A ​Rémkirály 106 csillagozás

Michel Tournier: A Rémkirály Michel Tournier: A Rémkirály Michel Tournier: A Rémkirály Michel Tournier: A Rémkirály

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Abel ​árva gyermekként a Szent Kristóf Internátusban nevelkedik. Mivel szeretet nélkül él, korán megtanul védekezni. Meggyőződése, hogy Isten feladatot adott neki. „A sors kegyetlen, de az én oldalamon áll” – vallja, s ez a gondolat átsegíti a megpróbáltatásokon.

Felnőve autószerelő lesz Párizs külvárosában. Környezete furcsa embernek tartja, de mit sem sejtenek a gyermekek iránti vonzódásáról. Amikor egy autó elüti az utcán játszó kislányok egyikét, Abel rohan oda, és veszi karjaiba a sérült gyermeket. Ekkor döbben rá küldetésére, a gyermekhordozásra…

Kitör a második világháború, Abel előbb a frontra kerül, majd a németek fogságába esik. Kelet Poroszország erdeiben, tavainál elveszett gyerekkorának sokszor megálmodott vidékére talál. Szinte felszabadulást jelent számára a fogság, főleg, akkor, amikor megnyílnak előtte Kaltenborn gróf ősi fellegvárának kapui, ahol a német arisztokrácia gyermekei számára létesült katonaiskola működik. Igazi küldetése ekkor teljesedik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1970

>!
Lazi, Szeged, 2008
356 oldal · ISBN: 9789639690844 · Fordította: Barta András
>!
Lazi, Szeged, 2002
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639416010 · Fordította: Barta András
>!
Lazi, Szeged, 2002
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639416010 · Fordította: Barta András

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 30

Most olvassa 4

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 56


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Michel Tournier: A Rémkirály

Én és A rémkirály egy szerelem története. Illetve egy bimbózó érzelem nyitánya. Egy fantasztikus, mélyen gondolkodó filozófus íróval, és az ő rétegeiben elém táruló csodálatosan összeszőtt történetével. Nem tudok rajongás nélkül beszélni Róluk, mert meghatározó élményt jelentettek a számomra. Nagy veszteség lenne, ha kimaradtak volna az életemből Tournier professzor, és az ő írásai.

6 hozzászólás
Roszka>!
Michel Tournier: A Rémkirály

Ez a történet azon ritka olvasási élményeim közé tartozik, aminél kívül maradtam. Egyszerűen nem tudtam, vagy nem akartam belekerülni. Mondatok hömpölyögtek előttem, érdeklődve olvastam, de valahogy nem fogadott magába. A könyv első fele a főszereplő rideg gyerekkorával foglalkozik Párizsban, és fiatal felnőttkorával. Azután kitör a második világháború, és hősünk Franciaország megszállásának első napján fogságba esik. Valahogy itt veszítettem el a hitemet ebben a történetben. Elkodorog a táborból, talál egy vadászkunyhót, ott alszik időnként, de mindig visszatér a táborba. Számomra ez a Behemót olyan, aki mindent elfogad, ami vele történik, jobban érzi magát fogolyként Németországban, mint saját hazájában. Mindenben jeleket lát, ami őt előreviszi a számára kijelölt sors útján. Örülök, hogy túl vagyok rajta, de valahogy mégis nyomott hagyott bennem. Talán mert szeretem a címadó verset.

Morpheus>!
Michel Tournier: A Rémkirály

Nagy bajban vagyok az értékeléssel. Bevallom, nehéz megindokolnom, hogy miért adok az ötből öt csillagot erre a könyvre, miközben ellentétes érzelmek és gondolatok kavarognak bennem:
Vajon Abel tényleg szörny? Akkor – ha nem is ugyanúgy –, én is az vagyok (még mielőtt valamiféle kitárulkozásra számítana valaki, felhívnám a figyelmét arra, hogy mindenki szörny), ez kétségtelen. Vagy csak más? Vajon Abel Szent (Kristóf), aki hordoz, esetleg egy mitikus lény, a rémkirály? Vagy mindegyik egyszerre? Hiszen mindannyiunkban benne rejtőzik a leggonoszabb és a legjobb egyaránt. És ahol (és amikor) a legjobb is eltérülhet rossz felé, mi történik azzal, aki nem a legjobb, hanem átlagos, rossz, vagy még rosszabb?
Abel tudatosan felvállalja a sorsát, egyik lépés után teszi meg a másikat, hogy elérhessen oda, ahová akar (bár ez első pillantásra puszta sorsnak tűnik, de akarja ezt a sorsot, mintegy magához öleli azt), és úgy halad előre, hogy a kezdetektől fogva tudja, érzi, hogy el fog bukni, minden önnön ellentétébe fog fordulni végül. Éppen ezért a görög tragédiák hőseire emlékeztet engem, akik bejárják az útjukat, és a végén döbbennek rá, hogy – például – a saját anyjukat vették feleségül, és ennek a következményeit akkor is viselniük kell, ha nem tudtak eddig róla.

Goofry>!
Michel Tournier: A Rémkirály

    Akkor hát, most ezen olvasmányomon fölbuzdulva, jómagam is megmerészkedek. – Mert ez a regény triviális példát állít föl arra, hogy mivé kompenzálhat valamiféle testi csököttség lelki defektusa… khelnézést, igazán nem akarom elhülyéskedni!, meg aztán tökre félrevinne ez így… és talán kívánatosabb is volna, ha a lényegre fókuszálnék (de jól látod, köllött most egy erős kezdés).

    Egyszóval, kapiskálom ám, mire osztják ki a nagyfrancok a Goncourt-díjat: zavarbaejtően-rém-őszintén-aura-spektrumokkal-kifestett-emberszabású-könyvekre (na tessék, csak találtam ide egy relevánsan összetett szót!).

    Szőrmentén, egy röpke mondattal fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy egy direkte rendhagyó és a nyugati-fronton zajló II. világháborús sztorival volt dolgom. (slussz!)
De nem ilyen egyszerű a történet. És noha jóllehet, nem értem tetten minden művészetileg célzatos kapcsolódást, a totális megértés érdekében és szimbólumfejtő-képességem teljes birtokában, no meg kevés 'netes segédlettel utánajártam mindennek, amihez kevésnek bizonyultam. Ezen a ponton idekéredzkedik egy idézet: „minden szimbólum és parabola a világon, csak hiányzik belőlünk a végtelenül finom megfigyelőképesség.” Tudvalévőn, szeretek jeleket követni-keresni-találni a mély-rétegzettségű struktúrák kapcsolataiban élő textusok szövedékében. És ebben a tekintetben nem volt okom panaszra.

    De most körmondatosat faragó kérdőmondattal fordulok szembe. Mekkora terhet pakolhatok le itt magamról? Ugyanis kifejezetten rühelltem a tárgyi tudást idegesítőn fitogtató monotóniát, a szöveget unos-untalan általjáró szócséplést: az eufória – levitáció – inverzió folyvást magamagát mutogató mintázatát, – jó, hogy a hagymázas alkotói gondolatvilág felfejtett motívumai ezek, csakhogy csekély idő múltán meszes falmáz került a körmöm alá miattuk! (áh)

    Mindegy! Lekaparhattam a betű elvetésében forgó allegóriák felszínét is. Jó volt. És vitatatlanul mély értelmű és jellemfejlődéssel bíró munka ez. Balladai dramaturgiát játszó dráma a kisbetűs emberről. Igaz, némi „folklorisztikás” elemtől eltekintve kevéssé szórakoztató, de jó svádájú szöveggel megírt, gondolatébresztő és szuggesztív hatású mű (pont)

7 hozzászólás
Sapadtribizli P>!
Michel Tournier: A Rémkirály

Nagyon izgalmas és művészi. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy valaki ennyire szimbolikusan figyeljen meg mindent; hogy az egész életét szimbolumok füzéreként tekintse. És mégis, ezzel a magatartással jobban reflektál a jelenre, az adott környezetre.
Bevallom, nem tudtam, hogy viszonyuljak a főszereplőhöz, de hiányozni fognak a mindent-elemző, mindent megérteni, lecsupaszítani, és szimbolikájában megragadni igyekvő fejtegetései, gondolatai. Sokaknak beszéltem a környezetemben a főszereplőről és furcsa nézeteiről.
Érdekes színfolt ez a könyv.

2 hozzászólás
Bélabá>!
Michel Tournier: A Rémkirály

A regény első fele világklasszis teljesítmény. Az a csodálatos nyelvezet, ami Tiffauges naplójában szerepel. Olyan könyv, amit újra kell olvasnom.

5 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!
Michel Tournier: A Rémkirály

Mi történik, ha az ember már-már megszállottan túlmisztifikálja az életét, mindenből a sorsára vonatkozó jeleket vél kiolvasni, már-már megtalálja dicsőséges, boldog hivatását, mire derült égből villámcsapásként kiderül, hogy ő bizony egy szörnyeteg? Hát nem biztos, hogy az, mint a regényben, de így is össze lehetne foglalni a történteket, spoiler nélkül.

Mert ez igaz is, meg nem is. Kedves főhősünk, Tiffauges, meglepően szereti a gyerekeket, már-már költőien írja le, miért olyan csodálatosak, azt hinné a buta 21. századi ember, hogy pedofil. Pedig dehogy is. Van persze borzalmas gyerekkor, amelyből viszont nem a borzalmasat emeli ki, hanem a szimbolikusat, az érdekeset. Aztán jön egy botrány, ami elöl el lehet menekülni a második világháborúba, és végül kikötni az SS egyik gyerek-kiképző napolájában.

Akkor mondjuk inkább azt, hogy ez a könyv arról szól, hogy egy jó ember is tévedhet rossz útra? Ez is nagyon közhelyes. Inkább arról van szó, hogy egy jó ember egy rossz világban, még pontosabban mondva, egy ember, aki nem illik bele ennek a világnak a szövetébe. De nem lehet ezt a könyvet más szavakba foglalni, mint amikből áll – ebben áll a zsenialitása. Vagy mondjuk inkább azt, hogy mestermű, az emberibb kifejezés.

Minden részlet fontos, és valóban szimbolikus jelentőségű – lehet, hogy inkább arra hívja föl a figyelmünket, hogy valóban vannak jelek az életünkben? viszont olvashatunk olyan szimbólumokról is, amik már nem is szimbolizálnak semmit, érdekes dolog –, és csak a legvégén áll össze a kép, az utolsó mondatok komotósan, dicsőségesen, és már-már borgesien zárják le Abel Tiffauges történetét.

Lehet, hogy Tiffauges szörnyeteg, de tanulékony szörnyeteg szerethető szörnyeteg. Aki a kezembe adta a könyvet, azt mondta, ezt mindenkinek olvasnia kéne. Hát, ha van kedvetek, meg időtök, mindenképpen olvassátok el, megéri.

2 hozzászólás
Papusz>!
Michel Tournier: A Rémkirály

Hát én ezt imádtam. Tény, hogy nem könnyű, de imádom a már-már túlbonyolított mondatokat és a tökéletes szerkezetet, és azt is, amikor mindig újabb és újabb rétegek kerülnek elő, ha egyet már nagyjából lekapargattunk. Könnyen lehet, hogy megy a kedvencek közé…

5 hozzászólás
szallosas P>!
Michel Tournier: A Rémkirály

Nahát… Ezen a könyvön még egy ideig töprengeni fogok…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Kétféle nő van – mondtam Rachelnek -. A csecsebecsenő, akit kezelhetünk, gyúrhatunk, akit kedvtelve nézegethetünk, aki a férfiélet dísze. És a tájnő. Ez utóbbit bejárjuk, belebocsátkozunk, és gyakran előfordul, hogy eltévedünk benne.

20. oldal (Lazi Könyvkiadó)

28 hozzászólás
Papusz>!

– Ha kitartóan kopogtat az ember, végül megnyílik a kapu. Előfordul, hogy nem az a kapu nyílik ki, amelyiken dörömbölsz, hanem egy másik, amelyet észre se vettél, de az nem baj.

37. oldal, Abel Tiffauges baljós feljegyzései, 1938. március 2. (Lazi)

Goofry>!

Most már tudom, hogy a zsarnok teljhatalma végül is miért bolondítja meg magát a zsarnokot. Mert nem tud mit kezdeni vele. Nincs kegyetlenebb, mint az egyensúlytalanság a végtelen cselekvési lehetőség és a korlátozott cselekedni tudás között. Hacsak a sors nem robbantja szét a szegényes képzelet korlátait, és nem gázol át a tétovázó akaraton.

400. oldal

Papusz>!

– Az élet és a halál egy és ugyanaz. Aki a halált gyűlöli, az életet gyűlöli, aki fél a haláltól, az élettől fél. A természet az élet kimeríthetetlen forrása, a természet nagy temető, minden pillanat tömegsírja.

A kaltenborni szörnyeteg (226. o., Lazi)

Biedermann_Izabella>!

A tisztaság az ártatlanság kártékony inverziója. Az ártatlanság a lét szeretete, az égi és földi táplálékok derűs elfogadása, a tisztaság-tisztátalanság pokoli alternatívájának tagadása.Ebből a spontán és mintegy eredendő szentségből a Sátán hozzá hasonlatos torzképet formált, amely tökéletes ellentéte az ártatlanságnak: a tisztaságot. A tisztaság rettegés az élettől, embergyűlölet, a nemlét morbid imádata. Egy kémiailag tiszta test barbár kezelésen ment át, hogy ilyen abszolút természetellenes állapotba kerüljön. A tisztaság démonától megszállt ember romokat és halált hint maga körül. Vallási megtisztulás, politikai tisztogatás, a faj tisztaságának védelme, e vérlázító témának számtalan változata van, de valamennyi egyöntetűen ama megszámlálhatatlan bűntettbe torkollik, amelynek kedvelt eszköze a tűz; a tisztaság és a pokol szimbóluma.

Goofry>!

[…] minden szimbólum és parabola a világon, csak hiányzik belőlünk a végtelenül finom megfigyelőképesség.

123. oldal

1 hozzászólás
boresz>!

Alkoholmámor, szerelmi mámor, vallási mámor. Az ember a nihil teremtménye, csak a sárga földig lerészegedve tud szembenézni a rá váró felfoghatatlan viszontagságokkal, az életnek e néhány esztendejével

boresz>!

Az a leglelkesítőbb pillanat az ember életében, amikor véletlenül felfedezi perverzitását, amelyre hivatott. Mindennap megszorítunk egy olyan kezet amely fojtogatott, vagy arzént adagolt.

Sárhelyi_Erika I>!

[…] eltűnődöm, vajon a háború nem kizárólag azért tör-e ki, hogy a felnőttnek lehetőséget adjon a gyermekké váláshoz, ahhoz, hogy megkönnyebbülten visszafejlődjék a háborús játékszerekhez, az ólomkatonákhoz. Megszabadulván hivatalfőnöki, férji, családapai terheitől, a mozgósított felnőtt lemond minden funkciójáról és rangjáról, és ezentúl szabadon, gondtalanul szórakozik a vele egykorú bajtársak körében: ágyút, tankot és repülőgépet kezel – ezek pedig gyermekkori játékszereinek felnagyított másolatai.
Az a baj, hogy a visszafejlődés nem sikerül. A felnőtt újra előveszi a gyermekjátékokat, de immár hiányzik belőle az a játékösztön, az a mesébe vetett hit, amely ezeknek az eszközöknek eredetileg értelmet adott. Durva kezei között szörnyűekké válnak a játékszerek, és elburjánzanak, akár a húst és vért faló rosszindulatú daganatok. A felnőtt igazi gyilkossága lép a gyermek játékos komolysága helyébe.

264. oldal

3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Nem gyújtottam fényt. Az imazsámolyról csak egy élénk színekben pompázó kép volt jól látható a fehér falon: egy megcsúfolt, töviskoszorús Krisztus, amint éppen arcul üti egy martalóc. Annyira járatlan voltam még a jelek olvasásában – életem nagy vállalkozásában –, hogy nem is gondoltam a nyilvánvaló párhuzamra. Ma már tudom, hogy az emberi arc, bármily hitvány legyen is, ha megütik, nyomban Krisztus orcájává válik.

29. oldal (Lázi Könyvkiadó)


Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Eric Vuillard: Napirend
Kristin Hannah: Fülemüle
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Robert Merle: Mesterségem a halál
David Benioff: Tolvajok tele
Amy Harmon: Homokból és hamuból