Kaddis, ​pirkadatkor 12 csillagozás

Michel Friedman: Kaddis, pirkadatkor

„A ​szüleink bennünk vannak. Akkor is, ha egész életünkben küzdöttünk ez ellen.”

Megrendítő regény egy, a soá elől menekült család sorsáról. Sarah és Ariel nem szabadulhat szörnyű múltjától. A fiuk, Julien körül forog az életük, akinek helyettük kellene teher nélküli életet élni – de ez nem sikerül. Julien elhagyja a tettesek hazáját, Párizsba megy, ahol színházi rendezőként dolgozik. A családját sújtó katasztrófa azonban neki is elviselhetetlen terhet jelent. Minden fájdalom ellenére csak a szülei halála után adódik lehetősége az újrakezdésre – feleségül veszi Perlát, és megszületik a gyerekük. Julien ehhez a gyerekhez fordul, hogy megmentse a halottakat a feledéstől – mert nincs nulladik óra. Sem az áldozatok, sem a tettesek számára. Egy éjszakán át a fia ágyánál virrasztva meséli el szülei történetét. Beszámolójából kaddis, halotti ima lesz, amivel megpróbálja megtörni családja hallgatását és meg akarja szabadítani a túlélőket rémálmaiktól.

Michel Friedman… (tovább)

>!
K.u.K., Budapest, 2016
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155361586 · Fordította: Gáti István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

fukszia>!
Michel Friedman: Kaddis, pirkadatkor

Csodálatos könyv, a maga egyszerű, sallang nélküli nyelvezetével.
Emlékezés egy holokauszttúlélők gyermekétől.
A remény és az emlékezés könyve.

siors>!
Michel Friedman: Kaddis, pirkadatkor

Igazi könyv, igazi olvasmányélmény. Megrázó, őszinte, emberi, sallangmentes, tiszta. nem magyarázkodik, nem kér bocsánatot – bemutatja azt, ahogyan az ember gondolatai összefonódnak, ahogy őrlődve választ keres, ahogy jelenben jár vagy múltba kapaszkodik. Mint egy napló.
Olvasni is olyan, vele rezdülve, mosolyogva és meghatottan, dühösen és elcsendesülten.
Olvasni kell!

Szabó_Csilla64>!
Michel Friedman: Kaddis, pirkadatkor

Aki hasonlóan perverz módon vonzódik a náci témájú könyvekhez, mint én, annak szívből ajánlom ezt a könyvet, ami az emlékezés könyve is lehetne. Megrázóan őszinte, de ugyanakkor nagyon emberi. Nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy egy naplót olvasok, mert bár folyamatosan az alvó kisfiának mesél, de mégiscsak az életét mondja el, mint egy holokausztot túlélt család fia.
Csodálatos, de nagyon nehéz könyv, és bár csak 168 oldal mégse az a haladós fajta, mert nagyon elgondolkodtató mondatok vannak benne, amin az ember sokat tépődik.
„….Állítom, hogy minden egyes ember felelős a tetteiért, a teljesítményéért, a hibáiért. Ezen a világon semmi nem lehet olyan, amilyen volt és amilyen lett. Tudjuk, mi történt körülöttünk. Ahhoz, hogy elfordítsuk a pillantásunkat, látnunk kell. És döntenünk kell, hogy becsukjuk-e a szemünket a történések előtt. Aki süketnek tetteti magát, az így döntött. Aki hallgat, eldöntötte, hogy együttműködik…. A fenébe is, mikor kezdődött az emberek elpusztítása? És ma? Talán nem szoktunk hozzá újra ártatlan emberek halálához, legyilkolásához? A mércénk hozzáigazodott az eseményekhez? Kiabálj Julien, amikor igazságtalansággal találkozol, ne fordítsd el a fejed, figyelj oda, amikor emberek semmibe vesznek embereket, azonnal kiálts, Julien, ne várj, ne mérlegelj! Kiálts!…”


Népszerű idézetek

shadowhunter1975>!

Hirtelen eszembe jutott az a történet, melyet Ariel mesélt, amikor nem tudtam eldönteni, milyen ajándékot szeretnék a tízedik születésnapomra.
Papa, emlékszel a rabbi történetére?
Milyen történetre?, kérdezte türelmetlenül.
Meiersohn rabbi történetére. Egy öreg rabbi volt, aki egy kis lengyel falucskában élt száz évvel ezelőtt. Fehér volt a hosszú szakálla, és bottal járt. Egy napon, télvíz idején rettenetesen elkezdett esni az eső. Másnap reggelre elárasztotta a víz a kis háza földszintjét. Egyszer csak megjelent egy csónak a hitközsége tagjaival. Odakiáltottak neki: Rebbe, rebbe, szállj be a csónakba, mert belefulladsz a vízbe!
A rabbi csak intett, felnézett az égre,és ezt mondta: Ne féljetek, a Jóisten majd megment engem.
További két napon át esett, a víz emelkedett, a rabbinak fel kellett mennie a háza második emeletére. Újra arra járt egy csónak, újra kiáltottak az emberek: Rebbe, rebbe, belefulladsz, gyere a csónakunkba!
A rabbi csak intett, felnézett az égre, és ezt mondta: A Jóisten majd megment engem.
Amikor további három napon át esett, a rabbi felment a háza tetejére. Az utolsó csónak haladt arra. A falu utolsó zsidói kiabáltak: Rebbe, rebbe, ülj be, mert vízbe fulladsz!
A rabbi felnézett az égre, és ezt mondta: A Jóisten majd megment engem.
A csónak eltűnt. Az eső pedig tovább esett. A víz szó szerint a rabbi torkáig ért, aki közel volt ahhoz, hogy vízbe fúljon. Utoljára felnézett az égre, és ezt mondta: Édes Istenem, bíztam benne, hogy megmentesz.
Erre az Isten dühösen válaszolt: Háromszor küldtem hozzád segítséget. De a döntést magadnak kell meghoznod.

29-30. oldal, 8 (K. u. K. Kiadó, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: rabbi
cOOlin>!

Tudjunk, mi történt körülöttünk. Ahhoz, hogy elfordítsuk a pillantásunkat, látnunk kell. És döntenünk kell, hogy becsukjuk-e a szemünket a történések elől. Aki süketnek tetteti magát, az így döntött. Aki hallgat, eldöntötte, hogy együttműködik.

33. oldal

cOOlin>!

Mama, kedves anyám, hallgass ide, figyeld, mit akar mondani neked a fiad: Szeretlek. Mellettem döntöttél. Megtanítottál lélegezni, nevetni, gondolkodni, érezni, járni, tanulni, élni. Milyen gyakran bosszantottalak, nem hagytam nyugatot neked. […] Azt is tudom milyen gyakran kiabáltam veled igazságtalanul, szeszélyből, önzőn. És te, mama? Elviselted, hogy alkalmanként megmutattad a határaimat. […] Nekem ajándékoztad a szabadságot és az élet akarását. Többször tévesztettelek meg,mint gondolnád. Csúnya dolgokat műveltem, és eltitkoltam őket. Igazságtalan voltam, és attól félelmemben, hogy csalódást okozok neked,hazudtam. Azt hittem,a hazugság jogosabb,mint a fájdalmas igazság. Gyerek voltam. Azt akartam, hogy büszke légy rám.

112. oldal

cOOlin>!

Sokáig tartott, amíg megértettem: nem élhetjük másvalaki életét. És, hogy borzalmas betegség a szomorúság, az örök szomorúság.

37. oldal

cOOlin>!

Hányszor szégyelltem magam, amikor elképzeltem a Sarah és Ariel utáni életemet. Volt benne valami felszabadító, mint amikor a madár végre felszállhat. Az életem könnyebb, egyszerűbb és mobilabb lesz. Végre nem kell tekintettel lennem senkire. Ugyanabban a pillanatban iszonyúan féltem a gondolattól, hogy meghalnak. Ha ők nem lesznek, végérvényesen magam maradok.

82. oldal

giny>!

Semmi bajunk másokkal, ha ugyanolyanok, mint mi, ugyanúgy viselkednek, mint mi, olyan a szaguk, mint nekünk. Akkor nyugodtan lehetnek mások. Rendben, nem templomba járnak, hanem a zsinagógába vagy a mecsetbe. De csendben és feltűnés nélkül. Elviseljük őket. Ne tessék elfelejteni: mi toleráljuk őket. Ó, igen. Annyira toleránsak, annyira jóságosak, annyira nagylelkűek vagyunk.

147. oldal (K. u. K. Kiadó)

Szabó_Csilla64>!

….Állítom, hogy minden egyes ember felelős a tetteiért, a teljesítményéért, a hibáiért. Ezen a világon semmi nem lehet olyan, amilyen volt és amilyen lett. Tudjuk, mi történt körülöttünk. Ahhoz, hogy elfordítsuk a pillantásunkat, látnunk kell. És döntenünk kell, hogy becsukjuk-e a szemünket a történések előtt. Aki süketnek tetteti magát, az így döntött. Aki hallgat, eldöntötte, hogy együttműködik…. A fenébe is, mikor kezdődött az emberek elpusztítása? És ma? Talán nem szoktunk hozzá újra ártatlan emberek halálához, legyilkolásához? A mércénk hozzáigazodott az eseményekhez? Kiabálj Julien, amikor igazságtalansággal találkozol, ne fordítsd el a fejed, figyelj oda, amikor emberek semmibe vesznek embereket, azonnal kiálts, Julien, ne várj, ne mérlegelj! Kiálts!..

Michel Friedman: Kaddis, pirkadatkor


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Alena Mornštajnová: Hana
Berényi Anna: Richter
Kristin Hannah: Fülemüle
Philip Roth: Apai örökség
Ellie Midwood: A lány, aki megszökött Auschwitzból
Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Lisa Scottoline: Örök
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk