Felügyelet ​és büntetés 6 csillagozás

A börtön végül közvetetten farag bűnözőket, mivel nyomorba dönti a fogoly családját: Az az ítélet, amely a családfőt börtönbe küldi, az anyát minden nap nélkülözésre ítéli, a gyermekeket szabadjára engedi, s az egész családot csavargásra és koldulásra kárhoztatja. Ebben az összefüggésben a bűn azzal fenyeget, hogy gyökeret ver.

A vizsga egyesíti a felügyelő hierarchia és a normalizáló szankció módszereit. Olyan normalizáló tekintet, olyan felügyelet ez, amely lehetővé teszi a minősítést, az osztályozást és a büntetést. Olyan átlátszósággal veszi körül az embereket, amelyen keresztül megkülönböztethetők és büntethetők. Ezért vált a vizsga valóságos szertartássá minden fegyelmi rendszerben. Egyesíti magában a hatalom ceremóniáját és a tapasztalat megnyilvánulását, az erő demonstrációját, és az igazság megállapítását. Nyilvánvalóvá teszi a fegyelmi eljárások lényegében a tárgyként felfogott egyének alávetettségét és az alávetettek tárgyiasítását. A hatalmi viszonyok és a megismerési viszonyok egymásra rétegződése a vizsgában válik igazán láthatóvá. Ez is egy olyan újítása a klasszikus kornak, amelyet a tudománytörténészek, árnyékban hagytak. (…) Ebben az egyszerű eljárásban ugyanis megjelenik a megismerésnek egy egész területe és a hatalomnak egy bizonyos típusa. Gyakran beszélnek arról, hogy a „humán tudományok” leplezetten vagy deklaráltan, ideológiát hordoznak. De vajon a technológiájuk, ez a kis operatív séma, amely annyira elterjedt (a pszichiátriától a pedagógiáig,…) ez az oly megszokott eljárás, a vizsga, nem hoz-e mozgásba, egyetlen mechanizmuson belül, olyan hatalmi viszonyokat, amelyek ismeretanyagot hoznak létre és ismeretszerzést tesznek lehetővé?

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.252

Az iskola hasonlóképpen a folyamatos, az oktatási tevékenységet egész hosszában végigkísérő vizsga apparátusává válik. Egyre ritkábban lesznek olyan disputák, amelyekben a tanulók összemérték erejüket, helyükbe lép az egyén folyamatos összehasonlítása az összes többivel, ami lehetővé teszi megmérését és egyben büntetését is.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.254.

A fegyelmező rendszer saját típusú ceremóniával rendelkezik. Ez már nem diadalmenet, hanem szemle „parádé”, a vizsga fényűző formája. Az „alanyok” itt úgy jelennek meg, mint a „tekintet” által megnyilvánuló hatalom, megfigyelésének felkínált tárgyak.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.256.

A fegyelem először is felosztja az egyéneket a térben.

A fegyelmezés egyéniséget farag, egy olyan hatalom specifikus technikájaként, amely az egyéneket működése tárgyának s egyszersmind eszközének is tekinti.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. page 233.

Egy fegyelmi rendszerben a gyermek erősebben individualizált, mint a felnőtt, a beteg erősebben, mint az egészséges, a bolond és a bűnöző hasonlóképpen megelőzi a normálist és a nem bűnözőt. Legalábbis az előbbiek felé irányul civilizációnkban minden individualizáló mechanizmus; és ha az egészséges, normális és törvénytisztelő felnőttet akarják individualizálni, akkor ma azt kutatják, mi maradt meg benne a gyermekből, milyen titkolt őrület lakozik benne, milyen alapvető „bűnt” szeretett volna elkövetni. Minden „pszicho-„ előtagú tudomány, elemzés vagy gyakorlat részese az individualizáló eljárások ilyen történelmi megfordításának.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. page 263.

A tanítónak amennyire csak teheti kerülnie kell a büntetések alkalmazását, ellenkezőleg, arra kell törekednie, hogy a jutalmazások gyakoribbak legyenek, mint a büntetések, mert a lustákat a büntetéstől való félelemnél jobban ösztönzi az a vágy, hogy a szorgalmasokéhoz hasonló jutalmat kapjanak, ezért ha a tanító kénytelen büntetést alkalmazni, sokkal hatásosabb, ha előtte megnyeri a gyermek szívét.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.246.

Ennek a hierarchizáló büntetőrendszernek tehát kettős hatása van: osztályozza a növendékeket, képességeik és magatartásuk szerint, abból a szempontból, hogy mire lesznek használhatók ha elvégezték az iskolát, valamint állandó nyomást gyakorol rájuk, hogy mindnyájan alkalmazkodjanak ugyanahhoz a modellhez, mindnyájan kényszerítve legyenek, az alárendeltségre, az engedelmességre, a szorgalmas tanulásra, és gyakorlatozásra, a feladatok és minden fegyelmi előírás pontos teljesítésére. Hogy mindnyájan egyformák legyenek.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.249.

A Norma a kényszerítés alapjává válik az oktatásban, amikor az standardizálódik és megjelennek a „normál” főiskolák, megjelenik az ország orvosi karának és kórházrendszerének kialakításában, amelyek az egészség általános normáit hivatottak érvényesíteni, érvényre jut az ipari termelés eljárásainak és termékeinek szabványosításában. (…) A normalizáló hatalom bizonyos értelemben egyneműségre kényszerít, de individualizál is, azzal, hogy lehetővé teszi az eltérések mérését, a színvonalak meghatározását, a specialitások megállapítását és az egymáshoz illesztett különbségek hasznosítását.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.251.