A ​Mester és Margarita 1994 csillagozás

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus… (tovább)

Eredeti cím: Ма́стер и Маргари́та

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2012
564 oldal · ISBN: 9789630795289 · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Európa, Budapest, 2011
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792493 · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Titis, 2010
ISBN: 9789638809988 · Fordította: Szőllősy Klára · Felolvasta: Szilágyi Tibor

23 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Behemót · Woland · Margarita Nyikolajevna · Azazello · Korovjov · Mester · Ivan Nyikolajevics Ponirjov "Hontalan" · Nyikanor Ivanovics Boszoj · Mihail Alekszandrovics Berlioz

Helyszínek népszerűség szerint

Patriarsije Prudi · Jeruzsálem


Kedvencelte 1053

Most olvassa 241

Várólistára tette 781

Kívánságlistára tette 302

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

"Ezt érezni kell, élvezni kell,
az elmélet ide túl kevés, hidd el."
(Junkies)

Ez jutott eszembe, ahogy olvasgattam az értékeléseket itten. Védelmembe szeretném venni ezt a könyvet, a kedvenc könyvemet, amit a legnagyobb mesterművek között tartok számon, egyáltalán nem sznobizmusból.

Van egy olyan alapvető tévedés, hogy ezt a könyvet „nehéz megérteni”. No de gyerekek, mit kell ezen megérteni? Olvasd, hagyd, hogy magával ragadjon a mese, és ne akard elemezgetni, ne azon gondolkodj, hogy mi a csudát akart ezzel mondani Bulgakov, mert ez egyáltalán nem fontos, hagyd a fenébe az iskolában tanult dolgokat, az irodalomórák összes félremagyarázását. Az irodalom nem metafora és műelemzés, hanem mese és varázslat, amit nem érteni, hanem érezni kell. Aztán ha a lelkedben vagy agyadban vagy gyomrodban valami gondolatszikra pattan az irodalom kovakövéről, az a tiéd, a könyv csak katalizátor volt, de anélkül talán sosem jöttél volna rá erre vagy arra…

A Mester és Margarita mese és varázslat, ahol a jó győz, persze, de 20. századi mese, amelyben rehabilitálják szegény Ördögöt (Woland), aki nem is gonosz, sőt, igazságos és emberi. Nietzsche Übermensche is lehetne, csak nála sokkal szimpatikusabb, és nem akarja kiirtani a zsidókat. Mellesleg itt van minden idők legszebb szerelmi története, a két címszereplőé, és gyerekek, a legaranyosabb és huncutabb kandúrmacskával is a Mester és Margarita lapjain találkozhattok!…

Azt hiszem, ez az a könyv, amit ezekkel a szavakkal adnék oda egy barátomnak:
„Olvasd el. Ha nem tetszik, nincs bennünk semmi közös.”

25 hozzászólás
>!
Bla IMP
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Egy magával ragadó történet, amely berántja az olvasót saját világába. Középiskolás korom óta kedvelem, mit kedvelem, megszerettem Bulgakov könyvét és egész művészetét, melyet méltatlanul elhalgattattak. Nem megérteni, hanem érezni kell ezt a művet,az üzenetet, amely igazi orosz groteszk olyan hétköznapi emberekről, akik nem hibátlanok, olyanok mint mi. Kitűnő könyv! Ajánlom!

>!
Bence AP
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Annuska már kiöntötte az olajat… Ha nem tudod, miről van szó, el kell olvasnod. Mert kötelező darab.

7 hozzászólás
>!
gybarbii P
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Amikor elkezdtem olvasni a Bulgakov művét, megkérdeztem apától, mi a véleménye róla, szerinte jó könyv-e. Ő csak annyit mondott, hogy meg kell érteni…
Az előbb fejeztem be, de azt hiszen nem értek vele egyet… Egyáltalán nem akarom megérteni, hogy mi és miért történt a könyvben, tényleg maga a Sátán jelent-e meg Moszkva utcáin vagy csak egy ügyes „hipnotizőrbanda” műve volt-e az egész, mint ahogy a rendőrség állította. Nem akarom megérteni az olvasottakat, mert akkor teljesen más jelentést kapna az egész… Szerettem a könyvet, szerettem olvasni, még ha néha kicsit lassabban ment is… Szerettem este az ágyban átgondolni, amiket aznap megtudtam. Szerettem Behemótot ha lesz még egy cicusunk, biztos, hogy így nevezem el, szerettem a vicces Korovjov-ot, még Azazello-t és Hella-t is szerettem, pedig néha a hideg is kirázott tőlük…
Tetszett, hogy az egész olyan volt, mintha egyszerre két történetet olvasnék, és így megismerhettem a Mester könyvét is, vagy legalább is egyes részleteit. Tetszett a történet szerelmi szála is, és imádtam Margaritát. Talán egyedül Hontalant sajnáltam az egész könyv olvasása közben, de mint a végén kiderült, az ő élete is nagyjából helyrerázódott.
Egy könyv a Gonoszról, aki végülis az örömöt és boldogságot hozta el azok életébe, akik igazán megérdemelték…

9 hozzászólás
>!
pepege MP
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Jó kis ramazurit csinált a Sátán Moszkvában! Én élveztem. A moszkvaiak nem annyira.. :-)

6 hozzászólás
>!
Stone
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Gyermekként azt hittem Szovjet atyuskáink 'cocialistapropragranda' könyvéről van szó. Aztán ki is került a figyelmemből. Egészen mostanáig. Most meg azt nem értem, eddig mér nem olvastam el. Idült vigyorú röhögéseket hallattam, persze más kínján röhögni teljesen gyarló és emberi. Lájfovblájen szintű angolosan, gyökereiben orosz groteszk, csendes gúnyolódás korának természetrajzáról, ujjal bökdösése a varieté világának, melyben maga is otthon volt. Az igazolványos, mert kérem anélkül nem is létezik a létező, író, aki azért író mert igazolványa van róla és nem azért, mert ír, korszak realistán kifordított romantikája. Szóval ebben a könyvben minden van. Legfőképpen emberek, akik esendőek, akik nem szeretik, hogy rámutatnak hibáikra, akik hazudnak-csalnak-lopnak-szeretnek-élnek-halnak. Elgurult fejek, meg kiömlött olaj, meg táviratok és telefoncsengések. Kegyetlen, ha úgy veszem, mulatságos, ha emígy, mindenesetre szórakozásnak kitűnő. Pláne egy unalmas könyv után, ez volt az én szanatóriumi kezelésem, gyógyultan távoztam.

7 hozzászólás
>!
Tintapatrónus
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Nem könnyű feladat erről a regényről értékelést írni… Nem is álltam neki azonnal, gondoltam, egy-két napig érlelem magamban. Sajnos, nem érzem , hogy sokkal előbbre jutottam volna. Olvasás közben is többször eszembe jutott, hogy talán túl nagy falat ez nekem, én ehhez a regényhez még nem nőttem föl gondolatilag, és akkor egyáltalán hogyan merészkedhetek én bármit is írni róla. Tegnap elemzéseket olvastam, és akkor jöttem rá igazán mennyire keveset láttam meg belőle… és elfogott a pánik, hogy ezek után, én maximum egy alsó tagozatos szinten megfogalmazott véleményt tudnék papírra vetni.

Na, de mégsem adhatom fel ilyen könnyen, hiszen úgy érzem, az sem lenne méltó a könyvhöz. Visszagondolva, nyugodtan mondhatom, hogy még soha nem olvastam egy ennyire összetett irodalmi alkotást. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy labirintusban vagyok, ahol viszont nem az a feladat vagy cél, hogy megtaláljam a helyes utat egy valamilyen végkifejlett-kijárat felé, hanem csupán annyi dolgom van, hogy bolyongjak. Bolyongás közben pedig figyeljek: lássak, halljak embereket, eseményeket, színtereket. Woland volt a vezetőm, ő volt a megbízható fonal, ami miatt tudtam, nem fordulhat elő, hogy én végkép eltévedjek. Behemót pedig mindig felbukkant és megmosolyogtatott. És annak ellenére, hogy lépten-nyomon valami meglepő és szinte elképzelhetetlen történt, hogy nem csak a helyszínek és idősíkok változtak, de velük párhuzamosan az egésznek a hangneme is, mégsem éreztem valótlanak bolyongásomat, hanem éppen ellenkezőleg: minden egyes mozzanat helyénvalónak tűnt. Ezen utólag viszont meglepődtem, de erre végül is Bulgakov varázsereje a magyarázat.

Miután befejeztem a regényt, elkezdtem olvasni Shakespeare-t, és annyira meglepő volt, hogy miközben a Mester és Margaritán morfondíroztam, egyszer csak rájöttem, hogy ha valaki megkérné, hogy egy szóval mondjam el, miről szól a regény, akkor én azt válaszolnám: a színházról. Arról a Színházról! Ahol mindnyájan felbukkanunk legalább egy szín erejéig, és ahol nem tudjuk mindig pontosan eldönteni, hogy éppen a színpadon vagyunk és „néznek” tehát szerepelnünk kell, vagy a másik valóságban a színfalak mögött, ahol levesszük a jelmezt, vagy a közönségben, ahol szabad ítélkezni a többiek játékán azzal a szent meggyőződéssel, hogy mi jobbak lennénk. Netán félve a rivaldafénytől elbújunk, és mi leszünk a (be)súgók, vagy senkivel sem törődve berendezünk magunknak (?)- másoknak (?) egy díszletet. Persze az is előfordul, hogy ambíciókat hajszolva, mi akarunk a rendezői székben ülni, mert hát emberi sorsokat elég egy zárójelek közé tett utasítással irányítani, nemde? Sokszor a válóságaink összemosódnak és bizonyos korokban, bizonyos helyeken előfordul, hogy a betanult szövegeinkről tömegesen azt hisszük, hogy a saját gondolatainkat adják vissza…

És ez mind benne van ebben az egy könyvben; számomra ezért lenyűgöző.

12 hozzászólás
>!
brigi11 P
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Klasszikus irodalom ide, orosz irodalom oda, az olvasás 95%-bán nem jött le a vigyor az arcomról. Szerettem, mert hiszek a mesékben, hiszek a mágiában és hiszek a gonoszban. Még mindig hiszek az emberiségben, bármennyire is anyagias, felszínes, kérkedő, sőt ma talán még jobban, mint Bulgakov korában, de hiszem, hogy léteznek még Margariták, és hiszek a szerelem erejében. Hiszem, hogy zivatar nélkül nincs napsütés és hiszem, hogy a fehér csak a feketével közösen tökéletes, és ez a könyv tökéletes.

5 hozzászólás
>!
bonnie9 P
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Nekikezdeni: könnyű, gyors, élvezetes, abszurd, nagyon jó.
Belebonyolódni: melós. Merthogy egyfelől zseniális. Szétszedhető, összerakható, boncolgatható kirakó, három az egyben játék. Másfelől hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak pillanatok mikor azt mondtam: szép volt, jó volt, de köszönöm ennyi.
Megérteni, feltárni minden rétegét: még a kritikusoknak sem sikerült, de azért lehet próbálkozni.

>!
Európa, Budapest, 1998
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630764547 · Fordította: Szőllősy Klára
5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Igazat mondani könnyű és kellemes.

Második fejezet

Kapcsolódó szócikkek: igazság
18 hozzászólás
>!
Morn

A kandúrnak ehhez is volt hozzáfűznivalója:
– De én igazán olyan vagyok, mint egy hallucináció. Nézze meg a profilomat holdfényben! – Azzal pózba vágta magát a holdfénypászmában, és folytatni akarta mondókáját, de leintették, s erre csak annyit mondott: – Jó, jó, elhallgatok. Néma hallucináció leszek.

Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása

5 hozzászólás
>!
sandi71

A tégla magától sose esik senkinek a fejére.

Első könyv - Első fejezet (Woland és Berlioz párbeszéde)

1 hozzászólás
>!
porcelánegér

…mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.

452. oldal

1 hozzászólás
>!
Morn

A szerelem úgy termett ott közöttünk, mint ahogy a gyilkos pattan elő a föld alól a szűk sikátorban, és megsebzett mindkettőnket.

180. oldal, Első könyv - Tizenharmadik fejezet - A hős megjelenik

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · szerelem első látásra
>!
Frank_Spielmann I

Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést… Az ilyen ember vagy súlyos beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait.

Tizennyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · Woland
12 hozzászólás
>!
Morn

Nyikolaj Ivanovics rémülten nézett körül, de amikor megszólalt, kérése erélyesen, nyomatékosan hangzott:
– Szíveskedjenek nekem igazolást adni arról, hogy hol töltöttem az éjszakát.
– Milyen célra? – kérdezte a kandúr szigorúan.
– Rendőrségnek és házastársnak való bemutatás céljából – válaszolta keményen Nyikolaj Ivanovics.
– Igazolást általában nem szoktunk kiadni – mondta a kandúr szigorúan –, de az ön kedvéért ez egyszer kivételt teszünk.
És mire Nyikolaj Ivanovics kettőt pislogott, a pucér Hella már írógép előtt ült, és a kandúr már diktálta is a szöveget:
– Ezennel igazoljuk, hogy jelen írásunk bemutatója, Nyikolaj Ivanovics az éjszakát a sátán bálján töltötte szállítóeszköz minőségében… tegyél zárójelet, Hella, és a zárójelbe írd be, hogy „ártány”. Úgy, ni. Aláírás: Behemót.

Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert
Karen Chance: Holdvadász
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör
Neil Gaiman: Csillagpor
George R. R. Martin: Kardok vihara
Brandon Alexander: A sötétség csókja
Lisa Jane Smith: A beavatás
A. O. Esther: Frigg rokkája I.