A ​hipertér vándorai 79% 14 csillagozás

2020/70. otthoni polc

Nagyon tetszett.
Nem hagyományos, de nagyon jól megírt SF művekről van szó. Lélektani írások és erős érzelmi töltet a jellemző, általában az „igényes” szót használhatjuk a hasonló művekre – és ezeket én, ha rezonálunk egymással, nagyon tudom kedvelni…

(1) Ian Watson: Egy a lehetségesek közül
(2) Eric Frank Russell: Halandzsa
(3) Böszörményi Gyula: Jó éjt, kapitány!
(4) Larry Niven: Laposföldi
(5) Douglas Smith: Rendezetlen állapot
(6) Neil Gaiman: A smaragdszín vázlat
(7) Judith Tarr: Állatkert

Az alacsony értékelés egyik oka a hard sf-hiány lehet, erre figyelmeztethetnénk a leendő olvasót. (4) ilyen, Niven pontosan a mindenkori formáját hozza.
Korábbról ismertem már a híres (2)-t és a szintén csúcskategóriás drámai sci-fit, (3)-at.
Az (1) bonyolult szerkezetű, szélesvásznú űrgyarmatosító SF (a szerkesztőnek fel kellett volna cserélni a (4)-essel a kötetbeli sorrendet, amaz sokkal jobban behúzó), éppúgy lélektani, mint az időutazásos (5).
A (7) volt az egyetlen, ami után hiányérzetem maradt. Érezni a női szerzőt (pl. gyerekmegosztás), de ez nem gond; inkább az a baj, hogy hiányzott a végéről az asimovi gondolatébresztés. (Nem is tudom hirtelen, miről szólt a novella.)

(6): Nagyon „haragszom” Gaimanra, szerintem a különös képességét elherdálja, mióta szupersztár lett. (És ami igazán baj, ezt senki nem mondja meg neki.) A díjnyertes írása egy alternatív fantasy, ami egy Sherlock Holmes-átirat, több műből összegyúrva. Persze jól megírt, a Hugo-díjat nem adják ingyen. De ha a legszűkebb tematikánál maradunk, olvastam egy másik Holmes-elbeszélést a szerzőtől (abban méhészkedett Holmes), és nekem jobban tetszett. (A címére sajnos nem emlékszem.)

Szóval a válogatás különlegesen jó, de tudni kell, mire számíthatunk.

„Neil Gaiman: A smaragdszín vázlat

Ez az a novella, amiért megéri kézbe venni a kötetet! Gaiman zseniális novellista, és most sem hazudtolja meg magát, amikor újfent egy remekül működő mixet alkot. Vegyik Sherlock Holmes történeteit, és keverjük össze H. P. Lovecrafttel, az eredmény pedig ez az írás lesz, ami egyszerre hihetetlenül jópofa, velőt rázóan félelmetes, sziporkázó stílusbravúr és a végső csattanóval csak még inkább megbizonyosodunk róla, hogy Gaiman nem hiába az egyik legeredetibb szerző a körtárs fantasztikumban. A történet szerint Lovecraft Vénei már eljöttek, és békét hoztak, ám most valaki meggyilkolta az egyik kisebb lényt közülük. Ki lehetett az? Vajon tényleg veszély leselkedik a Vénekre? És talán tényleg nem jó dolog, hogy ők itt vannak? Mindezek mellé pedig minden fejezet elején apró finomságként hirdetéseket kapunk, amelyekből mások kész regényeket írnak. De szerencsére Gaiman jobb ennél, így válik A smaragdszín vázlat az egyik legjobb novellává, amit a viktoriánus fantasy témájában alkottak.”

Bővebben:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2013/12/a-hiperter-vando…

Kifejezetten jó sci-fi válogatás volt, igazából egyiket se tudom kiemelni, jogy rossz lett volna, max nem annyira az én ízlésem. De nézzük sorrendben:
Ian Watson: Egy a lehetségesek közül- érdekes kvantumfizikai eszmefuttatás, szinte a végéig le tudott kötni, talán csak a vége volt olyan,amit egy kicsit túl filozókusnak és elvontnak éreztem, de összességbrn nem volt tossz novella.
Eric Frank Russell: Halandzsa – az elejét kicsit vontatottnak éreztem, de ahogy haladtam vele, úgy egyre szórakoztatóbbnak találtam, s a csattanó miatt mindenképp megérte elolvasni.
Böszörményi Gyula: Jó éjt, kapitány! – a kötet egyik legjobbja, mondjuk az író munkásságát ismerve nem túl meglepő. Egy horror mangára emlékeztetett, amit egyszer olvastam. Viszont a vége szíven ütős, tehát ne depressziósan olvassa az ember!
Larry Niven: Laposföldi- jó, jó, nem kiemelkedő, de érdekes.
Douglas Smith: Rendezetlen állapot- szintén kvantumfizikai elméleteket boncolgat, de mégis más, mimt az első novella. Ez is az egyik erősebb darabja a válogatásnak.
Neil Gaiman: A smaragdszín vázlat-tulajdonképpen már harmadszorra olvastam ezt a történetet, egyszer egy másik válogatásban (Törékeny holmik), egyszer képregényben. Szerintem zseniális mű, bár lehet elfogult vagyok kedvenc írómmal, s a Sherlock Holmes történetekkel. Harmadik olvasásra még jobban tetszett, mert az első olvasás óta sokkal tájékozottabb vagyok a Moriartys érdekességek terén.
Judith Tarr: Állatkert- dinós téma, ami nekem szinte mindig jöhet. Érdekes jövőképet mutat be, kicsit olyan volt, mintha a Jurassic Park-ból, a Felhőatlaszból, s a Szép új világból készült volna egy könnyedebb kis történet.
Tehát összességében nagyon tetszett s szívesen olvasnék máskor is egy ilyen válogatást.

Jól sikerült novellagyűjtemény, nem csak Larry Niven írásáért éri meg elolvasni (noha én alapvetően azért szereztem be).

Pár novella jók, jobbak vegyesen.
Úgy emlékszem a fedeb-eset már olvastam valahol.