Felügyelet ​és büntetés 7 csillagozás

A láthatóság csapda.

A vizsga egyesíti a felügyelő hierarchia és a normalizáló szankció módszereit. Olyan normalizáló tekintet, olyan felügyelet ez, amely lehetővé teszi a minősítést, az osztályozást és a büntetést. Olyan átlátszósággal veszi körül az embereket, amelyen keresztül megkülönböztethetők és büntethetők. Ezért vált a vizsga valóságos szertartássá minden fegyelmi rendszerben. Egyesíti magában a hatalom ceremóniáját és a tapasztalat megnyilvánulását, az erő demonstrációját, és az igazság megállapítását. Nyilvánvalóvá teszi a fegyelmi eljárások lényegében a tárgyként felfogott egyének alávetettségét és az alávetettek tárgyiasítását. A hatalmi viszonyok és a megismerési viszonyok egymásra rétegződése a vizsgában válik igazán láthatóvá. Ez is egy olyan újítása a klasszikus kornak, amelyet a tudománytörténészek, árnyékban hagytak. (…) Ebben az egyszerű eljárásban ugyanis megjelenik a megismerésnek egy egész területe és a hatalomnak egy bizonyos típusa. Gyakran beszélnek arról, hogy a „humán tudományok” leplezetten vagy deklaráltan, ideológiát hordoznak. De vajon a technológiájuk, ez a kis operatív séma, amely annyira elterjedt (a pszichiátriától a pedagógiáig,…) ez az oly megszokott eljárás, a vizsga, nem hoz-e mozgásba, egyetlen mechanizmuson belül, olyan hatalmi viszonyokat, amelyek ismeretanyagot hoznak létre és ismeretszerzést tesznek lehetővé?

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.252

Az iskola hasonlóképpen a folyamatos, az oktatási tevékenységet egész hosszában végigkísérő vizsga apparátusává válik. Egyre ritkábban lesznek olyan disputák, amelyekben a tanulók összemérték erejüket, helyükbe lép az egyén folyamatos összehasonlítása az összes többivel, ami lehetővé teszi megmérését és egyben büntetését is.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.254.

A fegyelmező rendszer saját típusú ceremóniával rendelkezik. Ez már nem diadalmenet, hanem szemle „parádé”, a vizsga fényűző formája. Az „alanyok” itt úgy jelennek meg, mint a „tekintet” által megnyilvánuló hatalom, megfigyelésének felkínált tárgyak.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.256.

A fegyelem először is felosztja az egyéneket a térben.

Ennek a hierarchizáló büntetőrendszernek tehát kettős hatása van: osztályozza a növendékeket, képességeik és magatartásuk szerint, abból a szempontból, hogy mire lesznek használhatók ha elvégezték az iskolát, valamint állandó nyomást gyakorol rájuk, hogy mindnyájan alkalmazkodjanak ugyanahhoz a modellhez, mindnyájan kényszerítve legyenek, az alárendeltségre, az engedelmességre, a szorgalmas tanulásra, és gyakorlatozásra, a feladatok és minden fegyelmi előírás pontos teljesítésére. Hogy mindnyájan egyformák legyenek.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.249.

A Norma a kényszerítés alapjává válik az oktatásban, amikor az standardizálódik és megjelennek a „normál” főiskolák, megjelenik az ország orvosi karának és kórházrendszerének kialakításában, amelyek az egészség általános normáit hivatottak érvényesíteni, érvényre jut az ipari termelés eljárásainak és termékeinek szabványosításában. (…) A normalizáló hatalom bizonyos értelemben egyneműségre kényszerít, de individualizál is, azzal, hogy lehetővé teszi az eltérések mérését, a színvonalak meghatározását, a specialitások megállapítását és az egymáshoz illesztett különbségek hasznosítását.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.251.

Az egyén kétségtelenül fiktív atom a társadalom „ideológiai” felfogásában, de ugyanakkor olyan realitás is, amelyet a hatalom „diszciplínának” nevezett specifikus technológiája hoz létre. Fel kell hagynunk azzal, hogy mindig negatív szavakkal jellemezzük a hatalom megnyilvánulásait: „kizár”, „elnyom”, „elfojt”, „cenzúráz”, „elszigetel”, „leplez”, „elfed”. A hatalom valójában alkot, valóságot alkot, tárgy-területeket és igazság-rituálékat hoz létre. Az egyén és a róla nyerhető ismeret ennek az alkotásnak a része.

Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, ford.:Fázsy-Csűrös, Gondolat, Bp. 1990. p.264.