A ​Mester és Margarita 2498 csillagozás

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus… (tovább)

Eredeti cím: Ма́стер и Маргари́та

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, A Világirodalom Remekei, Horizont könyvek, Európa Diákkönyvtár, Mihail Bulgakov

>!
Európa, Budapest, 2019
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792493 · Fordította: Szőllőssy Klára
>!
Európa, Budapest, 2018
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634058991
>!
Európa, Budapest, 2018
580 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792493

29 további kiadás


Enciklopédia 53

Szereplők népszerűség szerint

Behemót · Woland · Margarita Nyikolajevna · Azazello · Korovjov · Mester · Ivan Nyikolajevics Ponirjov "Hontalan" · Mihail Alekszandrovics Berlioz · Nyikanor Ivanovics Boszoj · Sztyepan Bogdanovics (Sztyopa)

Helyszínek népszerűség szerint

Patriarsije Prudi · Jeruzsálem


Kedvencelte 1336

Most olvassa 258

Várólistára tette 1009

Kívánságlistára tette 482

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Frank_Spielmann I>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

"Ezt érezni kell, élvezni kell,
az elmélet ide túl kevés, hidd el."
(Junkies)

Ez jutott eszembe, ahogy olvasgattam az értékeléseket itten. Védelmembe szeretném venni ezt a könyvet, a kedvenc könyvemet, amit a legnagyobb mesterművek között tartok számon, egyáltalán nem sznobizmusból.

Van egy olyan alapvető tévedés, hogy ezt a könyvet „nehéz megérteni”. No de gyerekek, mit kell ezen megérteni? Olvasd, hagyd, hogy magával ragadjon a mese, és ne akard elemezgetni, ne azon gondolkodj, hogy mi a csudát akart ezzel mondani Bulgakov, mert ez egyáltalán nem fontos, hagyd a fenébe az iskolában tanult dolgokat, az irodalomórák összes félremagyarázását. Az irodalom nem metafora és műelemzés, hanem mese és varázslat, amit nem érteni, hanem érezni kell. Aztán ha a lelkedben vagy agyadban vagy gyomrodban valami gondolatszikra pattan az irodalom kovakövéről, az a tiéd, a könyv csak katalizátor volt, de anélkül talán sosem jöttél volna rá erre vagy arra…

A Mester és Margarita mese és varázslat, ahol a jó győz, persze, de 20. századi mese, amelyben rehabilitálják szegény Ördögöt (Woland), aki nem is gonosz, sőt, igazságos és emberi. Nietzsche Übermensche is lehetne, csak nála sokkal szimpatikusabb, és nem akarja kiirtani a zsidókat. Mellesleg itt van minden idők legszebb szerelmi története, a két címszereplőé, és gyerekek, a legaranyosabb és huncutabb kandúrmacskával is a Mester és Margarita lapjain találkozhattok!…

Azt hiszem, ez az a könyv, amit ezekkel a szavakkal adnék oda egy barátomnak:
„Olvasd el. Ha nem tetszik, nincs bennünk semmi közös.”

25 hozzászólás
Bla I>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Egy magával ragadó történet, amely berántja az olvasót saját világába. Középiskolás korom óta kedvelem, mit kedvelem, megszerettem Bulgakov könyvét és egész művészetét, melyet méltatlanul elhalgattattak. Nem megérteni, hanem érezni kell ezt a művet,az üzenetet, amely igazi orosz groteszk olyan hétköznapi emberekről, akik nem hibátlanok, olyanok mint mi. Kitűnő könyv! Ajánlom!

Bence P>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Annuska már kiöntötte az olajat… Ha nem tudod, miről van szó, el kell olvasnod. Mert kötelező darab.

7 hozzászólás
gybarbii >!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Amikor elkezdtem olvasni a Bulgakov művét, megkérdeztem apától, mi a véleménye róla, szerinte jó könyv-e. Ő csak annyit mondott, hogy meg kell érteni…
Az előbb fejeztem be, de azt hiszen nem értek vele egyet… Egyáltalán nem akarom megérteni, hogy mi és miért történt a könyvben, tényleg maga a Sátán jelent-e meg Moszkva utcáin vagy csak egy ügyes „hipnotizőrbanda” műve volt-e az egész, mint ahogy a rendőrség állította. Nem akarom megérteni az olvasottakat, mert akkor teljesen más jelentést kapna az egész… Szerettem a könyvet, szerettem olvasni, még ha néha kicsit lassabban ment is… Szerettem este az ágyban átgondolni, amiket aznap megtudtam. Szerettem Behemótot ha lesz még egy cicusunk, biztos, hogy így nevezem el, szerettem a vicces Korovjov-ot, még Azazello-t és Hella-t is szerettem, pedig néha a hideg is kirázott tőlük…
Tetszett, hogy az egész olyan volt, mintha egyszerre két történetet olvasnék, és így megismerhettem a Mester könyvét is, vagy legalább is egyes részleteit. Tetszett a történet szerelmi szála is, és imádtam Margaritát. Talán egyedül Hontalant sajnáltam az egész könyv olvasása közben, de mint a végén kiderült, az ő élete is nagyjából helyrerázódott.
Egy könyv a Gonoszról, aki végülis az örömöt és boldogságot hozta el azok életébe, akik igazán megérdemelték…

9 hozzászólás
pepege P>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Jó kis ramazurit csinált a Sátán Moszkvában! Én élveztem. A moszkvaiak nem annyira.. :-)

6 hozzászólás
gabiica P>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Szerettem a könyvet. Nem úgy haladtam vele, ahogy akartam, eleinte nem is igazán kötött le, nehezen találtam meg az igazi hangulatát. Abszurd volt és groteszk, pont mint a legtöbb kiváló orosz regény. Éppen ezért is szerettem annyira. Számomra ezek egyáltalán nem taszítóak, nagyon érdekesek, és élvezhetőek is. Pont, mint ez volt. Szerettem a szereplőket, érdekes karaktereket vonultatott fel Bulgakov.

csartak P>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Megértettem, miért szeretik oly sokan ezt a művet.
Annak ellenére, hogy bizonyos mértékben kellemetlen élmény volt olvasni, – nyugtalanságot keltett bennem – ez a szarkasztikus agymenés igazi gyöngyszem a világirodalomban.
A sátáni játszótér a földre kötözik: káoszt teremt, rámutat az emberi hibákra, gyengeségekre, a kísértésekre. Mindenki függ valamitől vagy valakitől, ilyen az emberi természet, nincs illúzió, nincs kivétel, bizony ennyi erővel születésünkkor megválthatjuk a jegyet a pokolba. Így tényleg felmerül a kérdés, ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? A rossz csak rossz lehet, a jó csak jó? Nincsen csak fekete és fehér, ok és okozat van, és mi emberek, csak élünk ezen a földi (isteni? sátáni?) játszótéren.
Rengeteg gondolat merülhetne még fel bennem, lehet nem is ezt akartam leírni, lehet egy másik alkalommal másképp írnék róla, de most elengedem. Olvassátok, mert tanulságos.

2 hozzászólás
Tintapatrónus P>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Nem könnyű feladat erről a regényről értékelést írni… Nem is álltam neki azonnal, gondoltam, egy-két napig érlelem magamban. Sajnos, nem érzem , hogy sokkal előbbre jutottam volna. Olvasás közben is többször eszembe jutott, hogy talán túl nagy falat ez nekem, én ehhez a regényhez még nem nőttem föl gondolatilag, és akkor egyáltalán hogyan merészkedhetek én bármit is írni róla. Tegnap elemzéseket olvastam, és akkor jöttem rá igazán mennyire keveset láttam meg belőle… és elfogott a pánik, hogy ezek után, én maximum egy alsó tagozatos szinten megfogalmazott véleményt tudnék papírra vetni.

Na, de mégsem adhatom fel ilyen könnyen, hiszen úgy érzem, az sem lenne méltó a könyvhöz. Visszagondolva, nyugodtan mondhatom, hogy még soha nem olvastam egy ennyire összetett irodalmi alkotást. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy labirintusban vagyok, ahol viszont nem az a feladat vagy cél, hogy megtaláljam a helyes utat egy valamilyen végkifejlett-kijárat felé, hanem csupán annyi dolgom van, hogy bolyongjak. Bolyongás közben pedig figyeljek: lássak, halljak embereket, eseményeket, színtereket. Woland volt a vezetőm, ő volt a megbízható fonal, ami miatt tudtam, nem fordulhat elő, hogy én végkép eltévedjek. Behemót pedig mindig felbukkant és megmosolyogtatott. És annak ellenére, hogy lépten-nyomon valami meglepő és szinte elképzelhetetlen történt, hogy nem csak a helyszínek és idősíkok változtak, de velük párhuzamosan az egésznek a hangneme is, mégsem éreztem valótlanak bolyongásomat, hanem éppen ellenkezőleg: minden egyes mozzanat helyénvalónak tűnt. Ezen utólag viszont meglepődtem, de erre végül is Bulgakov varázsereje a magyarázat.

Miután befejeztem a regényt, elkezdtem olvasni Shakespeare-t, és annyira meglepő volt, hogy miközben a Mester és Margaritán morfondíroztam, egyszer csak rájöttem, hogy ha valaki megkérné, hogy egy szóval mondjam el, miről szól a regény, akkor én azt válaszolnám: a színházról. Arról a Színházról! Ahol mindnyájan felbukkanunk legalább egy szín erejéig, és ahol nem tudjuk mindig pontosan eldönteni, hogy éppen a színpadon vagyunk és „néznek” tehát szerepelnünk kell, vagy a másik valóságban a színfalak mögött, ahol levesszük a jelmezt, vagy a közönségben, ahol szabad ítélkezni a többiek játékán azzal a szent meggyőződéssel, hogy mi jobbak lennénk. Netán félve a rivaldafénytől elbújunk, és mi leszünk a (be)súgók, vagy senkivel sem törődve berendezünk magunknak (?)- másoknak (?) egy díszletet. Persze az is előfordul, hogy ambíciókat hajszolva, mi akarunk a rendezői székben ülni, mert hát emberi sorsokat elég egy zárójelek közé tett utasítással irányítani, nemde? Sokszor a válóságaink összemosódnak és bizonyos korokban, bizonyos helyeken előfordul, hogy a betanult szövegeinkről tömegesen azt hisszük, hogy a saját gondolatainkat adják vissza…

És ez mind benne van ebben az egy könyvben; számomra ezért lenyűgöző.

13 hozzászólás
pannik P>!
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Az értékelések alapján rosszabbra számítottam :) Egészen hangulatos könyv volt ez :)
Ami kifejezetten tetszett, az a Jézus keresztre feszítését leíró vonal, ez nagyon részletgazdag, emberi és valóságos képet tár elénk. Továbbá jó volt a sorok között az oroszságról olvasni. Értem ez alatt a korabeli orosz életet és persze annak kifordított, groteszk mását.

Nem vártam azt, hogy szép lányregény sorait fogom a könyvben találni, de helyenként azért annyira elrugaszkodott volt a történet, hogy nem nagyon értettem semmit. Inkább hagytam, hadd vigyen a hangulata (ha visz, ahogy sokan tanácsolták). Ez volt, hogy fejezeteken át működött és csak úgy haladtam az olvasással elvárások nélkül és nem vizsgálgattam mit akart mondani, hogy ki kicsoda, ki mit akar, ki mit tett, csak úgy haladtam, sodródtam a könyv árjával. Azonban volt, hogy egészen kimerített a sok összefüggéstelenség, a sok elrugaszkodás és ilyenkor le kellett tennem és valami mást olvasni.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

elle>!

Ahol nincs, ott ne keress.

213. oldal, 1. könyv, 15. fejezet - Nyikanor Ivanovics (Európa, 2005)

3 hozzászólás
sandi71>!

A tégla magától sose esik senkinek a fejére.

Első könyv - Első fejezet (Woland és Berlioz párbeszéde)

2 hozzászólás
porcelánegér>!

(…) mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.

452. oldal, 2. könyv, 29. fejezet - A Mester és Margarita sorsa beteljesül (Európa, 2005)

2 hozzászólás
Morn>!

A kandúrnak ehhez is volt hozzáfűznivalója:
– De én igazán olyan vagyok, mint egy hallucináció. Nézze meg a profilomat holdfényben! – Azzal pózba vágta magát a holdfénypászmában, és folytatni akarta mondókáját, de leintették, s erre csak annyit mondott: – Jó, jó, elhallgatok. Néma hallucináció leszek.

Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása

5 hozzászólás
Morn>!

A szerelem úgy termett ott közöttünk, mint ahogy a gyilkos pattan elő a föld alól a szűk sikátorban, és megsebzett mindkettőnket.

180. oldal, Első könyv - Tizenharmadik fejezet - A hős megjelenik

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · szerelem első látásra
Frank_Spielmann I>!

– (…) Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést… Az ilyen ember vagy súlyos beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait.

Tizennyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · Woland
13 hozzászólás
Morn>!

Nyikolaj Ivanovics rémülten nézett körül, de amikor megszólalt, kérése erélyesen, nyomatékosan hangzott:
– Szíveskedjenek nekem igazolást adni arról, hogy hol töltöttem az éjszakát.
– Milyen célra? – kérdezte a kandúr szigorúan.
– Rendőrségnek és házastársnak való bemutatás céljából – válaszolta keményen Nyikolaj Ivanovics.
– Igazolást általában nem szoktunk kiadni – mondta a kandúr szigorúan –, de az ön kedvéért ez egyszer kivételt teszünk.
És mire Nyikolaj Ivanovics kettőt pislogott, a pucér Hella már írógép előtt ült, és a kandúr már diktálta is a szöveget:
– Ezennel igazoljuk, hogy jelen írásunk bemutatója, Nyikolaj Ivanovics az éjszakát a sátán bálján töltötte szállítóeszköz minőségében… tegyél zárójelet, Hella, és a zárójelbe írd be, hogy „ártány”. Úgy, ni. Aláírás: Behemót.

Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Joseph Heller: A 22-es csapdája
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Albert Camus: Közöny
Fekete István: Tüskevár
Eric Knight: Lassie hazatér
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka
Thomas Mann: A varázshegy
Jack London: A vadon szava