra segítette a derék Poquelin asszony, született Marie Cressé első gyermekét, egy férfi nemhez tartozó koraszülött csecsemőt.

(első mondat)

Chöpp P>!

Nos, ez a Cressé nagyapa különös barátságot kötött az ifjabb Jean-Baptiste-tal. Mi kapcsolhatta össze az öreget a kisfiúval? Csak nem az ördög? De igen, éppen ő! A közös szenvedély azonban nem maradt sokáig titok az idősebb Poquelin előtt, és hamarosan kellemetlen meglepetést szerzett neki. Kiderült, hogy a nagyapa és az unoka őrülten lelkesedik a színházért!

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: színház
Chöpp P>!

Miután mindent megnéztek az Hôtel-de Bourgogne-ban, amit csak látni lehetett, a szenvedélytől megszállott kárpitosok átmentek a másik nagy színházba – az Hôtel du Maraisba. Ott a tragédia honolt, amelyben kitűnt Mondory, a kiváló színész és a magasröptű vígjáték, amelynek legjobb mintáit a kor híres színműírója, Pierre Corneille bocsátotta a színház rendelkezésére.

18. oldal

Chöpp P>!

Korábban, mikor Mazarin kardinális haldokolt, a négy orvos, akiket betegágyához hívtak konzíliumra, négy különböző diagnózist állapított meg, amivel nem kis okot szolgáltattak a párizsiaknak az élcelődésre! Szóval Molière kora sötét időszaka volt az orvostudománynak.

168. oldal

Chöpp P>!

Így tehát a vándorszínész társulat vezetője mások tragédiájában tragikus szerepeket játszott, a maga bohózataiban pedig – komikusokat. Ekkor kiderült valami, ami lelke mélyéig megrendítette hősünket: a tragikus szerepekben legjobb esetben közepes sikert aratott, többnyire azonban – egészen megbukott, sőt némi keserűséggel meg kell jegyeznünk, hogy ez elég gyakran megesett vele.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Molière

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Nánay István: Ruszt
Molnár Gál Péter: Coming out
Art Spiegelman: A teljes Maus
George Orwell: Hódolat Katalóniának
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása
Szergej Tretjakov: Den Si-Hua I-II.
Révay József: Gömbös Gyula élete és politikája
Vonyó József: Gömbös Gyula
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár