Lanzarote 84 csillagozás

Michel Houellebecq: Lanzarote

„Nyaralni ​muszáj" – akkor is, ha az ember nem tartozik a gazdagok közé, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre; és akkor is, ha kedve sincs az üdüléshez. Mert ha szeretnénk, ha nem, valamit mégiscsak muszáj csinálni, ha már megszülettünk. Houellebecq ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetek északkeleti részére, Lanzarote-ra fizet be egy útra. Hogy mi található itt? Egy-két vulkán, nemzeti park, meg strand strand hátán. Amiről ebben az elbeszélésben olvashatunk, az távol áll a road movie-k pergő világától. Annál érzékletesebben, pontosabban, és már-már kérlelhetetlen őszinteséggel tudósít viszont arról, hogy a modern ember miként próbál értelmet szerezni napjainak, hogyan tölti el kénytelen-kelletlen a kiszabott időt. Kétségbeesett küzdelem ez, hiszen a főhős, valamint a nyaralás során szinte véletlenszerűen mellé sodródó néhány férfi és nő lelke ugyanolyan sebzett és sivár, mint maga az üdülésre kiválasztott táj.
A Lanzarote éles szemmel megírt, szarkasztikus… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Magvető, Budapest, 2013
94 oldal · ISBN: 9789631430745 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 2013
96 oldal · ISBN: 9789631431018 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Michel Houellebecq: Lanzarote

A Lanzarote mintha az előképe lenne a szerző három évvel későbbi könyvének, ami az Egy sziget lehetősége. Van benne minden, amit megszokhattunk az írótól, egy Houellebecq-i hős (sőt egy H-i mellékszereplő is), szexualitás, egy biszex lánypáros (melyik férfi ne vágyna erre titokban vagy nyíltan), egy furcsa sziget, egy szekta, több-kevesebb emberi kapcsolódás, amit leginkább felületesnek jellemezhetnék. Amiben különbözik, az az, hogy a főhős nem lesz öngyilkos, nem hal meg, igazából semmi katasztrófa nem történik vele, a mellékszereplő meg elfogadja a sorsát. Úgyhogy ezek miatt némileg kilóg a sorból.

>!
morcos
Michel Houellebecq: Lanzarote

Fing a szélben – akkor is, ha az általam vélelmezett világirodalmi jelentőségét, akkor is, ha a regény rám tett hatását próbálom meghatározni.

3 hozzászólás
>!
Edit_Zsuzsa_Nagy
Michel Houellebecq: Lanzarote

Érdekes volt,de valahogy többet vártam a Behódolás után.
Laza napokra ideális,mikor épp nincs más kézközelben.
Szerintem Michel egy nyaralása lett leírva ebben a könyben,én speciel nem szeretnék ilyen nyaralást,ilyen fokú kiégettséget egy pozitív esemény közben.Imádok utazni,nyaralni,más országokat,embereket,kultúrákat megismerni.Vicces és ironikus volt az európai népek nyaralási szokásiról írt pár mondatnyi szösszenet.A német lányok dobtak egy kicsit a könyv értékén(és a velük megesett jelenetek leírásai),de így sem tudom jobbnak értékelni,mint egy hármas.

>!
Andaxin P
Michel Houellebecq: Lanzarote

Attól függetlenül, hogy tetszett belőle ez-az, egy tök felesleges valami, papírpazarlás, gyújtósnak való, stb. Öncélú és beteges marhaság, ami teljesen máshogy jön ki pl Bukowskitól. Ha ő ír valami pornósat, az tök természetes, netán vicces, fanyar, és mellesleg tudjuk is, hogy jókedélyű d***sokról szólt az élete és regényeinek vagy azok feleinek nagy része. Ez itt viszont egy karakterekbe oltott véleményközlés érdektelen, sehova és semmibe nem hajló direktpornóval. Tény, hogy a véleményközléséből bejött pár mondat.
HA arról van szó, hogy elmegy egy flegma, keseredett, ötlettelen főhős egy lanzarote-i nyaralásra, akkor lehetne hosszabb és véleménydúsabb, és akkor azt mondom, hogy de szar lehet így nyaralni, hogy sok pénzért ott vagyok, ahol semmi érdekes nem történik néhány hármas orgián kívül, és mégis van egy vonulata a kisregénynek legalább 200 normálisan tördelt oldalon.
De ez csak 94 vastag papírú oldal, körbe 2 ujjnyi margóval, amibe mindössze egy rövid irodai tájékozódás, majd lanzarote-i látnivalók (és látványtalanságok), unalmas ténfergések, utastársak figyelése, szex, szex, és a raeliánus mozgalomról szóló rövid ismertető fért be.
Szerintem ha én eljutnék ilyen helyre és nem élvezném azt a természeti környezetet, akkor is jobban menne az írás ennél, de persze eladni nem tudnám, mert nem hívnak Houellebecq-nek.

>!
Frank_Spielmann I
Michel Houellebecq: Lanzarote

Nem is regény ez, hanem egy hosszú novella. Ami nem baj, csak mondom.

Van egy kiábrándult értelmiségi narrátorunk, aki szórakoztatóan cinikus, mert nem az az ember, aki komolyan vesz dolgokat, egy világban, ahol a komolyság elvárás, a komolytalanság meg gyakran csak idétlenség.

Elmegy nyaralni, megismerkedik pár emberrel, dug néhányat, egy pasi is van benne, aki egy fura szektában pedofil lesz, és hát ennyi. Nem egy falrengető izé, gondolom ez Houellebecnek ujjgyakorlat, vagy nyári melléklet egy irodalmi folyóirat mellé, jópénzér.

Vicces cinikusponyva.

1 hozzászólás
>!
somogyiréka
Michel Houellebecq: Lanzarote

Ha én lennék az atyaisten egyik szemem nagyon sírna, de a másik azért mosolyogna kicsit e könyv után. Sírna, mert hiába teremtett paradicsomi környezetet a gyerekeinek, ( a regény egy (kb)nyaralásról szól a Kanári-szigeteken) azok mégsem tudják, mit kezdjenek vele.
A főhős, hogy a nagy unalom elől, mely kintről is és bentről is egyaránt fenyeget, nyaralni indul, no mert azt azért csak kell. Hamar rájön, hogy Lanzarote szigetén sem találkozik senki mással csakis önmagával, azzal a kongó értelmetlenséggel, mely az egész életét át-áthullámozza.
Mégis mosolyog egy picit az atyaisten másik szeme, mert mindezt valami távolságtartó humorral és önkritikával teszi, mintha lenne benne valaki, aki nem vesz részt a sztoriban, mintha egy színpad lenne, mely éppen csak helyet ad mindehhez önmagán.
Hu, és ahogy a Houellebecq a szexről ír, vagy lehet, hogy ez már valami új írói trendi cucc, kipakolni ezt is minden sallang nélkül, naturalista leírások oldalakon át, vagy egyszerűen csak már semmilyen írói képet nem akar magáról fenntartani. Ember vagyok, az meg ennyi..A regényke nagy részében áll neki a töke, aztán ahol tud magán segít, itt elég leleményes, talán még az unalom íze is el-eltűnik egy időre ilyenkor. Szép leszbi lányok szórakoztatják az íróurat, akinek ha a fotóját megnézem a könyv fülszövegében ..hát valahogy minden eszembe jut róla csak a szex nem. Lehet éppen ezért ír róla, legalább elképzeli. Azt meg szuperül. Szóval csemegének valami vaskos (könyv!!)után jólesnek ezek az oldalak.

>!
Sás
Michel Houellebecq: Lanzarote

Nevetségesen gyenge, és az eddigi regényei után kissé meg vagyok lepve, hogy nem szégyellte ezt kiadni. Az egész olyan szétzuhant, aránytalan és unalmas. Ugyanarról szól, mint minden eddigi regénye, amit olvastam tőle, de ez annyira hatástalan, hogy inkább nem nevezném önismétlésnek.

PS.: Most látom, hogy 2000-res. Mindegy, az Elemi részecskék után, és csak kicsivel a Csúcson előtt készült, úgyhogy ez sem mentség.

>!
mbazsa
Michel Houellebecq: Lanzarote

Monsier H. leggyengébb könyve. Leginkább tényleg egy hosszú novellára emlékeztet, egy-két szereplővel, csattanóval a végén. Valahol olvastam, hogy Franciaországban képekkel együtt jelent meg a könyv, vagy legalábbis kiadtak hozzá egy fotóalbumot, amit Houellebecg készített Lanzarote szigetén. (Kicsit valami olyasmi lehetett, mint Nádas Saját halála.) Kíváncsi lennék, hogy vajon ez mennyiben módosítja, árnyalja az értelmezést, illetve az értékelést. (Amúgy a borítón lévő kaktuszkép ebből a fotósorozatból való.) Persze ez a könyv is egyfajta „előtanulmánya” a következő regénynek, az Egy sziget lehetőségének, mint ahogyan A harcmező kiterjesztése volt az Elemi részecskéknek. Innentől kezdve már csak viszonyítás van, illetve egyfajta eleve elrendelés, hogy akkor „az előtanulmány” nem olyan jó, mint „az igazi mű”. (Persze A harcmező kiterjesztése és az Elemi részecskék viszonya pont ezt az állítást cáfolja meg, hiszen mindkét regény alapvetően jól megírtra sikeredett.) Mindezek ellenére természetesen megadtam az esélyt, hogy hasson a Lanzarote, de sajnos nem sikerült. Vagy is csak félig. Mert a szöveg meg van írva, de valami, mégiscsak hiányzik belőle. Talán pont a képek. A fotósorozat. Ki tudja.

>!
Zonyika P
Michel Houellebecq: Lanzarote

Nyaralni muszáj. – és az a borzasztó ebben, hogy tényleg.
Visszagondolni, hogy milyen érzések zsongtak bennünk, mikor azt vártuk, hogy 1999-ből 2000 legyen, hogy a számítógépek meg tudjanak birkózni a feladattal, hogy ne őrüljön meg mindenki és ne legyen világvége. 13 év telt el, csak a fél életem. De tényleg, hogy lehet túlélni azt, hogy egy rajtunk kívül álló okból ott vége lehet az életünknek? Pedig még csak a fele telt el…

>!
zsoca8711
Michel Houellebecq: Lanzarote

Egy fáradt péntek estére jól jött, de Houellebecq saját szintjén ez inkább egy kidolgozatlan vázlat. Azt hittem ütősebb lesz, tömör, de élvezetes, ehelyett valami nagyon kis egyszerűt kaptam.


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog IP

A depresszióban az a tragikus, hogy lehetetlenné tesz minden szexuális tevékenységet, holott kizárólag a szex képes lenyugtatni a kegyetlen szorongást, a depresszió kísérő tünetét.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · szex
17 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

(…) nagyon jól el lehet éldegélni úgy, hogy nem várunk semmit az élettől.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

Az embert fiatalon még elszórakoztatják az abszurd dolgok, egy bizonyos kor után azonban már fárasztják.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság
1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Az angol kizárólag azért megy egy nyaralóhelyre, mert biztos benne, hogy ott más angolokkal fog találkozni. Ennyiben homlokegyenest különbözik a franciától, e felfuvalkodott lénytől, aki olyannyira el van telve önmagától, hogy elviselhetetlen számára a puszta gondolat, hogy külföldön egy honfitársával találkozzék.

20. oldal

10 hozzászólás
>!
moodhunter83

És amikor már nincs mit remélni az élettől, legalább félni van mitől.Észrevettem, hogy amerre lakom, egyre több a dealer.Úgy döntöttem, megint költözöm, közelebb a Nemzetgyűléshez.Mindenkinek azt meséltem, hogy azért, mert közelebb akarok lenni a munkahelyemhez, de igazából olyan negyedben akartam élni, ahol nyüzsögnek a zsaruk.Nem találtam túl izgalmasnak, hogy leszúrassam magam egy drogossal, aki nem jutott hozzáaz adagjához.

>!
Andaxin P

– Kellemes napja volt? – támadtam le lazán. –
Gondolom, Fuerteventurán járt.
– Pontosan. – Tétován megcsóválta a fejét, majd hozzátette: –
Egy nagy nulla volt, igazán. Nincs ott az ég adta világon semmi érdekes.
És most már a végére jutottam az összes kirándulásnak, amit a szálló felkínált.
– Egy hétre jött?
– Nem, kettőre – felelte kétségbeesetten.
Hát, tényleg elég nagy szarban volt.

39. oldal

1 hozzászólás
>!
moodhunter83

Nem hülye ötlet – füttyentett Rudi.–Fogsz egy Isten háta mögötti helyet, hagyod lepusztulni az utat, és kiteszelegy „TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET’-táblát.És akkor jönnek is az emberek.Nincs mástennivaló, tegyél fizetőssé valamit, és nyert ügyed van.

>!
LuPuS_007 P

De tényleg mire képesek a norvégok? Áttetszőek, mint a medúza, ha kiteszem őket a napra, szinte azonnal elpusztulnak.

18. oldal

>!
kiscsillag0310

…szélsebesen haladtunk egy, az Amerikai Egyesült Államok által uralt világköztársaság felé, amelynek az angol lesz a közös nyelve. Némileg hányingert keltő volt a gondolat, hogy hamarosan kretének fognak minket irányítani, de végeredményben nem most történne először ilyesmi.

36-37. oldal

>!
LuPuS_007 P

Hát ha így áll a helyzet, gondoltam a XX. századunknak koránt sincs vége.

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
David Foenkinos: A feleségem erotikus potenciálja
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Jeaniene Frost: Karó és sírhant
Terry Pratchett: Fegyvertársak
Kerstin Gier: Rubinvörös
Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Mark Lawrence: Bolondok hercege