Acéltorok 84% 14 csillagozás

Az orvos novellákat már olvastam A kakasmintás törölköző-ben, a többiben jó volt felfedezni a későbbi motívumokat, a szatirikus fricskákat.

Ez most nem tetszett annyira. Nem volt olyan érdekes, mint Bulgakov regényei. Kicsit unalmas volt. Az elbeszélés maga sem olyan magávalragadó, nem kelti fel úgy az érdeklődést. Elképzelhető, hogy ezek a rövid elbeszélések egyszerűen nincsenek olyan gonddal megírva, csak papírra vetette őket az író, ahogy jött. Végülis ez egy ilyen műfaj. De sajnos az eredmény az, hogy nem hagy maradandó élményt. Még legjobban az első novella tetszett. Ami érdekes benne, az a történelmi háttér és az orvos személyes élményei ebben a történelmi korszakban.

Néhány zseniális és pár bűnrossz novella, de a zseniálisak miatt – ezek főleg a könyv elején található orvosos sztorik, megéri elolvasni.

Az egyik legkedvesebb kötet számomra Bulgakovtól. Együtt izgultam vele a veszélyes műtéteknél, éreztem a húsba vágó fagyot a kis faluban. Szavak nincsenek rá, mennyire imádtam ((:

Elég szegényes az eddigi Bulgakov olvasmánylistám, csak a Mester és Margaritát és a Moliére úr életét olvastam. Mivel ez a kötet elég átfogóan jelenteti meg Magyarországon az író rövidebb műveit, kicsit átfogóbb képet kaphatunk a stílusáról, az életéről, a munkásságáról, mint az előbb említett két regény elolvasásával.
Persze egyszer sem állítom, hogy ez kizárólag előny. A darabok nagyon változó témájúak és minőségűek, Bulgakov maga is bevallja, hogy tárcáit néha igénytelenül, rövid idő alatt csapta össze a megélhetés érdekében, hogy közben fontosabb írásaira koncentrálhasson.
A könyv igen hosszú, és az aktualitása is elég vegyes. Számomra nehezen volt olvasható-értelmezhető az a történet, aminek a gyökere az akkori társadalmi-politikai berendezés vagy a háborús helyzet. Ugyanakkor ma is frissek a bürokráciáról szóló, szatirikus hangú sztori, mint a Csicsikov kalandjai.
A kedvencem egyértelműen a nyitódarab, az Egy fiatal orvos feljegyzései volt, mely különálló írásokként jelentek meg, és most először rendezték őket időrendbe. Végtelenül izgalmas, ahogy az életrajzi ihletésű rövid szösszenetekben egy frissen végzett orvost követhetünk „a világ végére”, ahol egyedül kell megállnia a helyét tapasztalat nélkül, gyakran a legextrémebb körülmények között. Talán nagyobb terjedelme miatt, de a főhős közel tud kerülni hozzánk, átérezzük mind magabiztosságát, mind annak hirtelen megfogyatkozását; tehetetlen küzdelmét a vidéki emberek konokságával és egyszerűségével.
Bár kicsit több figyelmet és türelmet igényel, mindenképpen ajánlom, ha mást nem is, az említett Egy fiatal orvos feljegyzéseit, mert az tényleg kiemelkedően jó. Talán érdemes a végére hagyni. Javaslom az utószó elsőként való elolvasását, hiszen így többletinformációval vág az ember neki az olvasásnak – én ezt mindig jobban szeretem előrevenni, így már van a fejemben valami az íróról, a körülményekről.