Nyelv ​a végtelenhez 5 csillagozás

tanulmányok, előadások, beszélgetések
Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez

Michel Foucault munkássága kétségkívül a század legnagyobb hatást kiváltó szellemi teljesítményei közé tartozik. Az utóbbi években Magyarországon is jól láthatóan megélénkült a Foucault iránti érdeklődés; a mind nagyobb számban megjelenő fordítások és értelmezések egyértelműen jelzik, hogy a francia gondolkodó munkái témájává és ösztönzőjévé váltak a honi szellemtudománynak.
A Nyelv a végtelenhez című válogatás átfogja Foucault harmincéves kutatói pályának az egészét, kezdve az 1954-es híres Binswanger-előszóval, egészen A szexualitás története 1984-ben megjelent második és harmadik kötetének programját meghatározó tanulmányokig.

Eredeti mű: Michel Foucault: Dits et écrits

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Latin Betűk, Debrecen, 2000
370 oldal · ISBN: 9639146064 · Fordította: Angyalosi Gergely, Erős Ferenc, Kicsák Lóránt, Sutyák Tibor

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Nagy_Detti
Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

jahj, megint egy halott meleg pasiba lettem szerelmes..

>!
memoir
Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

Néha szájbarágós, néha meg teljesen érthetetlen. Kötelező olvasmány volt.


Népszerű idézetek

>!
Nagy_Detti

Úgy gondolom, az utópiák és e teljes értékben eltérő szerkezeti helyek, heterotópiák között kétségkívül meghúzódik egyfajta kevert, közbülső tapasztalat is, éspedig a tüköré. A tükör, lévén egyfajta hely nélküli hely, végső soron utópia. A tükörben ott látom magam, ahol nem vagyok, a felszín mögött megnyíló irreális térben, ott vagyok, ahol nem vagyok, árnyként, amely önmagamként adja nekem önnön látványomat, s lehetővé teszi, hogy ott szemléljem magamat, ahonnét hiányzom: ez a tükör utópiája. De egyben heterotópia is, hiszen a tükör valóságosan létezik és bizonyos módon visszahatást gyakorol a helyre, amit betöltök; a tükör működése következtében, mivel ott látom magam, hiányzónak vélem magam a helyről, ahol vagyok. E valamiképpen rám szegeződő tekintet révén visszatérek önmagamhoz az üveg túloldalán lévő virtuális tér mélyéről, újra önmagam felé fordítom pillantásomat és felépítem magam ott, ahol vagyok; a tükör heterotópiaként működik tehát, méghozzá abban az értelemben, hogy a helyet, amit elfoglalok önmagam üvegbéli megpillantásakor, egyszerre teszi tökéletesen reálissá, az őt körülvevő tér egészéhez kapcsolódóvá, és tökéletesen irreálissá, hiszen csak akkor válhat érzékelhetővé, ha átkerül a túloldal virtualitásába.

Eltérő terek, 150. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Nagy_Detti

Más tilalmakkal ellentétben a szexualitás tilalmai mindig összekapcsolódnak azzal a kényszerrel, hogy az embernek ki kell mondania az igazságot önmagáról.

Az önmagaság technikái, 345. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Nagy_Detti

A gondolatok folyamatos szóbeli megfogalmazása (…) csak idea. A verbalizáció soha nem lehet teljes, emiatt a kimondott gondolatoknak ára van: ami kimondatlanul marad, bűnné alakul bennünk.

Az önmagaság technikái, 369. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Nagy_Detti

Mit kell magunkból megismernünk ahhoz, hogy elfogadjuk az önlemondás parancsát?

Az önmagaság technikái, 346. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Nagy_Detti

(…) legkevésbé a képzeletben vagyok önmagam ura, nem önmagamnak engedelmeskedem, éspedig pusztán azért, mert önmagam prédája vagyok; (…) [e]zért találok önmagamra és ezért ismerem fel mindenütt magamat, s ezért fejthetem meg e képzeletből szívemnek törvényét, (…) éppen ezek az érzések, ezek a vágyak (…) mérik ki magányomat, és éppen akkor, amikor a képzelet segítségével megpróbálok elszakadni tőlük. Az elképzelés nem elsősorban a másikra vonatkozó viselkedés, amely a hiány lényegi alapzatán a másik kvázi-jelenlétét célozza. Célja inkább önmaga mint saját világának abszolút értelme, mint a szabadság mozgása, amely világgá válik (…). A képzeleten keresztül tehát a tudat azt az eredendő mozgást igyekszik végrehajtani, ami az álomban tárul fel. (…) elképzelni valamit nem más, mint megcélozni önmagunkat az álom pillanatában; álmodónak álmodni önmagunkat.

Bevezetés Binswanger: Álom és egzisztencia című művéhez, 53-54. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Nagy_Detti

Számos hasonlóság ellenére igen távol vagyunk itt attól, a tapasztalattól, amikor valaki elveszti önmagát, hogy aztán újra magára találjon. A misztikus a maga sajátos útját járja; arra törekszik, hogy – ha kell, az éjszakán is átvágva – egy olyan létezés pozitivitását tapasztalja meg, amellyel nehéz, gyötrelmes kommunikációba kezd. S még amikor ez az egzisztencia is megkérdőjelezi, önnön negativitásának munkájába emészti el önmagát, vég nélkül hátrálva (…) egy alakok nélküli láthatóság felé, ez az egzisztencia még akkor is menedék marad, ahol a tapasztalat nyugtot talál.

A kívülség gondolata, 116. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Quante: Marxról
Bolberitz Pál: Relatív és abszolút
Auguste Comte: A pozitív szellem
Raymond Aron: Az értelmiség ópiuma
Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerződésről
Jacques Derrida: Bitangok
Michel de Certeau: A cselekvés művészete
Jean-Jacques Rousseau: Társadalmi szerződés
René Descartes: A lélek szenvedélyei
John Lukacs: A XX. század és az újkor vége