Úgysem ​ismered 75 csillagozás

Michelle Richmond: Úgysem ismered

Ellie nővérét, Lilát, a matematikazseni diáklányt húsz évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Hogy miért és ki volt a gyilkos, igazából sosem derült ki.
Ellie a távoli Nicaraguában találkozik Peterrel, Lila egykori matematikaprofesszorával, aki egy jegyzetfüzetet ad oda Ellie-nek. A füzet Liláé volt, benne egy azóta is megoldatlan, százéves matematikai rejtvény és megannyi titok, amelyeket a visszahúzódó Lila senkivel sem osztott meg.
Ahogy Ellie próbálja felgöngyölni a gyilkosság hátterét és megérteni a nővérét, saját életével is szembesül.
A köd éve szerzőjének új regénye egyfelől lebilincselő bűnügyi történet, másfelől pszichológiai regény, amely szerelemről, családi tragédiáról, veszteségről és árulásról szól, s a lélek legbensőbb és mélyen elásott titkait fürkészi.

Eredeti cím: No One You Know

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Tericum, Budapest, 2009
362 oldal · ISBN: 9789639633636 · Fordította: Balázs Laura

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Andrew Thorpe · Ellie Enderlin · Peter McConnell


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
EssentialHencsi P
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Egészen érdekes volt. Lassan, komótosan halad a történet, de egyáltalán nem volt unalmas. Volt benne sok matematika és sok kávé. Meg egy gyilkosság, amit jól kinyomoznak. Ez egy kicsit gyenge pontja volt a regénynek, de ilyen az élet, mondhatni banális véletlenek sorozata.
Nyugodtan olvassátok, lesznek benne komplett mondatok, amik számomra értelmezhetetlenek, de pont azért volt jó olvasni őket, mert van, aki ezeket megérti.

>!
Szédültnapraforgó
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Első olvasásom és nagyon remélem nem az utolsó az írónőtől. Elvarázsolt minden sora.
Ilyen jó krimit – a skandináv krimiken kívül – kortárs irodalomban ritkán olvasni.
Már nem emlékszem hol szereztem be, de majd egy évet csücsült a polcomon. Elllie, aki jelenleg kávékóstolással tengeti életét, Nicaraguában összefut egy matematikaprofesszorral, aki közelről ismerte a nővérét Lila-t, akit 20 éve meggyilkoltak.
Beszélgetésük után Ellie belefog a nyomozásba, mert még mindig nem tudott belenyugodni, hogy nincs meg a nővére gyilkosa.
Egy jóbarátja Andrew könyvet ír a gyilkosságról – Ellie és ő hajdani beszélgetései alapján – amit persze Ellie sérelmez és megszakítja vele a kapcsolatot, mivel kiadásra kerül a könyv.
Az időbeni ugrálások egyáltalán nem zavartak, ahogy mesél a múltról, beszélgetéseket elevenítenek fel különböző szereplőkkel, akik bármiféle kapcsolatba kerültek Lila-val.
Nagyon jól megírt történet! Persze a gyilkos személyét soha nem találtam volna ki, természetesen soha nem az, akire a legtöbb gyanú utal.
Közben sok remek idézettel találkoztam, mind az élet dolgait, mind pedig párkapcsolatok vonatkozásában.
„Egy történetnek nincs se kezdete, se vége; az ember önkényesen választja ki azt a megélt mozzanatot, ahonnan vagy visszatekint, vagy előrenéz.”
„Az ember mindenét a gyermekeibe fekteti – az idejét, a pénzét, és persze az érzelmeit, a reményeit is. Olyan sok mindenből tevődik össze egy élet, olyan nagy erőfeszítést igényel egy gyermek felnevelése. Anyaként még belegondolni is borzasztó, hogy egyetlen ember egy szempillantás alatt véget vethet az egésznek.”
„Már régen megtanultam, hogy a világ tele van groteszk és nyugtalanító, véletlen találkozásokkal, amelyek attól függően, milyen szemszögből nézzük őket, lehetnek nagyon mulatságosak vagy egész egyszerűen hervasztóak.”

3 hozzászólás
>!
nagy_anikó
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Úgysem ismered – bizony Lila halála után szembesül Ellie a ténnyel. Nemcsak a testvére „fiúját” nem ismerte, de magát Lilát sem, a szüleiket sem, de ami a legrosszabb saját magát sem.
A történet egy tipikus „Döglött akták” típusú. Húsz év után próbál Ellie utána járni, hogy mi is történt azon a napon, amikor a nővére eltűnt. Nagyon sok hamis nyom akad, amit a gyilkosságról írt könyv okozott. De Ellie kitartó, még a testvére matekfeljegyzéseit is tüzetesen átnézi. A végén válaszokat kap.
Nem egy pörgős, körömrágós krimi, sőt még a krimit is megkérdőjelezném, inkább családi drámának nevezném. Lassan, komótosan halad a cselekmény, nem unalmas, de engem most nem tudott magával ragadni. Ami nagyon tetszett az Ellie foglalkozása – kávékóstoló – ezt én is szívesen megtanulnám.

1 hozzászólás
>!
MezeiMarcsi
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Annyira vártam, hogy felpörögjön, de nagyon egy síkon mozgott az egész történet. A főszereplőket nem nagyon kedveltem meg, és nagyon zavart a Lila név. /eredetileg Purple? / Tudom, nem ez a lényeg . Sok jó dolog volt a történetben, de nem lett egyik sem kifejtve, nem volt célja a dolgoknak. spoiler ennyi? biztos van valami jelentése, de csak ennyi lett leírva. Minden az olvasóra lett bízva.

1 hozzászólás
>!
FreeAngel 
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Érdekes könyv volt. Sokáig halogattam az olvasását, valahogy nem akart sorra kerülni, csak itt várakozott türelmesen a polcon. Mást vártam. Egy izgalmas és pörgős krimire számítottam. Helyette viszont egy izgalmas, de nem pörgős, inkább lassan lüktető, de talán pont emiatt érdekes krimit kaptam, ami át van szőve családi és szerelmi drámák, tragédiák és emberi sorsok hálójával. Sokkal jobban tetszett, mintha „szabvány” krimit olvastam volna.
A matematikai vonatkozás, ami a történeten végigvonul, és ami miatt annak idején felkeltette az érdeklődésemet a fülszöveg, egészen egyedivé tette a krimijelleget, az emberi sorsokba és érzésekbe való óvatos, ám mély betekintés pedig emberivé változtatta a krimi műfaj sajátos „szárazságát”, a csupán puszta tényekre való építkezését.
Az, hogy milyen óvatosan vezeti végig az olvasót a történeten, egyben közelebb is hozza hozzá a karaktereket. Lassan bontakozik ki a múlt, és közben lassan kibontakozik a jelen (és egy kicsit a jövő) is…
Mindenképpen tanulságos és maradandó olvasási élményt nyújtott, amire emlékezni fogok.

14 hozzászólás
>!
zakkant
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Kétségtelenül van valami ebben a könyvben, ami ha beránt valakit, akkor nem ereszti. Az írónő nem él a krimik tipikus eszközeivel, nem pereg gyorsan a cselekmény, de ez a lassúság nem volt hátrány az olvasás során. Az Úgysem ismered-ben nincsenek ikonikus nyomozók és tipikus velejéig gonosz (sorozat) gyilkosok sem. Sokkal inkább családregény ez két testvérről, a megbocsájtásról, az elmúlásról, a gyász feldolgozásáról illetve néhány tanulságos részben a szerelemről is lehet tanulni.

>!
Tilikum
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Nem ez volt életem legizgalmasabb könyve, valahogy mégis magávalragadott. Csak olvastam és olvastam. Családregény, mintsem krimi, de ez cseppet sem zavaró, tetszett a könyv hangulata. Az pedig különösen jól esett, hogy több magyar vonatkozás is volt benne.

>!
kávésbögre P
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Nagyon tetszett, egyben van a sztori, csavarokkal. Nem az a „homlokra csapós” könyv, inkább úgy dobja be a csavarokat a szerző, mintha fogná a kezed, és egy ösvényen vezetne: tudod, hogy most itt történni fog valami, de nem rohan, nem kapkod, csak vezet. Nekem jobban tetszett, mint A köd éve.

>!
Dettig
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Már nagyon vártam az írónő újabb regényét. Ez a könyv is nagyon-nagyon jó, de nekem egy hajszálnyival kevésbé tetszett, mint a Köd éve.
Lila halálának mikéntje végül persze kiderül, amolyan Michelle Richmondos módon, szépen, csendesen, minden felhajtás nélkül. :)

>!
bmgrapes I
Michelle Richmond: Úgysem ismered

Jól kidolgozott karakterek, izgalmas történet, érett nyelvezet, tökéletes nézőpont mind a mesélő, mind az idő vonatkozásában.
bővebben a blogon:
http://bmgrapes.blogspot.hu/2016/05/rr-regenyes-recenzi…


Népszerű idézetek

>!
eeszter

A Henryvel folytatott legjobb beszélgetéseim is mindig az éjszaka közepére estek. A napfelkelte valahogy véget vet a bizalmasságnak; a sebezhetőség, amit az emberek az éjszaka közepén tanúsítanak, a csillagokkal és holddal együtt elenyészik.

165. oldal

>!
eeszter

Amikor Lila megakadt egy problémán, a papírt, amelyen dolgozott, fejjel lefelé fordította. – Segít, hogy új nézőpontból lássam – magyarázta. – Így minden egyes számjegyre, szimbólumra külön-külön kell koncentrálnom. Olyan, mintha valaki másnak a szemével látnám a problémát. Néha pontosan erre van szükség az áttöréshez – egy teljesen új perspektívára.

110. oldal

>!
EssentialHencsi P

A listán a második tétel a Poincaré-sejtés volt: Minden egyszeresen összefüggő zárt háromdimenziós sokaság homeomorf a háromdimenziós gömbbel.
Hosszú ideig meredtem a mondatra. Halványlila gőzöm sem volt róla, mit jelenthet. Elképesztett, hogy Lila – akivel ugyanazon a genetikai állományon, szerető szülőkön, kiváló iskolákon, Russian folyó parti nyári hétvégeken osztoztunk – képes volt felfogni ennek a mondatnak a jelentését.

>!
Niki_

Az ember önkényesen választja ki azt a megélt mozzanatot, ahonnan vagy visszatekint, vagy előrenéz.

>!
bmgrapes I

A matematikus olyan gépezet, amely a kávét tétellé alakítja.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé · matematikus · Peter McConnell
>!
eeszter

Tudta, hogy Thomas Edisonnak a saját bevallása szerint éjszakánként csupán három óra alvásra volt szüksége? Azért találta fel a villanykörtét, hogy az emberiségnek ne kelljen az idejét ágyban pazarolnia.

256. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Edison
>!
kiA_S

Minden történet kitaláció, ami ki van szolgáltatva a szerző szeszélyeinek. A másik oldalon lévő közönség számára a szavak valamiféle szigorú elkerülhetetlenséggel masíroznak előre – mintha a történet csak egyféleképp létezhetne: úgy, ahogy meg van írva.
Egy történetet azonban soha nem csak egyféleképpen lehet előadni. Valaki kiválasztotta a kezdetét és a végét. Valaki kiosztotta a hős vagy hősnő, valamint a főgonosz szerepét. Minden egyes választás a többi, végtelen számú lehetőség rovására történik. Ki dönti el, hogy a történet melyik verziója igaz?

27. oldal

>!
Agymanó

Számomra az élet egy házra hasonlított, amelyen csendesen osontam végig, vigyázva, nehogy véletlenül felkavarjam a port, vagy nekiütközzek egy bútordarabnak. Henry pont ellenkezőképpen viselkedett – kinyújtott kézzel vonult végig az életen, minden egyes dolgot felkapott, kezében a súlyukat méregetve, falakon dörömbölt, hogy megtapasztalja az ellenálló képességüket.

140-141. oldal

>!
könyvmolygirl

Néha úgy éreztem, mintha a könyvek és az élet egyfajta furcsa origamit képeznének, amelynek bonyolult hajtásvonalai és titkos árnyékai olyan szétválaszthatatlanul összekacsolódnak, hogy lehetetlen különbséget tenni köztük.

359. oldal

>!
Chivas

Egyetértettem Henry David Thoreau-val, aki a jó sétáról azt írta: „Sétálj úgy, mint a teve. Ez az egyetlen olyan teremtmény, amelyről az a hír járja, hogy járás közben is kérődzik.”

Kapcsolódó szócikkek: Ellie Enderlin · Henry David Thoreau

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Rose: Sikíts értem
Nalini Singh: Vonzódás
Michael Connelly: Az Echo Park titka
Rachel Vincent: Rogue – Latrok
J. D. Robb: Halálos rejtekhely
Karen Rose: Vigyázz rám
Karin Slaughter: Sikoly
Darynda Jones: Második sírhant
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt