Nincs megfoghatatlanabb, mint egy gyermek emlékei.
Malone három és fél évesen azt állítja, az anyja nem az ő édesanyja. Képtelenségnek tűnik, Vasile, az óvodapszichológus mégis hisz neki. Rajta kívül azonban mindenki kételkedik Malone igazában.
Vasile-nak gyorsan kell cselekednie, segítséget kell szereznie. Hiszen Malone emlékei máris kezdenek elhalványulni.
Egyetlen szalmaszálba kapaszkodnak. Vajon kicsoda Malone?
Anya nem mond igazat 146 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Enciklopédia 7
Kedvencelte 4
Most olvassa 7
Várólistára tette 141
Kívánságlistára tette 126
Kiemelt értékelések
A megtévesztés zseniális alkotása, amely mélyen belemerül egy hároméves gyermek pszichéjébe, kegyetlen játék, amivel manipulálják az emlékezetét. Az író ügyesen játszik illúziókkal, trükkökkel, minden karakternek megvan a maga szerepe, a feszültséget egyre fokozza egészen a megdöbbentő befejezésig.
Sajnos nagyon elaprózta az író. Annyi felesleges dolgot írt le, ami szerintem nem adott semmit a történethez, ilyen volt például az is, hogy kinek milyen jó a feneke, mennyire izmos, mennyire jó apajelölt lenne, ketyeg a biológiaórája a nyomozónak, épp ezért mindenkire mint apa jelöltre tekintett. Ezek hosszú hosszú sorokat alkottak, amiből hosszú hosszú oldalak lettek és én hosszan hosszan unatkoztam közben. Minek kellett ez bele? Mínusz 150 oldal és akkor egy feszesebb sztorit kapunk, így csak a végét vártam de nagyon, és sajnos nem is volt annyira érdekes. Kis mozaik darabokból raktuk össze a történetet, de az egész kép nem lett ütős nálam.
Kicsit nehezen kaptam el a fonalat az elején, de aztán teljesen beszippantott. Első könyvem az írótól… nagyon tetszett a stílusa, a jól kidolgozott karakterek, a pszichológiai háttér, a lendületes történet, a szinte állandó feszültség, a sok izgalom, fordulat, hogy mikor már úgy érzed, hogy összeállt egy kerek egésszé a történet, akkor újra jön egy csavar.
A pszichológiai szál igencsak gondolatébresztő…
„… a legnagyobb kincsek nem azok, amelyeket egész életünkben kutatunk, hanem azok, amelyek mindvégig az orrunk előtt voltak. Ha egyszer elültetjük, majd gondosan öntözzük és ápoljuk őket, szinte azt is elfeledve, pontosan miért tesszük, akkor fognak kivirágozni, amikor már nem is reménykedünk benne.”
Az Anya nem mond igazat az első olvasásom Michel Bussitől. off
Nem vártam semmi világmegváltó dolgot, aztán kaptam egy jó kis thrillert.
Egészen élvezhető volt, gyorsan lehetett vele haladni, de addig azért el is kellett jutni, mert az elejére ez nem kifejezetten volt igaz.
Jó történet, egy különös kisfiúról, a furcsa emlékeiről, egy idegesítő, szinte már idióta rendőrparancsnokról (Marianne), és egy elakadt nyomozásról egy rablóbanda ügyében.
A szereplők nagyon nagyon szetethetőek. Egyetlen kivétel Marianne, őt tényleg nem nagyon bírtam elviselni. Folyamatos vágyakozása a tökéletes pasi után, aki hajlandó lenne végre gyereket csinálni neki, és az ábrándozásai idegőrlőek voltak.
A többiek imádnivalók. Malone, a kiskölyök, Amanda, az „anyukája”. A nyomozók (Jibé, Papi, Lucas Marouette), a pszichológus (Dragonman), és még a bűnözők is (Timo Soler nagyon, de Alexis azért nem). Angie is bámulatos nőszemély, pedig sokáig nem volt szimpatikus (addig, míg nem értettem a szerepét).
Bussi jól ír, van fantáziája.
Alaposan ide-oda csavargatta a szálakat, hogy a rutinosabb thriller olvasókat is próbálja megtéveszteni, számolva azzal, hogy néhány dologra rá lehet jönni.
Érthető is, ha valakinek ez már sok.
Én egészen élveztem.
A legjobban az döbbentett meg, hogy Marianne a végén mégis megtalálta a tökéletes apuka jelöltet. Ezen nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek.
Ez a könyv kicsit túl hosszú. Bevallom, voltak részek, amiket átugrottam, mert untattak. Ami viszont nem, azok a pszichológussal folytatott beszélgetések. Néhány érdekességet olvashattam ebben a gyermeki emlékezetről, ami megmondom őszintén, hogy meglepett. A történet több szálon fut, szinte úgy kell összerakni, mint a puzzlet. Nem lett kedvencem a történet, de a pszichológus eszmefuttatásait magammal viszem belőle.
Második olvasásom a szerzőtől és nem fogok megállni. Iszonyúan tetszik, ahogyan felépíti a történeteit, profi az írás és innentől kezdve majdnem mindegy is, hogy milyen témát választ a krimijei alapjául.
Itt tetszett a gyermek érintettség, bár ez a tárgykör számomra mindig érzékeny és épp ezért kétélű. Jelen esetben sikerült a lelki békét fenntartva izgalmas sztorit kerekítenie. Nem volt ugyan hibátlan, hiszen egy szülést igazoló kórházi zárójelentéssel nem lett volna közel 500 oldal a könyv. Eleinte Marianne sem volt szimpatikus; bosszantott, hogy egy kisgyerek életéről van szó, ő meg parancsnok létére a sármos pszichológus kezdetben mézeskalács, később tölgyfaárnyalatú, majd mogyoróbarna szemétől elalélva a mellét mutogatja, ez nem volt túl profi. Szerencsére sikerült ezen túllépnem, tudván, hogy mi, nők sem vagyunk egyformák – hála Istennek.
De Bussi akkor is bejön nekem, bár a vízililiomok még mindig vezet. Azt nehéz lesz überelnie.
Anyácska azt mondta, ez nem eső.
Sajnos sokkal több a hülye ember, mint a normális.
* * *
Azt hiszem, Michel Bussi nem nekem ír. Amit csak azért sajnálok, mert az ötletei – mármint az a kettő, amihez eddig szerencsém volt – tetszenek, csak a kidolgozással mentünk el egymás mellett korábban is, meg most is. off
Maga az alaphelyzet kifejezetten erős, és határozottan szerettem azokat a részeket, ahol az óvodás Malone szemén keresztül láttuk a történteket. Ezek egyszerre voltak bizarr és kicsit ijesztő jelenetek, annak ellenére, hogy folyamatosan idősebbnek éreztem a srácot a koránál. Az ő részeit jól megtámogathatták volna az emberi – és azon belül a gyermeki – emlékezetről szóló beszélgetések, ezeknek viszont már inkább volt imformációdömping jellege. A pszichológus beszélgetésnek álcázott kiselőadásai egyértelműen azt a célt szolgálták, hogy az olvasó biztosan megkapja a szükséges előképzettséget. Hiába tetszett, vagy legalábbis hangzott érdekesen, ami elhangzott, az egyszerre rám zúduló információmennyiség végeredményben zavaró volt.
És nagyjából ezekkel el is mondtam az általam felfedezett pozitívumait a könyvnek. A történet szaggatottan, nyűgösen halad, néha tántorog. A szereplők, életük minden felbukkanó problémájával egyetemben többnyire idegesítőek, érdektelenek vagy idegesítően érdektelenek. Sokat elmond talán, hogy a legjobb benyomást a plüsspatkány tette rám.
Apropó, a patkány: a borító, az viszont remek.
Összességében kár érte. Szerettem volna szeretni, de ez most nem jött össze.
Elég nehezen sikerült elkapnom a történet fonalát, amin az sem segített, hogy először észre sem vettem, hogy Franciaországban játszódik ^^
Nekem Mariann kicsit idegesítő volt, ez a folytonos kapuzárási pánikja sokszor bosszantott, ahelyett, hogy az ügyekkel foglalkozott volna. Csak a pasik, ki csinálhatna neki gyereket, melyik, hogy néz ki…
Vasil szimpatikus volt, kár off.
Sok volt a csavar és a fordulat, ami tetszett, engem nem zavart, külön öröm, hogy off
Bár kisgyermek és emlékezete áll a középpontban, de apránként kibontakozik egy izgalmas krimi. Az információk és az összefügések valóban apránként derülnek ki, ettől izgalmas. Sőt! Kifejezetten fordulatos a történet. Anyukák is apránként következnek a könyvben. A krimi mögött az anyai szív, a gyermek utáni vágy és a mindent elsöprő gyermekszeretet bontakozik ki.
Népszerű idézetek
– Látod, Bajszos, a legnagyobb kincsek nem azok, amelyeket egész életünkben kutatunk, hanem azok, amelyek mindvégig az orrunk előtt voltak. Ha egyszer elültetjük, majd gondosan öntözzük és ápoljuk őket, szinte azt is elfeledve, pontosan miért tesszük, akkor fognak kivirágozni, amikor már nem is reménykedünk benne.
A szerelem ugyanolyan átverés volt, mint azok a sorsjegyek, amelyeket a reménykedő vásárlóknak adott el. Soha nem nyertek, vagy csak kis összegeket, mindig csak annyit, hogy újra megjátszhassák, hogy hisznek benne, van esélyük. A főnyereményt soha nem vitte el senki.
308. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Guillaume Musso: Angélique 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Egy párizsi apartman 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az írók titkos élete 87% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: A negyedik majom 92% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Daniel Cole: Rongybaba 87% ·
Összehasonlítás - Donato Carrisi: A gonosz természete 86% ·
Összehasonlítás - Leïla Slimani: Altatódal 85% ·
Összehasonlítás