Mindig ​a férj a tettes… 74% 67 csillagozás

Aki sokat tapasztalt, (még ha nem is öreg róka a krimi-thriller zsáner erdejében) az máris előpakolhatja azokat a mozaikdarabkákat, melyek kibökik az olvasó szemét. Mert manapság a pszicho-thriller íróknak avanzsált anyucik, úgy lopnak, mint spoiler, és próbálják eredetiségnek eladni a szegényes és megmagyarázhatatlanul langymeleg „teremtményeiket”. Jelen esetünkben is a nehéznél nehezebb kitárgyalni a könyv első felében játszódó (tobzódó) (felvezető?) „teadélutánokat”. A könyv második fele akár az első reflexiójaként is felfogható, bár valószínűleg csak túl sokat látok bele az írói akaratba. És innentől kezdve bajban lennék, ha a történetről bármit is szeretnék írni anélkül, hogy komolyan spoilerezni ne kezdenék. Ezért inkább nem is mennék bele a részletekbe, de annyit azért elárulhatok, hogy a lassú, álmatag kezdés után a dolgok lassan bonyolódni kezdenek, aztán a végére már fordulatokban sem lesz hiány. Csak győzzük kivárni.

Ha valóban ennyire nihill az amerikai campusokon élő fiatalság élete – mint a könyv írja: nyafi, buli, pia, szex, – nálunk is ilyen tartalmas? – majd másolt, lopott fordulatokból kanyargó cselekményt teremthet az új írónő, ez nem az én ízlésvilágom, köszi, de többé nem kérek belőle,

Ez egy érdekes könyv, talán ez a legjobb szó rá.
Maga a könyvnek az írási stílusa tetszett, mert akartam olvasni és kíváncsi voltam rá, hogy hova fog kifutni a történet, ami nagyon nagy teljesítmény volt, mert a falra másztam az összes karaktertől. A könyv szereplői egyszerűen idegesítettek, irritáltak és egy hangyányi szimpátiát sem keltettek bennem. A három főszerepben levő lány maga a katasztrófa. Egy apró kivétel Jenny, de közben mégsem, mert a természetétől teljesen ellentétesen nem bír kiszállni ebből a mérgező és pusztító barátságból amiben hárman benne vannak, ami nem fért a fejembe. Az sem, hogy miért mondják egymást barátnőknek, nem voltak azok. Nem ilyenek a barátok. Kate személye undorító volt, egy abszolút pusztító személyiség, akinek a saját apja mondja, hogy nincs olyan ember a környezetébe a lányának akit nem pusztít el a jelenlétével és tényleg ilyen a lány, amit megspékel az, hogy kegyetlen és élvezi is azt amit tesz és önmagán kívül tényleg semmi más nem érdekli. Ha pedig valaki elmondja, hogy finoman szólva nem jó az amit tesz akkor fel van háborodva és kitalál ezeréves drámákat az életében és mindent egy adott töréshez (az anyukája sajnálatos halálához) vezet vissza és ezzel felmentést kér és vár el minden alól amit tesz. De ilyen nincs… Soha nem tudtam volna elviselni ilyen típusú embert az életemben még a közelében sem közvetve. Az egyetemi tragédia ami történik vonzza, hogy később a jövőben ez arcul csap majd mindenkit és így is lesz. A másik haláleset nem lepett meg ugye, ami a durva volt, hogy gyakorlatilag az összes szereplőnek lett volna indítéka a gyilkosságra és senkitől sem lett volna meglepő, mert tényleg mindenkit bántott valamilyen módon Kate a környezetében. A végén azt hittem, hogy akkor lezárult és végül akkor öngyilkosság és közvetve, de Aubrey a tettes és aztán az utolsó oldalon kiderül, hogy mi történt és az első pillanatban nagyon nagyon meglepett, aztán rájöttem, hogy teljesen érthető volt, de mégsem gondoltam volna rá soha. (Így a nyomozó szerepe kicsit megváltozott a fejembe, hiszen végig azt hajotta, hogy Ő a tettes, de ezt azonkívül, hogy egy arckifejezésre amit egy üvegen keresztül látott nem sok minden másra alapozta. A vak düh vezette és az, hogy elvarázsolta Kate (természetesen és nyilvánvalóan) és ez vezette a nyomozást és nem a józan ész. Túl elhamarkodottan és gyorsan akarta letudni az ügyet, ami miatt sok hibát vét és végig azt éreztem, hogy bolond és hibát hibára halmoz és igazából egy bosszú hadjárat amit csinál amiatt, hogy nem tudott közelebb kerülni Kate-hez. Az eggyel jobb lett volna, ha valami plusz kis valamit oda még becsempész az író, hogy mi a fenéért ilyen szent meggyőződése, hogy a férj a tettes és nem csak vaktába lövöldöz és személyes küldetés, hogy mindenáron a férjet akarja börtönbe tudni. Így egyszerűen nevetséges lett a nyomozó karaktere, egy újabb idegesítő karakter, aki bedől Kate-nek egy pár órányi áramszünet alatt.) Ez nekem nagyot dobott a könyv összességén, én tökös kis húzásnak találtam még ezt bedobni a végére. Főleg az egész fejezetet egybe nézve, hogy hol is van akkor az igazi tettes és mi a körülötte zajló szituáció. Nem feltételeztem volna erről a szerplőről és emiatt tetszett. A százaléka a könyvnek meg is lep meg nem is. Én azt gondolom, hogy mint könyv jó és csavaros, az írásmód nagyon jól van eltalálva, ami negatív, hogy a karakterei nagyon tenyérbemászóak és biztos vagyok benne, hogy 10-ből 9 ember a falhoz vágta volna a könyvet ettől a három lánytól. Én úgy gondolom, hogy egy olvasásnak jó volt és kikapcsol. A vége engem kárpótol az agyeldobósan idegesítő karakterekért.

Egy történet, ami ráadásul kettő. Hiszen a regény párhuzamosan két idősíkot mesél el, amelyek ugyan folytatólagosak, de annyit változtak a karakterek és az életük, hogy mintha két külön történet lenne.
Az első az egyetemen játszódik, amikor három lány (az ösztöndíjas, félénk Aubrey; az ambiciózus Jenny és a gazdag szépség Kate) elsőéven kollégiumi szobatárs lesz. Hatni kezdenek egymásra, és a fiúk miatt megjelennek a konfliktusok is. A csúcspont akkor jön el, amikor az egyik fiú spoiler meghal – vagy megölték? Minden lány érintett az ügyben, és folyamatosan kap véresebb színt egy csajos, iskolás sztori. Ez a szál nyíltan vezet el a halálesetig, és fel is fedi, mi történt. Kicsit bulváros, szerelmi ügyekkel és kavarásokkal, kicsit thrilleres, ahogy elszabadulnak az indulatok.
A másik szál, a jelen jó 20 évvel később játszódik. Az egyik a három lány közül meghal spoiler. Mindenkinek volt indítéka bántani, de tényleg megölték? Ez már sokkal inkább thriller, amiben folyamatosan ismerjük meg a szereplők rejtett indítékait, és a tett körüli ügyködéseit. Ami pedig összeköti őket, hogy a 20 évvel korábbi eset erősen ott van az indítékok között ilyen-olyan formában.
Annyira más a 3 lány/nő, hogy könnyen lehet kapcsolódási pontot találni. Ennek ellenére mégsem lett kedvenc szereplőm, még Lucas volt a legszimpatikusabb az egész regényben. Lekötött a sztori, érdekelt mi és miért történt, de valahogy mindegyik nőben inkább azt vettem észre, ami irritáló. Pl. Kate nagyon önző és hedonista, nem érdekelte, kit hogyan bánt meg.
Amit viszont díjaztam: az utolsó csavart, már szinte poént a regény legvégén. Még a címnek is egészen új értelmet adott.

Számomra furcsa volt ez a könyv. Volt bent csavar, még a végén is, de mégsem kötött le annyira. A betűk igen aprók voltak és a 330 oldal ellenére nagyon lassan haladtam vele. A 180. oldalig nem is értettem, hogy miért ezt a címet kapta mert senkit nem öltek meg. A borítója viszont kétségkívül gyönyörű.

Tipikus limonádé könyv,de tetszett. Kellemes kikapcsolódás volt 2 napig.

Tiszta „Kegyetlen játékok” – feeling. Másik tettesre tippeltem. A végén teljesen összezavarodtam. Fordulatos. Tetszett.

Ötletes, összetett, fordulatos, és olyan csavar van a végén, ami mindent megváltoztat. Zseniális könyv.

Annyira szeretni akartam. A borítóba belezúgtam, aztán a cselekmény is vitt…..egy ideig. Gondoltam ez csak felvezető, de azután később már rendesen untam.
Igazából a karakterek sem fogtak meg, én csalódtam.

Amikor megláttam a könyv borítóját szerelmes lettem. Megláttam hogy krími, thriller vagyis amit nagyon szeretek. Alig vártam hogy végre a kezemben vegyem. Na de a történet
Alapból imádom a fősulis történeteket, szóval az a vonal nekem mindenképpen tetszett, mégha másról sem szólt mint az ivás, a pasizás és a szívás.
A felnőtt (napjainkban játszódó) történet már érdekesebb volt. Kicsit sokat történést próbált meg az írónő beleszűkíteni 330 oldalba.
A végén a nem várt csavar pont jó lezárást adott a történetnek