Kleopátra ​lánya 43 csillagozás

Michelle Moran: Kleopátra lánya

EGY HERCEGNŐ TÖRTÉNETE, AKINEK BÁTORSÁGA ÉS ÉLNI AKARÁSA MÉG IZGALMASABBÁ ÉS DRÁMAIBBÁ TETTE A KORT, AMELYBEN ÉLT.

Egyiptom elestével Marcus Antonius és felesége, Kleopátra királynő önkezével vet véget életének. Gyermekeiket, a kis Ptolemaioszt és az ikreket, Alexandert és Kleopátra Szelénét a győztesek hajóra ültetik, hogy Octavianus, a későbbi Augustus császár parancsára Rómába vigyék.

Az udvarban nem csak megaláztatás és keserű fogolysors jut osztályrészükül. Octavia gyöngéd szeretettel veszi körül őket, míg Juliában és Marcellusban igaz barátokra találnak. De mialatt Róma népe és az udvar azt találgatja, ki lehet a rabszolgák érdekeit szenvedélyesen védő, lázadó Vörös Sas, ők abban bíznak, hogy egy napon visszatérhetnek Alexandriába.

Ám az események gyorsan peregnek, és hamarosan elérkezik Alexander férfivá avatásának napja – Octavianusnak pedig döntenie kell a királyi gyermekek sorsa felől.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
I.P.C., Budapest, 2012
448 oldal · ISBN: 9789636354343 · Fordította: Sinka Erika

Kedvencelte 13

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Az írónő eddigi könyvei közül ez tetszett a legjobban.
Nagyon izgalmas volt, végig szurkoltam a történetet.
Pont annyi romantika volt benne, ami érdekessé tette és pont annyi izgalom, ami felejthetetlenné. :)

Panna>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Nagyon szeretem a valós történelmi eseményeken alapuló könyveket.
Ennek a könyvnek pedig imádtam minden egyes sorát. Nagyon élveztem, nem tudtam letenni…Még a történettel is álmodtam, szóval gondolhatjátok mennyire bejött! :D
A nevek se zavartak, könnyen kiigazodtam, hogy ki kinek a kicsodája, és miért van ez így az meg úgy…Minden a politika, a cselszövés és árulásról szólt.
Valahogy most jobban megragadt bennem a miértek.
Szeléné nagyon intelligens, értelmes személyiség már ilyen fiatalon, és igaz, minden valamire valamire való férfit egy erős nő irányít.Bármennyire is tagadják. Vegyük alapul Octaviát, Líviát vagy akár Kleopátrát.
Számomra igen érdekes volt az ikrek beilleszkedése. Alexander valahogy gyorsabban tudott Rómaiasodni. Kleopátra Szeléné minden gondolatát betöltötte Alexandria, mellette rajongott a tanulásért, fejlődésért. Szerintem benne egy kettősség volt.
Sokat tanultam a Rómaiak szokásairól, társadalmáról, hozzáállásukról.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet mindenkinek! :)

Tara_ I>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Tetszett, valós történelmi alakokról olvasni mindig izgalmasabb, mint kitaláltakról, Kloepátra és Antonius gyermekeinek sorsáról pedig nem sokat tudtam eddig.
Nem volt nyálas, sem unalmas és szerintem egészen korhű is ahogyan lefesti a római nemesek hétköznapjait. Kicsit persze ki van szinezve, de ezt a végén le is írja az írónő.
Amiért a fél csillagot levontam, az a vége, mert azt összecsapottnak éreztem és az, hogy tizenkét éves gyerekek huszonkét évesként viselkednek, a nagy titokban szervezett konspirációkat fél pillantásokból megértik és át is látják.

pevike>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Nagyon érdekes volt egymás után olvasni egy történelmi romantikust és egy történelmi regényt ugyanabból a korszakból, ugyanazokkal a szereplőkkel. Ez a regény tulajdonképpen a másik kezdete előtti években játszódik, és csak Julia esküvőjekor nyúlik bele kicsit A Palatinus-domb lányai cselekményébe, így még érdekesebb volt, mert tudtam, hogy mi történik majd ezután a szereplőkkel. Nagyon jól látszódtak a műfajból adódó különbségek, és ezt nem éreztem üresnek. A másikban is voltak ételek, ruhák, ünnepek, szokások, ebben mégis tartalmasabbnak éreztem a korszakot – tetszettek a perek, az iskola, a színház, az építészet és egyáltalán a környezet leírása. A szereplők is nagyon érdekes voltak, jó volt látni a 12-14 évesek gyerekek csoportját, akik iskolába járnak, vásárolgatni, közben olyan rejtélyeken törik a fejüket, mint hogy ki lehet a Vörös Sas. Ebben hitelesebbnek tűnt, hogy Marcellus miért nem lett volna jó uralkodó, hogy Juliát mennyire csak saját maga érdekelte, és hogy mennyit bosszantották egymást Tiberiussal. Tiberius kegyetlen jelleme itt még nem bontakozott ki, spoiler Érdekes volt, hogy Michelle Moran mennyire másképp közelíti meg Liviát, nála Augustus felesége gonosz, kegyetlen, önző és féltékeny, nyoma sincs annak a nagy szerelemnek, amiről Phyllis T. Smith ír. A cselekményben is vannak jó ötletek. Tudjuk, hogy Juba harcolt az actiumi csatában, és Augustus hű embere volt, miért ne lehetett volna ott Augustus mellett Egyiptomban. spoiler Pollio angolnás sztoriját már Phyllis T. Smith-nél is olvastam, de még az előző részben – ebből is látszik, hogy ő is kikutatta rendesen a történelmi hátteret, de az ő regényében mindent a szerelem mozgat – évszámok nélkül. Nekem Moran regénye sokkal történelmibb volt, az apróbb eltéréseknél inkább az ő változatára hajlok, bár továbbra is szeretném hinni, hogy Livia és Augustus között megvolt az nagy szerelem. És még egy szép nagy ókori szerelem: Szeléné és Juba – ez a könyv méltó volt hozzájuk.

Youditta>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Az eleje és a vége nagyon izgalmas, a közepét azért egy csöppet unalmasabbnak találtam. A kor nagyon jól van ábrázolva, ott éreztem magam az ókori Rómában. A karakterek tetszettek, bár azért voltak hiányosságok.
A könyv jó szórakozás, érdekes kalandozás egy olyan testvérpárral a főszerepben, akikről kevesebbet tudunk, mint a szüleikről és főleg a korról általában.
Érdekesség ilyennel még nem találkoztam, hogy az utószótól kezdve a köszönetnyilvánításig minden kétszer van a könyvben benne, az utolsó 13 oldal; nem tudom,hogy ez más könyvében is így van-e.

Wildwood_Flower>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Semmiképp sem nevezném letehetetlen könyvnek, Moran regényei közül ez tetszett a legkevésbé. Pedig nagyon jól indult, de ahogy megérkeztek Rómába, valahogy leült a történet. Nem volt mit mesélni. A hétköznapok pedig ha nem is szürkék, de semmiképp sem élvezhetőek 250 oldalon át. Semmi más csak a circus, az iskola, 1-2 tárgyalás és persze rengeteg építészet. Amennyire bőlére eresztette a közepét, a vége olyan összecsapott, 50 oldal alatt mindenki a helyére kerül. Nagyon bosszantott ez a kapkodás. Meg az is, hogy Szeléné elfelejtett felnőni… Nem egy remekmű.

3 hozzászólás
Rune>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Ez tetszett eddig a legjobban az írónő két egyiptomi témájú kötete után. Ezúttal inkább a római életet és mindennapokat ismerhettük meg egy kívülálló szemén keresztül. Így sok, akkor természetesnek számító társadalmi szokás kritikusabb megvilágításba kerül Kleopátra Szeléné egyiptomi hercegnő tolmácsolásában. A végét kicsit összecsapottnak éreztem, de a Vörös Sas szál egy kicsit izgalmasabbá tette a hagyományos történelmi regény keretet. Jó volt a végén olvasni a történelmi hitelességre vonatkozó részeket. Ajánlom minden kaland és történelem rajongónak.

Roni_K>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Meghatározó könyv élményem volt!!! Egyszerűen imádtam!!!!! <3

juhaszadri>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Hihetetlen, mennyire fejlett volt Róma már Krisztus előtt! Csatorna, vízvezeték, fűthető medencék! Maga a történet is magával ragadó. Bár ahhoz képest, mennyi minden történt az utolsó 50 oldalon, a közepén csak vánszorgott a cselekményt. Én egy kis romantikát hiányoltam belőle, de itt természetesen nem ezen volt a hangsúly.

Szilvia_Fábján>!
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Legszívesebben így tanultam volna annak idején történelmet -bár egy kicsit sokáig tartott volna. Nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom! =)


Népszerű idézetek

Amren>!

A karomat tartó férfi halkan nevetgélni kezdett, mire anyám villámló szemekkel fordult felé.
– Arra akarod rávenni Agrippát, hogy elárulja Octavianust? – mondta a férfi. – Ez olyan, mintha a tengert kérnéd arra, hogy ne érjen partot.
Agrippa megragadta a tőre markolatát.
– Ez az asszony kétségbe van esve, és nem tudja, mit beszél. Maradj itt a kincsekkel, Juba . . .
– Juba! – Anyám a legmélyebb megvetés hangján ejtette ki a szót. – Tudom, ki vagy! – Anyám előbbre lépett, Juba pedig elengedett. De nem volt hová futnom. A mauzóleumot körülvették Octavianus katonái. Alexander mellett álltam, miközben anyám egyre közelebb lépett ahhoz a férfihoz, aki minden rómainál hosszabbra növesztette fekete haját.
– Anyád görög volt, és apád csatát vesztett Julius Caesar ellen. S te, lám .. . – anyám pillantása a férfi bőrvértjéről kétélű kardjára vándorolt. – Te rómaivá lettél. Milyen büszkék is lennének rád.
Juba összeszorította az ajkát.
– A helyedben, királynőm, Octavianusnak tartogatnám a szavaimat.

33-34. oldal

Amren>!

Anyám most felém fordult. A szeme világosbarna volt, annyira világos, hogy aranynak tetszett.
– Július a hatalmat imádta, semmi mást. Apád a fogatversenyeket és a bort.
– Meg téged.
Legörbült ajakkal mondta :
– Igen. – Majd újra a tengert figyelte. A Ptolemaioszok a tengernek köszönhetik a szerencséjüket. Amikor Nagy Sándor halála után a birodalom kettévált, Ptolemaiosz, a féltestvére Egyiptomba hajózott, és királlyá kiáltotta ki magát. S most ugyanez a tenger fordítja meg a szerencsét.

28. oldal

Amren>!

Én fogtam Ptolemaiosz egyik kezét, Alexander a másikat, de olyan volt az egész, mintha egy idegen palotában lépkednénk. Rómaiak jöttek-mentek mindenütt, szedegették össze mindenünket, hogy Octavianus kincstárába vigyék. A faragott cédrusfa székeket mind elvitték a díszes termeinkből, elvittek minden mozdíthatót, a selyempamlagokat, párnákat, az ezüstasztalkákon pompázó elefántcsont vázákat.
Görögül súgtam Alexander fülébe :
– Hogy lehet biztos abban, hogy az embereinek nem hajlik maguk felé a keze?
– Egyikük sem olyan ostoba – válaszolta Juba tökéletes görög nyelven. Alexander a szemével intett, hogy vigyázzak.

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Williams: Augustus
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai
Steven Saylor: Birodalom
Stephanie Dray – Ben Kane – E. Knight – Sophie Perinot – Kate Quinn – Vicky Alvear Shecter: A tűz napja
Steven Saylor: Róma
Colleen McCullough: Fűkoszorú I-II.
Spiró György: Fogság
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Robert Graves: Claudius, az Isten