Felügyelet ​és büntetés 11 csillagozás

A börtön története
Michel Foucault: Felügyelet és büntetés

Michel Foucault, történész, szociológus és filozófus a francia szellemi élet nemrég elhunyt kimagasló képviselője volt. Több könyvben foglalkozott a társadalom marginális elemeivel, az őrültekkel, bűnözőkkel s a fékentartásukra, büntetésükre, elkülönítésükre létrejött intézményrendszer kialakulásával.
A börtön, amelynek történetével ez a könyve foglalkozik, a XVII. században született, 1656-ban királyi ediktum nyomán nyílt meg Párizsban az őrültek, koldusok, csavargók, munkanélküliek kényszerlakhelye. Foucault ismerteti a börtönök, javítóintézetek, kaszárnyák keletkezéstörténetét, fegyelmezési módszereiket, amelyekkel ellenőrizték, idomították, „engedelmessé és hasznossá” tették a társadalmi szabályoknak nem engedelmeskedő egyéneket.
Alapos kultúrtörténeti tájékozottsága, invenciózus stílusa nagyban hozzájárultak Foucault könyveinek világsikeréhez.

Eredeti cím: Surveiller et punir

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Társadalomtudományi Könyvtár Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1990
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632823354 · Fordította: Fázsy Anikó, Csűrös Klára

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Tamás_Felber>!
Michel Foucault: Felügyelet és büntetés

Michel Foucault (1925-1984) visszatért a XVIII. század intézményeihez vizsgálódásaiban és a jelen számára próbálta a legitimáció alapjait, a szerveződést és szabályozást feltárni. Életműve, az állam és intézményrendszereinek valamint fogalomkészletének, eljárásainak történeti reflexiója, mindazon nyelvi regiszterrendszerrel együtt – felügyelet, igazságszolgáltatás, értékelés, normalizálás, kizárás – melyet folyamatosan használatban tart a társadalom politikai, jogi gondolkodása, az államformák és oktatási rendszerek kiépítésében, intézményesedésében. Foucault álláspontja szerint minden ember a saját kultúrája és történelmi tradíciói által determinált személy; a fennálló oktatáspolitikai értelmezés és értékelés a politikai-gazdasági rendszerek fokozatos kiépítésében zajlik. Az állampolgár inkább fogoly és börtönőr egy személyben a társadalmi valóság kiépítésében. Elemzései tárgya: a hatalom megszerzése, átörökítése, megtarthatóságának kiépítése, hasznavehetőségének kritikája az oktatás, a tudás művelése terén. A sors különös kegyetlensége talán, hogy ama Intézetben töltötte élete utolsó napjait, – a pszichiátria történetének Freud által is ismert színhelyén, a Salpệtrière-ben – amely elemzései egy fontos terepe volt, mint börtön, nevelőintézet, kórház 1656 óta. Ezt a munkát is csak egy francia filozófus tudta megírni a civilizált világ intézményeiről!


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

A börtön végül közvetetten farag bűnözőket, mivel nyomorba dönti a fogoly családját: Az az ítélet, amely a családfőt börtönbe küldi, az anyát minden nap nélkülözésre ítéli, a gyermekeket szabadjára engedi, s az egész családot csavargásra és koldulásra kárhoztatja. Ebben az összefüggésben a bűn azzal fenyeget, hogy gyökeret ver.

Kapcsolódó szócikkek: börtön
gofri>!

A fegyelem először is felosztja az egyéneket a térben.

Tamás_Felber>!

A vizsga egyesíti a felügyelő hierarchia és a normalizáló szankció módszereit. Olyan normalizáló tekintet, olyan felügyelet ez, amely lehetővé teszi a minősítést, az osztályozást és a büntetést. Olyan átlátszósággal veszi körül az embereket, amelyen keresztül megkülönböztethetők és büntethetők. Ezért vált a vizsga valóságos szertartássá minden fegyelmi rendszerben. Egyesíti magában a hatalom ceremóniáját és a tapasztalat megnyilvánulását, az erő demonstrációját, és az igazság megállapítását. Nyilvánvalóvá teszi a fegyelmi eljárások lényegében a tárgyként felfogott egyének alávetettségét és az alávetettek tárgyiasítását. A hatalmi viszonyok és a megismerési viszonyok egymásra rétegződése a vizsgában válik igazán láthatóvá. Ez is egy olyan újítása a klasszikus kornak, amelyet a tudománytörténészek, árnyékban hagytak. […] Ebben az egyszerű eljárásban ugyanis megjelenik a megismerésnek egy egész területe és a hatalomnak egy bizonyos típusa. Gyakran beszélnek arról, hogy a „humán tudományok” leplezetten vagy deklaráltan, ideológiát hordoznak. De vajon a technológiájuk, ez a kis operatív séma, amely annyira elterjedt (a pszichiátriától a pedagógiáig,…) ez az oly megszokott eljárás, a vizsga, nem hoz-e mozgásba, egyetlen mechanizmuson belül, olyan hatalmi viszonyokat, amelyek ismeretanyagot hoznak létre és ismeretszerzést tesznek lehetővé?

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.252

Tamás_Felber>!

Az iskola hasonlóképpen a folyamatos, az oktatási tevékenységet egész hosszában végigkísérő vizsga apparátusává válik. Egyre ritkábban lesznek olyan disputák, amelyekben a tanulók összemérték erejüket, helyükbe lép az egyén folyamatos összehasonlítása az összes többivel, ami lehetővé teszi megmérését és egyben büntetését is.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.254.

Tamás_Felber>!

A fegyelmező rendszer saját típusú ceremóniával rendelkezik. Ez már nem diadalmenet, hanem szemle „parádé”, a vizsga fényűző formája. Az „alanyok” itt úgy jelennek meg, mint a „tekintet” által megnyilvánuló hatalom, megfigyelésének felkínált tárgyak.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.256.

RSH >!

[A] kínvallatás a túlvilág gyötrelmeit előlegezi; megmutatja, milyenek lesznek azok; a kínhalál a pokol színháza: az elítélt kiáltozása, lázadása, istenkáromlásai már helyrehozhatatlan sorsát jelzik. De az e világi fájdalmak vezeklésként beszámítódnak, hogy enyhítsék a túlvilági bűnhődést; ha beletörődéssel viseljük el a nagy szenvedést, Isten nem mulasztja el ezt beszámítani. A földi büntetés kegyetlensége levonódik az eljövendő gyötrelemből: kirajzolódik a bűnbocsánat ígérete. De felfogható ez úgy is, hogy a nagy szenvedés annak a jele, hogy az Isten az emberek kezére adta a bűnöst; nem az eljövendő feloldozás záloga, hanem a bekövetkezendő elkárhozás jele; viszont ha az elitélt gyorsan meghal, nem húzódik el a haldoklása, ez annak a bizonyítéka, hogy Isten meg akarta oltalmazni, megakadályozta, hogy kétségbeesésbe hulljon. Ambivalens tehát a szenvedés, egyformán jelentheti a bűn igazságát vagy a bírók tévedését, a bűnös jóságát vagy gonoszságát, azt, hogy az emberek ítélete és Isten ítélete egybeesik vagy eltér egymástól.

Tamás_Felber>!

Egy fegyelmi rendszerben a gyermek erősebben individualizált, mint a felnőtt, a beteg erősebben, mint az egészséges, a bolond és a bűnöző hasonlóképpen megelőzi a normálist és a nem bűnözőt. Legalábbis az előbbiek felé irányul civilizációnkban minden individualizáló mechanizmus; és ha az egészséges, normális és törvénytisztelő felnőttet akarják individualizálni, akkor ma azt kutatják, mi maradt meg benne a gyermekből, milyen titkolt őrület lakozik benne, milyen alapvető „bűnt” szeretett volna elkövetni. Minden „pszicho-„ előtagú tudomány, elemzés vagy gyakorlat részese az individualizáló eljárások ilyen történelmi megfordításának.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. page 263.

Tamás_Felber>!

A tanítónak amennyire csak teheti kerülnie kell a büntetések alkalmazását, ellenkezőleg, arra kell törekednie, hogy a jutalmazások gyakoribbak legyenek, mint a büntetések, mert a lustákat a büntetéstől való félelemnél jobban ösztönzi az a vágy, hogy a szorgalmasokéhoz hasonló jutalmat kapjanak, ezért ha a tanító kénytelen büntetést alkalmazni, sokkal hatásosabb, ha előtte megnyeri a gyermek szívét.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.246.

Tamás_Felber>!

Ennek a hierarchizáló büntetőrendszernek tehát kettős hatása van: osztályozza a növendékeket, képességeik és magatartásuk szerint, abból a szempontból, hogy mire lesznek használhatók ha elvégezték az iskolát, valamint állandó nyomást gyakorol rájuk, hogy mindnyájan alkalmazkodjanak ugyanahhoz a modellhez, mindnyájan kényszerítve legyenek, az alárendeltségre, az engedelmességre, a szorgalmas tanulásra, és gyakorlatozásra, a feladatok és minden fegyelmi előírás pontos teljesítésére. Hogy mindnyájan egyformák legyenek.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.249.


Hasonló könyvek címkék alapján

Michel Serres: A természeti szerződés
Pierre Cassen: Hogyan lett a baloldal az iszlám szajhája?
Jacques Derrida: Bitangok
Platón: Törvények
Auguste Comte: A pozitív szellem
Illik Péter: Európa alkonyi fényben
Charles Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete
Paul Ricoeur – André Lacocque: Bibliai gondolkodás
Simone de Beauvoir: A második nem
Pokol Béla: Középkori és újkori jogtudomány