Erica ​szerepében 78% 56 csillagozás

Tetszett a történet. Egy lányról szólt, akit nevelőapja már egészen kicsi korától a
„nagy” átverésre készíti fel, amivel a terveik szerint milliókat kaszálnak. De ahogy
az lenni szokott, homokszem kerül a gépezetbe…
Amikor Violet átveszi Erica helyét egyre többször hallgat a szívére. Nem tudja mit
tegyen, okozzon megint hatalmas fájdalmat annak a nőnek, aki már így is rengeteget szenvedett a lánya elvesztése végett. Vagy pedig hallgasson az eszére és hajtsa
végre a tervet, amire évek óta készülnek a nevelőapjával…
Jó kis könyv volt, bár a vége az kicsit olyan semmilyenre sikerült, de ettől függetlenül
nem bántam meg, hogy olvastam.

Annyival többet ki lehetett volna hozni a történetből… legalábbis szerintem. Az egy dolog, hogy van pár logikai bukfenc a könyvben spoiler, de Sal esetében már konkrétan idegesítő volt, hogy spoiler. Violet-et nagyjából meg tudtam érteni, hiszen így nőtt fel, ezekkel az elvárásokkal, spoiler, a végén azért örültem, hogy a spoiler. Egyébként Erica spoiler.

Ez a könyv engem igazán megérintett. Már eleve a sztori önmaga egyedülálló. Semmi sablonosság nem volt benne.Ez a könyv néha felbolygatja magát az olvasót is, hogy Erica kicsoda. Erica vagy Violet. A történet ugyebár arról szól ,hogy egy lányt, akit Erica szerepére szántak egész életébe beépül, csak hogy megszerezhessen egy felbecsülhetetlen dolgot. Azt hinnénk ,hogy Violet tökéletes erre a szerepre, hisz az elején határozott céljai vannak. Aztán ahogy kezdenek az emberek közeledni hozzá, úgy megkapja azt, amit egész életében nem kapott meg. A szereplők nagyon jól ki voltak találva. Kivételesen egy olyan ifjúsági könyv, ahol fontos szerepet játszik a szülő-gyermek kapcsolat, még ha nem is voltak vérrokonságba. Az álomfiú se volt igazi álom ,hisz egy percig se lett magasztalva James macsó, helyes vagy éppen megszégyeníthetetlen gavallér. Még is, bár több ilyen fiú szereplőről olvasnék. Az, hogy Erica/Violet ugyanúgy barátkozik a menőkkel, mint a kevésbé menőkkel ez is azt mutatja be, hogy bizony létezik aranyközépút is.
Igazából a vége az egyetlen, mai nem tetszett. Lezáratlan volt. Persze, hogy kis csalódás érzet volt bennem. Aztán tovább pergettem a gondolataimat és rájöttem ,hogy ennek a történetnek sehogy sem lehetett volna happy end a vége. Lehet, ha kapunk a sokkal távolibb betekintést Violet jövőjébe talán tudtunk volna valamit. Érthető volt így jobban átgondolva, hogy miért ez lett a vége. Én úgy gondolom ,hogy nem is egy sziporkás történetet akart adni a kezünkbe az írónő. Sokkal inkább beakarta mutatni, hogyha valaki a rossz útra is tér, képes megváltozni, ha úgy akarja. Viszont felelni kell a következményekért. Minden könyvnek van valami üzenete, nem véletlenül íródik. Illetve a végtelenül szerelmes történeteknek, igaz csak annyi az üzenetük ,hogy ne szalaszd el a szerelmet. Viszont ennek a történetnek teljesen más üzenete van. Amit emésztgetni kell és el kell ismerni az írónő munkáját. Élveztem minden egyes sorát. Ha nem lett volna a vége olyan, amiért befejezetlenül érzem (pedig mindig rájövök ,hogy más véget nagyon nehéz adni) még kedvenc is lett volna.

Ifjúsági, egy 17 éves főszereplővel, ergo mélyre szántó gondolatokat ne várjon, aki elolvassa :)) Könnyed kis történet, nincsen ebben semmi nagy dráma vagy hihetetlen feszültség….jut eszembe….ki tette rá a thriller címkét??? o.O
Noha Violet szinte egész életében arra lett trenírozva, hogy a lehető leghitelesebben eljátssza Ericát, megtanulta, hogyan kell hiteles szélhámosnak lenni, hogyan kell zárat feltörni, igazi koponya volt matekból, mégis a szívére hallgat legtöbbször és ezzel meg is kezdődnek a bonyodalmak. Bírtam Violetet/Ericát spoiler
A befejezés borítékolható volt, spoiler

Egyszer olvasós könyv volt, végre nem a megszokott sablonokkal “rombolja” a szerző az olvasót, így élvezhető is.

https://poklanyolvas.blog.hu/2021/07/30/michelle_painch…

Nem értem miért kapott viszonylag alacsony százalékot ez a könyv, szerintem baromi jó. Engem magával ragadott az elejétől a végéig. Violet hihetetlen jól felépített karakter: intelligens, figyelmes, de óvatos is. Elgondolkodtató volt arról olvasni, hogy végül rájön: ő is „csak” egy normális életet akar, de nem tudja, hogy tudná ezt összeegyeztetni az eddigi életével és a feladatával. Az pedig, hogy az írónő milyen szépen mutatja be a családi és baráti kötelékek bonyolultságát, külön dícséretet érdemel.

Olvasmányos stílusban íródott, érdekes könyv. A történet egy lányról szól, akit arra neveltek, hogy egy milliomos család eltűnt kislányának helyét átvegye. Nem rossz ő, csak egész életében tartozni akart valahová, így a megfelelési vágy miatt hallgat csaló nevelőapjára. Erika szerepébe kerülve függetlenebb lesz, kinyílik számára a világ, megismer olyan dolgokat, amiket előtte nem. Felfedezi a családi és baráti szeretetet.
Végig vártam, hogy majd lesz egy nagy fordulat, fejben lejátszottam, de nem az történt, amire vártam. A könyv eleje elég alaposan kidolgozott, míg a végét szerintem összecsapta az író. Ettől függetlenül megérte elolvasni.

Nem volt ez rossz, de olyan jó sem, mint amit kilehetett volna hozni belőle az alapsztori szerint. Emiatt hamar alászáll az olvasási élmény a tizenkettő egy tucat young adult történetek szintjére.

Nagyon szeretném azt írni, hogy ez a könyv teljesítette az elvárásaimat, de akkor hazudnom kellene… Az írónő okosan kialakította a keretet, viszont egyáltalán nem adott „életet” a történet soraiba. Hiányzott valahogy belőle a spiritusz, és az a hajtóerő, amelyet egy ilyen thriller-krimiszerű olvasmánynál elvárnák. Talán még az első pár fejezetet sikerült ütősre, hatásvadászra felépítenie, viszont ahogy haladtam előre, leeresztett a cselekmény és a karakterek is… Annyira reménykedtem, hogy nem megy át abba tipikus szerelmes, gimis, bálozós vonalba, ez mégis megtörtént. A vége is szerintem elég kiszámíthatóra sikeredett, már az első soroknál lehet sejteni, hogy mi lesz a végkifejlet.
Bővebb értékelés: http://varazstinta.blogspot.hu/2017/09/egy-verbeli-csal…

Nekem olyan egyszer olvasós könyv volt…