Becoming 94% 23 csillagozás

Nehéz bármit is írni erről a könyvről. A legnagyobb take-away számomra az, hogy Barack Obama egy mennyire kivételes, különleges ember. És hogy mennyire kivételesnek kell lenni ahhoz, hogy valaki az ő párja legyen…

Sokat sírtam ezen a könyvön, sok minden annyira megérintett. Michelle élményei egyediek, és mégis annyira univerzálisak, hogy sok mindenben tudtam azonosulni vele, kezdve azzal, hogy valaki közli veled, hogy nem vagy elég jó ahhoz az egyetemhez, ami a szíved vágya, addig, hogy fogalmad sincs, hogy mihez kezdj az életeddel, és hogy változtatni akarsz a világon, jobbá tenni. Átsüt az egész könyvön Michelle országa iránti szeretete, amivel szintén nagyon tudok azonosulni (mármint szintén nagyon szeretem az USA-t), és ami miatt szintén nagyon szerettem.

A sztorik azok, amik a legjobbak voltak. Ahogy ellátogatott veteránok kórházába, vagy Maliával kisurrant megnézni a Fehér Ház fényfestését, vagy az, ahogy megismerkedtek Barackal (azon hangosan fölnevettem :D). Az utószó is nagyon ütős volt. spoiler

És persze arra is nagyon jó volt ez a könyv, hogy tudatosítsa azt, hogy tényleg a történelmet láttuk kibontakozni a szemünk előtt, amikor Mr. Obamát megválasztották. Nekem ez sose volt olyan nagy szám, mert oké, fekete, az első fekete elnök, de azt hiszem itt Mo-n nekünk nem okoz akkora problémát, hogy valaki fekete-e vagy sem spoiler, ezért én sose gondoltam ezt akkora számnak, de valahogy annyira kontextusa helyeződött ez az egész most. Igenis rohadt nagy szám, és nagyon jó irány volt az is, hogy az Obama házaspár hangsúlyt fektetett a racial diversity-re is (ez most nem jut eszembe magyarul).

Nem nagyon szoktam memoárokat olvasni, és ha nincs a Nincs idő olvasni kihívás, talán soha nem kerül a kezembe ez a könyv. Pedig nagy kár lett volna kihagyni.
Az első szó, ami eszembe jut róla, az az inspiráló. Végtelenül, az utolsó soráig. Úgy, hogy közben megmaradt szórakoztatónak, lebilincselőnek, és sokszor úgy meg tudott érinteni, hogy potyogtak a könnyeim. Ugyanakkor visszaadta kicsit a hitemet a politikában, abban, hogy lehet tényleg úgy is vezetni egy országot, hogy a vezetői a jobb jövőt tartják szem előtt. A mai bonyolult világban az is fontos üzenet volt számomra, hogy van remény, van fény az alagút végén, talán egyszer el tudunk oda jutni, hogy valakit nem az alapján ítélnek meg, hogy milyen a bőrszíne, a vallása, esetleg nő, vagy férfi, milyen a nemi identitása, és még sorolhatnám.
Ez a könyv inspirált abban, hogy bárhonnan jövünk, bármilyen nehezek a körülményeink, szorgalommal, kitartással és nem utolsósorban tanulással megvan a lehetőségünk arra, hogy előre lépjünk, hogy többet elérjünk. És hogy mindemellett maradhat arra is erőnk, hogy segítsünk másoknak.
Egy rendkívül szimpatikus nőt, családot ismertem meg a könyv lapjaiból. Barack Obamára mindig is felnéztem, köszönhetően a könyvnek pedig a hátterébe is beleláthattam. Azt is láttam, hogy mekkora teher, felelősség egy országot vezetni, amikor gyakorlatilag a világ eseményei, egy tragédia is személyes érintettségűvé válhat egy ilyen helyzetben. És milyen nehéz az is, hogy közben megmaradj teljes értékű tagjának a családodnak, barátnak, biztosítsd azt, hogy a gyerekeid az adott őrületben, amikor minden mozdulatodat a titkosszolgálat őrzi, minden lépésedet mások tervezik meg, a lehető legnormálisabb neveltetést kapják, és lehetőségük legyen megélni a gyerekkorukat, a tinédzserkorukat.
Annyi mindent viszek magammal ebből a könyvből, hogy egy ilyen értékelés keretei nem adják meg a lehetőségét annak, hogy mind le is írjam. Jobb elolvasni, hogy mindenki átélhesse ugyanezt az élményt.

Előre jelezném, hogy a fél csillagot csupán azért vontam le, mert én még rengeteg mindenről olvastam volna benne (persze azzal olyan jó 600 oldalasra duzzadt volna az amúgysem apró könyv, de hát az kit érdekel…:D ).
Egyébként akár 10 csillagot is adnék rá, hihetetlenül hatásos, jól megírt, szívet melengető könyv. Imádtam minden sorát. Van néha az az érzés, amikor azért szeretnél már olvasni, hogy egy kicsit minden jobb legyen, megnyugodj. Hát ez a könyv olyan. Hiába szól a fekete, nő, feleség, anya, first lady szerepekben megélt félelmekről, nehézségekről, egyszrűen olyan, akár csak egy oldalt is olvasni, mintha egy bölcs nagymama azt mondaná, hogy „nyugi, minden rendben lesz!”. Kellemes olvasmány, amellett, hogy tanulságos és erőt ad. Ami engem leginkább meglepett, hogy Michelle mennyire nem akarta az elején spoiler hogy a férje politikai pályát válasszon.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, bármilyen nyelven! :)
Muszáj őszinte értékelést írnom, ezért szóvá kell tennem azokat a dolgokat is, amik hiányoztak számámra. Az elején a gyermekkorról szóló rész hosszúnak tűnt, aztán fokozatosan megértettem, hogy miért, majd a legvégén megint kicsit túlzónak ítéltem, ugyanis sokkal kevesebb jutott a – számomra sokkal érdekesebb – First Lady-ként töltött időkre. spoiler
Emellett Barackról, pontosabban a kapcsolatukról is szívesen olvastam volna többet, azon kívül, hogy Michelle mennyire szereti őt, mert ilyen, meg olyan. Nekem hiányzott belőle az a meggyőzés, hogy igen, ez egy olyan férfi, akiért megéri ez a rengeteg macera, a sokminden feladása stb. . spoiler Persze, érthető, hogyha azt inkább megtartotta magának, személyes élménynek, hiszen ez teljesen a magánéletük, de mivel annyira közvetlen a könyv, szerintem simán belefért volna :)

Korábban olvastam a Peter Slevin féle „életrajzot”, így már tudtam mire számíthatok. Nem véletlen, hogy a könyvre olyan sokan vártak, a First Lady életútja szerintem fantasztikus, ehhez sokat hozzátett a családja és az ambíciózus személyisége, dehát ebből is látszik mennyi mindenre képes az ember (bár ahhoz nem kis szerencse kell, hogy az USA eljövendő elnökével randizzon az ember). A Világnak több ilyen szuper hölgyeményre lenne szüksége, akik példát mutatnak és inspirálják az embereket. Remélem továbbra is folytatja, amit elkezdett! Én nagyon szerettem a könyvet!

Rendkívül inspiráló önéletrajzi írás. Végtelenül szimpatikus nő lehet Michelle Obama, és nem tudom, mekkora segítséget kapott a könyvéhez, de olyan olvasmányos, intelligens írás, aminek minden sorát öröm volt olvasni. Érdekes volt bepillantani az amerikai politikába, a Fehér Ház életébe, megismerni ezt a különleges házaspárt, akik bámulatosan, a legapróbb elemektől kezdve jutottak el a csúcsra. Michellenek is oroszlán része van Barack Obama sikerében, ez nem kérdés.

Lebilincselo, erdekes oneletrajz az elso fekete amerikai elnok felesegetol, melybol megismerhetjuk egy lenyugozo egyeniseg eletet es `mellekesen` tortenelni esemelnyeknek lehetunk tanui.

Ez egy baromira hosszú könyv. Hallgatva majdnem 20 óra. Vagyis: ráfért volna egy szigorú szerkesztő, mert néhol kissé redundáns. Emellett olykor úgy érzem, ez egy kampánykönyv, ez egy 8 évet igazoló könyv, és Michelle néha kicsit túlságosan is csak a szép és jó dolgokat mondja el a történetből. Mindezek ellenére gazdagabb lettem azáltal, hogy végighallgattam, amit mondania kellett, mert így képet kaptam róla, milyen is az élet odaát, mennyi árnyalata van a rasszizmusnak és az egyenlőtlenségnek.

Nagyon vártam ezt a könyvet, komoly elvárásaim voltak a sok jó kritikát olvasva. Sokszor viszont ez után szokott csalódni az ember igazán, de ezúttal nem így lett. Michelle Obama (amennyiben tényleg ő írta), ügyes érzékkel nyúl a szavakhoz. A könyv hossza ellenére is nagyon olvasmányos, a fejezetek végén mindig izgatottan vártam a következőt. Az én életem nagyban eltér az övétől, mégis tudtam azonosulni a félelmeivel, döntési helyzeteivel. Igazán inspiráló volt, hogy megosztottam egész életútját, a számára fontos embereket, akik formálták a világról és magáról alkotott képét. Csodálatos volt végigkövetni, hogy egy to-do listás lányból, az ösztöneire, szívére hallgató nő lett. Tetszett, hogy milyen emberi és nem próbálta meg beállítani magát tökéletesnek, vagy különlegesnek (pedig valójában nagyon is az). Mrs. Obama egy kellemes reménysugár, aki számára az elvei fontosabbak az anyagi juttatásoknál, aki nem engedte, hogy származása, bőrszíne visszatartsa őt vágyai elérésétől. Hozzá kell tennem, hogy csodálatos támogató családban nőtt fel és pont abban az időszakban, amikor komoly változásokon ment keresztül Amerika. Több olyan intézménnyel melyek kifejezetten támogatták a tehetséges afroamerikaiak szakmai-szociális előrehaladását. Mindenesetre ezek nem vesznek el a volt First Lady érdemeiből.

Mikor elkezdtem, őszintén nem gondoltam volna, hogy különösebben tetszeni fog; nem véletlen nem olvasok soha (ön)életrajzokat. Távol áll a fantasy világától, ami az általam kedvelt irodalom 98%-át adja. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Elképesztően jól megírt (igaz, komoly csapat áll mögötte, de ez mit sem vesz el az értékéből), szórakoztató, izgalmas, egyidejűleg vicces és komolyan elgondolkodtató könyv. Tekintve, hogy rettenetesen távol áll tőlem a politika, majdnem minden részletet az újdonság varázsával fogadtam be, kivéve néhány apróságot, amiknek nagyon vártam a felbukkanását, és nagyon örültem, hogy beleírta őket Michelle a könyvébe: a melegházasság legalizálása, a királynővel való találkozás(ok), Lin és a Hamilton, James és az a bizonyos carpool karaoke epizód, és természetesen Ellen – látványosan az utolsó fejezetre szaporodtak meg az olyan említések, amikről már én is tudtam. Ennek ellenére mégis legalább annyira, ha nem még jobban élveztem az előtte álló fejezeteket: egyszerre éreztem, hogy Michelle Obama különleges és a legkisebb mértékben sem hasonlít hozzám, és azt, hogy tulajdonképpen Michelle Obama, bizonyos értelemben, szinte én vagyok. Nyilvánvalóan ez volt a könyv egyik fő célja is, tehát elképesztően jól sikerült. Amennyire különbözünk egymástól, annyira hasonlítunk is – Michelle Obama és én, egy fekete amerikai és egy fehér európai, két random ember a világ két pontjáról. Mindenkiben ott lapul valami, ami összeköti másokkal, és ezt Michelle önéletrajzi könyve csodálatosan megvilágítja. Szót emel a fiatalokért, a nőkért, a kisebbségiekért, és tulajdonképpen mindenkiért. Olyan optimista, motiváló szemléletet közvetít, miszerint érdemes küzdeni és tenni másokért, egy jobb világért. Nem csak akkor, ha te vagy az Egyesült Államok elnöke, de akkor is, ha csak egy gyári munkás, egy egyetemista, egy háziasszony, egy zongoratanár, egy 'senki' vagy. Ha másért nem is, már ezért az őszinte és megindító inspirációért szívesen nagy ölelésbe zárnám az egykori FLOTUSt. Van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára olvastam ezt a könyvet.