A ​fehér gárda 41 csillagozás

Mihail Bulgakov: A fehér gárda Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​író első regényével, A fehér gárdával indítjuk útjára hatkötetes Bulgakov-sorozatunkat. A regény 1922-24 között íródott, cselekménye a Városban, azaz Kijevben játszódik, 1918 végén és 1919 elején, a polgárháború legkritikusabb időszakában. A városban a németek, a hetman egyégei, a fehér tiszti osztagok, Szimon Petljura szabadcsapatai, majd a bolsevikok küzdenek a hatalomért. Tombol az erőszak, fosztogatnak, progromokat rendeznek, teljes a káosz. Ebben a káoszban próbálják megőrizni a polgári életformát, a tiszti becsületüket, a kultúrát a Turbin család tagjai, akik szüleiket már elveszítették. Mind a három testvér, Jelena, Alekszej és Nyikolka, valamint barátaik és hozzátartozóik is válaszút előtt állnak. Magánéletük viszonylagos békéje és monarchista meggyőződésük képviselete között kellene választaniuk. A történelem azonban arra kényszeríti őket, hogy beismerjék erőtlenségüket, s rájöjjenek arra, hogy immár nem lehetnek cselekvő részesei a zavaros időknek, a szabad választás… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1926

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Mihail Bulgakov Európa

>!
Európa, Budapest, 2007
380 oldal · ISBN: 9789630782333 · Fordította: Grigássy Éva
>!
Európa, Budapest, 1983
276 oldal · ISBN: 9630732173 · Fordította: Grigássy Éva

Enciklopédia 10


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

GingerKid IP>!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Elsőre nehezen rázódtam bele Bulgakov stílusába (Ejnye, hogy eddig nem olvastam tőle!), de úgy a felénél nagyon elkapott, és innentől alig bírtam letenni a könyvet.
Az elbeszélés sokszor kaotikus, szinte követhetetlennek tűnik. Sőt, egyes fejezetek kifejezetten lázálom szerűek voltak. Ám épp ezzel sikerül elérnie, hogy teljesen átéljem azt a zűrzavart és őrületet, ami áthatotta a korszakot.
Mindemellett a regényt áthatja az a hamisítatlan orosz hangulat, ami egyre közelebb áll a szívemhez.
Turbinékat főleg Nyikolkát és barátaikat megszerettem, aggódtam értük.
Az pedig csak fokozta az élményt, hogy néhány hónapja volt szerencsém Kijevben járni, így a Város utcáin játszódó jelenetek még élesebben rajzolódtak ki előttem olvasás közben.
És, ami biztos: ezek után minél előbb kezembe veszem a Mester és Margaritát.

2 hozzászólás
ervinke73>!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Megmondom őszintén, féltem ettől a könyvtől. Azt hittem, olyan tipikus orosz családregény lesz, ahol duruzsol a szamovár, és mindenki mereng a múlton. És nem! Bár van szamovár, meg múlt idézés, de a történet és annak formája magával ragadó. Orosznak lenni sem egyszerű eset, pláne nem ebben a nagy történelmi korban. Felülről sok szenvedést megélt nép…
Bulgakov prózája néha 40 fokos lázban ég, nem egyszerű követni, de van hangulata. Keressük a többit, ha mód lesz rá!

Ceri>!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Bár időnként nehezen volt követhető a történelmi események alakulása, azt hiszem, ennél jobban nem lehetett volna visszaadni ennek az időszaknak a kaotikus, apokaliptikus hangulatát. De a zord, viharos külvilággal szemben még ott van a cserépkályha melege, az ablakok fénye, a bensőséges emberi kapcsolatok. A polgári, értelmiségi létformától való búcsúzás ez, melynek helyszíne a gyönyörű leírásokkal ábrázolt, már-már mitikus hellyé emelt Város, amely a legrútabb valóságot is kicsit más látószögbe helyezi. Márai sokszor eszembe jutott.

szikszai_2 P>!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Ez a könyv vetekszik a Mester és Margaritával. Csakis a klasszikus családregények nagyságával lehet összehasonlítani. Zseniális, magával ragadó és nagyszerű!

Jávori_István I>!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Előzmény:
A nagyregény elolvasásához a Turbin család napjai című Bulgakov-dráma hozta meg a kedvem. Ég és föld a kettő (dráma – 1926-os/regény – 1924-es), pedig ugyanarról szól.
A regény természetesen bővebb, információdúsabb, csodálatosak és bőségesek a leíró részek benne.
A dráma tömör, átdolgozott, meglepetésekkel teli a regényhez képest. Olyan esszencia, ami a teljesebb műre irányítja a figyelmet. :-)

Egy családregény sok mellékszállal:
Kijev, 1918. decembere: polgárháború – fehérek, petljuristák (kéksárgák) és vörösök között.
A történetet elsősorban a fehérek szemszögéből látjuk. Rengeteg olyan kicsengése van, ami manapság (újra „fehér” Oroszország valamint hektikus Ukrajna) hihetetlenül aktuálisan hat.
A szerteágazó cselekmény mellett az olvasó orosz dalokra (főleg mértéktelen vodkázással elegyítve), múltidéző vagy jövőbe néző álmokra és álmodozásokra, kitűnő táj- és alakleírásokra bizton számíthat…

Carmilla >!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Kicsit nehezen indult be, de a könyv második felétől kezdve már sodortak magukkal az események. Nagyon jók a karakterek, kifejezetten realisták a leírások, de időnként ragyogó szép, költői képek is színesítik a történetet.

SteelCurtain>!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

Nagyon jó könyv ez, mégis fél pont levonás, mert Bulgakovnál A Mester és Margarita az etalon. Ilyen mérce mellett persze sok pályatárs irigy lenne erre a fél pont levonásra!

GaborLajos>!
Mihail Bulgakov: A fehér gárda

A történelmi része – és annak részbeni aktualitása – volt számomra érdekes.


Népszerű idézetek

Jávori_István I>!

– Adj a papoknak egy kékhasút, és még az ördögnek is miséznek.

385. oldal (1977-es kiadás)

Carmilla >!

Nyugodalmat keres. Mi? Ül, mint egy bobojántyúk… ez neki a nyugalom?

201. oldal (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: nyugalom
Carmilla >!

Előfordul, hogy valaki kerek húsz esztendeig nyűglődik valamivel, például böngészi a római jogot, és a huszonegyedikben váratlanul kiderül, hogy semmi köze a római joghoz, hogy se nem érti, se nem szereti, s valójában istenadta kertész az illető, és imádja a virágokat. Az ilyesmi alighanem társadalmi rendszerünk tökéletlenségéből származik, melyben az emberek többé-kevésbé csak életük vége felé rázódnak helyre.

111. oldal (Európa, 1983)

Carmilla >!

ISTEN VACKA

Füstös vacok
A fellegek ormán.
S mint mancsán cuppogó
Zebulon, loncos dölyffel
Pápáskodik fennen
Az isten.
Bátran!
Vackában
Verjétek agyon!
Égővörös rikácsát
Az istenirtó viadalnak
Káromló szívvel áhítom.

126. oldal (Európa, 1983)

Carmilla >!

– Fiatal, de annyi gonoszság van benne, mint egy ezeresztendős ördögben. A nőket bujálkodásra, az ifjakat fajtalanságra csábítja, s harsognak már, harsognak a kárhozottak seregeinek harsonái, és a mezők fölött immár látszik a sátán ábrázata, mely a nyomukban halad.
– Trockijra gondol?
– Igen, most ezt a nevet öltötte fel. De igazi neve héberül A vadon, görögül Apollion, ami annyit jelent: pusztító.

258. oldal (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: Lev Davidovics Trockij
Carmilla >!

Aztán… aztán… a szoba lehangoló volt, mint minden szoba, ahol a csomagolás káosza uralkodik, s ami még vigasztalanabb, ha leveszik a lámpaernyőt. Soha! Soha ne vegyétek le a lámpaernyőt! A lámpaernyő szent. Sohase fussatok patkányriadalommal idegenbe a veszély elől. Szunyókáljatok, olvassatok a lámpaernyő alatt – hadd üvöltsön a hóvihar –, és várjatok, míg jő valaki.

24. oldal (Európa, 1983)

Szelén>!

Elmúlik minden. Szenvedés, kín, ínség és tengerek. A kard eltűnik, de a csillagok megmaradnak, ha testünknek és tetteinknek nyoma sem lesz már a földön. Nincs ember, aki ezt ne tudná. Miért vonakodunk hát felnézni rájuk? Miért?

271. oldal - 20 (Európa, 1983)

Carmilla >!

De az adott szavát nem szegheti meg az ember, mert anélkül nincs értelme az életnek.

158. oldal (Európa, 1983)

Jávori_István I>!

– Oroszországban csak egy lehetséges: pravoszlav vallás és egyeduralom! – kiáltotta Mislajevszkij meginogva.

71. oldal (1977-es kiadás)

Carmilla >!

    Bukás! Csak az tudja, mit jelent ez a szó, aki maga is próbálta. Olyan, mint rövidzárlatos házban az este. Mint senyvedő élettel teli szoba, melynek tapétáján zöld penész kúszik. Mint angolkóros szellemfattyúk, mint romlott böjti olaj, mint ocsmány asszonykáromkodás a sötétben. Egyszóval, mint a halál.

63. oldal (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: bukás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Moses Isegawa: Afrikai krónikák
Jurij Trifonov: Az öreg
Mihail Solohov: Emberi sors
Anatolij Ribakov: Nehéz homok
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Makszim Gorkij: Az Artamonovok
Vladimir Nabokov: Ada
Margaret Mitchell: Elfújta a szél