A kötet annak a több mint 25.000 embernek állít emléket, akiket 1992-ben a szlovén vezetés kitörölt a nyilvántartásból: állampolgárságukat elvesztették, mert Jugoszlávia egy olyan városában születtek, ami nem része a mai Szlovéniának. Mégha Szlovéniában is élték le majd' egész életüket. Lakás, állás, társadalombiztosítás: egy tollvonással egyszerre minden ki van húzva alóluk.
A kötet legfontosabb haszna társadalmi: értük emel szót.
Legtöbbjük jogi státusza ma is rendezetlen – olvashatjuk a könyvben: és ez igencsak ijesztő. Főleg, hogy 1992 nem volt olyan régen, 30 év telt el azóta, és még mindig…
Őszintén szólva, én nem sokat gondolkozom a személyimen, ott van a táskámban, és kész.
Hogy milyen talajvesztettséget tud okozni, ha nincs… hogy emiatt hányszor és hányféleképpen eshet keresztül valaki az igazság-szolgáltatás védőhálóján: szépen bemutatja ez a kötet.
A kötet főhőse Zala, aki érintett a fentebbiekben: kórházban, szülés után derül ki a probléma, és ennek súlyos következménye van… ha nincs állampolgársága, illegálisan tartózkodik az országban. A kórháznak tetemes összeggel tartozik. Ha elkapják, kitoloncolják, ráadásul haborús országba – a regényidőben épp zajlik a délszláv háború. Mindezek miatt pedig gyermekét örökbeadhatják…
Adott tehát a téma, amiből egy nagyon szép drámai történetet lehetett volna kihozni. Lehetett volna, mert úgy érzem, ez nem sikerült maradéktalanul.
Pedig valóban izgalmasan indult, a kötet elején szinte szédültem az eseményektől, a feszültséget szinte tapintani lehetett, a bőrömön éreztem.
Megmaradt bennem az egyik jelent, ami azt bizonyítja, mennyire úgy tekintenek Zalára, mint egy illegális bevándorlóra. Megjegyzik neki, milyen jól beszél szlovénul… Valakinek, akinek szlovén anyja van, és három hónaposan került el szülővárosából, Kragujevacból…
Szóval nagyon jól indult ez a kötet, a közepétől viszont mintha egyre valószerűtlenebbé vált volna, sokszor darabosnak, mesterkéltnek éreztem, „túl” hatásos megoldásokkal dolgozik. Ez aztán elvitte az egészet. Bár tény, hogy lehet izgulni, sajnos a végefele én már csak gyorsan be akartam fejezni.
A szöveg elég egyszerű, kevés a leírás, egy kicsit vázlatosnak hat. Nagyon ki van hegyezve a történet a drámaiságra, amit már egy kicsit soknak éreztem, és az is megfordult a fejemben, hogy itt-ott nem egészen hiteles Zala karaktere.
A fordítás pedig sajnos nem sikerült jól, sokszor magyartalan a szöveg. Megesett, hogy azon kaptam magam, hogy fejben magyarítom a szöveget…
Maradt bennem kérdés a könyv olvasása után…:
spoiler
Egy számomra eddig ismeretlen szeletét ismerhettem meg a szomszédos ország közelmúltjának. Elgondolkodtató. Bár nem nyerte el a tetszésemet maradéktalanul, akit érdekel a térség irodalma és közelmúltja, annak érdemes kivetnie rá a horgot.