Fekete ​vízililiomok (Fekete vízililiomok 1.) 38 csillagozás

Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Adott ​egy kivételesen tehetséges, tizenegy éves festőpalánta kislány, egy szédítően vonzó tanítónő és egy bagolyszemű, idős hölgy, aki mindent tud és mindent lát, a helyszín pedig a Claude Monet-nak oly kedves, normandiai falu, Giverny.
Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak.
Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol? Hiszen a híres festménysorozat, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, újraélednek gyilkosságok és szenvedélyek…
Bussi regénye is olyan, mint egy lenyűgöző, impresszionista festmény, melynek minden részlete felkelti a kíváncsiságunkat. Apránként fedezzük fel a hol élesen megrajzolt, hol halványan derengő színfoltok mögött rejtőző… (tovább)

Eredeti mű: Michel Bussi: Nymphéas noirs

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · ISBN: 9786155759239 · Fordította: Domonkos Eszter
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759222 · Fordította: Domonkos Eszter

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Michel Bussi nevét jól jegyezzétek meg! Szerintem fantasztikus könyvet írt, amely könyv egy krimi, de egyáltalán nem egy sablonos bűnügyi regény. És itt nem csak a végére gondolok, ami szenzációs, hanem az egész könyv hangulatára, ami egyszerre megnyugtató és feszültséget keltő, gyönyörű képeket varázsol elénk és álmélkodva csatangolunk Givernyben, a Párizstól mindössze 70 km-re lévő csodálatos falucskában, miközben azon gondolkodunk, hogy ki ölhette meg Jerome Morvalt, a sikeres szemészt, Giverny lakóját.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/05/michel-bussi-feke…

>!
robinson P
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Ez a történet egyértelműen kiemelkedik a tucatkrimik sorából, és nehéz is lenne besorolni bárhová. Az egész történet kivitelezése újszerű. Az olvasó úgy érzi magát, hogy egy súlyos, végzetes rejtélyt próbál kibogozni. Évtizedes pókháló fedi az igazságot. A végső magyarázat teljesen kiszámíthatatlan.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/04/fekete-vizililio…

>!
pepege MP
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az a jó krimi, amiben van egy kellően fondorlatos, rejtélyes bűncselekmény, a nyomozást egy rátermett, intelligens nyomozó vezeti, akivel mi, olvasók végig együttgondolkodunk és akinek segítségével szinte együtt oldjuk meg az ügyet. Vagy legalábbis szeretünk így érezni. Eléggé felszívjuk magunkat, kidüllesztett mellkasunkra csapunk és azt mondjuk „ide figyelj, kisapám, engem nem versz át, én juszt is rá fogok jönni a titokra”. Igen ám, de azzal nem számolunk, hogy a jó krimiíró rendszerint megvezet minket, segítségével elindulunk egy csapáson, és akár még kisebb sikerélmények is érhetnek, ezért azt hisszük, jó nyomon járunk. Ám mindez csak illúzió, mert a végén mindig van egy csavar, kivétel nélkül mindig van valami, amire nem fordítottunk kellő figyelmet, és az író csak beviszi azt a bizonyos gyomrost. Így jártam Michel Bussi regényével is.

A helyszín a francia kisfalu, Giverny, ahol Claude Monet életének utolsó három évtizedét töltötte. Az elbeszélőnk egy helyi lakos, egy 80 éves öreg hölgy, afféle szürke egér, akire senki sem figyel, de ő mindent lát és mindent tud. El is árulja nekünk, hogy a történet kulcsfigurája három nő: Stephanie Dupain, a fiatal tanítónő, a tizenegy éves Fanette, aki nagyon tehetséges festőpalánta, illetve ő maga. Azt is megtudjuk tőle már az első oldalakon, hogy mindhárman el akarták hagyni Givernyt, de csak az egyiküknek sikerül.

Egy napon az Epte patak partján holtan találják Jérôme Morvalt, a helyi szemorvost. A helyszínelés során kiderül, hogy nem baleset történt, hanem valaki kést szúrt a szívébe, egy kővel szétzúzta a koponyáját és mindennek tetejében még a fejét is a víz alá nyomta. Hirtelen azt hihetnénk, a híres Agatha Christie krimibe csöppentünk, ahol az áldozatot többen is „megölik”. A nyomozást a vernoni rendőrkapitányságról érkező Sérénac nyomozó és Sylvio Bénavides, a helyettese vezeti. A holttest zsebében egy képeslapot találnak, rajta felirat: „Tizenegy éves. Boldog születésnapot.” és egy idézet. A képeslapon Monet egyik vízililiomos festményének másolata található.

Morvel ugyan házas ember volt, mégis nyíltan hajkurászta a nőket és imádta a festészetet. Ennek ismeretében a nyomozók három irányban kezdtek el tapogatózni: vagy szerelemféltésből ölte meg egy felszarvazott férj, vagy valami orgazda állt rajta bosszút, esetleg egy régi szerető, akit 11 évvel ezelőtt megajándékozott egy gyermekkel. De túl sok a kérdés, túl sok zsákutcába futnak, ráadásul a nyomozást maga a felügyelő is akadályozza némileg: beleszeret ugyanis Stéphanie-ba, akit – a szóbeszéd szerint – Morvel is megkörnyékezett. Így kérdéses, hogy a tanítónő férje valóban gyanús, vagy csupán Sérénac akarja félreállítani, hogy megkaphassa Stéphanie-t.

De mi a szerepe a történetben a kis Fanette-nak? Honnan tud a Chennevieres Malomházban lakó öreg hölgy mindent, még azt is, hogy ki a gyilkos? Ha pedig tudja, miért nem megy el azonnal a rendőrségre, hogy segítse a nyomozást? Hogy került a szobája falára egy festmény, amelyen fekete színű a vízililiom? Megannyi kérdés, ami mindvégig motoszkált a fejemben, és amire a végén természetesen megkaptam a választ. Én pedig kénytelen voltam konstatálni, hogy „hú, hát erre aztán végképp nem számítottam!”. Szinte látom magam előtt, ahogyan Michel Bussi szamárfület mutat nekem, de én egy cseppet sem bánom, hogy balekká tett. Sőt! Biztosra veszem, hogy a sorozat következő részét is el fogom olvasni.

http://ekultura.hu/2019/05/11/michel-bussi-fekete-vizililiomok

>!
Kókuszka 
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Helyszín Giverny, ahol Claude Monet, francia impresszionista festő 1883-tól töltötte mindennapjait. Gyönyörű kertet hozott létre, Egyiptomból és Dél-Amerikából vízililiomot hozatott, megteremtve saját kis édenkertjét. A Tavirózsák híres festménysorozata lett. Ezt az idilli helyet választja Michel Bussi krimije színteréül. Egy gyilkossággal indít, az áldozat egy neves szemészorvos, aki nőfaló és műkedvelő. A múlt megelevenedik a narrátor, egy idős 84 éves hölgy segítségével, aki a malom tornyából szemmel tart mindent. Kibontakozik egy drámai történet, benne egy 36 éves vonzó tanítónő, aki a szerelmet keresi és egy 11 éves festői tehetséggel megáldott lány,aki az apját keresi. Laurenc felügyelő és társa Sylvio, a szemész szeretőiről készült fényképeket kap, próbálják megfejteni a hátoldalukra írt számokat. Laurenc nyomozását akadályozza az érzelmeivel való küzdelem is. A fekete vízililiom a gyász jelképe. Lassan, fokozatosan érik össze a három nő életútja. Különleges krimi, ugyanakkor sokat elidőzik a részleteknél.

>!
smetalin
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Ejha, nem akármilyen történet volt ez!
Rendesen meglepett az író. Az írásmód……..hú, hát nagyon furcsa volt eleinte, de mégis lekötötte a figyelmem. Nem mondanám, hogy pörögtek az események, hisz lassan csordogált három szemszögből egy szó szerinti -festői falucskában- ahol gyilkosság történt. Ez a falu nem más, mint Giverny, ahol Monet élete utolsó 30 évét töltötte és megalkotott egy kertet tele vízililiomokkal. A híres vízililiomos képei színterét. Nem meglepő, hogy egy csomó információt megtudtam életéről, finoman becsempészte az író, de a főszerep nem az övé volt, hanem a három hölgyé kiknek életébe bepillantást kaptunk. Ki elolvassa a könyvet, az garantáltan különleges élménnyel gazdagodik.

>!
Kovaxka P
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Nem tudtam ellenállni a borítónak, a fülszövegnek. Remek felütéssel kezdődött, mint egy mese. Az impresszionizmus, a helyszín megkövetelt egyfajta stílust, amit a szerző jól választott, aztán sajnos a kelleténél jobban beleszeretett. Ne szépítsük: legalább 100 oldallal túlírta. Kár érte, mert egyediek és szórakoztatók a szereplők, különösen a nyomozópáros. Van benne gyerek is, meg kutya is, sőt, művészettörténet. Az egész ötlet különleges, nem olvastam még hasonlót: van fantázia a szerzőben, várom a következő krimit!

2 hozzászólás
>!
HA86
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

A festői szépségű Giverny-ben holtan találják Jerome Morval helyi szemészt. Szíven szúrták, bezúzták a fejét egy kővel, majd bővízű patakba fojtották. Szinte szentségtörésnek tűnik fel, hogy ebben az idillien bájos, képeslapra kívánkozó faluban valakit csak úgy, hidegvérrel lemészároltak… A tett brutalitásán túl csak a megkomponáltsága feltűnőbb. Ha e kegyetlenségben lehet találni bármi szépet, az talán épp az elrendezés, ami a maga morbid módján művészi szintre emeli Morval halálát… Mintha a gyilkos – legyen még oly' kegyetlen is – ugyanabban a bénító igézetben élne, amiben a faluban évtizedek óta szinte mindenki. Giverny a színpompás, virágzó kertjeivel maga a megtestesült művészet – nem véletlen, hogy itt élt és alkotott közel egy évszázaddal ezelőtt a híres impresszionista festő, Claude Monet. És bár azóta évtizedek jöttek és mentek, Giverny-ben mintha megállt volna az idő. Monet egykori otthona; a helyi múzeum; és a kert, ahol a művész a híres Vízililiomok-sorozatot festette, ma turistacsalogató látványosság. Évente ezrek és ezrek zarándokolnak a faluba – nagyon nehéz hát elképzelni, hogy élnek itt olyanok, akik számára viszont maga a földi pokol, és legszívesebben világgá mennének…

A gyilkosságot természetesen nyomozás követi, és ahogyan az lenni szokott, rég eltemetett titkok kerülnek felszínre. Az olvasó elkezdi gyűjtögetni a kirakós darabkáit, és még csak nem is sejti, hogy felesleges a fáradozása, mert ezt a képet gyakorlatilag lehetetlen kirakni.
Bussi bűvész. És zseni. Vagy legalábbis zseniális. Már a kezdetektől félrevezet, méghozzá a szöveg szintjén. Vannak merész húzásai, itt-ott inog a szerkezet, de engem olyannyira lenyűgözött az ötlet zsenialitása, hogy nagyvonalúan szemet hunytam a hibák fölött.
Ha formabontó krimit kellene ajánlanom, akkor ezt abszolút jó szívvel ajánlanám. :)

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759222 · Fordította: Domonkos Eszter
>!
tizkicsikonyv P
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Még keresem a szavakat…

UPDATE: megtaláltam őket!
Festői francia falucska, gyilkosság, Monet, női sorsok, impresszionizmus, szenvedély, noir fiction. Röviden ezekkel a címszavakkal tudnám jellemezni Michel Bussi hazánkban frissen megjelent regényét, amelyről kétségtelenül megállapítható, hogy vagy imádni fogja az ember, vagy egész egyszerűen nem tudja hova tenni ezt az egészet.

A könyv egyértelműen kiemelkedik a tucatkrimik sorából, és valami egészen eredeti elegyet alkot, ami a maga kettősségével teremti meg a harmóniát. Bussi elképesztő precizitással nyúl az emberi lélekhez – mind a cselekmény, mind az olvasók szemszögéből.

Ennél is bővebben pedig itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2019/02/fekete-vizil…

2 hozzászólás
>!
szofisztikáltmacska
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Már megint egy könyv, amit javarészt a borítója adott el nekem, hiszen badarság lenne tagadni, hogy a külseje fogott meg leginkább a Fekete vízililiomoknak. Aztán persze megnéztem a fülszöveget is, és egyértelmű volt, hogy kellünk egymásnak. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy még sosem olvastam francia krimit, úgyhogy Michel Bussit érte a megtiszteltetés, hogy bevezethetett ebbe a világba és meg kell hagyni, remek idegenvezető volt a Fekete vízililiomok által – még úgy is, hogy nem voltam maradéktalanul elégedett vele.
Helyenként kifejezetten untatott a könyv. A helyszínválasztás kétségkívül ötletes volt, szinte a szemünk előtt rajzolódott ki a meseszerű falucska, ahol még sok-sok évvel Monet halála után is minden csak róla és a vízililiomairól szól, és bevallom, a felénél már túságosan is elülte a gyomromat ez a tömény, impresszionista idill. Sőt, kezdett kifejezetten nyomasztóvá válni Giverny és az, hogy ebben a faluban még a legkisebb fűszál is a művészetek és a festés körül forog, amit a szerző nem átallott minden adandó alkalommal hangsúlyozni. Túltolta ezt a festősdit, na.
Nem szokványos krimi a Fekete vízililiomok, talán nem is teljes mértékben krimi, mindenesetre nem olvastam még hasonlót, az egyszer biztos.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/03/24/michel_b…

>!
Nushi P
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Ez egy nagyon nagy könyv nem a mondanivalóját tekintve, mert úgy egy elég átlagos krimi néhány gyilkosságról.DE ahogy ez a könyv megvan írva! Tanítani kéne. Zseniális volt egész végig átvertek a végén meg jött a döbbenet .-)


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Nos, főnök… Mi a helyzet az özveggyel?
– Nagyon özvegy.

1 hozzászólás
>!
Kókuszka

Giverny egy kelepce! A díszlet csodálatos nem vitás. Ki kívánkozna el egy ilyen szépséges faluból? De elárulom, itt minden mozdulatlanságba dermedt. Tilos másképp díszíteni a házakat, átfesteni a falakat, leszakítani akár a legapróbb virágot is.Tíz törvény tiltja. Egy festményben élünk. Bekeretezve! Azt gondoljuk ez a világ közepe. Azt mondják, megéri ideutazni. De a végén ránk ömlik a táj, a díszlet, és mint a lakk, ránk dermed.

209. oldala

1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Elfojtani a benned szunnyadó tehetséget, az lenne a legsúlyosabb bűn.

152. oldal

>!
robinson P

– A rendőriskolában művészettörténetet is tanítanak?
– Nem… De egy zsaru is szeretheti a festészetet, nemdebár?

>!
Zsófi_és_Bea P

Bénavides felmegy a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén, miközben fogalma sincs miért, ismét felmerül benne a kérdés, és befészkeli magát az agyába, mint valami fülbemászó dallam: Mit imádnak az emberek az őrültekben? Főleg a nők.

200. oldal

>!
robinson P

– Téged nem izgat a művészet, Sylvio?
– Kizárólag a konyhaművészet…

>!
Zsófi_és_Bea P

De az öregemberek vagy öregasszonyok… láthatatlanok. És mivel lassan járnak, szinte beleolvadnak a díszletbe, mint egy fa vagy lámpaoszlop. Ha nem hiszitek, járjatok utána.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
Zsófi_és_Bea P

Szabadon? Mit jelent az, hogy szabadon? Nem tudnának pontosabban fogalmazni maguk ott, a rendőrségen? Arra kíváncsi, hogy kallódhat-e valahol Monet-festmény? Létezik-e elfelejtett darab? Egy givernyi padláson vagy pincében? Bizonyára arra gondol, hogy egy ilyen fogásért, ekkora vagyonért kétségkívül ölni lehetne. Nos, felügyelő, akkor jól figyeljen arra, amit most mondok…

206. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Franck Thilliez: GATACA
Bernard Minier: Testvériség
Pierre Lemaitre: Téboly
Karine Giébel: Csak egy árnyék
Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot!
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chris Carter: Halállista
Lars Kepler: A bosszúálló
J. D. Barker: Az ötödik áldozat