Don ​Quijote 314 csillagozás

Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote Miguel de Cervantes: Don Quijote

Cervantes műve a modern regénynek nemcsak őse, hanem – mai értelemben – első klasszikusa is. Gazdag körképén ott virul a kaland középkori bűvölete, a valóságos külső világ összegezés magaslatára emelkedett mozgalmassága, de már a lélek mélyei, belső világunk azelőtt figyelemre sem méltatott tájai is fölsejlenek rajta. Sokrétű remekmű, az értelmezésnek négy évszázad óta szinte kiapadhatatlan forrása. A korszerűtlen eszményeket kergető és magasztos kudarcra ítélt Búsképű lovagnak és a valóság diadalát parlagiságával együtt megjelenítő, tenyeres-talpas csatlósának történetében örök-emberi értelmet is kap a XVI-XVII. századi spanyolság nemzeti önvizsgálata: egy történelmi korforduló válságában minden idők emberi magatartásának két alapváltozatát tárja elénk.

Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha címmel is megjelent.
Jelen kiadások közül több is átdolgozott és/vagy rövidített változat. Erre vonatkozóan lásd a tartalomjegyzéket!

Eredeti megjelenés éve: 1605

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Diákkönyvtár Európa · Mókus Könyvek Móra · Populart Füzetek Interpopulart · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom klasszikusai · Helikon klasszikusok · Klasszikus mesterek Révai · Iskolai könyvtár - Magyar olvasmányok tára · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
736 oldal · Fordította: GYŐRY VILMOS
>!
Európa, Budapest, 2011
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793162 · Fordította: Benyhe János, Somlyó György
>!
Osiris, Budapest, 2006
152 oldal · ISBN: 9633898927 · Fordította: Radnóti Miklós · Illusztrálta: Gyulai Líviusz

29 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Don Quijote · Sancho Panza


Kedvencelte 36

Most olvassa 23

Várólistára tette 286

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

sebzek>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Az, hogy tetszett, vagy nem tetszett, kiderül a végén spoiler. Ami fontosabb ennél: Releváns-e 2020-ban egy 1605-ben megjelent regény?

Don Quijote és a posztmodern.

A posztmodern – nagy vonalakban- a történetek újrameséléséből építkezik. Cervantes pedig addig megy, hogy a Don Quijote egy fiktív regény fordításának újraírt változata. Sőt, a Don Quijote második része megalkot egy saját univerzumot, amibe belevonja az első kötet történeteit, valamint – ha ez nem lenne elég- egy fiktív második Don Quijote kötetet is. Cervantes reflektál a saját regényére, és szereplői az addigi történeteikre, ezentúl bekerül a jellemfejlődésnek nevezett elem a történetbe. Don Quijote és Sancho tanulnak korábbi hibáikból, vagy legalább is emlékeznek rá, ha ugyan úgy jártak pórul, mint korábbi kalandjaik során. Ez mind kecsegtető, de csak technika.

Don Quijote és a mainstream.

Don Quijote egyetlen problémája, hogy agyára ment a sok lovagregény. Az életét nem abban a világban éli, amiben mindenki más. Mintha egy kiterjesztett valóságban lenne, ahol – ha a kamera rendesen érzékeli- a fogadó kastéllyá, a csapos vármesterré, a benne levő hölgyek pedig hercegkisasszonyokká alakulnak, és erről nemes vitézünket senki nem bírja lebeszélni. DQ annyira szeretne kóborlovag lenni, hogy kiszűri az ezt a képzetet gátló tényezőket. Ismerős ez az embertípus? Manapság tele van velük a média.

Magyarországon nincsenek sztárok. Kicsik vagyunk hozzá, de be tudjuk képzelni, hogy sokat jelent főműsoridőbe a képernyőkön ugrálni. Ha a világ lakosságát nézzük, ez távol van a sztárságtól. Pár óra alatt bárhonnan el tudod hagyni az országot, és a határon túl leválik a hírnév. Szóval van egy réteg itthon, aki a bulvárlapok tetején úszik, és híresnek képzeli magát, és azt hiszi fantasztikus dolgokat visz véghez. Vegyünk egy konkrétabb esetet. A luxusfeleség státusz olyan, mint a kóborlovagság. Csak távolabbról röhögnek ki.

Vagy nézzünk egy egészen friss példát. A tömlőssajtal sütő fickót a YouTuberól link. Nem hasonlít egy fogatlan lovagra, aki lepedőbe bugyolált szellemekkel harcol? Elég egy videó után elolvasni a kommenteket, és körvonalazódik egy DQ kaland. off

Persze ez csak a felszín.

Miért jó könyv a Don Quijote?*

Akkor kezdem a rosszal. A kalandokba elfért volna több fantázia és azt lehet mondani, hogy a nyelvileg sem olyan erős (cserébe nem burjánzik túl, mint pl. Dosztojevszkij. Ez a jobbik fajta negatívum). Viszont van egy olyan tulajdonsága, ami a mai napig a magasba emeli. Az, hogy Cervantes nagyon hisz Don Qijotéban. A kalandjai során számtalanszor megalázzák, helybenhagyják, kijátsszák a kattanását (a herceg és a hercegnő kegyetlen tréfái), majd a háta mögött nevetnek rajta a „rajongói”, akiknek annyi maradt meg az első rész elolvasása után, hogy DQ bolond (mekkora húzás!). Cervantes megérti, hogy szeretne az álomvilágában élni, pedig egyébként egy értelmes ember lenne, láttatja, hogyan alakítja át a külvilág ingereit saját szájíze szerint, érzékelteti a kudarcok után rátámadó kétséget, és az aprónak tűnő pillanatokban is új vonalakkal díszíti a szereplők arcát. Don Quijote egy végtelenül jól kidolgozott karakter, vagy mondjuk azt, plasztikus -manapság így dicsérnék.

A végére pedig azt a tényt hagytam, hogy az utóbbi negatívum miatt – szerencsénkre- az elkövetkezendő négyszáz évben is érthető marad Don Quijote és Sancho Panza kalandozása.
Ja, és tetszett.

*Miután végigolvastam a könyvet, áttanulmányoztam pár Borges esszét, és egyetértek vele. Írásom nagy nyomokban Borgest tartalmaz. Ezt pedig itt hagyom link

7 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Régi adósságomat róttam le (már megint). :)
Elsőként egyetemista koromban fogtam bele. Elég vékony kötet volt, gyanakodtam is, de csak a felénél jöttem rá, hogy én tulajdonképpen megvágott változatot olvasok. (Igaz, így is 300 oldal volt.) Aztán pár év múlva megtaláltam a kétkötetest, de nem értem a végére – és most, harmadjára végre sikerült. (Homlokát törli.) Pedig tulajdonképpen tetszett. Akkor is, most is. Mégsem könnyű olvasmány a Búsképű lovag története.
Mi teszi nehézzé? Na, ez jó kérdés.
Lassú, vontatott, elmélkedésekkel és kitérőkkel telezsúfolt? Mondhatnám, de nem mondom, mert az ilyesmi engem ritkán zavar. – Repetitív, ugyanazokat a kalandsémákat ismételgeti? Igen, de engem ez se szokott visszariasztani. – Pár száz év után már nehezen lehet fogni a komikumát? Igen, talán ezért.
Pedig ott van a regényben minden, ami a klasszikus komédiákhoz kell. Összezavarható, keverhető, tetszés szerint vegyíthető egymással mindaz, ami megszokott és normálisnak mondott világunkban szilárd határokkal bír. Hát hogyne, mikor a két főszereplő maga sem egyéb, mint az egymást kizáró szélsőségek szoros összekapcsolása.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/07/miguel_de_…

>!
Európa, Budapest, 1966
982 oldal · keménytáblás · Fordította: Győry Vilmos, Benyhe János, Somlyó György
4 hozzászólás
Sapadtribizli P>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

El sem hiszem, hogy befejeztem! Majdnem kereken 10 hónapig olvastam… Ezért is van, többek között a csillaglevonás, mert valahogy nem éreztem azt, hogy olvasnám tovább… Pedig nagyon szórakoztató tud lenni! Csak annyira laza szerkezete van, hogy ha a kalandokat összekevernénk, akkor is nagyjából koherens történetet kapnánk. Viszont így: a felsorolás olykor fárasztó és unalmas is tud lenni…
A könyv második fele jobban tetszett, valahogy változatosabb és izgalmasabb volt a kóbor lovag, és az eszes-esztelen fegyverhordozó története. A végét viszont kicsit elcsapottnak éreztem spoiler.
Mindent összevetve tehát, bár kcsit terjengős, én többnyire jól szórakoztam ezen a regényen, és pozitívan csalódtam is benne :)

Marcus>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

A világirodalom egyik legzseniálisabb műve, minden szempontból remekmű.

A történet egy elég egyszerű alaphelyzetből indul ki: egy bogaras nemes, Don Quijote túl sok, a valóságtól elrugaszkodott lovagregényt olvas, míg végül ő maga is elrugaszkodik a valóságtól. Kalandjaihoz segítőül fogadja a csak félig bogaras Sancho Panzát, és ketten együtt mindenféle, általában balul végződő kalandba keverednek.

Azonban ez a regény ennél sokkal több. A valóságok először csak Don Quijote fejében keverednek, de aztán a Sancho Panza – aki elvileg horgonyként szolgálna a valósághoz – is egyre bizonytalanabb lesz. Majd megjelenik a Don Quijote első kötete, és így az elmés nemes torzított valósága formálja a korabeli spanyol birodalmat, hogy még torzabb valóságba jussunk. Útközben aztán elbizonytalanodunk: talán Don Quijote játszik velünk, és az ő valósága a valós? Vagy az egész Cervantes mesterkedése? Vagy mindegyik? Egész köteteket lehetne megtölteni a mű elemzésével (töltöttek is), de a lényeg, hogy a posztmodern eme előfutára mókás kalandregényként, korrajzként, és sokrétű szépirodalmi mesterműként egyaránt megállja a helyét. Nem véletlen, hogy számos 20. századi író – Borges, Auster – tekint rá saját munkásságának kiindulópontjaként, vagy legalábbis fontos referenciájaként.

A rengeteg apró utalás és poén miatt azt hiszem, érdemes elolvasni a teljes változatot is.

8 hozzászólás
Papírra_vetett_gondolataim>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

A kötet elején még nem igazán számítottam arra, hogy ennek a történetnek a két groteszk főszereplője így a szívemhez fog nőni. Eleinte csak mosolyogtam rajuk, hogy mennyi mindent kitalálnak és hogy milyen lehetetlen helyzetekbe hozzák magukat. A történet végén döbbentem rá arra, hogy bármennyire is két szánni való figuráról beszélünk mégis valahogy a történet során sikerült őket magamhoz közel engednem és megszerettem őket.

Örülök, hogy a kezembe került ez a kötet, és azt hiszem máskor is fogok hallhatni a páromra, ha egy könyvet ajánl. Jó érzés, hogy most már én is ismerem a Búsképő lovag történetét, amit nagyon megszerettem ilyen rövid idő alatt is. Ezt a kötetet szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne olvasnia életében, hiszen amellett, hogy az alapműveltség része , kiváló kikapcsolódást nyújt az olvasónak.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/07/a…

Citrompor P>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

2011-ben került a birtokomba ez a könyv a pécsi, 49. Közgazdász-vándorgyűlésen, amit a Kodály Központban tartottak. Ott bukkantam rá a könyvesboltban igencsak jutányos áron, képtelenség volt otthagyni. Pár évig pihent a polcon, aztán egy kapcsolódó kihívásra ezt a könyvet választottam. (Akunyin említi Don Quijote-t egy hasonlatban a Színház az egész világban.)

A 2006-os Osiris kiadás Radnóti Miklós átdolgozása, Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész illusztrációival. Az elején nehezen szoktam meg a kusza, „keresgélő” vonalakból felépült alakokat, aztán meg egészen megkedveltem őket.

Korábban, még a gimnáziumban tanultunk a Don Quijote-ről, mint a nyugati modern irodalom egyik alapművéről, az első újkori regényről, de csak részleteket kellett olvasnunk belőle az „örök illúziók és kétségbeesett szélmalomharc” illusztrálásaként. Látom, hogy a több feldolgozás igazán változatos oldalszámú kiadásokat szült, talán elolvasok még egy bővebbet is, de ezt a vékony kiadást biztosan elolvasom még egyszer. Humoros, szórakoztató, de egyben szomorú is Don Quijote története, akit végül „bölccsé tett a halál”. Én olvasóként azt kívántam, bárcsak ne tette volna azzá.

Gólyanéni>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Amikor a világ két legfurcsább alakjával ismerkedhetünk…Amikor láthatjuk a tökéletes lovag eszményképét…Amikor hőseinknek minden nap új őrültséget sikerül kiagyalni…Amikor úgy érezzük, hogy a tébolyodottságból eleget láttunk már…
Amikor, úgy érezzük jó volt Velük kalandozni…Amikor ráérzünk, hogy a sok móka és kacagás mögött megbúvik a bölcsesség is…

KingucK P>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Ha magát a valóságot nézem:
a mai világban egész gyorsan a „sárga házban” marasztalt embrkéről szól, aki azonban a regényben úgy ahogy végigviszi „hőstetteit”.
Ha kicsit próbálom beleélni magam a helyébe:
Becsülni lehet a bátorságát és kitartását, ahogy tervét végigviszi tűzön-vizen át.

Sosem volt a kedvenc történetem.
Nem olyan régen láttam egy (alternatív) szinházi feldolgozását is, ami szintén nem nyerte el a tettszésemet. Sajnos ez a regénnyel sem változott.

Pozitívumok:
Irodalmi és történelmi utalások
Az alakok vicces ábrázolása
A hétköznapi cselekmény (úgy ahogy) érdekessé varázsolása.

csillagka P>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Ha mocsok szeretnék lenni az mondanám ezt Mikszáth jobban megírta, persze tudom van legalább háromszáz év előny Cervantes javára, de akkor is jobban tetszett a Beszterce ostroma.
Azért azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül hogy ez egy XVII. század eleji iromány és régebbi mint a Szigeti veszedelem ami mára nagyjából olvashatatlanná vált.
Itt mégis ülnek a poénok, egyes fejezeteken hangosan röhögtem ( nincs rá szó) aztán kínosan néztem félre mi is váltotta ki belőlem ezeket az érzelmeket.
Valahogy a legrosszabb Monty Pythoni világba kerültem, ahol kecske és birkanyájak vívnak halálos kardcsatákat és a szélmalom elleni küzdelem csak hab a tortán, itt mindenki számíthat a legnagyobb bátorságú bús lovagra aki szintén sok utódjával egyetemben könyvekből tanulta az életet, de azért elsősorban egy sóher lókoptató, fizetni semmiért sem szeret.
Érdekes kiránduláson jártam, igazából azt se tudom mondani, hogy nem tetszett, ha hozzáveszem az elmúlt négyszáz évet kimondottan értékálló darabnak tűnik.

>!
Európa, Budapest, 1997
468 oldal · ISBN: 9630761580 · Fordította: Benyhe János
juanito_b192 P>!
Miguel de Cervantes: Don Quijote

Az első 50 oldal után még nem gondoltam volna, hogy ennyire beránt a teljesen bolond lovag, és hűségés félbolond fegyverhordozójának a kalandjai, de mégis így történt. Azt hiszem, méltán mondhatjuk, spoiler Sancho Panzával remekül kiegészítették egymást. Kalandjaik sorrendjét akár megcserélhetjük, ugyanazt kapjuk.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

narena>!

Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,
vitéz, kóbor lovag volt ő, míg élt.
Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,
kegyelmet soha, senkitől se kért.

Az elmúlás se győzött e vitézen,
mert híre messzi századokra száll…
Igaz, hóbortos volt ő életében,
de végül bölccsé tette a halál.

Hóbortos volt, akár mindannyian,
kik többre s jobbra vágyunk itt e földön,
s halálunkig nem hagyjuk annyiban.

Legyen testének könnyű lent e börtön,
e sír! a szép erdők, mezők helyett.
Gondoljunk rá e néma hant felett!

2 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!

Lovagunk annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig mindig csak olvasott, s így a kevés alvás és sok olvasás úgy kiszárította agyvelejét, hogy végre elvesztette józan ítéletét.

Első rész, Első fejezet, 18. oldal (Európa, 1966)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
Sli P>!

– (…) igaz, hogy nem illik az embernek magamagát dicsérni, nekem néha meg kell tennem, amikor nincs körülöttem más, aki dicsérjen.

160. oldal, Második kötet - Tizenhatodik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: dicséret · Don Quijote
psn>!

– Tudom, ki vagyok – válaszolta Don Quijote –, de tudom azt is, hogy nemcsak az lehetek, akinek magamat mondottam, hanem azonkívül még Franciaország tizenkét legnagyobb hőse és egyben a kilenc legnagyobb lovag is lehetek, mert mindazon hőstetteket, melyeket ezek együttvéve végrehajtottak, az én tetteim messze felülmúlják majd!

1 hozzászólás
narena>!

Kedves jó uram, ne haljon meg, nagyon kérem, inkább fogadja meg tanácsomat és éljen még számos évig, mert higgye el, nem tehet az ember nagyobb bolondságot, mint ha így egyszerűen fogja magát és meghal, hiszen még csak meg sem ölte senki…

atyamadár>!

(…) így teljesült be rajtok is a közmondás: a gonoszok helyett gyakran az igazaknak kell szenvedniök.

54. oldal, Első rész, Hetedik fejezet(Európa, 1997)

5 hozzászólás
ppeva P>!

Falujában híres volt arról, hogy üres óráiban – s üres órái ugyancsak gyakran akadtak – rendíthetetlen hősökről írt lovagregényeket olvasott. Sokszor már a szeme fájt, a feje zúgott, de mégse hagyta abba az olvasást. Lassan még a vadászatot is elhanyagolta, kis gazdasága ügyeit sem intézte. Annyira belehabarodott az olvasásba, hogy eladogatta holdanként még a szántóföldjeit is az olvasni való lovagregények kedvéért. Teljesen a regényekben szereplő lovagok helyébe képzelte magát. Két barátjával, a falu papjával és a falu borbélyával az egyes lovagok kiválóságait vitatta meg, reggeltől estig és estétől reggelig olvasott, s a kevés alvás és a sok olvasás eredménye az lett, hogy józan ítélőképességét teljesen elvesztette már. Bűvölésekről, párbajokról, csatákról, kihívásokról, sebekről, szerelmekről, harci jó szerencséről s lovagi balsorsról álmodozott.

Sli P>!

– (…) nincs olyan rossz könyv, amiben valami jó ne volna.

605. oldal, Második kötet - Ötvenkilencedik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Frank_Spielmann I>!

..ha rosszak a könyvek, keményebbek a kősziklánál.

II. előszó

Sli P>!

Ruházkodjál takarosan, mert még a tuskó se látszik tuskónak, ha feldíszítik.

526. oldal, Második kötet - Ötvenegyedik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote · ruhanemű

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Anatole France: Lúdláb királyné
Anatole France: A Lúdláb Királynő
J. Goldenlane: Isteni balhé
Robert Locksmith: A Birodalom előárnyékában
Erich Kästner: Emil és a detektívek / A két Lotti
Charley Long: Az elfelejtett erőd
Geszer kán, a tíz világtáj ura
Jonathan Swift – Lewis Helfand: Gulliver utazásai