Így ​lettem 93% 755 csillagozás

Egy maximalista nő önéletrajza . Én nagyon szerettem olvasni, mert Michelle hangvételéből sugárzik az őszinteség, a megbízhatóság.
Szerintem nagyon jó a könyv felépítése. Ír a gyermekkoráról, az egyetemi éveiről, arról amikor és ahogy megismerkedett Obamával. Ír az esküvőjükről, ír sokat Obamáról és a családjukról illetve arról, ahogy Obama elnök lett. Majd pedig ír a Fehér Házban eltöltött két elnöki ciklusról.
Tulajdonképpen onnan kezdett nagyon tetszeni, amikor megismerkedett Obamával.Ami nagyon megfogott a könyvben az, ahogy arról beszél, milyen first ladynek lenni. Az előnyök mellettt milyen lemondásokkal jár. Egyáltalán milyen az élet a Fehár Házban.
Érdemes elolvasni, mert sok érdekes dolgokról beszél nagyon olvasmányosan és hitelesen. Egyébként pedig mindannyiunk számára motíváló könyvről van szó.Hiszen egy valóban különleges nő nem átlagos gondolkodásmódjáról és kivételes életéről szól.(Körülbelül ugyanígy éreztem Edit Éva Eger könyveivel kapcsolatban is.)

„…ha elbújunk, és nem határozzuk meg mi önmagunkat, igen gyorsan és helytelenül mások fognak definiálni bennünket.”

Michelle Obama életrajza annyira motiváló és iránymutató, hogy értékét sem csillagokban, sem szavakban nem tudom igazán kifejezni. Az Így lettem ugyanis nemcsak egy nagyszerű önmaghatározó írás, hanem kiemelten fontos értékek képviselője is. Ha már néhány mondatán elgondolkodunk, és egy-két dolgot be tudunk belőle építeni a saját életünkbe, már az reményt, erőt és önmagunkba vetett hitet adhat.

Ahogy a könyv minden egyes mondata, úgy a címe is tökéletes, hiszen az írás valóban ennek a kivételes nőnek az útját mutatja be, amelyen járva a láthatatlanságból megteremtette önmagát, és vált egy olyan first lady-vé, aki megfoghatatlan pozícióját arra használta, hogy kiemelten fontos társadalmi ügyek mellé álljon. A fekete nőként sokszoros hátránnyal induló Michelle megmutatja, hogyha hallatjuk a hangunkat, és kiállunk erkölcsi értékeink mellett, igenis többek lehetünk. Megtudhatjuk, hogy a kényszeres listaírogató lányból, akit hajt a teljesítménykényszer, és elsősorban saját magának akarja bebizonyítani, hogy ő bizony elég jó, hogyan vált az egész világ példaképévé. Ugyanis az életrajzát olvasva egy cseppnyi kétség sem férhet hozzá, hogy ő igenis példakép, méghozzá a legkiválóbb fajtából, aki erkölcsi tisztaságával, méltóságával és másokért tenni akarásával kiemelkedik közülünk. Hiteles hangú írásában azonban korántsem festi a tökéletesség látszatát, nem titkolja származását, vagy azt, hogy a jogi pálya egy téves út volt számára, ahogy azt sem kendőzi el, milyen nehéz volt az anyaságot a munkával, majd a politikával összehangolni. Ennek a bátor, erős és tiszta szívű nőnek az élete megmutatja, hogy nem az a lényeg, honnan jöttünk, milyen neműek vagy épp bőrszínűek vagyunk, hanem az, akikké válunk.

Nagyon jól indult, csodálatosan írt a gyerekkoráról, az egyetemi évekről, és bár tudtam, mi a vége, izgultam minden egyes fordulópontnál. Aztán volt egy rész, amikor kicsit eluntam, de aztán a vége megint szuper volt, igaz és szívhez szóló. Nagyon fontosak ezek az értékek, amiket Michelle Obama közvetít, és nem csak Amerikában. Hitet és elszántságot kaptam tőle, hogy nem szabad annyiban hagyni, rendületlenül kell menni előre azért, hogy ne a Trumpok világa legyen körülöttünk, hanem az Obamáké.

Ablak egy emberre. Meleg, őszinte és hihetetlenül személyes, mint egy igazán szeretetteljes ölelés. Olyan, mintha „csak” beszélgettem volna Michelle Obamával. A hangja, az intelligenciája, a nyitottsága minden oldalról megérintett. Megtiszteltetés volt olvasnom.

Sokat hallottam Michelle Obama könyvéről, hogy mennyire jól megírt és inspiráló. Szerencsére én sem csalódtam. Ugyan lassan haladtam vele.
De azt ki szeretném emelni, hogy számomra nem is a tartalma volt igazán különleges és megragadó, hanem a közvetlen, őszinte hangneme. Természetesen a Fehér Házról és mint First Lady tevékenységéről szóló részek is érdekfeszítőek voltak, de összeségében a legfontosabb mondat az egész könyvből számomra két szóból állt: Fontos vagy!
Köszönöm mindenkinek, aki ajánlotta. ♥ Örülök, hogy olvashattam.

Kedves Michelle, így lettem én érzékenyebb a világ dolgaira – a hangod, a vallomásod által…

Már Barack Obama regnálása alatt is egy végtelenül szimpatikus, okos nőnek tartottam, amelyet a könyvével maximálisan alátámasztott. Ugyan Ő volt az Amerikai Egyesült Államok 44. first ladyje, mégis oly' sokszor magamra ismertem a történetében. Magam is jogász végzettségű vagyok, a munkámat büszkén végzem, mégis egyre többször megfordul a fejemben, hogy boldoggá tesz mindez? Elég nekem? Ott vagyok, ahová tartottam vagy a cél időközben megváltozott? Hogyan vihetnék tartalmat, értéket a munkámba? Mit tehetek a közjóért?

Olyan messziről indult és elképesztő, hogy hova jutott az intelligenciája, a kitartása révén. Mennyire őszinte, amikor azt mondja, hogy a gyermekkori szeretet és a magasabb elvárások mennyire ösztönzőleg hatnak. Felemeli a hangját az oktatás reformja mellett, felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a színes bőrűek, a nők taníttatása és hangsúlyozza, hogy nem feltétlenül a tanulmányi eredmények határoznak meg egy sikeres embert, hanem a rátermettsége és egyéb kompetenciák.
Lobbizik az egészséges életmód, a mozgás fontossága mellett, mindebben tevékeny, aktív szerepet vállal és szociális érzékenységét bizonyítandó, komoly változásokat ér el a veteránok és családtagjaik foglalkoztatása, rehabilitálása terén. Több, komoly fegyveres összecsapás következményeként szigorítaná a fegyvertartás szabályait és olyan édesanyákat támogat, akik fegyveres leszámolások során vesztették el gyermekeiket.

Tehát mindamellett, hogy az elnököt övező felhajtás közepette igyekszik megóvni családja magánéletét, a lányai egészséges fejlődését próbálja a legoptimálisabb mederben tartani, szerető, a férjét maximálisan támogató feleség marad, aki számára a first lady szerepe nem merül ki a csillogó estélyi ruhák és a protokolláris rendezvények, látogatások élvezetében, hanem – ugyan a politika mocskától távol maradva, de – aktívan részt vesz a számára is fontos projektek megvalósításában.

Michelle Obama egy igazi példakép, hiszen okos, bátor, kellőképp önfejű, aki nem mindig azt teszi, amit kell, hanem sokszor inkább azt, ami helyes. Megoszt velünk sok titkot, mégsem bulvárosodik el a könyv és ugyan a politikát igyekszik kizárni az életéből, az igazságtalanság mellett mégsem tud elmenni szó nélkül.

A kedvenc könyveim közé nem feltétlenül a történet miatt került be, hanem a közvetlen, őszinte hangvétel miatt: a teherbeesés nehézségeitől kezdve, egy szeretett családtag elvesztésén át, a királynővel történő találkozásig mindenről úgy mesél, ahogy azt egy chicagói fekete lány megélte. Az a lány, aki számára a legédesebb kikapcsolódás még mindig az, ha a háza verandáján elmajszolhat egy sajtos pirítóst.

Michelle példakép lehet mindnyájunknak. Úgy gondolom, hatalmas volt rajta is a nyomás, amikor Amerika első színesbőrű first ladyje lett. Emlékszem A komornyik című film végére, hogy mennyire boldogok voltak, amikor ők kerültek ki győztesen a szavazásból.
Michelle élete sem volt könnyű, de küzdött, hogy azzá válhasson, akivé mindig is szeretett volna: egy csupaszív, együttérző és gondoskodó nővé, aki mindezek ellenére nem tartja sem tökéletesnek, sem feljebbvalónak magát senkinél.

Nem valószínű, hogy kézbe vettem volna, ha a férjem nem dicséri annyira. Többször is rákérdezett, olvastam-e már, mert nagyon érdemes elolvasni. Ráadásul pont kerestem 'Í' betűvel kezdődő könyvcímet, így gyorsan előre is ugrott a várólistámon.
Nagyon érdekes és meglepően jól megírt könyv. Rendkívül érdekes, amit a gyerekkoráról, az iskoláiról, magáról az amerikai mindennapi életről írt.
A Fehér Házban töltött „börtönévek”-ről ugyanaz jutott eszembe, mint mikor az angol királyi családról olvasok – aranykalitka! Mennyire nem szeretnék egy ilyen végletekig szabályozott, teleprogramozott, ellenőrzött, őrzött életet. Michelle se szerette, nem ő választotta, nem volt könnyű neki alkalmazkodni ahhoz az életformához, amibe belekényszerült. Ő nem ilyen életet akart, tervezett, de a férje ambíciói, tehetsége miatt elfogadta. Próbálta kihozni belőle a legtöbbet, amit csak lehetett, miközben igyekeztek megvédeni a lányaikat minden negatív hatástól.
Sokat hallottam már persze az amerikai választási rendszerről, legfőképp választások idején, de belülről bemutatva még borzasztóbb az egész, mint ahogy kívülről elképzeltem.
Érdekes volt ezt a könyvet épp most, az idei amerikai választások idején olvasni. Megjelenik a könyvben mind Trump, mind Biden. Trump már Obama idején sem volt egy kedves, szimpatikus ember – ellentétben Bidennel.

Michelle Obama önéletrajza rendkívül olvasmányos, érdekes és inspiráló. Megismerhetjük az egykori first lady gyermekkorát, iskolás majd egyetemista éveit, Barackkal való találkozását, lányaik születését, bepillanthatunk a kampány kulisszatitkaiba, kísérhetjük figyelemmel mindennapjaikat. Mindezt olyan érzékletesen megírva, hogy bizony már szinte én is ott éreztem magam például a szobában a választás éjszakáján, ahogy a család az eredményeket várja. Ott izgultam már én is velük akkor. Látjuk aztán a fehér házbeli eseményeket, érdekes mindennapokat, örömöket, nehézségeket, nemtelen, aljas támadásokat. Nagyon szerettem ezt a könyvet, és borzasztóan elszomorító belegondolni abba a kontrasztba, amit az Obama család elnöki regnálása után a Trump nevű futóbolond művel és képvisel.

Amennyire vártam ezt a könyvet, annyira nem haladtam vele. Sok érdekességet meg lehetett tudni az amerikai elnökség hátteréről,azok a részek tetszettek is, de nekem nagyon sok volt a gyerekkoráról elmesélt részletek.
Barack-ot szimpatikusnak találtam, mindenképp el kell olvasnom az ő könyvét is, hogy az ő szemszögéből is megismerhessem a felemelkedésének a történetét.