A ​szexualitás története I-III. 15 csillagozás

Michel Foucault: A szexualitás története I-III. Michel Foucault: A szexualitás története I-III. Michel Foucault: A szexualitás története I-III. Michel Foucault: A szexualitás története I-III.

Minden gyönyörök leghevesebbike többet követel tőlünk, mint más testi tevékenység – élet és halál játékát tárja elénk: ezért kiváltságos területe annak, hogy az ember erkölcsi szubjektummá formálja önmagát. Olyan lénnyé, aki képes megfékezni a benne dúló erőket, szabadon rendelkezni energiái fölött és életéből olyan művet alkotni, amely mulandó létén túl is fönnmarad.
A könyv Foucault utolsó nagy művének, a Szexualitás történetének második kötete.

Eredeti megjelenés éve: 1984

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Veszedelmes viszonyok

>!
Atlantisz, Budapest, 2014
164 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639777354 · Fordította: Ádám Péter
>!
Atlantisz, Budapest, 1999
162 oldal · ISBN: 9639165387 · Fordította: Ádám Péter
>!
Atlantisz, Budapest, 1999
680 oldal · ISBN: 9639165387 · Fordította: Somlyó Bálint, Albert Sándor, Szántó István

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Esther_Greenwood>!
Michel Foucault: A szexualitás története I-III.

Idő hiányában sajnos nem tudtam annyi figyelmet szentelni ennek a könyvnek amennyit megérdemelt volna. Viszont nagyon érdekesen körbejárja a szexualitás-hatalom problematikáját. Talán picit rövidebben is össze lehetett volna foglalni az egészet, olykor az volt az érzésem, hogy ugyanazt a gondolatot már ötödjére olvasom, csak épp más megfogalmazásban.

monalisa>!
Michel Foucault: A szexualitás története I-III.

Néha úgy éreztem értem, aztán rájöttem, hogy mégsem… Foucault annyira posztmodern, hogy ilyen csekélység nyilván nem róható fel hátrányként. Amúgy vannak benne érdekes gondolatok, csak türelem kell hozzá.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Biszexuálisak lettek volna a görögök? Ha ezt úgy értjük, hogy a görögök egyidejűleg vagy felváltva tudtak szeretni fiút és leányt, hogy egy házas embernek meglehettek a maga paidikái, hogy gyakori volt az ifjúkor „fiús” vonzalmai után később a nőknél kötni ki, nos ekkor nyugodtan nevezhetjük „biszexuálisoknak” őket. De ha azt akarjuk kidomborítani, hogy miként gondolkodtak erről a kettős vonzalomról, meg kell jegyeznünk, hogy ebben nem a férfiak szívét vagy vágyát megosztó kétfajta „vágyat”, két különböző vagy egymással versengő „ösztönt” láttak. Beszélhetünk „biszexualitukról” olyan értelemben, hogy szabad választást engedtek maguknak a két nem között, de ez a lehetőség számukra nem a vágy kettős, ambivalens és „bi-szexuális” karakterére vonatkozott. Az ő szemükben az ember azért kíván meg egy férfit vagy egy nőt, mert a természet beleültette a szívébe a vágyat, hogy szeresse azokat, akik „szépek”, függetlenül attól, hogy melyik nemhez tartoznak.

II. kötet, 190-191. o

7 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A magömlést követően a fiatal férfiak „egész testükben megroggyannak, az öregség jegyei mutatkoznak rajtuk; ellustulnak, elerőtlenednek és elzsibbadnak, ostobává, görnyedtté és hasznavehetetlenné válnak, ilyenkor sápadtak, vértelenek, nőiesek és étvágytalanok, a melegség elhagyja tagjaikat, karjuk elnehezül, lábuk merev, egyszóval erőtlenek és szinte teljesen odavannak. Ez a betegség többüknél még a teljesen lebénulás veszélyét is magában hordozza; hogyne volna hát megtámadva a velő, ha a természet regeneráló elemében és magának az életnek forrásában gyengül meg? Ez a már >önmagában is szégyenletes< betegség veszélyes, amennyiben legyengüléshez vezet, és ártalmas a társadalom számára is, amennyiben gátolja a faj szaporodását; és mert minden tekintetben számos baj forrása, azonnali beavatkozásra van szükség”. [Aretaiosz]
[…]
Az ismeretterjesztő irodalom rendszeresen a szervezet fokozatos leépülésének, az egyén halálának, a faj kipusztulásának és végül az egész emberiséget érő kárnak a rémével riogatta, aki visszaél nemiségével.

II. kötet, 19-20. o

Frank_Spielmann I>!

Tudjuk, miként buzdított Szalézi Szent Ferenc a házassági erényre: a természet tükörét tartotta a házastársak elé az elefánt példáját idézve, s ama jó erkölcsökét, melyeket az elefánt és a párja követ. Ugyanis az elefánt „csak egy hatalmas testű állat, de a legderekabb és a legeszesebb, aki csak él a földön… Soha nem hagyja ott a párját, és gyöngéden szereti, akit kiválasztott, pedig csak háromévente párosodik vele, s akkor is csak öt napig és oly titokban, hogy soha nem látni őt ezen közben; csak a hatodik napon látni, amikor egyenesen a folyóhoz megy, hogy – mielőtt még bármit is csinálna – lemosakodjon tetőtől talpig, és csak azután menjen vissza a csordához, miután megtisztult. Nemdebár szép és tisztes erkölcsök ezek?”

II. kötet, 21. o

14 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A nők egészségesebbek, ha viszonyuk van férfiakkal; ha nem, akkor kevésbé. S ez azért van így, mert méhük a közösülés során benedvesedik; ha viszont méhük száraz marad, a kelleténél hevesebbe húzódik össze, és eközben fájdalmat okoz. Másrészt, mivel a közösülés felmelegíti és folyósabbá teszi a vért, meg is könnyíti a menstruációt; márpedig menstruáció nélkül a nő teste megbetegszik. [Hippokratész: A nemzésről]

II. kötet, 132-3. o

11 hozzászólás
madárka>!

Nem kell éles határvonalat húznunk a kimondott és ki-nem-mondott között, inkább azt kellene meghatároznunk, hányféle módja van az elhallgatásnak.

I. kötet, 30. oldal

madárka>!

A negatív viszony. Hatalom és szexualitás között nem is lehetséges más viszony, csakis negatív jellegű: visszautasítás, kirekesztés, eltaszítás, korlátozás, elhallgatás vagy elkendőzés. A hatalom semmi másra sem képes a szexualitással és az élvezetekkel szemben, csak arra, hogy nemet mondjon nekik; legfeljebb hiányt és ürességet képes létrehozni; kihagy bizonyos elemeket, megszakításokat hoz létre, elválasztja, ami egybetartozik, határokat jelöl ki. Következményei a korlát és a hiány általános formáit öltik.

I. kötet, 85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · szexualitás
Frank_Spielmann I>!

Egy problematikus viszony

A görög gondolkodás számára a fiúk adta gyönyörök témája sok nyugtalanságra adott okot. Paradoxak hangik ez egy olyan társadalom esetében, amelynek az a híre, hogy „toleranciával” viseltetett az iránt, amit mi „homoszexualitásnak” nevezünk. De talán ez esetben nem szerencsés e két kifejezéssel élnünk.

A homoszexualitás fogalma ugyanis aligha alkalmazható egy a miénktől olyannyira eltérő tapasztalatra, értékformára és választások rendszerére. A görögök nem állították szembe a saját nemük és a másik nem iránti szerelmet mint egymást kizáró, egymástól gyökeresen eltérő viselkedéstípusokat. A választóvonal nem itt húzódott. Erkölcsi szempontból sokkal fontosabb volt számukra az, ami a mértékletes, önmagán uralkodni tudó embert elválasztotta az élvhajhásztól, mint az, hogy az illető a gyönyör mely nemének áldozott a legszívesebben. Laza erkölcsűnek azt tartották, aki képtelen volt ellenállni akár a nőknek, akár a fiúknak, de egyik sem számított önmagában súlyosabb vagy kevésbé súlyos vétségnek.

II. kötet, 189. o

Frank_Spielmann I>!

A XIX. századi szövegekben jellegzetes kép él a homoszexuális emberről: mozdulatai, öltözködésmódja, kacérsága, de még az arcformája és az arckifejezése, a testfelépítése, alakja nőiessége is állandó témája az őt lejárató leírásnak. Mindezek egyszerre utalnak a szexuális szerepek felcserélődésére és a természetes szégyenbélyegek elvére, vagyis arra, hogy a természet ilyen szégyenbélyegeket üt az ellene bűnt elkövetőkre – miközben mintha „maga a természet cinkosa lett volna e szexuális árulásnak”. Meg kellene egyszer írni eme kép kialakulásának hosszú előtörténetét (amelyben tényleges viselkedési formák felelhettek meg a kihívások és a dac komplex játékában). Ebben az erőszakosan negatív azzal – a mi társadalmunkban régóta gondot okozó – problémával találkozunk, miként kapcsolható össze két olyan különböző jelenség, amilyen a szexuális szerepek felcserélődése és az azonos neműek közötti kapcsolat.

II. kötet, 22-23. o

Richard_the1st>!

(Khariklész): Szókratész tanítványainak mondjátok magatokat, s azt állítjátok, hogy nem a testbe, hanem a lélekbe vagytok szerelmesek. Hogyan lehet akkor, hogy nem a bölcsességben bővelkedő aggastyánokat, hanem érvelni nem tudó fiúkat ostromoltok? S ha tényleg erényről van szó, akkor hogyan szerethette Platón a Lüsziaszt eláruló Phaidroszt, és hogyan imádhatta Szókratész az istentelen Alkibiadészt, hazájának ellenségét, aki zsarnoki hatalomra szomjazott? Khariklész szerint a lelki szerelem jogainak hirdetése helyett „e szerfölött magasröptű tárgykörből lassanként” le kell ereszkednünk a gyönyör kérdéséhez, s a „hímszerelmet” össze kell vetnünk az asszonyokkal való szeretkezéssel.

229. oldal III. kötet

Frank_Spielmann I>!

Ha a feleség viselkedése ahelyett, hogy hasznos volna a férjnek, csak kárt okoz neki, vajon kinek a hibájából van így? A férfjéből. „Ha egy juh beteg, rendszerint a juhászt teszik felelőssé érte; ha egy ló csökönyös, rendszerint a lovászra orrolnak meg; ami pedig a nőt illeti, ha a férje megtanítja neki, hogyan kell valamit jól csinálni, és ő mégis rosszul intézi az ügyeit, kétségtelenül jogos, ha rá hárítják a felelősséget; de ha egy nő nem tudja, mi a jó, mert a férfi nem tanította meg neki, nem az volna-e igazságos, hogy ezért a férj viselje a felelősséget?” [Xenophón: Oikonomikosz]

II. kötet, 157. o


Hasonló könyvek címkék alapján

Annamarie Jagose: Bevezetés a queer-elméletbe
Mary Eberstadt: Ádám és Éva a tabletta után
Robert Merle: Védett férfiak
Catherine Millet: A féltékenység
Susan Meredith: Felnőtté válás
Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről
Szerdahelyi Szabolcs: Szex-tusa
B. Élthes Eszter: Óda az erotikához
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek