Eminescu ​költeményei 1 csillagozás

Mihai Eminescu: Eminescu költeményei Mihai Eminescu: Eminescu költeményei

Ma ​már irodalomtörténeti tény, hogy az Eminescu-vers első magyar tolmácsolása még a költő életében megjelent. A Kolozsvári Közlöny közölte 1885-ben az Atît de fragedă c. verset magyarul, Cseresznyefa fehér virága címmel, Sándor József tolmácsolásában.
1934 és 1964 között tizenhárom Eminescu-kötetet fordítottak magyarra, 1966-ban pedig napvilágot látott a nagy román költőgéniusz verseinek megközelítőleg teljes magyar tolmácsolása.
Ez utóbbit Kacsó Sándor szerkesztette, a Perpessicius gondozásában megjelent román kiadás alapján. „A mi kötetünk – olvassuk a szerkesztő előszavában – ennek a kiadványnak címlistáját követi hűségesen, nem hagyva el belőle egyetlen eredeti költeményt sem, csak az Eminescunál oly gyakori változatokat, néhány töredéket, az átköltéseket és fordításokat.” Szerkesztő és fordítók, mindazok, akik a kiadvány létrehozásában közreműködtek, igen nagy gondot fordítottak arra, „hogy az eredeti versek tartalmi és formai szépségét minél jobban… (tovább)

>!
Kriterion, Bukarest, 1984
578 oldal

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Sámson


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Nílkantha
Mihai Eminescu: Eminescu költeményei

Eminescu zseniális… Már 16 éves korában is olyan verseket írt, hogy megáll az ember esze, amikor olvassa. Hasonló képességet csak a Csehov művek olvasása közben tapasztaltam: ő is már huszonévesen olyan elbeszéléseket írt, hogy író-/költőtársainak egy része még késő aggkorában sem. Versei nagyon dinamikusak, nem nyekereg benne, így nem mekegteti az olvasóit. Kellemetlenül hatott rám az, hogy még ez a zseniális tehetségű ember is hitt a dákó-román kontinuitásban, holott köztudott dolog, hogy a románoknak a dákokhoz semmilyen közük nincs…


Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

Nem háború kínjától, s vad haláltól,
Az üres szívtől féljetek csak, attól.

449. oldal (Kriterion, 1984)

1 hozzászólás
>!
Nílkantha

Minden meghalni születik,
S meghal, hogy megszülessék.

125. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

>!
Nílkantha

Kincsét az ember garmadába gyűjtse,
Kincstől nem alszik keservének szomja,
Csak a békesség a szív jó gyümölcse.

314. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

>!
Nílkantha

Így estem én bűvöletbe,
Nem tudtam, mit jól tudok ma:
Nő szavában bízni annyi –
Megfogózni árnykarokba.

83. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

5 hozzászólás
>!
Nílkantha

Az értelem, ha fénylik, a szív, ha lázban ég,
Enyhítheti egy cseppel a kínok tengerét…

442. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

>!
Nílkantha

…egység a
Jó házasság fő kelléke;
Annál több a boldogságunk,
Minél teljesebb a béke.

529. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

>!
Nílkantha

A holnap tagadja, mit állít a ma,
Jobb, mint a vak álom – a Semmi maga.

30. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

>!
Nílkantha

Itt van a kezünkre bízva az élet és halál,
Szabad választásunkra mindkettő készen áll.
A méreggel telt serleg, a golyó és a tőr
Megválthat földi létünk szenvedéseitől.

442. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

>!
Nílkantha

Rútság és nyomorúság, e két elválhatatlan
Testvér nyomait látom mindenütt száz ablakban,
Tükrözi minden arc és szövődő szerelem…
Szerettem tán a dalt és akartam, hogy legyen
Enyém egy édes lélek, dalból fontam gúzsát…
Elillant arc és dal, s csak – rútság és nyomorúság!
Mert mit a perc nem ad meg, amelyben keresed,
Idővel rosszá válik, báját már nem leled.
Csontváz tűnik elődbe, amelyről minden álmod,
Mit egyszer ráaggattál, lefoszlott, szertemállott.
Ifjúság önbizalma, a szív vad dobbanása,
Az észnek fürgesége, s a szem bűvös csodája:
Hogy megláthatni benne életedet egészen,
Olvashat is akárki nyílt, tiszta levelében„
De annyit, mint kinek szól, nem láthat benne senki…
Mind, mind eltűnik, múlik… meg nem állítja semmi…

443. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984

>!
Nílkantha

Mese és erkölcs… Rájössz, csak törd kissé szegény
Fejed, hogy gyöngeség mind a sok híres erény:
Azoké a nemes szív, akik képtelenek
Magukat istenítni minden egyéb felett,
Hogy mindenre fölülről nézzenek hidegen,
S csak hasznuk gyarapítsák száz másik életen.
Megszeged az adott szót, ha így van benne hasznod,
Aki magát rád bízta, azt szépen megkopasztod,
Igérgetsz, hogy minél több embert csapj be, ha tudsz,
S mert egyszer belefogtál, folyékonyan hazudsz,
Tönkreteszed, ki egyszer jó szívvel volt irántad,
Tisztes nevét piszokba, vastag szégyenbe rántod…

444. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984


Hasonló könyvek címkék alapján

Marta Petreu: Márta jelenései
Iulian Filip: Mamut a hűtőszekrényben
Ion Vinea: Árnyékok malma
Daniela Crăsnaru: A babiloni oroszlánok
Lucian Blaga: Lucian Blaga versei
Tudor Arghezi: Versek
Ştefan Augustin Doinaş: Az én birodalmam
Radu Vancu: Hajnali négy. Otthonos énekek
Tudor Arghezi: A világ szája
Emil Botta: Sötétlő április