The ​Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése (Mara Dyer 1.) 88% 918 csillagozás

Hát nem is tudom, hogy mit gondoljak.
A történetnek van egy nagyon erős indítása, s az elején szinte minden fejezet végén meglepődve, nagy szemeket meresztve faltam tovább a könyvet. Letehetetlennek bizonyult, könnyűszerrel fent tartja a figyelmet. Ahogy bonyolódnak a dolgok egyre jobban és jobban akarja tudni az olvasó, hogy mi is történik itt… aztán PUFF…. elindul a lejtőn lefelé. Hát kérem szépen… mi is történt itt? Hogy lehet így elrontani valamit?
Mara karakterét imádtam majdnem a könyv legvégéig. Nagyon érdekes személyisége van, főleg a baleset után. Noah-ért majd meg vesztem. Imádom az ilyen rossz fiúkat, főleg, ha ennyire szexi humorral rendelkezik. Ahogy egymással évelődnek… Hát imádni valóak, nagyon bírtam ezeket a részeket :)
Aztán jön a mélypont… Onnantól kezdve, hogy kiderül, hogy spoiler egy 180°- os fordulatot vesznek a karakterek, kifordulnak önmagukból, elveszítik mindazt, amit eddig szerettem bennük. Hisztis, picsogós tinik lesznek. Hát hova tűnt a mi kis tökös legényünk?!
Ezután a történet sem volt annyira érdekfeszítő, így a csattanók sem tudtak kellőképpen meghatni. Ezt nagyon sajnálom, mert nagyon szerettem az elején a könyvet.
Visszafogott kíváncsisággal várom a következőt, mert van benne fantázia, de vannak fenntartásaim. Sajnos.

Hogy lehet elkezdeni egy értékelést miközben az ember sokkos állapotban van?
Mi a fene volt ez? Te jó ég… Ezt a könyvet nem lehetett letenni. Komolyan. Óriási az írónő, hatalmasat alkotott.
De, hogy tud ilyen befejezést írni? HEEHH? Még jó, hogy itt a második rész. DE ELVILEG ANNAK IS SOKKOS A VÉGE!!! Mért akar engem Michelle megölni? Hah? Én nem bántottam, de már megint függő vég lesz és meg fogok halni. Lehet el se kéne olvasnom amíg meg nem jelenik a 3. rész. De már késő. Úgy is el fogom kezdeni. :'D
Életem legjobb döntése volt, hogy megvettem ezt a könyvet. ❤❤❤ 5/5*

Végre egy 5 csillagos Vörös pöttyös!!!
Izgalmas, romantikus, misztikus… Egy regény tele rejtélyes dolgokkal, különös momentumokkal, finom thriller elemekkel. ;)
Imádtam Marát és Noah-t, a kapcsolatuk valami egészen különleges. A lány nagyon jó elbeszélő, Michelle Hodkin irtó hitelesen és érdekesen építette fel a történetet.
Ide nekem a folytatást!!! ilyenkor örülök, hogy a második részt már az első olvasása előtt beszereztem Ilyen függővéget…. Szó szerint őrület!!!
Ajánlom a figyelőimnek a trilógiàt! ;)

Újrázás volt a napokban a Mara Dyer trilógia első és lesz majd a második kötete, mert hamarosan érkezik hozzám a befejező rész…végre valahára.
Nem emlékeztem már, hogy mi is volt benne, olyan régen jelentek meg az előző kötetek. :(
Az eddig megjelent részekből ez az első a kedvencem, mert egyszerűen nem lehet tudni, hogy végül az írónő hová is akar eljutni a karaktereivel?
Titokzatos, hideglelős, borzongatós, jó kis ifjúsági krimi, viszonylag tűrhető szerelmi szállal, bár őszintén mondom, örültem volna, ha nem megyünk bele nagyon ebbe a misztikus, furcsa képességek szálba, inkább egyszerű thriller-krimi vonalon maradunk.

Imádtam.
Izgalmas, lebilincselő, letehetetlen és végig fenn tartotta az érdeklődésem.
Egyfajta rejtélyesség lengi körül a történetet, és kíváncsian vártam, hogy mi fog kisülni belőle, de arra álmomban sem gondoltam, hogy ilyen végkimenetele lesz a dolgoknak.
Már a könyv eleje is nagyon izgalmasan indul, és ez csak fokozódik, ahogy egyre jobban bonyolódik a cselekmény.
Mara és Noah is nagyon szimpatikusak voltak, tetszettek a szóváltásaik.
Sajnáltam Marát, hogy mindezeken keresztül kellett mennie, és a legrosszabb az egészben, hogy senki nem hisz neki, főleg azok nem, akiknek támogatnia kellene őt.
Noah tipikus rosszfiú, de a felszín alatt sokkal több rejtőzik, mint amit a külvilág felé mutat.
Sorsuk összefonódása nem véletlen, és miután ráeszmélnek különleges mivoltukra, személyiségük is úgy változik meg.
Ez a függővég pedig földhöz vágott rendesen. :/ Most biztos megőrülnék, ha nem lenne a kezemben a folytatás.
Kíváncsian várom, mit tartogat a második a rész. :)

Michelle Hodkinról el sem hiszem, hogy debütáló szerző, és ez az első regénye. Az írásmódja nagyon tetszett, az izgalmas thriller elemeket szépen ellensúlyozta a romantikával. A párbeszédek szórakoztatóak, kifejezetten illettek a 16-18 éves korosztályhoz. Nem mellőzte a humort sem, bőven lehetett mosolyogni egy-egy beszóláson.
A karakterekkel kiemelkedően meg voltam elégedve. Valósak, reálisak, szerethetőek, az érzelmek, érzések nem hiányoznak a szereplőkből. Mara egy erős lány, aki képes megküzdeni a tébollyal, szerintem sokkal jobban veszi az akadályokat, mint ahogy elvárható lenne.
Noah = vadi új könyves álompasi a láthatáron! Azon kívül, hogy a szokásos rossz fiús kinézettől kezdve a helyes arcvonásokig mindene megvan, az első ami eszembe jut róla, az intelligencia. Végig tisztelettel kezeli a kapcsolatát Marával, imádnivaló ezért a tulajdonságáért. Nagyon szerettem a „pengeváltásaikat”, mert abszolút egyenlő volt minden vitájuk, élvezetes szófordulatokkal. No és vele kapcsolatban is fel lehet készülni néhány velős fordulatra. Remekül oldotta meg az írónő a szerelmi szál alakulását, végre nem kell instalove-tól tartani, az érzések abban az ütemben alakulnak, ahogy annak történnie kell.
Jamie-t egy kicsit sztereotip figurának éreztem elsőre, de meg lehet nyugodni, a szarkazmusa egyedivé teszi őt. Tetszett, ahogy a szárnyai alá vette Marát.
Mara testvéreit meg kell még említenem, bátyja Daniel példamutatóan óvja őt, tisztelem az ilyen testvéri szeretetet, öccse Joseph jópofa mindentudó kissrác, aki azért nagyon is aggódik a nővéréért. Jó volt végre egy remek családról olvasni, akik odafigyelnek egymásra.
A történet vége hatalmas függővég, olyan, amitől leesik szegény olvasó álla és epedve várja a folytatást. Nagyon ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a borzongós történeteket remek karakterekkel, valódi szerelmi szállal.

Update 2020. 04.22. Újraolvasást ejtettem meg, így öt évvel az első után, mert szeretném befejezni a sorozatot és Noah karakterén kívül már nem emlékeztem semmire. Másodszorra is remek szórakozás volt, jöhet a következő rész, mert arra sem emlékszem 4 év után.

OMG! Én még ehhez fogható könyvet sohasem olvastam. Valamiért az első pár fejezet nem kötött le annyira,mint a közepe tája. Olyan érzés volt olvasni,mintha teljes mértékben egy zűrzavar közepébe estem volna és onnan nem lett volna más kiút csak a lapok fogyása. Egyik percről a másikra fogytak a lapok és én csak olvastam,olvastam és olvastam. Nem emlékszem nagyon mikor kezdtem és talán csak egyszer-kétszer álltam fel azzal a szándékkal,hogy WC-re kell mennem vagy,hogy innom kell! Igazság szerint nagyon másért nem álltam fel és nagyon nem is tudtam volna felállni. Izgalmasak voltak a sorok és nagyon érdekes volt maga a történet. A szereplőket imádtam,bár néha elküldtem volna egy-kettőt melegebb éghajlatra. De ez van! Az ilyen történetekben ez elvárható hiszen semmi sem tökéletes……

Azt tudni kell rólam, hogy nem nagyon bírom a paranormális dolgokat, így az ilyen filmekkel és könyvekkel eléggé hadilábon állok. De már rengeteg jó halottam erről a könyvről és nagyon kíváncsivá is tett a fülszöveg, de valami másra számítottam.
A történet érdekes volt, nagyon erős kezdéssel, de amikor Mara próbál beilleszkedni az új iskolába ott kezdett egy kicsit untatni. Az „Azelőtt” részeket imádtam, ez biztosított izgalmat a történetnek. Tetszett, hogy nem rögtön tudtunk meg minden információt Mara múltjáról, hanem szépen lassan.
A függővég miatt nagyon érdekel a folytatás. Meg persze van 1-2 dolog, amit nem értettem meg és nagyon kíváncsi vagyok a dolgok miértjére.

Beleszerettem a borítójába <3

Én teljesen más történetre számítottam a fülszöveg alapján.
Olyannyira meglepett, hogy nem tudom leírni csak annyit, hogy le a kalappal az írónő előtt!
Eszméletlen…ilyet összehozni. Jobbnál jobbak voltak a fejezetek, nem tudtam lerakni. Vitt magával a történet, tudni akartam mi lesz a következő lépés…és ez a függővég. :o

Egy nagyon izgalmas kalandban lesz részed, ha elolvasod ;)

Nem gondoltam volna, hogy éppen ez a könyv lesz nálam 5 csillagos, mert már jó ideje felkerült a várólistámra, viszont valamiért mindig halogattam. Most szerencsére kiválasztották egy kihívásra, így muszáj volt kikölcsönöznöm a könyvtárból. Már csak egyet kérdeznék: miért nem olvastam hamarabb? :O
Olvasás előtt a címkékre ránéztem, és egy hatalmas katyvasznak tűnt. Arra jutottam, hogy páran tuti a kihívások miatt tettek rá egy-két címkét, de basszus, nem, mert lényegében mindegyik illik rá. :O Pont ennyire éreztem én is keszekuszának a történetet, de ezt pozitív értelemben. Nagyon sokszor csak úgy néztem, hogy akkor most mégis mi van? Időnként azt sem tudtam eldönteni, hogy a valóságot látjuk vagy csak hallucinációkat?
Egyébként Mara karaktere nem volt kifejezetten szimpatikus, nem igazán tudtam vele mit kezdeni, de jobban belegondolva nem tudom, hogy mégis mit vártam? Ha én lennék amnéziás és hallucinálnék spoiler, én sem viselkednék szerintem másként. Ennek ellenére nem bírtam magam teljesen a bőrébe képzelni, a vége felé meg már még annyira sem. spoiler Furcsa lány.
Noah nekem nagyon nagyon sokáig gyanús volt. Nem értettem, hogy bizonyos dolgokat miért nem kérdőjelez meg Mara. Érthetetlen volt. spoiler Attól eltekintve, hogy ferde szemmel néztem Noah-ra, nagyon szimpatikus volt, és nagyon szorítottam, hogy a sejtéseim ne igazolódjanak be. spoiler Alapvetően összeillenek Marával, igen érdekes és szokatlan párost alkotnak Marával.
Régen volt már olyan élményben részem, hogy alig tudtam letenni a könyvet, ez a történet végre elérte nálam megint ez. Kifejezetten rosszul esett, hogy 2 nap alatt kiolvastam, ráadásul aránylag függővéggel ért véget. Amit mondjuk spoilereztem magamnak, mert már csak kb. 70 oldalam volt hátra, amikor véletlen elolvastam az utolsó mondatot. Soha nem sikerült még ilyet alkotnom… Erősen szentségeltem, amikor a végére értem. Hiába közelített már az idő az éjfélhez, a legszívesebben már szaladtam is volna a könyvtárba a folytatásért. Ami késik, nem múlik, holnap terveim szerint már a kezemben lesz. :)
Olyan személy vagyok, aki bármitől beparázik, így voltak azért olyan jelenetek, amiktől frászt kaptam, de én nagyon mimóza lélek vagyok. :D Összességében úgy gondolom, hogy egy izgalmas műről beszélhetünk, aminél nem feltétlenül lehet már minden csavart az elején kitalálni, mindemellett egy egyedi történet. :)