Idegen ​a parton 81% 66 csillagozás

Csalás, ámítás. A jómódú, intelligens, egymást szerető házaspár élete szemmel láthatóan irigylésre méltó. Megkapargatva a felszínt „kegyes csalások” és elhallgatások szabnak gátat a szebb jövőnek. Egy értelmetlen és viszonzatlan pszichológiai izgalom, amely két, egymással ellentétes nézőponton keresztül veti végig melodramatikus hordalékát egy nagyon nyilvánvaló hazugsággal. Sztorija csupa olyan banális kliséből épül fel, amilyeneket már ezerszer olvashattunk: ilyen a próbára tett házaspár, az üzleti út, mint a megcsalás lehetséges színtere, a semmiből előtűnő sármos „Idegen a tengerparton”, a szépséges feleség és a gyakorlatias férj, stb. Campbell felváltva mesélte el a fejezetek történetét, nemcsak két különböző szemszögből, de a történtek két teljesen eltérő változatával. A cselekmény ilyen módon való elmondása, biztosította volna, hogy az olvasók különböző érzelmi löketet kapjanak, függetlenül attól, hogy az igazság melyik verziójának van nagyobb hitelessége. Ez a könyv úgy mutatja be a párkapcsolatok világát, mintha az emberek arra szakosodtak volna, hogyan lehet „akaratlanul” is (legalábbis ezt sugallja a történet) a lehető legjobban megbántani a másikat.

Egy szórakoztató elmejáték, két különböző verzióban elmesélve, aztán jöhet a leleplezés.
Ha nem várunk tőle túl sokat, tökéletes kikapcsolódás nyaralásra, vagy akár a fáradt hétköznapokra.

A társadalmunk egyik legnagyobb betegsége az osztálykülönbség. Ebből sosem fog kigyógyulni a világ. Az elit osztály úgy gondolja nekik mindent szabad. Nekem ez volt a könyv üzenete, amellyel nem tudok vitába szállni, mert ez nap mint nap megtapasztalható.

Eleinte azt hittem, hogy nem fogom szeretni ezt a könyvet. Nem éreztem semmi thrilleres feszültséget, ám amikor elkezdett a két szemszög igen élesen különválni engem is magával ragadott a történet. Nagyon érdekes volt a cselekményt két, ennyire különböző verzióban olvasni.
A vége is kifejezetten tetszett, összességében egy jól megírt thrillert kaptam, pont amit szerettem volna.

Nem volt rossza az elgondolás, de valahogy nem az én történetem volt. Sokáig nem lehetett eldönteni, hogy most ki is a hunyó, ki hazudik. Ez volt a jobb része, de utána már minden sejthető volt. A befejezése is kicsit furára sikerült.

Michele Campbell újabb kötete is olvasmányos pszicho-thriller. Korrekt munka: nem újítja meg a műfajt, de elszórakoztat és helyén vannak benne az elvárt elemek.

A cselekmény gyors, sodornak előre az események. Mindezt úgy, hogy igazság szerint nem történnek nagy dolgok. A viszony, ahogy Aidan követi az embereket, és Caroline egyre jobban kapkodni kezd, a nővéréhez fordul… Ahogy azonban átjön a lelki feszültség, az egyre nagyobb nyomás, az ezen eseményeket is izgalmassá tudja tenni.

Váltott elbeszélés, melyben Caroline és Aidan nézőpontja váltja egymást. Érzelmi oldalról van megfogva, és folyamatosan megkapjuk, ki mit érez. A nő esetében ez OK is, azért a férfi hőst kevésbé érzelmes megközelítéssel hitelesebbnek éreztem volna.

Általában már azt szórakoztatónak tartom, ahogy ugyanazt az eseményt megnézhetjük két külön szemszögből, de itt még egy pluszt is kapunk hozzá. Ez a két ember nagyon másként látja a dolgokat. Mindkettő a maga igazságát adja elő, és az olvasónak választani kell, kinek hisz. Campbell elég erőteljesen lök egy bizonyos irányban, mondhatni, sugallja, kiben bízzunk olvasóként.

Csakhogy! Ez a sztori nem megbízható elbeszélőt alkalmaz! Rájöttem, én ezt kifejezetten élvezem, mert alaposan megbolondítja a cselekményt, hogy nem lehet hinni a szereplőknek. Nekem játék volt, hogy mérlegeltem, ki mikor és miben hazudik.

Abba bele lehet kötni, hogy mennyire hihető az egész történet. Túl simán mennek a gonosz tervek, és Aidan alakja is támadható. spoiler De jól szórakoztam olvasás közben, így ezek most annyira nem foglalkoztattak.

Volt egy kis strandkönyv hangulata is, mert eljátszik a szerző a társadalmi és anyagi különbségekkel is. Caroline gazdag és előkelő, míg Aidan szegény és börtönviselt. A viszony, a bosszú tematikája is jól illik egy strandkönyvbe, csak éppen itt az érzelmi feszültség és fenyegetettség thriller felé visz el.

Nem hibátlan, de jól szórakoztam rajta – a nem megbízható elbeszélő módszert meg szeretem.

Spoilerezni fogok!
Durr bele a közepébe. Nincs teketóriázás. Csóri Caroline hogy beleválogatott… Jól megszívta egy jóleső kufirc miatt… Pont egy elmebeteget kellett ehhez találnia….
Cccc…
Gondoltam én egy jó darabig…. Na de aztán…
A gyilkosság után szinte egyből összeraktam a képet. Egy pillanat alatt tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, mi miért és hogyan történt. A helyére került minden talán egy kicsit túl gyorsan is. Emiatt lett „csak” 4 csillag.
De összességében jó volt.

Első könyvem az írónőtől engem megfogott ezzel a történettel. A váltott szemszög kissé erős,mert többször úgy tűnik a másik szereplő egy másik történetet mesél tovább. Az első rész letargiku, de a második rész az már jóval pörgősebb, olvastatja magát izgulva hogy mi lessz már, fordulatokban gazdag.

Olyan strandkönyv feeling. Egyszer olvasható, kikapcsolódásnak jó. Engem a váltakozó nézőpont mindig megfog. Itt érdekes volt, hogy nem tudtam eldönteni elég sokáig ki vetít és ki őszinte. Alapvetően tetszett.

Két szempontból látjuk az eseményeket és igazából csak a végén derül ki, hogy egyik sem a valóságot mondja el, ami számomra zavaró volt. Aiden és Caroline sem volt szimpatikus, maga a történet nem volt rossz.