A ​szürke rinocérosz 4 csillagozás

Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük
Michele Wucker: A szürke rinocérosz

A ​„szürke rinocérosz” kifejezéssel az emberiséget érintő, nagy hatású, előre nem látható és többnyire nem is tudatosuló fenyegetésekre utalunk; olyan, mint a porcelánboltba beszabadult elefánt vagy a valószínűtlen eseményeket jelképező fekete hattyú.

A szürke rinocérosz nem meglepetésszerűen támad, érkezését rendszerint figyelmeztetések és egyértelmű előjelek hosszú sora előzi meg. Az ingatlanhitelek piacának 2008-as drámai összeomlása, a Katrina hurrikán és más természeti katasztrófák tragikus következményei, a médiavilágot felbolydító, új digitális technológiák, sőt, már a Szovjetunió bukása is várható volt, jóval az események előtt.

Vajon a társadalom vezetői és döntéshozói miért mulasztják el mégis, hogy foglalkozzanak a közelgő veszélyekkel, mielőtt a nyakukba szakad a végzetes eseménysor?
Michele Wucker A szürke rinocérosz című könyvében a politikai döntéshozás és válságkezelés területén szerzett ismereteire, illetve a világ vezetőivel készített… (tovább)

Eredeti cím: The Gray Rhino

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935812 · Fordította: Robin Edina, Berki Éva
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
352 oldal · ISBN: 9789632936307 · Fordította: Robin Edina, Berki Éva

Enciklopédia 5


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Michele Wucker: A szürke rinocérosz

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

Van egy erénye ennek a könyvnek: Taleb „fekete hattyú”-jelenségével polemizál. Az említett kultikus kötet ugyanis azt állítja, hogy léteznek ún. „fekete hattyúk”, olyan előre nem kalkulálható válságok, amik fenekestül felforgatják a világot, és senki nem látja őket előre – az egyetlen védekezés ellenük a rugalmas alapok kiépítése meg a friss gondolkodás, úgyhogy a kockázatbecslők meg a statisztikusok menjenek el inkább angóranyulat tenyészteni, úgy több hasznukat vesszük. Wucker ezzel szemben azt állítja, hogy jó, jó, vannak fekete hattyúk, de amit annak hiszünk, gyakran inkább „szürke rinocérosz”, vagyis olyan böhöm nagy és veszedelmes jószág, amit igenis lehetett látni előre (naná, akkora, mint egy lakókocsi), csak éppen lusták voltunk észrevenni. Ezzel egyet is értek – Taleb szerintem is minden fittyfenére rásüti, hogy fekete hattyú (gondolom, azért, hogy elmélete univerzálisabbnak hasson*), többek között az első világháborúra is, holott ültő helyemben fel tudnék sorolni 100 embert (most nagyot mondtam, de sebaj), akik előre látták, csak éppen a véleményüket le se tojta senki. Vagyis bizony az pont egy „szürke rinocérosz” volt, amelyekre lehetőség lett volna felkészülni. 1:0 Wuckernek. Csak hát ennyi – mert innentől kezdve a szerző alibizik, és be is rámolnak neki három gólt. Csúfos vereség, még ha nem is döntöttem el, kitől. Mondjuk az elvárásaimtól.

Az van, hogy ebben a könyvben minden fejezet végén van egy pármondatos konklúzió – ha csak azt olvassa el bárki, igaz lelkemre mondom, semmit sem veszít. A többi csak példa, anekdota, sztorizás, magyarán: sok rizsa. És hát rizsa speciel lehet nagyon érdekes és olvasmányos – de sok rizsa soha. (Ez egy alapszabály.) Nem mondom, a konklúziókat azért érdemes átfutni, van okosság bennük – például hogy a szürke rinocéroszok elleni egyik leghathatósabb védelem a sokszínű, sokpólusú döntéshozatal kiépítése. Ugyanakkor többnyire azt is olyasmik töltik meg, amit az ember úgyis tudott már spoiler. Nézzünk meg több forrást, ne engedjük, hogy az elvárásaink befolyásoljanak bennünket, a válságot használjuk fel a következő válságra való felkészülésre, stb… hát ez nagyjából minden második hétköznapi pszichológiával foglalkozó könyvben megtalálható. (Többnyire már az alcímükben.) A nagyobb gond, hogy még ezekkel az összefoglalókkal sem voltam maradéktalanul elégedett.

Mégpedig azért, mert Wucker egyik alapállítása, hogy az emberek azért nem veszik észre a szürke rinocéroszra utaló jeleket, mert az kimozdítaná őket a komfortzónájukból – túl optimisták tehát. Csak azt veszi be a gyomruk, ami jó nekik. Ugyanakkor én azt tapasztalom, hogy ez nem így van – az emberek ugyanis nemcsak optimista, hanem pesszimista forgatókönyvek beszlopálására is hajlamosak**. Ez azért fontos, mert ezek szerint talán nem egyszerűen a konfliktuskerülés az, ami motiválja a jónépet, hanem hogy az adott információcsoport találkozik-e egy előítéletével, és ezáltal be tudja-e építeni a világképébe, vagy sem. Vagy mondjuk úgy: nem csak a külvilággal, hanem a belvilágunkkal való konfrontációt is el akarjuk kerülni. (Hogy melyiket inkább… embere válogatja.) Ha ez így van, akkor Wucker javaslatai sem feltétlenül állják meg a helyüket, hisz hibás premisszából indult ki. Meg aztán az se biztos, hogy pusztán a vállalati döntéshozatal (vagy a magaspolitika) szintjén kéne keresnünk annak okait, hogy nem reagálunk a veszélyekre… lehet, a problémának részei a részvényesek (választók) is, akiken egészen addig nem lehet átverni a válságkezeléssel kapcsolatos költségeket, amíg maga a válság be nem következik… Na, ilyeneken gondolkodtam. És nem jó ám, ha egy könyv kapcsán nem arról gondolkodunk, ami a könyvben van, hanem azon, ami hiányzik belőle.

Talán olyasvalakinek merném ajánlani a könyvet, akit a vállalkozásokkal kapcsolatos szűk spektrum érdekel, abban, azt hiszem, releváns megállapításai vannak. De társadalomtudományi, geopolitikai vagy akár pszichológiai szakkönyvnek karcsú.

* Amivel amúgy még nem is lenne baj, csak Taleb könyvének van egy nem várt mellékhatása is: azzal, hogy a nem kiszámítható válságokat helyezi előtérbe, egyeseket esetleg arra csábít, hogy hagyják figyelmen kívül a szakemberektől érkező előrejelzéseket. Amit nyilván az is elősegít, hogy maga Taleb is elég… khm… élesen tud megnyilatkozni a szakemberek szaktudásával kapcsolatban.
** Erre amúgy Wucker is utal egy félmondattal – hogy az érzelmileg látványos katasztrófák eltakarják előlünk a valós veszélyeket –, de ennek okairól egy szót se ejt, és elintézi annyival, hogy ezt a politikai-vállalati machinátorok kihasználják, hogy elleplezzenek előlünk valamit.

15 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!
Michele Wucker: A szürke rinocérosz

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

Mottó: „Ám a kulcspillanat akkor jött el, amikor a Water Resources csoport 2009-ben kiadta „A jövőbeli vízkészleteink térképe” című jelentést, amely szerint
2030-ra az emberiség 40 százaléka küzd majd vízhiánnyal.”
A bejegyzés mottója most egy olyan adat, amely azért szúrt szemet, és bocsánat, hogy saját példával jövök, de az a leghatásosabb, mert a feltételezett 2030-ban, mire az emberiség 40 százaléka nem jut vízhez, az én legkisebb gyermekem még nem lesz nagykorú.
Kijózanító ez az adat, megálljt parancsol a fogyasztói magatartást felvett huszadik századi embernek, és hát nyilván főleg anyaként, de eljövendő könyvtáros tanárként is elgondolkodtat: mit tehetek ÉN, mint személy, mint anya, mint példakép a fenntarthatóbb jövőért.

Merthogy ez a legfontosabb üzenete Michele könyvének, hogy „Halló, kedves emberek, tessék szépen előre is tervezni, és ez ne 2-5-7 éves periódus legyen, ne egy választási ciklusra essen, hanem inkább 10-20-100 éves projekteket kalkuláljatok!” :)

Hogy mitől rinocérosz?
(azt olvasd el itt:
http://czenema.blogspot.hu/2016/10/michele-wucker-szurk…)


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Kérdés: Hozzányúltál olyasvalaki hányásához, véréhez, izzadságához, nyálához, vizeletéhez vagy székletéhez, aki ebolás lehet? Válasz: Nem. Akkor nem vagy ebolás. (Tréfásan hozzáfűzött megjegyzés: Nézed a híreket? IGEN. Akkor ebolás vagy.)

189. oldal

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

8 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!

… a National Geographic kiszámította, hogy kevesebb mint 10 milliárd dolláros befektetés lenne annyi sótalanított vizet előállítani, amely elegendő Izrael, Jordánia és a Nyugati part vízigényeinek kielégítésére. Összehasonlításképpen: a Kuvait felszabadításáért vívott öböl-háború az arab országok 430 milliárd dollárjába került.

221. oldal, 7.Fejezet

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

Kapcsolódó szócikkek: Izrael · Jordánia · Kuvait · National Geographic
Mariann_Czenema P>!

Már több mint négymilliárd ember él a Földön vízszegény vagy vízhiányos területen. A világ évente hatszor annyi vizet fogyaszt, mint 1900-ban, mivel megnövekedett a szennyezés és az egy főre jutó vízfogyasztás. Egyes becslések szerint a világnak 2030-ra 50 százalékkal több élelemre és energiára lesz szüksége. A Water Resources csoport szerint az édesvíz iránti kereslet az elkövetkező évtizedben 40 százalékkal meghaladja majd a kínálatot.

212. oldal, 7. fejezet

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

Mariann_Czenema P>!

Ám a kulcspillanat akkor jött el, amikor a Water Resources csoport 2009-ben kiadta „A jövőbeli vízkészleteink térképe” című jelentést, amely szerint 2030-ra az emberiség 40 százaléka küzd majd vízhiánnyal.

209. oldal, 7. Fejezet

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

Kapcsolódó szócikkek: 2009
Mariann_Czenema P>!

A légkör szén-dioxid-koncentrációja az ipari forradalom előtti időszakhoz képest 142 százalékkal, a metánkoncentráció 253 százalékkal magasabb.

223. oldal, 7. Fejezet

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

Mariann_Czenema P>!

A 20.század elején még több mint félmillió rinocérosz élt Afrikában és Ázsiában. Mégis, a nagy rezervátumokba trófeáért érkező orvvadászok miatt, akik tevékenységének következtében a fehér rinocéroszok száma megközelítőleg százra csökkent, a faj túlélésének biztosítása nyilvánvalóan szükségessé vált.

281-282. oldalak, 10. Fejezet

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük

Mariann_Czenema P>!

Valószínűleg két másik alfaj is eltűnik még a mi életünkben. Jávai rinocéroszból kevesebb mint hatvan, szumátraiból csak mintegy száz egyed él a Földön.

286. oldal, 10.Fejezet

Michele Wucker: A szürke rinocérosz Hogyan ismerjük fel a világunkat fenyegető nyilvánvaló veszélyeket, és hogyan szálljunk szembe velük


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric Klinenberg: A magam útján
Rick Warren: Céltudatos élet
John Hagee: Bibliai sikerkalauz
Jordan Ellenberg: Hogy (ne) tévedjünk
Michael Breus: A mikor hatalma
Mark Sisson: Őseink egészsége
Chris Kresser: Paleolit kódolás személyre szabva
Rich DeVos: 10 kulcsmondat pozitív embereknek
Francis Chan – Danae Yankoski: Őrült szeretet
H. Dale Burke: Hogyan éljünk vezetőként teljes életet?