A ​csúcson 98 csillagozás

Michel Houellebecq: A csúcson Michel Houellebecq: A csúcson

Michel Houellebecq 1998-ban robbant be a köztudatba a Magyarországon is nagy sikert aratott Elemi részecskék című regényével. Új könyve már megjelenése előtt nagy vihart kavart Franciaországban. Főhőse Michel, minisztériumi alkalmazott, aki megtakarított pénzét a thaiföldi szex-paradicsomban tékozolja el. Élete során arra jut, hogy a szexturizmusban rejlik a jövő. Houellebecq az Elemi részecskékhez hasonlóan, korunkat elemzi, elsősorban gyarlóságainkat mutatja be. Prózája szenvtelen és eszköztelen, hősei magányosak, egymástól és környező világtól elidegenedettek. (Csak felnőtteknek!)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Magvető, Budapest, 2013
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631423105 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 2003
320 oldal · ISBN: 9789631423105 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 2003
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423107 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Enciklopédia 43

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Franciaország · Koszovó


Kedvencelte 13

Most olvassa 7

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Michel Houellebecq: A csúcson

Meggyőződésem, hogy a jelenkor (nyugati) társadalmáról és korunk problémáiról Michel Houellebecq ír az egyik leghitelesebben, legszórakoztatóbban, ám legszomorúbban is. Ő aztán tényleg fittyet hány az elvárásokra, a politikai korrektségre és hasonlókra. És bár a hőseit nehéz szeretni és több szempontból is nehéz velük azonosulni, de nyugodt szívvel nem lehet elvetni vagy semmisnek venni a világlátásukat.
A Csúcson volt az utolsó Houellebecq regény, amit még nem olvastam (az eddig megjelentekből már csak az inkább fanyalgást kiváltó Lanzarote van hátra spoiler), és természetesen ebben sem kellett csalódnom. Persze botránykönyv lett, mint az elvárható, de a szexturizmust középpontba állítva megint úgy tudott írni az általános elidegenedésről, a kapcsolatok erodálódásáról és az egyre embertelenebbé váló nyugati világról, mint senki más. Persze, aki nem ismeri mélyebben a jóképű franciát, az gyakran nevezi őt és a műveit nihilistának, de bevallom, ilyen szép és tiszta szerelmi történetet még csak keveset olvastam, mint ami Michel és Valérie között lezajlott, és ennyire pozitív mondanivalóval is csak ritkán találkozik az ember. Fájdalmas, humoros és elgondolkodtató, mint mindig.
Természetesen itt a helye a kedvenc szerzőimet felvonultató polcon, igen exkluzív társaságban…

2 hozzászólás
>!
Morpheus
Michel Houellebecq: A csúcson

Beszippantott magába a könyv, olyan magától értetődően bújtam bele Michel bőrébe, hogy akár meg is lepődhettem volna, ha nem hasonlítanék hozzá ennyire. spoiler A történet bár tele van szexualitással, olyannal is, amitől egy békés polgári családanyának kifordulna a szájából a vasárnapi rántott csirkeszárny, mégsem ez a lényeg benne, ugyanis tele van érzelmekkel, szerelemmel, egy tetszhalott állapotból való felébredéssel, egymásra találással. Ráadásul szembe helyezkedik mindazzal, ami már perverzió, ami tulajdonképpen akkor kezd elhatalmasodni valakin, amikor már nem tud szeretni, vagy sohasem tudott. (Eszembe jutott erről a Keserű méz c. film, ahol ahogy múlt a szerelem, úgy lett az egész egyre perverzebb.) Ezekkel ellentétben úgy tűnik, hogy mind Michel, mind Valérie meglepően felnőttek és érettek szerelmi és szexuális szempontból egyaránt, amit ugyan a legvége megkérdőjelez, és ez bár egy kicsit zavar, megértem az író szándékát. spoiler És még valami, néhányszor meg tudott nevettetni, amit nehéz nálam elérni, és hogy sírni is tudtam a történeten, az is jól esett. Kedvenc lett, ezen nem kellett gondolkoznom sokat.
Houellebecq (te is egyszerűbbre változtathattad volna a nevedet, ahogy a történetben egy művésznek javasoltad! :D ) immár azon néhány író közé tartozik a szememben, akikkel úgy érzem, a való életben is jól el tudnék beszélgetni, ha találkoznánk (még akkor is, ha ez csupán a saját illúzióm). Van egy kérdés, hogy ha bárkit meghívhatnék egy ebédre, kit hívnék meg, hát ő lett az egyik Murakami, Pelevin és Palahniuk mellett, már ami az írókat illeti.
A márciusi molyklubra így már két olvasmányom lett, ez teljesen véletlenül.(?) Ugyan eddig nem volt rajta az erotikus címke, mindjárt hozzáadom, nehogy valaki lemaradjon erről a gyöngyszemről.
@Kkatja -nak ajánlott olvasmány. :)

1 hozzászólás
>!
szöszmösz I
Michel Houellebecq: A csúcson

Ah, Houellebecq, te kis arrogáns szexista tirpák $@!%, mégis hogyan bánhatsz ennyire jól a szavakkal?

1 hozzászólás
>!
Chöpp 
Michel Houellebecq: A csúcson

Szexturizmus kipipálva. Én – lehet nem kellene mondanom – nem a szex jelenetei miatt olvasom Houellebecq-et. Ebben a könyvében is találtam sok értékes gondolatot, de alapjában véve mégis inkább csalódás volt. Belefáradtam már a főhős rendszeres időközönként felbukkanó intim magánéletébe. Nekem ez a rizsa. Szerintem már maga az író is unja. Én minden esetre ennél jóval többet várok öntől, Michel!

>!
szembeszomszed
Michel Houellebecq: A csúcson

Korábban már (jogosan-jogtalanul) rokonítottam Houellebecq hőseit Camus Közönyének Meursault-jához, úgyhogy vigyázni kell, nem érdemes nekem olyan magas labdákat adni, mint amilyet mindjárt az első mondatnál kaptam, vö. „Ma halt meg anyám.” és „Egy éve halt meg az apám.”, mert még a végén nekiállok megint a párhuzamosságokat vizsgálgatni. Amik persze vannak, de azért automatikus egyenlőségjelet nem tennék sehova – hiba is volna valószínűleg. Viszont lehet, hogy legalább ezzel az első mondattal, és az általa megteremtett alaphelyzettel Houellebecq tiszteleg kicsit Camus előtt. Megérteném, ha így volna.

Ami a továbbiakat illeti: értékválság, elidegenedés – szóval a szokásos dolgok, mégsem tudom őket megunni. Pedig eleinte nem voltam mindennel ilyen elnéző: noha a legkevésbé sem tartom magam prűdnek, a regény olvasása közben már-már kicsit soknak találtam a gyakori, és helyenként – utálom ezt a szót, de – öncélúnak tűnő szexjeleneteket. Csak hát az az igazság, hogy a Nyugat többrétű dekadenciáját lényegében a szexualitáson keresztül levezető történetben nem is állhatott volna más a főszereplő, Michel (hopp, nem tűnik véletlennek ez a keresztnév) életének középpontjában, illetve annak említésre egyáltalán érdemes eseményei között, mint a szex. És a sztori maga a végére szépen ki is kerekedik, úgyhogy, bár nem lett a kedvenc Houellebecq-művem, a kis franciából kiábrándulni még mindig nem tudtam – és ez, a jelek szerint, már nem is fog sikerülni.

>!
nola P
Michel Houellebecq: A csúcson

A téma a szokásos, a nyugati társadalmak értékválsága, kiüresedett, felszínes életek, némi kritika a kapitalizmusról, az iszlámról… Ami viszont számomra új volt, hogy ezúttal a nyugati emberek szexualitásának hanyatlása volt a középpontban. A szexturizmus adta a témát és egyben a díszletet. Így kivételesen a szexjelenetek mennyisége is indokoltnak tűnt. Houellebecq most is rendkívül pesszimista, azonban Michel alakja sokkal megfoghatatlanabb, mint amilyen karaktereket már megszoktam tőle. Ebben a regényben is ő az egyetlen valódi karakter, a többiek, Valérie, Jean-Yves jellemvonásai pontosan olyan eltúlzottak, egydimenziósak, mint az Elemi részecskék Michelje és Brunoja. (Valérie inkább Houellebecq vágyálmának megtestesítője lehet.) A csúcson „hőse” azonban szerelmes, vannak vágyai, még ha nem is tesz értük különösebben semmit, kiábrándult, mégis néha szinte gyermeki örömöt képes átélni.
Számomra ez a regény sem állt össze tökéletes egésszé, egyes részek makacsul kilógnak, mint pl. a robbantás, nem értem, milyen célt szolgált, de el tudom képzelni Houellebecq-ről, hogy az egyetlen célja pont az volt vele, hogy az olvasó feltegye ezt a kérdést.
A harmadik könyvem az írótól, és ez komoly önelemzésre késztet. Nem tudom ugyanis megmondani, miért is szeretek én Houellebecq-et olvasni. Egyelőre csak annyi biztos, hogy határozottan szeretek…

>!
vercsa
Michel Houellebecq: A csúcson

Ha Houellebecq az európai Ellis, akkor az számomra csak ebben a könyben érhető tetten, a főhős életének felszínességét látva. A magam részéről nem is látok több párhuzamot kettejük között. Houellebecq hősei mindig vágynak egy érzelmileg teljesebb életre, ami felváltja az ürességet, bár nem sokat tesznek érte, de amikor esélyt kapnak, az őszinte boldogsággal tölti el őket. Ellis regényeinek szereplői esetében csak arra telik, hogy a saját sivár életük miatti frusztráció következtében mást is bántsanak, hogy más is szenvedjen, ne csak ők.
A konkrét regényhez visszakanyarodva: Houellebecq stílusa még mindig remek, izgalmas, elgondolkodtató. Itt megismerhetjük nemcsak a főhős útját, melyben egy boldogabb, élvezettelibb életet akar egy megfelelő társ mellett, hanem a társadalmi jelenséget, hogy nyugat-európai férfiak ázsiai, afrikai nők mellett keresik a boldogságot, az élvezeteket. Mellbevágó azzal szembesülni, hogy az emancipálódott nők mellett az olyan egyszerű vágyak mint a „házias, kedves, odaadó feleség” kielégítésére képes partnert ilyen messze kell keresni. Vagy akár csak egy olyat, aki képes ADNI.

>!
zsoca8711 
Michel Houellebecq: A csúcson

Talán meglepően hangzik, de ez egy olyan könyv, ami a szex körül forog és kissé mocskosan mutatja be, mégis a szerelemről szól és arról a problémáról, hogy mennyire nehezen találunk társat és szerelmet.

Houellebecq ezt az üzenetet a szokásos módon és minőségben adja elő, hihetetlenül élvezetesen és lendületesen olvasható könyv. Durva, néha talán gyomorforgató, de az üzenete fontos szerintem.

>!
GedyPapa
Michel Houellebecq: A csúcson

Minden karácsonykor veszek egy Houellebecq könyvet és belemerülök abba a világba, amit ő teremt. Minden egyes olvasáskor felmerül bennem, hogy miért nem olvasok többet tőle. A társadalom kritikája és a tiszta látásmódja meghökkentően realista. A szexturizmus, illetve a hanyatló nyugat európai szexualitás prezentálása kiváló, még a meglepően erőteljes szexista vonallal együtt is.
Az iszlám radikális bemutatása valószínűleg sokaknál kiverte a biztosítékot, de nekem nagyon „adta”.

>!
malasingud
Michel Houellebecq: A csúcson

Megelőlegezem a négy csillagot, és max még pótolom:))Nagyon bejön ez az író nekem:)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
szigiri

Egy éve halt meg az apám. Nem hiszek az elméletben, mely szerint az ember akkor nő fel igazán, amikor a szülei meghalnak; az ember sohasem nő fel igazán.

(első mondat)

>!
encsy_eszter 

Ha az embernek nincs olvasnivalója, meg kell elégednie az élettel, és ez néha kockázattal jár.

Kapcsolódó szócikkek: élet · kockázat · olvasás
>!
Morpheus

Lehet úgy élni a világban, hogy nem értjük, elég, ha táplálékhoz, simogatáshoz és szerelemhez jutunk.

344. oldal

Kapcsolódó szócikkek: étel · simogatás · szerelem · világ
6 hozzászólás
>!
encsy_eszter

A másik emberrel való kapcsolatunkban ébredünk önmagunk tudatára. Éppen ettől elviselhetetlenek az emberi kapcsolatok.

Kapcsolódó szócikkek: kapcsolat
>!
Chöpp 

Nem én vagyok a furcsa, hanem a minket körülvevő világ.

315. oldal

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Amikor a szerelem elmúlik az ember életéből, az egész élet kicsit konvencionális és erőltetett formát ölt. Az ember megpróbál emberinek látszani, ragaszkodik a megszokott viselkedésformákhoz és struktúrákhoz, de ahogy mondani szokás, a szíve kimarad az egészből.

>!
Morpheus

    – Mire jó a sok pénz? – kérdezte Valérie tárgyilagosan. – Hogy vehessek egy Prada táskát? Vagy hogy Budapestre utazzam víkendezni? Hogy szarvasgombát egyem? Én sok pénzt kerestem, és fogalmam sincs, mit csináltam vele; nyilván ilyen hülyeségekre szórtam el.

315. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · hülyeség · pénz
>!
Chöpp 

    Az életemben megismertem a szenvedést, a bánatot, a szorongást; de az unalmat nem ismertem. Soha nem zavart az egyforma dolgok örök, hülye ismétlődése.

310. oldal

Kapcsolódó szócikkek: unalom
>!
Morpheus

Megöregedni nem túl mulatságos dolog, de egyedül megöregedni mindennél rosszabb.

337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
saribo P

… de ha valaha is elgondolkodtam a kultúra mibenlétén, mindig arra jutottam, hogy a kultúra tulajdonképpen az élet boldogtalanságáért járó kárpótlás.

309-310. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucinda Riley: Gyöngynővér
Paige Toon: Egy darab a szívemből
Sándor Anikó: Thaiföldi feleség
Kaiser Attila László: Sziámi délibáb I-II.
Evelyn Marsh: A Siva ölelése
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia
Elif Shafak: Becsület
Pedro Juan Gutiérrez: Trópusi állat