Kleopátra ​lánya 27 csillagozás

Michelle Moran: Kleopátra lánya

EGY HERCEGNŐ TÖRTÉNETE, AKINEK BÁTORSÁGA ÉS ÉLNI AKARÁSA MÉG IZGALMASABBÁ ÉS DRÁMAIBBÁ TETTE A KORT, AMELYBEN ÉLT.

Egyiptom elestével Marcus Antonius és felesége, Kleopátra királynő önkezével vet véget életének. Gyermekeiket, a kis Ptolemaioszt és az ikreket, Alexandert és Kleopátra Szelénét a győztesek hajóra ültetik, hogy Octavianus, a későbbi Augustus császár parancsára Rómába vigyék.

Az udvarban nem csak megaláztatás és keserű fogolysors jut osztályrészükül. Octavia gyöngéd szeretettel veszi körül őket, míg Juliában és Marcellusban igaz barátokra találnak. De mialatt Róma népe és az udvar azt találgatja, ki lehet a rabszolgák érdekeit szenvedélyesen védő, lázadó Vörös Sas, ők abban bíznak, hogy egy napon visszatérhetnek Alexandriába.

Ám az események gyorsan peregnek, és hamarosan elérkezik Alexander férfivá avatásának napja – Octavianusnak pedig döntenie kell a királyi gyermekek sorsa felől.

Eredeti mű: Michelle Moran: Cleopatra's Daughter

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
I.P.C., Budapest, 2012
448 oldal · ISBN: 9789636354343 · Fordította: Sinka Erika

Kedvencelte 14

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Az írónő eddigi könyvei közül ez tetszett a legjobban.
Nagyon izgalmas volt, végig szurkoltam a történetet.
Pont annyi romantika volt benne, ami érdekessé tette és pont annyi izgalom, ami felejthetetlenné. :)

>!
Panna
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Nagyon szeretem a valós történelmi eseményeken alapuló könyveket.
Ennek a könyvnek pedig imádtam minden egyes sorát. Nagyon élveztem, nem tudtam letenni…Még a történettel is álmodtam, szóval gondolhatjátok mennyire bejött! :D
A nevek se zavartak, könnyen kiigazodtam, hogy ki kinek a kicsodája, és miért van ez így az meg úgy…Minden a politika, a cselszövés és árulásról szólt.
Valahogy most jobban megragadt bennem a miértek.
Szeléné nagyon intelligens, értelmes személyiség már ilyen fiatalon, és igaz, minden valamire valamire való férfit egy erős nő irányít.Bármennyire is tagadják. Vegyük alapul Octaviát, Líviát vagy akár Kleopátrát.
Számomra igen érdekes volt az ikrek beilleszkedése. Alexander valahogy gyorsabban tudott Rómaiasodni. Kleopátra Szeléné minden gondolatát betöltötte Alexandria, mellette rajongott a tanulásért, fejlődésért. Szerintem benne egy kettősség volt.
Sokat tanultam a Rómaiak szokásairól, társadalmáról, hozzáállásukról.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet mindenkinek! :)

>!
Tara_ I
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Tetszett, valós történelmi alakokról olvasni mindig izgalmasabb, mint kitaláltakról, Kloepátra és Antonius gyermekeinek sorsáról pedig nem sokat tudtam eddig.
Nem volt nyálas, sem unalmas és szerintem egészen korhű is ahogyan lefesti a római nemesek hétköznapjait. Kicsit persze ki van szinezve, de ezt a végén le is írja az írónő.
Amiért a fél csillagot levontam, az a vége, mert azt összecsapottnak éreztem és az, hogy tizenkét éves gyerekek huszonkét évesként viselkednek, a nagy titokban szervezett konspirációkat fél pillantásokból megértik és át is látják.

>!
Youditta
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Az eleje és a vége nagyon izgalmas, a közepét azért egy csöppet unalmasabbnak találtam. A kor nagyon jól van ábrázolva, ott éreztem magam az ókori Rómában. A karakterek tetszettek, bár azért voltak hiányosságok.
A könyv jó szórakozás, érdekes kalandozás egy olyan testvérpárral a főszerepben, akikről kevesebbet tudunk, mint a szüleikről és főleg a korról általában.
Érdekesség ilyennel még nem találkoztam, hogy az utószótól kezdve a köszönetnyilvánításig minden kétszer van a könyvben benne, az utolsó 13 oldal; nem tudom,hogy ez más könyvében is így van-e.

>!
Wildwood_Flower
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Semmiképp sem nevezném letehetetlen könyvnek, Moran regényei közül ez tetszett a legkevésbé. Pedig nagyon jól indult, de ahogy megérkeztek Rómába, valahogy leült a történet. Nem volt mit mesélni. A hétköznapok pedig ha nem is szürkék, de semmiképp sem élvezhetőek 250 oldalon át. Semmi más csak a circus, az iskola, 1-2 tárgyalás és persze rengeteg építészet. Amennyire bőlére eresztette a közepét, a vége olyan összecsapott, 50 oldal alatt mindenki a helyére kerül. Nagyon bosszantott ez a kapkodás. Meg az is, hogy Szeléné elfelejtett felnőni… Nem egy remekmű.

3 hozzászólás
>!
Morzsa
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Az írónő eddigi könyvei közül én ezt olvastam a legszívesebben, de azért ez sem volt egy hibátlan könyv: a jellemábrázolás és fejlődés nagyon minimális. Szeléné ugyanolyan 11 évesen, mikor az anyja meghal, mint később, a Vörös Sas motívum megoldása meg vicces, mert teljes ellentétben áll az Octavianusról addig elmondottakkal.
Ami viszont itt jobban sikerült, mint az egyiptomi könyveiben az pont a kor megragadása.

>!
pieta4
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Gyakran akadnak kezembe Egyiptomról szóló regények. Nem a történelmi hűséget és hitelességet keresem bennük, bár igyekeznek igazodni a valós és ismert tényekhez. Segítenek átlépni egy másik korba, megismerni az akkkor élt emberek életvitelét, szokásait. Külön öröm volt ez a könyv, mert Kleopátra és Marcus Antonius gyerekeinek sorsáról tudhattam meg többet. Érdekes volt, hogy Szeléné kiválóan rajzolt és építészetet tanult. Kicsit csalódott voltam, mert nem volt olyan vakmerő, erős karakter, mint az anyja.

>!
Judzsínia
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Érdekes volt,de nem a legjobb Michelle Moran könyv.Azért 4 csillagot megérdemel:)

>!
Szilvia_Fábján
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Legszívesebben így tanultam volna annak idején történelmet -bár egy kicsit sokáig tartott volna. Nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom! =)

>!
mazsof
Michelle Moran: Kleopátra lánya

Jól megragadta a kor szellemét, érdekesen mutatta be a mindennapokat Rómában. Tetszett, hogy egy valós történelmi személyt kutatott fel az írónő, hiszen Kleopátrát mindenki „ismeri”, lányát viszont, Szelénét, nem igazán. Maximálisan be tudtam lépni ebbe a korba, összességében nekem nagyon tetszett. :)


Népszerű idézetek

>!
Hyacinth

A karomat tartó férfi halkan nevetgélni kezdett, mire anyám villámló szemekkel fordult felé.
– Arra akarod rávenni Agrippát, hogy elárulja Octavianust? – mondta a férfi. – Ez olyan, mintha a tengert kérnéd arra, hogy ne érjen partot.
Agrippa megragadta a tőre markolatát.
– Ez az asszony kétségbe van esve, és nem tudja, mit beszél. Maradj itt a kincsekkel, Juba . . .
– Juba! – Anyám a legmélyebb megvetés hangján ejtette ki a szót. – Tudom, ki vagy! – Anyám előbbre lépett, Juba pedig elengedett. De nem volt hová futnom. A mauzóleumot körülvették Octavianus katonái. Alexander mellett álltam, miközben anyám egyre közelebb lépett ahhoz a férfihoz, aki minden rómainál hosszabbra növesztette fekete haját.
– Anyád görög volt, és apád csatát vesztett Julius Caesar ellen. S te, lám .. . – anyám pillantása a férfi bőrvértjéről kétélű kardjára vándorolt. – Te rómaivá lettél. Milyen büszkék is lennének rád.
Juba összeszorította az ajkát.
– A helyedben, királynőm, Octavianusnak tartogatnám a szavaimat.

33-34. oldal

>!
Hyacinth

Anyám most felém fordult. A szeme világosbarna volt, annyira világos, hogy aranynak tetszett.
– Július a hatalmat imádta, semmi mást. Apád a fogatversenyeket és a bort.
– Meg téged.
Legörbült ajakkal mondta :
– Igen. – Majd újra a tengert figyelte. A Ptolemaioszok a tengernek köszönhetik a szerencséjüket. Amikor Nagy Sándor halála után a birodalom kettévált, Ptolemaiosz, a féltestvére Egyiptomba hajózott, és királlyá kiáltotta ki magát. S most ugyanez a tenger fordítja meg a szerencsét.

28. oldal

>!
Hyacinth

Én fogtam Ptolemaiosz egyik kezét, Alexander a másikat, de olyan volt az egész, mintha egy idegen palotában lépkednénk. Rómaiak jöttek-mentek mindenütt, szedegették össze mindenünket, hogy Octavianus kincstárába vigyék. A faragott cédrusfa székeket mind elvitték a díszes termeinkből, elvittek minden mozdíthatót, a selyempamlagokat, párnákat, az ezüstasztalkákon pompázó elefántcsont vázákat.
Görögül súgtam Alexander fülébe :
– Hogy lehet biztos abban, hogy az embereinek nem hajlik maguk felé a keze?
– Egyikük sem olyan ostoba – válaszolta Juba tökéletes görög nyelven. Alexander a szemével intett, hogy vigyázzak.

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Antoinette May: Pilátus felesége
Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.
Robert Graves: Claudius, az Isten
Steven Saylor: Birodalom
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Karen Essex: Kleopátra
Jean-François Nahmias: Titus I-II.
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Teodor Parnicki: Aetius, az utolsó római