A ​vörös törpe 12 csillagozás

Michel Tournier: A vörös törpe

Michael Tournier műveiben minduntalan különös helyzetekbe csöppenő vagy kényszerülő, vagy éppenséggel lelki alkatuk révén különös szenvedélyek és rögeszmék rabjaként élő figurák – nemegyszer gyermekek – bukkannak fel. Ez a nagy művészi erővel, szuggesztíven megjelenített különös, bámulatosan sokszínű, olykor háborzongató világ és extravagáns hősei azonban mindig valóságos problémákat fejeznek ki, a mítosz, az álom, a mese birodalmába is elbarangoló írói fantázia mindig a valóságos élet gazdagságát érzékelteti. A világos, klasszikus stílusban íródott történetek – melyeknek többnyire mélyebb, filozófikusabb jelentésük is van – mindenekelőtt az intellektuális hatásra épülnek, és mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak az olvasó számára. A Rémkirály és más, nálunk is megjelent regények világhírű írójának Magyarországon eddig csak folyóiratokban jelentek meg novellái. Régi adósságot törlesztünk tehát ennek a franciául 1978-ban kiadott elbeszélésgyűjteménynek a megjelentetésével.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1994
250 oldal · ISBN: 9630752395 · Fordította: Barta András

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

vorosmacska>!
Michel Tournier: A vörös törpe

Különös világba visz el minket Tournier. Novelláiban jelen van a groteszk, a csúnya, a mellőzött, a bizarr, a morbid szexualitás, az elnyomott, titkolt vágyak, a középszerűség, az ódon, a bibliai, a meseszerű. Közvetlen, mégis szokatlan hang, hosszabb és rövidebb remek kis elbeszélések. Nem is értem, miért ilyen alacsony a kötet olvasottsága. spoiler. Igaz, az én polcomon is jó pár éve ott csücsült ez a könyv, mire az egy év novellákkal kihíváshoz elolvastam spoiler.
A kötetben 13 novella található. Erősen indít a szerző Az Ádám család c. írásában az önmegtermékenyítő bibliai Ádámmal, aki az ilyesfajta szexualitással jól el van, ugyanakkor gyereket már nem akar szülni, szóval Jahve ezért teremti meg Évát. Valójában mindegyik novelláról érdemes lenne írni, mivel mind jó, van húzása, pillanatok alatt az ábrázolt világban találjuk magunkat. A kérdés már csak az, akarjuk-e látni mindezt.
Pár novellát emelnék ki: A címadó A Vörös Törpében zseniálisan mutatja be az elnyomott kisember nagyravágyását, gonosz és bosszúálló természetét. Izgalmas, pergő történet, melyben a hatalomvágy és a megalázottság központi szerepet kap és ne lepődjünk meg, ha nincs feloldás a végén. A Fajdkakas szokványos történetnek indul, ahol a házassági unalmat a férj étvágya megtöri, ám mondhatni a szerencse forgandó és kiszámíthatatlan, milyen sors áll még előttünk. A Trisztán Vox a munka és önazonosság kérdését feszegeti, a Hüvelyk Matyi szökésében a természet utáni vágyódás fogalmazódik meg, melynek egy különös mesevilág ad színteret és Matyi a jóképű Óriási úrral és a Tündérlányokkal végül egy pszichedelikus cigarettát is elszív.
A néhol esszébe hajló Veronika kendője témában állt közel hozzám: a francia fotós világ egy mini szegletébe irányít történetével, melynek középpontjában az a kérdés áll, meddig menjen el a fotós a jó kép érdekében, beáldozhat-e ezért életeket.
Szóval, olvassatok Tourniert!

2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
Michel Tournier: A vörös törpe

Míg olvastam, ezeket a szavakat írtam le magamnak: bizarr, aberrált, zseniális, groteszk. Azt hiszem, ezzel voltaképpen mindent elmondtam. Jómagam nem vagyok novella-rajongó, bár amikor jó novellákat olvasok, mindig megbánom, hogy kevés figyelmet fordítok novelláskötetekre. Tournier írásai mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Minden elbeszélésének van eleje, közepe, vége, szellemes, magával ragadó, ötletgazdag történetek. Egyfajta felnőttmesék, amelyek a fentebb említett tulajdonságokkal bírnak, tehát mindegyikben lehet számítani meglepetésre, rácsodálkozásra, valami csavarra. Emellett megcsillan bennük a szerző számomra remek humora is.
Eddig csak A rémkirályt olvastam tőle, és most megnéztem itt a Molyon: még mindig csak összesen húszan értékelték azt a művét is. Nem is értem, hogy voltaképpen miért került ki vagy miért nem került be az olvasók érdeklődésébe Tournier: annyira egyedi hangvételű az írásmódja, hogy már csak ezért is érdemes nekifogni. Most, hogy jelen könyvét olvastam, talán azt mondhatom, ezekkel a nem mindennapi novellákkal érdemes kezdeni, mert A rémkirály jóval nagyobb falat, bár nekem az is nagyon nagy élmény volt. (Talán a könyv legelső írását el lehetne hagyni, az valamiért nagyon nem jött be, de az összes többi kárpótolt érte :))

Maryse>!
Michel Tournier: A vörös törpe

Jó volt olvasni ezt az igazán pompás novellagyűjteményt, belemerülni az időtlen mítoszok újra mesélésébe vagy új tartalmakat megismerni. Képzelet és valóság formálta a változatos történeteket, mindegyikben egy üzenettel, amelyekben M. Tournier arról győzi meg az olvasót, hogy a belső élet az igazi gazdagság, az emberi kapcsolatok alapja pedig a nyitottság, az elfogadás és a tolerancia. A kollektív képzeletet kutató kivételes történetek között van gótikus, van beavató, van filozofikus van erotikus, rémisztő és maró hangvételű, egyszer furcsa és szokatlan, máskor jól ismert karaktereket vonultatnak fel, és a szerző finoman, érzékenyen, néha kicsit ugyan kötekedve, de mindig diszkréten, humorosan, ironikusan, a humanizmus hangján szól róluk. És kik ezek a karakterek? pl. Amandine, aki elhagyja az ismerős kertet és serdülőként boldogan fedezi fel önmagát és a világot; Gagneron, akiben gyűlölet és bosszúvágy lakozik testmagassága miatt; egy kisfiú, aki rémülten fedezi fel a különbséget a férfiak és a nők között, rádiós műsorvezető, aki lenyűgözi a nőket, fotós és modellje, két kamionsofőr; azt is mondhatnám némelyikkel akár találkozhat/találkozhatott is az ember, de hogy figyelünk/figyeltünk- e eléggé rájuk nem tudom. Tournier mindenesetre arra bíztat, hogy érdemes…

knutomix P>!
Michel Tournier: A vörös törpe

Essünk túl a kötelezőn: sihedernyi koromban (vagy kicsit később) borzongva imádtam Tournier A Rémkirályát, egyike volt azon kevés regénynek, amiket hirtelenjében rövid időn belül újraolvastam, és hatására minden akkortájt fellelhető Tournier regényen átrágtam magam. Nem tetszettek. Valószínűleg pont ezért az elbeszéléseihez így egyben csak most volt szerencsém. (Emlékszem a Jelenkorban publikált Amandine novellára, meg talán A Vörös Törpe is rémlik valamelyik periodikából, mindegy, mellékszál.)

Ezek zömmel erős, maradandó darabok a(z emberi) természet kegyetlen világából grotesz és erős szexuális elemekkel – maga a nagybetűs Természet, az ember mint természeti lény és a civilizált ember szerelmi háromszögének szárain imbolygó gonosz mesék. Amiket egy pipázó, bohókás bácsi mesél a mélybarnára pácolt enteriőr mélyén kimérten nyikorgó hintaszékében ücsörögve kikönyökölt, molyrágta sportzakóban és zsírfoltos pantallóban. (A nyelvezet teszi? a stílus? valahogy kicsit avíttnak hat helyenként, még úgy is, vagy pláne úgy, hogy a Veronika kendője például egy következetesen végigvitt, weird testhorrorba hajló gondolatkísérlet, ami még most is gyomroz.)


Népszerű idézetek

vorosmacska>!

– Uraságod olyan szép, mint egy nő!

Hüvelyk Matyi szökése

41. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] hosszú válóperes tapasztalataiból tudta: a nő társadalmibb lény, mint a férfi, és csak emberi kapcsolatokban gazdag légkörben virágzik.

81. oldal

vorosmacska>!

Mi az, hogy fotogén? Valakinek az a tulajdonsága, hogy olyan fotók készíthetők róla, amelyek többek a valóságos tárgynál. Más szóval a fotogén ember meglepetést szerez azoknak, akik ismerik, és először látják fényképen: a képek szebbek, mint ő, és mintha felfednének valamiféle, mindaddig rejtve maradt szépséget. holott a képek nem felfedik, hanem megteremtik ezt a szépséget.

Veronika kendője

123. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] irigylésre méltó helyet töltött be egy neves párizsi ügyvéd irodájában.
Válóperekre specializálta magát, s minthogy ő maga nem gondolhatott házasságra, bosszúálló buzgalommal semmisítette meg a másokét.

76. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] elmagyarázta például, hogy egy asszonyt úgy kell meghódítani, ahogy a lovat idomítják – előbb a száját, a fara aztán jön magától […]

167. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

– Most jövök a maga sarlatánjától – mondta a báró. – Szép dolgokat tudtam meg tőle! Szóval a maga felettes énje összeszűri a levet az ösztön-énjével a tudatos énjének a tudta nélkül. És vajon milyen céllal? Hogy szomatizáljon valamiféle becstelenséget, valami aljasságot, a szerelmeimet, így van, asszonyom? […] Nos, a magam részéről torkig vagyok az egésszel. Unom az ösztön-ént, a felettes ént és ezt az egész összeesküvést. Ami pedig a szomatizálást illeti, ezentúl csak szomatizáljon magában. Ég áldja, asszonyom!

209. oldal

vorosmacska>!

– …Reggelire semmi sósat! A reggeli, tudod, maradjon… hogy is magyarázzam neked? Maradjon kedves… nem… nem… anyás. Ez az, anyás! A reggeli vigyen vissza kicsit a gyerekkorba. A nap kezdete úgyse leányálom. Kell valami lágy és megnyugtató dolog ahhoz, hogy felébredjen az ember. Vagyis valami, ami meleg és édes, ettől nem tágítok.

Gyöngyvirág phenő

221. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

– […] Sikerült elérnem, hogy korábbi képtelen életmódjával ellentétben keveset egyen és sokat aludjon. […] Az egészség aranyszabálya: aki alszik, nem éhes.

130. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] négy órakor kénytelen lemondani imádott mustáros kenyeréről, mert kinevették vele az iskolaudvaron. Megértette, hogy különcködő mustáros kenyere meghaladta a vidéki elemi iskola tűrési határát.

143. oldal

vorosmacska>!

… egy asszonyt úgy kell meghódítani, ahogy a lovat idomítják – előbb a száját, a fara aztán jön magától –, vagy úgy kell vadászni rá, mint a fajdkakasra. (Az első napon felhajtom, a másodikon kifárasztom, a harmadikon leterítem.)

A Fajdkakas

167. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Csillagmajor
Pozsonyi Ádám: Kard ki kard!
Molnár Vilmos: Az olvasó fizetéséről
Arvo Valton: A hurok és más elbeszélések
Darvasi László: Vándorló sírok
Anna Gavalda: Életre kelni
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2016
Oláh Péter: a delfinek nem alszanak
Békés Pál: Csikágó
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma