Don ​Quijote 376 csillagozás

Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote

Cervantes műve a modern regénynek nemcsak őse, hanem – mai értelemben – első klasszikusa is. Gazdag körképén ott virul a kaland középkori bűvölete, a valóságos külső világ összegezés magaslatára emelkedett mozgalmassága, de már a lélek mélyei, belső világunk azelőtt figyelemre sem méltatott tájai is fölsejlenek rajta. Sokrétű remekmű, az értelmezésnek négy évszázad óta szinte kiapadhatatlan forrása. A korszerűtlen eszményeket kergető és magasztos kudarcra ítélt Búsképű lovagnak és a valóság diadalát parlagiságával együtt megjelenítő, tenyeres-talpas csatlósának történetében örök-emberi értelmet is kap a XVI-XVII. századi spanyolság nemzeti önvizsgálata: egy történelmi korforduló válságában minden idők emberi magatartásának két alapváltozatát tárja elénk.

Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha címmel is megjelent.
Jelen kiadások közül több is átdolgozott és/vagy rövidített változat. Erre vonatkozóan lásd a tartalomjegyzéket!

Eredeti megjelenés éve: 1605

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Diákkönyvtár Európa · Mókus Könyvek Móra · Populart Füzetek Interpopulart · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom klasszikusai Európa · Helikon klasszikusok Magyar Helikon · Klasszikus mesterek Révai · Iskolai könyvtár - Magyar olvasmányok tára Athenaeum · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
736 oldal · Fordította: Győry Vilmos
>!
Európa, Budapest, 2011
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793162 · Fordította: Benyhe János, Somlyó György

34 további kiadás


Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Don Quijote de la Mancha · Sancho Panza


Kedvencelte 43

Most olvassa 29

Várólistára tette 331

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

sebzek>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Az, hogy tetszett, vagy nem tetszett, kiderül a végén spoiler. Ami fontosabb ennél: Releváns-e 2020-ban egy 1605-ben megjelent regény?

Don Quijote és a posztmodern.

A posztmodern – nagy vonalakban- a történetek újrameséléséből építkezik. Cervantes pedig addig megy, hogy a Don Quijote egy fiktív regény fordításának újraírt változata. Sőt, a Don Quijote második része megalkot egy saját univerzumot, amibe belevonja az első kötet történeteit, valamint – ha ez nem lenne elég- egy fiktív második Don Quijote kötetet is. Cervantes reflektál a saját regényére, és szereplői az addigi történeteikre, ezentúl bekerül a jellemfejlődésnek nevezett elem a történetbe. Don Quijote és Sancho tanulnak korábbi hibáikból, vagy legalább is emlékeznek rá, ha ugyan úgy jártak pórul, mint korábbi kalandjaik során. Ez mind kecsegtető, de csak technika.

Don Quijote és a mainstream.

Don Quijote egyetlen problémája, hogy agyára ment a sok lovagregény. Az életét nem abban a világban éli, amiben mindenki más. Mintha egy kiterjesztett valóságban lenne, ahol – ha a kamera rendesen érzékeli- a fogadó kastéllyá, a csapos vármesterré, a benne levő hölgyek pedig hercegkisasszonyokká alakulnak, és erről nemes vitézünket senki nem bírja lebeszélni. DQ annyira szeretne kóborlovag lenni, hogy kiszűri az ezt a képzetet gátló tényezőket. Ismerős ez az embertípus?

Magyarországon nincsenek sztárok. Kicsik vagyunk hozzá, de be tudjuk képzelni, hogy sokat jelent főműsoridőbe a képernyőkön ugrálni. Ha a világ lakosságát nézzük, ez távol van a sztárságtól. Pár óra alatt bárhonnan el tudod hagyni az országot, és a határon túl leválik a hírnév. Szóval van egy réteg itthon, aki a bulvárlapok tetején úszik, és híresnek képzeli magát, és azt hiszi fantasztikus dolgokat visz véghez. Vegyünk egy konkrétabb esetet. A luxusfeleség státusz olyan, mint a kóborlovagság. Csak távolabbról röhögnek ki.

Vagy nézzünk egy egészen friss példát. A tömlőssajtal sütő fickót a YouTuberól link. Nem hasonlít egy fogatlan lovagra, aki lepedőbe bugyolált szellemekkel harcol? Elég egy videó után elolvasni a kommenteket, és körvonalazódik egy DQ kaland. off

Persze ez csak a felszín.

Miért jó könyv a Don Quijote?*

Akkor kezdem a rosszal. A kalandokba elfért volna több fantázia és azt lehet mondani, hogy a nyelvileg sem olyan erős (cserébe nem burjánzik túl, mint pl. Dosztojevszkij. Ez a jobbik fajta negatívum). Viszont van egy olyan tulajdonsága, ami a mai napig a magasba emeli. Az, hogy Cervantes nagyon hisz Don Qijotéban. A kalandjai során számtalanszor megalázzák, helybenhagyják, kijátsszák a kattanását (a herceg és a hercegnő kegyetlen tréfái), majd a háta mögött nevetnek rajta a „rajongói”, akiknek annyi maradt meg az első rész elolvasása után, hogy DQ bolond (mekkora húzás!). Cervantes megérti, hogy szeretne az álomvilágában élni, pedig egyébként egy értelmes ember lenne, láttatja, hogyan alakítja át a külvilág ingereit saját szájíze szerint, érzékelteti a kudarcok után rátámadó kétséget, és az aprónak tűnő pillanatokban is új vonalakkal díszíti a szereplők arcát. Don Quijote egy végtelenül jól kidolgozott karakter, vagy mondjuk azt, plasztikus -manapság így dicsérnék.

A végére pedig azt a tényt hagytam, hogy az utóbbi negatívum miatt – szerencsénkre- az elkövetkezendő négyszáz évben is érthető marad Don Quijote és Sancho Panza kalandozása.
Ja, és tetszett.

*Miután végigolvastam a könyvet, áttanulmányoztam pár Borges esszét, és egyetértek vele. Írásom nagy nyomokban Borgest tartalmaz. Ezt pedig itt hagyom link

7 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Régi adósságomat róttam le (már megint). :)
Elsőként egyetemista koromban fogtam bele. Elég vékony kötet volt, gyanakodtam is, de csak a felénél jöttem rá, hogy én tulajdonképpen megvágott változatot olvasok. (Igaz, így is 300 oldal volt.) Aztán pár év múlva megtaláltam a kétkötetest, de nem értem a végére – és most, harmadjára végre sikerült. (Homlokát törli.) Pedig tulajdonképpen tetszett. Akkor is, most is. Mégsem könnyű olvasmány a Búsképű lovag története.
Mi teszi nehézzé? Na, ez jó kérdés.
Lassú, vontatott, elmélkedésekkel és kitérőkkel telezsúfolt? Mondhatnám, de nem mondom, mert az ilyesmi engem ritkán zavar. – Repetitív, ugyanazokat a kalandsémákat ismételgeti? Igen, de engem ez se szokott visszariasztani. – Pár száz év után már nehezen lehet fogni a komikumát? Igen, talán ezért.
Pedig ott van a regényben minden, ami a klasszikus komédiákhoz kell. Összezavarható, keverhető, tetszés szerint vegyíthető egymással mindaz, ami megszokott és normálisnak mondott világunkban szilárd határokkal bír. Hát hogyne, mikor a két főszereplő maga sem egyéb, mint az egymást kizáró szélsőségek szoros összekapcsolása.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/07/miguel_de_…

>!
Európa, Budapest, 1966
982 oldal · keménytáblás · Fordította: Győry Vilmos, Benyhe János, Somlyó György
4 hozzászólás
kaporszakall >!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Már vagy fél évszázada nem volt a kezemben; s persze kamaszfejjel igencsak másképp olvassa az ember, mint hatvanon túl. De – minden cirkalmassága, pásztoridill-betéte és cikcakk-cselekménye dacára – most is tetszett; jóllehet, nem ugyanúgy, mint a hetvenes években.

A pikareszk regény és a lovagregény-paródia mókás elegye, amely a korabeli (XVI-XVII. század fordulója) spanyol élet szinte teljes keresztmetszetét adja. Szerepelnek benne előkelő és kevésbé előkelő nemesek, papok és katonák szép számmal, gazdag és kevésbé gazdag parasztok, cselédek, inasok, komornák, útonállók és gályarabok. Jóformán csak az öntudatos városi polgárok hiányoznak – ezekből kevés lehetett, s ez intő jel –; a városlakók is a nemesekhez vagy a hivatalnokokhoz törleszkednek, saját arculatuk nem rajzolódik ki. A történet maga – a betétnovelláktól eltekintve* – elég vérszegény: a lovagi kalandok meglehetősen együgyűek. Meglepően modernek viszont Cervantes önhivatkozási tükörkép-játékai, melyekben a regény hősei saját nyomtatott históriájuk bizonyítékaival szembesülnek. És remekül kidolgozott a két főszereplő: a valóság és képzelet határmezsgyéjén ide-oda billegő kóbor lovag, és fegyverhordozója.

Külön megemlíteném – mert a magyar olvasók körében nem túl ismert – a mórok (észak-afrikai berberek) elleni harcok emlékanyagát: az első rész harminckilencedik-negyvenegyedik fejezetét (A rabszolga története), illetve a második rész hatvanharmadik fejezetét (A morisco leány története). Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy miközben Spanyolország fél Amerikát meghódította, elkeseredett harcokat vívott a Török Birodalom, és főleg vazallusai, az észak-afrikai berber kalózállamok ellen is. A földközi-tengeri spanyol partok soha nem lehettek békések, mindig számítaniuk kellett a berber kalózok rajtaütéseire, a martalócok fosztogatásaira. Hollywood Erzsébet királynőt és a vagány angolokat sztárolja, akik – valljuk be – lóf_t sem tettek a keresztény Európa érdekében, sőt, támadásaikkal a 'maradi' spanyolokat gyengítették, miközben a spanyolok – a katolikus internacionalizmus alapján – annál több áldozatot hoztak. Ezt mi – a másfél évszázados török megszállás szenvedő alanyai –, de a balkáni népek sem feledhetjük. Tehát a magyar olvasók számára ilyen üzenete is van ennek a regénynek, ha a szerző ezt nem is tolja az előtérbe.

Megjegyezném azt is, hogy míg a dráma műfaját elsősorban az angolok – Shakespeare és kortársai – élesztették fel újra, addig a prózát, főleg a regény műfaját a spanyolok (nem kis részben épp az e munkában kifigurázott lovagregények révén). Mivel a Don Quijote alapjául szolgáló eredeti művek magyarul nem nagyon hozzáférhetőek, így ezzel a regénnyel – mint a műfaj betetőzőjével s egyben paródiájával – kell beérnünk.

Hadd ejtsek még egy szót e regény első fordítójáról, Győry Vilmosról (evangélikus lelkész, műfordító), akinek fordítását Benyhe János ugyan átdolgozta, de a szöveg (én az 1980-as 'klasszikus' kiadást olvastam, nem az újrafordított változatot) stílusán érződik a kissé archaikus íz. Rögtön hozzáteszem: egyáltalán nem kellemetlenül! Győry szövege letisztult, gördülékeny, jól követhető, nem penészes, hanem patinás – az archaikus íz ebben az esetben számomra inkább zamat. Ez az értékelés egyben főhajtás is Győry Vilmos munkája előtt.

Türelmetlen olvasóknak ezzel együtt nem javasolnám. De akik hosszú téli estéken szívesen követik a kóbor lovagot zegzugos útjain, szívesen hallgatják hol élesszemű, hol badar szónoklatait és Sancho közmondásokkal tűzdelt klapanciáit, azoknak jó szívvel ajánlom. Miközben Rocinante csontos hátán rázkódunk, a lovaggal együtt dúdolhatjuk az Electric Light Orchestra örökzöld dallamát: Hold on tight to your dream…

* Az első rész harmincharmadik-harmincötödik fejezete (Az oktalan kíváncsi) – bár kissé didaktikus – kitűnő példája a betétnovellának. Cervantes később már regény-keretek nélkül, önálló gyűjteményként adta közre az efféléket (Példás elbeszélések).

1 hozzászólás
Sapadtribizli>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

El sem hiszem, hogy befejeztem! Majdnem kereken 10 hónapig olvastam… Ezért is van, többek között a csillaglevonás, mert valahogy nem éreztem azt, hogy olvasnám tovább… Pedig nagyon szórakoztató tud lenni! Csak annyira laza szerkezete van, hogy ha a kalandokat összekevernénk, akkor is nagyjából koherens történetet kapnánk. Viszont így: a felsorolás olykor fárasztó és unalmas is tud lenni…
A könyv második fele jobban tetszett, valahogy változatosabb és izgalmasabb volt a kóbor lovag, és az eszes-esztelen fegyverhordozó története. A végét viszont kicsit elcsapottnak éreztem spoiler.
Mindent összevetve tehát, bár kcsit terjengős, én többnyire jól szórakoztam ezen a regényen, és pozitívan csalódtam is benne :)

Marcus>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

A világirodalom egyik legzseniálisabb műve, minden szempontból remekmű.

A történet egy elég egyszerű alaphelyzetből indul ki: egy bogaras nemes, Don Quijote túl sok, a valóságtól elrugaszkodott lovagregényt olvas, míg végül ő maga is elrugaszkodik a valóságtól. Kalandjaihoz segítőül fogadja a csak félig bogaras Sancho Panzát, és ketten együtt mindenféle, általában balul végződő kalandba keverednek.

Azonban ez a regény ennél sokkal több. A valóságok először csak Don Quijote fejében keverednek, de aztán a Sancho Panza – aki elvileg horgonyként szolgálna a valósághoz – is egyre bizonytalanabb lesz. Majd megjelenik a Don Quijote első kötete, és így az elmés nemes torzított valósága formálja a korabeli spanyol birodalmat, hogy még torzabb valóságba jussunk. Útközben aztán elbizonytalanodunk: talán Don Quijote játszik velünk, és az ő valósága a valós? Vagy az egész Cervantes mesterkedése? Vagy mindegyik? Egész köteteket lehetne megtölteni a mű elemzésével (töltöttek is), de a lényeg, hogy a posztmodern eme előfutára mókás kalandregényként, korrajzként, és sokrétű szépirodalmi mesterműként egyaránt megállja a helyét. Nem véletlen, hogy számos 20. századi író – Borges, Auster – tekint rá saját munkásságának kiindulópontjaként, vagy legalábbis fontos referenciájaként.

A rengeteg apró utalás és poén miatt azt hiszem, érdemes elolvasni a teljes változatot is.

8 hozzászólás
Citrompor>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

2011-ben került a birtokomba ez a könyv a pécsi, 49. Közgazdász-vándorgyűlésen, amit a Kodály Központban tartottak. Ott bukkantam rá a könyvesboltban igencsak jutányos áron, képtelenség volt otthagyni. Pár évig pihent a polcon, aztán egy kapcsolódó kihívásra ezt a könyvet választottam. (Akunyin említi Don Quijote-t egy hasonlatban a Színház az egész világban.)

A 2006-os Osiris kiadás Radnóti Miklós átdolgozása, Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész illusztrációival. Az elején nehezen szoktam meg a kusza, „keresgélő” vonalakból felépült alakokat, aztán meg egészen megkedveltem őket.

Korábban, még a gimnáziumban tanultunk a Don Quijote-ről, mint a nyugati modern irodalom egyik alapművéről, az első újkori regényről, de csak részleteket kellett olvasnunk belőle az „örök illúziók és kétségbeesett szélmalomharc” illusztrálásaként. Látom, hogy a több feldolgozás igazán változatos oldalszámú kiadásokat szült, talán elolvasok még egy bővebbet is, de ezt a vékony kiadást biztosan elolvasom még egyszer. Humoros, szórakoztató, de egyben szomorú is Don Quijote története, akit végül „bölccsé tett a halál”. Én olvasóként azt kívántam, bárcsak ne tette volna azzá.

Papírra_vetett_gondolataim>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

A kötet elején még nem igazán számítottam arra, hogy ennek a történetnek a két groteszk főszereplője így a szívemhez fog nőni. Eleinte csak mosolyogtam rajuk, hogy mennyi mindent kitalálnak és hogy milyen lehetetlen helyzetekbe hozzák magukat. A történet végén döbbentem rá arra, hogy bármennyire is két szánni való figuráról beszélünk mégis valahogy a történet során sikerült őket magamhoz közel engednem és megszerettem őket.

Örülök, hogy a kezembe került ez a kötet, és azt hiszem máskor is fogok hallhatni a páromra, ha egy könyvet ajánl. Jó érzés, hogy most már én is ismerem a Búsképő lovag történetét, amit nagyon megszerettem ilyen rövid idő alatt is. Ezt a kötetet szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne olvasnia életében, hiszen amellett, hogy az alapműveltség része , kiváló kikapcsolódást nyújt az olvasónak.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/07/a…

Gólyanéni>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Amikor a világ két legfurcsább alakjával ismerkedhetünk…Amikor láthatjuk a tökéletes lovag eszményképét…Amikor hőseinknek minden nap új őrültséget sikerül kiagyalni…Amikor úgy érezzük, hogy a tébolyodottságból eleget láttunk már…
Amikor, úgy érezzük jó volt Velük kalandozni…Amikor ráérzünk, hogy a sok móka és kacagás mögött megbúvik a bölcsesség is…

chhaya>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

A MEK-ről olvastam a könyv rövidített verzióját, Radnóti Miklós átdolgozását. A történetből megismerhetjük, hogyan lesz a falusi nemesemberből kóbor lovag, a rozzant gebéből pompás paripa, a szomszéd falu ismeretlen parasztleányából körülrajongott úrnő, az egyszerű parasztból fegyverhordozó, a kocsmából várkastély, a szélmalmokból óriások, ésatöbbi. Az elmés nemes Don Quijote valóságérzékelése megszűnik létezni, hűséges fegyverhordozója sem állt kétszer sorba, mikor az észt osztották… Ebből pedig egészen szórakoztató kalandok kerekednek. Amúgy sültbolondságuk ellenére értelmes elmélkedésekre is képesek ezek ketten, ami érdekes kontrasztot ad a sok képzelgéssel. Sokáig halogattam és örülök, hogy végre elolvastam, de a teljes verziónak nem állnék neki.

>!
Móra, Budapest, 1977
202 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631108589 · Fordította: Radnóti Miklós · Illusztrálta: Kass János
LuPuS_007>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Mindenki olvasta, vagy legalábbis azt mondja vagy éppen rázta a hajkoronát* a szocialisa slágerre.
Az iskolai értelmezést/érettségit nem is értettem, – az egy tény – , hogy a rövidített változatot kellett elolvasni, de akkor minek belekezdeni

A könyv a fejezetek olvasása közben:
– Ez egy vicc, mert Cervantes kegyetlenül a képünkbe tolja a kort egy görbe tükrön keresztül
– Egy másik vicc, mert a történetek nem állnak össze 1- 2 történet innen, meg amonnan, ami igazán összeköti Don Quijote született Alonso Quijano magyarul Szabó II. Béla. Csapong majd megmagyarázza, hogy csapong, mert többször kiszól bekéri magát az olvasót a történetbe és megkéri maradjon a játék/történet részese.
– Vagy egy olyan történethalmaz, amely az aktuális kor emberének is változatlanul érvényes képet fest a világról.**

Nézzük ezek alapján. Adott egy fickó aki sokat olvas***, s ennek hatására becsavarodik, teljesen vagy részben, a megálmodott elmúlt korba helyezi át magát(részben). Érdekes és elsőre mulatságos majd lassan inkább szánalmassá válik számomra.
Nem tudom követni mit is akar, időnként folyamatosan a valóság és kényszerképzet határán billegteti a főhőst.
A regényben többször bajba kerül, saját korlátai által hozott szabályai végett, és lassan a végére rájön, hogy mégsem ez a valóság és meghal.
A kijózanodás és az ebből adódó halállal nem értek egyet, nem sokan írják ezt. Szerintem a vég ott kezdődik számára, amint legyőzik és annak kijózanító pillanata, hogy a saját korlátai végett ismételten egyszerű emberként kell élni, egy olyan korban ahol a kobór lovag már csak álomkép. Gondolatai nem lesznek tisztábbak, csak a lelke lesz megsebzett. Ez vezet a végső megsemmisüléséhez.

Utóéletként, számos festmény,szobor és bélyegképen él tovább a hasztalan harc szimbólumaként.

KIEGÉSZÍTÉS_I:
Jorge Luis Borges: A halál és az iránytű művében- amelyet már vagy .. éve olvastam- rövid esettanulmány írt DQ-ról amelyet át is emelek mindenki okulására.

FELADVÁNY

Képzeljük el, hogy találnak Toledóban egy arabul írt lapot, és a paleográfusok kijelentik, hogy az annak a Cide Hamete Benengelinek a keze írása, akitől Cervantes a Don Quijoté-t származtatta. Azt olvassuk a szövegben, hogy a hős (ahogy tudjuk, ez a karddal és lándzsával felfegyverzett férfiú Spanyolország útjain kalandozott, s bármilyen ürüggyel bárkivel szembeszállt) számos csatáinak egyikén észreveszi, hogy megölt egy embert. Ezen a ponton megszakad a töredék; az a feladvány, hogy kitaláljuk vagy megsejtsük Don Quijote reakcióját.

Tudomásom szerint három lehetséges megoldás van. Az első negatív jellegű; nem történik semmi különös, mert Don Quijote délibábos világában a halál semmivel se kevésbé köznapibb, mint a mágia, egy emberölés nem kell hogy zavarja azt, aki sárkányokkal és varázslókkal csatázik, vagy azt hiszi, hogy csatázik. A második válasz patetikus. Don Quijoténak sosem sikerült elfelejtenie, hogy ő Alonso Quijanónak, egy csodás történeteket faló olvasónak a képzeletbeli teremtménye; talán örökre kijózanodik tudatos őrültségéből, amikor találkozik a halállal, amikor felfogja, hogy egy álom vitte Káin bűnébe. A harmadik válasz talán a legvalószínűbb. A halott láttán Don Quijote nem képes bevallani, hogy őrültség okozta azt az iszonyú tettet; az okozat valósága alapján azt feltételezi, hogy az ok ugyanúgy valóságos, és Don Quijote sosem fog kitörni az őrültségéből.

Van még egy feltételezés, de az teljesen idegen a spanyol világtól, sőt a nyugati világtól, és egy ősibb, szövevényesebb és fáradságosabb területhez vezet. Don Quijote – aki már nem Don Quijote, hanem a hindusztáni ciklusok egyik királya – az ellenség holtteste láttán megérzi, hogy a gyilkolás és a nemzés olyan isteni, illetve mágikus cselekvés, ami nyilvánvalóan meghaladja az ember szintjét. Tudja, hogy csak látszat a halott, amint a kezében lévő súlyos, véres kard is az, akárcsak ő maga és egész addigi élete, akárcsak a hatalmas istenek és a világegyetem.

KIEGÉSZÍTÉS_II:
Mathias Énard is megemlíti : https://moly.hu/idezetek/1878431

*https://www.youtube.com/watch…
**politika, vallás, NŐK
*** molyon nincs fent

>!
Szépirodalmi, Budapest, Révai nyomda, 1951
1236 oldal · keménytáblás · Fordította: Győry Vilmos

Népszerű idézetek

narena>!

Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,
vitéz, kóbor lovag volt ő, míg élt.
Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,
kegyelmet soha, senkitől se kért.

Az elmúlás se győzött e vitézen,
mert híre messzi századokra száll…
Igaz, hóbortos volt ő életében,
de végül bölccsé tette a halál.

Hóbortos volt, akár mindannyian,
kik többre s jobbra vágyunk itt e földön,
s halálunkig nem hagyjuk annyiban.

Legyen testének könnyű lent e börtön,
e sír! a szép erdők, mezők helyett.
Gondoljunk rá e néma hant felett!

2 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!

Lovagunk annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig mindig csak olvasott, s így a kevés alvás és sok olvasás úgy kiszárította agyvelejét, hogy végre elvesztette józan ítéletét.

Első rész, Első fejezet, 18. oldal (Európa, 1966)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
Lélle P>!

– […] igaz, hogy nem illik az embernek magamagát dicsérni, nekem néha meg kell tennem, amikor nincs körülöttem más, aki dicsérjen.

160. oldal, Második kötet, Tizenhatodik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: dicséret · Don Quijote de la Mancha
narena>!

Kedves jó uram, ne haljon meg, nagyon kérem, inkább fogadja meg tanácsomat és éljen még számos évig, mert higgye el, nem tehet az ember nagyobb bolondságot, mint ha így egyszerűen fogja magát és meghal, hiszen még csak meg sem ölte senki…

atyamadár>!

[…] így teljesült be rajtok is a közmondás: a gonoszok helyett gyakran az igazaknak kell szenvedniök.

54. oldal, Első rész, Hetedik fejezet(Európa, 1997)

5 hozzászólás
psn>!

– Tudom, ki vagyok – válaszolta Don Quijote –, de tudom azt is, hogy nemcsak az lehetek, akinek magamat mondottam, hanem azonkívül még Franciaország tizenkét legnagyobb hőse és egyben a kilenc legnagyobb lovag is lehetek, mert mindazon hőstetteket, melyeket ezek együttvéve végrehajtottak, az én tetteim messze felülmúlják majd!

1 hozzászólás
atyamadár>!

…tetteknek higgyetek, ne a szavaknak.

456. oldal, Jegyzetek(Európa, 1997)

1 hozzászólás
Lélle P>!

– […] nincs olyan rossz könyv, amiben valami jó ne volna.

605. oldal, Második kötet, Ötvenkilencedik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Frank_Waters I>!

..ha rosszak a könyvek, keményebbek a kősziklánál.

II. előszó

Lélle P>!

Ruházkodjál takarosan, mert még a tuskó se látszik tuskónak, ha feldíszítik.

526. oldal, Második kötet, Ötvenegyedik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote de la Mancha · öltözködés · ruhanemű

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen
J. Goldenlane: Isteni balhé
Karl May: A sivatag szelleme
Robert Locksmith: A nagy titok
Geszer kán, a tíz világtáj ura
Vavyan Fable: Mesemaraton – Emlékfutam