Michelangelo ​Buonarroti versei 3 csillagozás

Michelangelo Buonarroti: Michelangelo Buonarroti versei Michelangelo Buonarroti: Michelangelo Buonarroti versei

Michelangelo ​Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475 – Róma, 1564) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a művészettörténet legnagyobb alakjainak. Látszólag nem sokra becsülte verseit, legalább is ez tetszik ki barátainak írt leveleiből. De a fáradhatatlan javítás, csiszolgatás arra vall, hogy inkább csak elégedetlen volt velük, mint annyi mással élete folyamán. Van verse, mely nyolc formában is fennmaradt. Bár a szavak világában nem mozgott olyan biztonsággal, mint más művészetekben, versei nem elhanyagolható részét képezik életművének. Két nagy költő hatott a költészetére: Dante és Petrarca. Egykorú tanúságok szerint Dante írásainak legjobb ismerői közé tartozott, kedves olvasmánya volt az Isteni színjáték, tehetségének rokonsága is hozzá vonzotta. Michelangelo nem tartozik a könnyen befogadható költők közé, bár témái nem túl változatosak: szerelem, szépség, művészet, halál. Bőven vett át példaképeitől elemeket, de költészete… (tovább)

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1980
302 oldal · ISBN: 9632072154 · Fordította: Rónay György
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1959
300 oldal · Fordította: Rónay György

Most olvassa 2

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Népszerű idézetek

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

ÉVEKKEL RAKVA…

Évekkel rakva, bűnnel teljesen,
rossz szokásokba gyökerezve mélyen,
itt vagyok mindkét halál közelében,
s szívem most is méreggel etetem.

Nincs erőm, hogy szokásom, életem,
vágyam, sorsom önként jobbra cseréljem,
ha égi oltalmad nem lesz vezérem,
s nem lesz zabola tévelygésemen.

Uram, nem elég, hogy hívsz, s hogy sietnék
hozzád, csak mert lelkem – nem mint elébb:
semmiből – újrateremted az égben.

Mielőtt halandó terhem levennéd,
rövidítsd meg utam meredekét,
s tedd tisztává, biztossá visszatértem.

213. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Vigadtak s búsultak

Vigadtak s búsultak az égi lelkek,
hogy nem ők, hanem te haltál halállal,
s a földi ember előtt véred által
megnyitottad zárt kapuját a mennynek.

Vigadtak, mert látták, hogy a teremtett
ember bukása poklából kilábal,
búsultak, mert a kínok garmadával
a szolgák szolgájává lett kereszted.

Honnét s ki voltál, jelezte szemének
hunytával az ég, föld kitárta vemhét,
hegyek rendültek, tajtékzott a tenger.

Sírjaikból az ősatyák kiléptek,
a démonok nyíttak, de a keresztség
Új életében ujjongott az ember.

217. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Bölcsőtől sírig, melynek küszöbéhez

Bölcsőtől sírig, melynek küszöbéhez
lassan már közel érek,
kinek jutott olyan keserű végzet,
mint e fényes-vad csillagtól nekem?
Rossznak nem nevezem,
de bár látnám galádnak,
mert haragom véget vetne a vágynak.
Ám ha csodálom, édes
békét igér, s szivéhez
irgalomnak még árnya sem találhat.
Áhított, drága láng! csak
hitvány férfi tud győzni ellenedben;
s én, hogy vakja lettem,
az első és utolsó látomásnak
köszönöm: – s győzelme bárcsak
tébolyom: lenne velem szünhetetlen,
ha erőm s erényem csak vele vesztem.

98. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Pier Paolo Pasolini: Egy halott énekei / Ciants di un muàrt / Canti di un morto
Giacomo Leopardi: Magános élet
Francesco Masala: Azok a fehérajkúak
Rába György (szerk.): Modern olasz költők
Umberto Saba: Sóvárgás
Dante Alighieri: Dante összes művei
Baranyi Ferenc (szerk.): Szerelem és nemes szív
Mario Luzi: Fenn égő, sötét láng
Giuseppe Ungaretti: Mérték és titok